2012. augusztus 27.

5.fejezet - Nekem csak Ő kell

Fairytale
Harry szemszöge

Megbántottam Őt. Nem akartam, mégis megtettem. Azon csodálkozom, hogy még szóba áll velem azok után, ami a vacsorán történt.
- Minden oké, Haz? - jött be a szobába Louis.
- Nem egészen - ráztam a fejem szomorúan.
- Akarsz róla beszélni? - ült le mellém az ágyra és halvány mosollyal az arcán rám nézett.
Bólintottam és elmeséltem neki mindent, ami Alexával kapcsolatos. Mindig is bírtam BooBear-ben azt, hogy akármilyen szar az ember kedve, megpróbál jókedvre deríteni. Jó baráthoz híven végighallgatott és ellátott néhány tanáccsal.
- Talán egy ideig megpróbálhatnád békén hagyni Lexa-t, és egy másik csajnál próbálkozhatnál be - tette a kezét a vállamra.
- Hát nem érted? Nekem csak Ő kell - sóhajtottam fel ingerülten.
- Furcsa ilyet mondanom, de Te tényleg bele vagy esve Alexába. Sosem láttalak ennyire letörtnek, főleg nem egy lány miatt - közölte meglepetten tényállását Louis.
Kopogásra lettünk figyelmesek, majd Zayn, Liam és Niall jöttek be a szobába. Mindnek eléggé kómás feje volt, gondolom most ébredtek fel a nappaliban. Niall egy tál Skittles-t szorongatott a kezében, amit fájó szívvel, de lerakott elém.
- Egyetek belőle nyugodtan, én elmegyek sétálni - álltam fel és lementem a nappaliba.
Felvettem egy kapucnis pulóvert és egy fehér Converse-t, majd kiléptem a kivilágított utcára. A legközelebbi park felé vettem az irányt, fejemre húztam a kapucnit és zsebre dugtam a kezeimet. Bár már 11 óra is elmúlt, néhányan még voltak az utcákon és a parkoknál is. Kerestem egy csendes, eldugott padot és leültem.
Lehajtott fejjel ültem, lábaimmal idegesen doboltam. Alexa járt a fejemben, senki más. Gyönyörű, édes, bájos, kedves és okos lány. Mikor 2 éve találkoztunk először, büszkén mesélt nekünk - a fiúknak és nekem - arról az önkéntes munkáról, amiben azon a nyáron részt vett. Segített az idősek otthonában, a művelődési ház kifestésében és restaurálásában, emellett reggelente újságkihordóként dolgozott. Délután kutyasétáltatást vagy fűnyírást vállalt a szomszédságukban. A munkáért pénzt vagy meleg ebédet kapott, a bőkezűbb szomszédok ékszerekkel ajándékozták meg.
Az édesapja büszkén mesélt arról is, hogy Alexa egy állatmenhelynek volt évekig a segítője. Kóbor állatokat vitt a menhelyre és addig gondozta őket, amíg örökbe nem fogadták az állatokat. Mielőtt Londonba érkezett volna, egy idős házaspár gondját viselte. A házaspár unokájukként szerették és gondoltak Lexára, aki viszontszerette őket. Mindezekről Alexa mesélt nekem a vacsora alatt, udvariasan és figyelemmel hallgattam történeteit. Egy pillanatra lehunytam a szemem és felsóhajtottam. Bárcsak mindent visszacsinálhatnék, majd meg nem történté tehetném.

*~*~*

Merengésemet a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőn Liam neve villogott.
- Merre vagy most? - kérdezte sietősen.
- A törzshelyünkön, a Direction házhoz közeli parkban. Miért? - kérdeztem értetlenkedve.
- Alexa kórházba került! - mondta már-már szipogva.
- Melyikben van? - ugrottam fel a helyemről.
- A megyeiben... - mondta, s letette.
Amilyen gyorsan csak tudtam, fogtam egy taxit és a kórházhoz igyekeztem. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történhetett Alexával. Fél óra elteltével felsiettem a recepcióra, ahol a fiúk várakoztak. Niall egy orvossal beszélt, a többiek pedig figyelmesen hallgattak.
Miután az orvos elment mellettem, odasiettem a fiúkhoz.
- Mi történt Lexával? - kérdeztem ijedten.
- A szíve nem pumpálta rendesen a vért és lék keletkezett a szívkamrákban - motyogta Niall. - Ájultam találtam meg az erkélyen.
- De ugye most már rendben lesz...ugye? - néztem végig a srácokon.
- Leállt a szíve, de újraélesztették. Még így is gyenge a szívverése - szólalt meg Zayn.
Szememben könnyek gyülekeztek, halkan zokogni kezdtem. A fiúk sem bírták tovább, sírva ültünk le az egyik vizsgáló melletti székekre. Egy ideig sírtunk egymás vállán, aztán egyesével bemehettünk Lexához. Niall ment be először, aztán Louis, Zayn és Liam. Én voltam az utolsó, a fiúk erősködtek, hogy nyugodtan menjek be Niall után, de én leintettem őket. Amikor sorra kerültem, könnyeim ismét utat törtek és sírva ültem le Alexa ágya mellé.
- Sokat gondolkodtam, igazad van. Szükséged van időre, belátom nekem is - sóhajtottam fel erőtlenül. - De már mondtam. Nem bírom ki, nagyon fontos vagy nekem.
Halkan pittyegett mellettünk a gép, ami a szívverést jelezte. Niall bejött a kórterembe szólni nekem, hogy ideje lenne hazaindulni. Leheltem egy puszit Alexa arcára és megsimítottam a kezét. Rettentően hideg volt, rossz érzés volt megérinteni. Csendben közelítettük meg a parkolót és ültünk be Niall autójában. Egész útan csendben ültünk, egyikünk sem volt beszédes kedvében. A Direction ház előtt Louis lassan leparkolt, s bementünk a házba. Felballagtunk a szobáinkba, aztán gondolom a fiúk elmentek lezuhanyozni és aludni. Rászántam magam, hogy letusoljak és miután felkaptam egy alsónadrágot, ágyba bújtam. Nem voltam hajlandó másra gondolni, csak Lexára. Jobban kellett volna vigyáznunk rá, akkor minden rendben lenne Vele.
Éjszaka egy szem hunyásnyit sem aludtam, csak forgolódtam az ágyban. Úgy döntöttem, felkelek és lemegyek a konyhába. A villany égett, és mocorgásokat is hallottam az említett helységben. Sejtettem, Niall volt ott, a hűtőben kotorászott.
- Te sem tudtál aludni, igaz? - kérdeztem és felugrottam a konyhapultra.
Ijedten felkapta fejét és sikeresen lefejelte a hűtőt, aztán káromkodott egy sort és felém fordult. Tekintete könnyes volt, de aprót bólintott az előbb feltett kérdésemre. El sem tudom képzelni, mit érezhet most. Az egyetlen húga beteg és szerintem, Niall nem is tudott róla.
- Tudtál Alexa betegségéről? - kérdeztem halkan.
- Igazából nem - rázta a fejét idegesen felnevetve. - Anya és apa sosem említette meg előttem, na meg persze Alexa sem.
- Erős lány, fel fog épülni - ugrottam le a konyhapultról és megveregettem a vállát.
- Az orvos szerint, ennek nagyon kevés esélye van. Bármelyik pillanatban leállt újra a szíve... - ekkor fájdalmasan felsóhajtott. - és már nem tudnak majd rajta segíteni. Lefogják venni a gépekről, 2 napon belül, ha nem ébred fel.
Döbbenten és ijedten meredtem Niall-re, akinek könnyek szöktek a szemébe és hátat fordítva nekem, elkezdett sírni. Ez nem történhet meg, nem! Mi az, hogy 2 napot adnak Alexának? Hát ezeknek nincsen lelke?
- Nem fogjuk ennyiben hagyni, hallod?! - ráztam meg Niall-t, aki keserűen felnevetett.
- Mégis mit tehetnénk? - tárta szét karjait erőtlenül.
- Nem engedjük az orvosoknak, hogy levegyék Őt a gépekről! - sziszegtem idegesen.
- Erről nem mi döntünk, Harry - sóhajtott fel és elment mellettem.
Mintha szíven szúrtak volna, úgy hasított belém a fájdalom. Sírva rogyottam le a konyhapultnak háttal és nekidőltem. Fejemet hátradöntöttem, majd hagytam, hogy könnyeim mossák az arcomat. Miért kell ennyire rossznak lennie mindennek? Alexa nem hagyhat itt minket, nem bírnám ki Nélküle. Mióta megismertem, azóta Ő rá gondolok. 2 év elteltével érett, felnőtt és gyönyörű nő lett belőle. Amikor először megláttam a reptéren, nem hittem a szememnek. Kedvem lett volna ott helyben...khm...na ez nem ide tartozik, hogy mit tettem volna Vele.
- Milyen forgalom van ma éjjel itt - ült le mellém Liam, mosolyt csalva arcára. - Hogy vagy?
- Elég annyit mondanom, hogy az a lány fekszik élet és halál között a kórházba, aki most a legfontosabb számomra?! - néztem rá könnyes szemmel.
- Lou mesélt erről, szóval képben vagyok - mosolyodott el, végül én is.
Beszélgetni kezdtünk, rengeteg minden szóba jött. Holnap nincs semmi programunk, így bemegyünk a kórházba Alexához. Mit megadnék azért, ha rám mosolyogna...legalább egyszer. Nem egy tettetett mosollyal, hanem egy szívből jövő és őszinte mosollyal. Olyannal, amivel a reptéren rám nézett. Azt sosem fogom elfelejteni, abban biztos vagyok.
- Ne haragudj, de én lefeküdnék aludni - állt fel Liam mellőlem. - Jó éjt, Harry!
- Neked is, Liam! - bólintottam és én is felálltam a helyemről.
Ittam egy bögre kakaót és felmentem a szobámba, aztán magamra húztam a takaróm és megpróbáltam elaludni.

Sziasztok!
Mindenkitől szeretnék elnézést kérni, aki tegnapra várta a folytatást. Nem sikerült befejeznem, mert közbejött egy-két dolog. Most azonban itt van, egy számomra csavarral: Harry szemszögéből olvashatjátok, a következő részt is az ő szemszögében tervezem :) Számítok a véleményetekre, köszönöm az öt kommentet: Juccy Kiss-nek, noreen-nak és 3 Névtelennek :D Természetesen köszönöm a pipákat is :) A folytatás időpontja még kérdéses, húzós hetem lesz, lehet, hogy csak a hétvégén tudom hozni vagy hétfőn...hogy legyen valami örömötök a suli mellett :) ;) Írjatok, pipáljatok és olvassatok!♥
U.i.: a suli miatt a történet folyamatos frissítése minden hétfőn, késő délután vagy este történik majd! :D
Macy

2012. augusztus 22.

4.fejezet - Hopelessly Devoted To You

Hopelessly Devoted To You
Alexa szemszöge

Harry leparkolt a Direction ház előtt és miután kiszálltunk, bementünk a házba. A fiúk még mindig nem voltak sehol, az egész házban csend uralkodott. A görcseim kezdtek elmúlni, de a fejem rettentően fájt és hányingerem is volt.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Harry és közben a hátam simogatta.
- Hányingerem van és fáj a fejem. Azt hiszem, felmegyek a szobámba és ledőlök aludni - mondtam és elindultam a lépcső felé.
- Készítek neked egy teát - mondta és eltűnt a konyhában.
Bólintottam - amit nem látott - és felmentem a szobámba, majd levetkőztem és kerestem egy rövidnadrágot meg egy pólót. Bebújtam a takaró alá és az ölembe húztam a laptopom. Zenét hallgattam és a barátaimmal levelezgettem egy ideig.
Halkan kinyílt a szoba ajtaja és Harry lépett be a szobába, kezében egy tálcával. A tálcán volt egy tányér melegszendvics, és egy bögre tea, ami még gőzölgött. Harry mosolyogva megvárta, míg lerakom a gépem az ölemből, s óvatosan az ölembe helyezte a tálcát.
- Köszönöm - néztem hálásan a fiúra, aki időközben leült mellém.
- Semmiség - mosolyodott el kedvesen.
- Nem tudod, merre vannak a bátyámék? - kérdeztem, miközben elkezdtem enni a melegszendvicset.
- Zayn az előbb küldött egy SMS-t, elmentek bowlingozni - mondta.
- Miért nem mész oda? - kérdeztem.
- Nem akarlak egyedül hagyni - motyogta.
Erre nem szóltan semmit, csak mosolyogva megrántottam a vállam és elfogyasztottam a melegszendvicset, aztán megittam a teát és jóllakottan hátradöntöttem a fejem a párnára.
- Ha kérsz valamit, kiáltsd el magad és hozom! - mosolygott a göndörke és elvette a tálcát.
- Rendben - bólintottam laposan pislogva.
Harry még egyszer rám pillantott mosolyogva, majd kiment a szobából és halkan becsukta maga mögött az ajtót. Betakaróztam és el is nyomott az álom.
Az álmomban Harry jelent meg, egy csokor fehér rózsával és egy bonbonnal a kezében. Az első randinkat szerette volna elfelejtetni velem, sikeresen. A nyakába borultam, mire elejtette a nekem szánt ajándékokat és karjait körém fonta. Miután elhúzódtunk egymástól, Harry az arcomra csúsztatta kezét és ajkait az enyémhez érintette...

*~*~*
 
Arra ébredtem, hogy valaki a hátam simogatja. Halkan felsóhajtottam és kinyitottam a szemeimet, majd az illető felé fordultam. Niall mosolygott rám kedvesen, s egy puszit nyomott az arcomra.
- Jól érzed magad? - kérdezte halvány mosollyal az arcán.
- Most már igen - bólintottam és felültem. - Milyen volt a bowlingozás?
- Lou sikeresen lealázott minket - morgolódott, mire én felnevettem. - Nem nevet, együtt érez!
- Bocsi, Nialler, de ezen muszáj volt... - mondtam. - Menjünk le a többiekhez...
Niall bólintott és megvárta, míg felkelek és miután egyik karjával körülfonta a derekam, lesétáltunk a nappaliba. Ha jól hallottam, a fiúk videojátékoztak és közben beszélgettek. Niall csatlakozott hozzájuk, én pedig leültem az egyik fotelbe.
- Hogy vagy, Lexa? - fordult felém Harry mosolyogva, szemében aggodalom csillogott.
- Sokkal jobban, mint voltam - mosolyogtam kedvesen a fürtöskére.
- Ennek örülök - mosolygott továbbra is, majd letette a videó játékhoz tartozó gamepad-et. - Mihez lenne kedved? Filmnézés, beszélgetés...?
- Filmnézés - mondtam hezitálás nélkül.
A többiek is egyetértően bólogattak és miután elpakolták a videojátékot, elővettek 3 DVD tartót és kiválasztottuk a Grease című filmet, ami Louis kedvenc filmje is egyben. A srácok előtt titkolom, de én is oda meg vissza vagyok ezért a filmért.
Felajánlottam a fiúknak, hogy majd én megcsinálom a popcorn-t, ezért felálltam a helyemről és bementem a konyhába. Hallottam, hogy valamelyik idióta követ és becsukja maga mögött az ajtót. Épp, hogy beraktam a popcorn-t a mikróba, két kéz fonódott a derekam köré. Rögtön tudtam, melyikük lehet az, aki utánam jött.
- Mit szeretnél tőlem? - fordultam szembe a két kéz tulajdonosával, tekintetem az övébe fúrva.
- Még egy esélyt - nyögte ki és egy tincset eltűrt az arcomból.
- Arra még sajnos várnod kell, drága Harry - eresztettem felé egy halvány mosolyt és a hűtő felé vettem az irányt.
Harry azonban nem hagyott békén és szorosan a nyomomban volt, még akkor is, ha a hűtőben kotorásztam. Elővettem egy üveg kólát és egy üveg narancslevet, meg 6 poharat, amit Harry kezébe nyomtam és az ajtó felé intettem. Elszontyolodva elindult az ajtó felé és kivitte a poharakat, aztán visszajött az innivalókért és mélyen a szemembe nézett.
- Mond, mit tegyek még Érted? - suttogta szinte már ajkaimra, mire elfordítottam a fejem és a mikróhoz siettem, ugyanis kész lett a popcorn.
- Adj egy kis időt, másra sem vágyom - néztem rá érzelemmentesen és elhaladva mellette, kivittem a fiúkhoz a nassolni valót.
Egy keserű sóhaj kíséretében leültem Niall mellé, később Harry ült a másik oldalamra. Louis a kezébe vette a DVD lejátszó távirányítóját, majd mosolyogva elindította a filmet.
Halkan dúdoltam magamban a dalokat, amik mosolyt csaltak az arcomra. Harry tekintetét végig magamon éreztem, azonban én egyszer sem néztem rá. Nehéz lenne a döntés, ha ránézek. A film közepe felé volt egy dal, amit nem hagyhattam ki, hogy ne énekeljem hangosan a szereplővel.

Guess mine is not the first heart broken
My eyes are not the first to cry
I'm not the first to know
There's just no getting over you

You know I'm just a fool who's willing
To sit around and wait for you
But, baby, can't you see
There's nothing else for me to do?
I'm hopelessly devoted to you

But now there's nowhere to hide
Since you pushed my love aside
I'm out of my head
Hopelessly devoted to you
Hopelessly devoted to you
Hopelessly devoted to you

My head is saying, "Fool, forget him."
My heart is saying, "Don't let go.
Hold on till the end."
And that's what I intend to do
I'm hopelessly devoted to you

But now there's nowhere to hide
Since you pushed my love aside
I'm out of my head
Hopelessly devoted to you
Hopelessly devoted to you
Hopelessly devoted to you


Az utolsó sorokat Harry felé fordulva énekeltem, szememet égették a könnyek. A dal végén felsóhajtottam és tekintetem ismét a filmre szegeztem. Niall az egyik kezét a combomra simította és egy puszit nyomott az arcomra, én pedig a fejemet a vállára hajtottam.
A film végére egyedül én maradtam fent, a fiúk bealudtak. Lehámoztam Niall karját a derekamról és miután bevittem az üres popcorn-os tálát és a poharakat meg az innivalót a konyhába, kimentem a kertbe és leültem a fűbe. Halkan énekeltem annak a dalnak a szövegét, amit Harry felé fordulva énekeltem és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. 
Hátradőltem a fűben és halvány mosollyal, kisírt szemekkel gyönyörködtem a csillagokban. Az idő kellemes volt, cseppet sem hűvös. Éreztem, hogy figyel valaki az ajtóból. Nem érdekelt semmi, csak az eget kémleltem. Az illető hangosan felsóhajtott és leült mellém. Még most sem néztem rá, akármennyire is tudtam, ki Ő.
- Figyelj, tudom, hogy időt kértél meg minden... - kezdett bele suttogva. - de én nem bírom ki.
- Muszáj lesz - sóhajtottam fel és lehunytam a szemem. - Magamra hagynál?
- Lexa... - suttogta, mire leintettem. - ahogy akarod.
Hallottam bánatos sóhaját, ahogy felkel mellőlem és elhagyja a kertet. Nem tehettem róla, de kitört belőlem a sírás. Mullingarben megfogadtam, hogy sosem fogok egy srác miatt sírni. De rájöttem, hogy Harry nem egy srác, hanem a srác. 
Sírtam egy ideig, aztán felálltam és leporoltam magam, s felslattyogtam a lépcsőn. A szobámba érve bezártam magam mögött az ajtót és besétáltam a fürdőszobába. A tükörből egy kisírt szemű, kócos hajú lány nézett vissza. Ez nem én voltam - döbbentem rá. Ledobáltam magamról a pólót és a rövidnadrágot, majd beálltam a zuhany alá. A meleg víz jólesően csorgott végig rajtam, amit egy halk sóhajjal fogadtam. Fél órán át áztattam magam a meleg víz alatt, aztán magam köré csavartam egy törülközőt, s kimentem a szobába. Elővettem a szekrényből egy bugyit és egy 'Ramones' feliratú pólót, amit gyorsan magamra kaptam és visszamentem a fürdőbe. Kifésültem a hajam és felkötöttem egy laza coffba, aztán megmostam az arcom és a fogam. Sóhajtottam egy nagyot, és visszasétáltam a szobámba. Kezemben a laptopommal és egy pokróccal betakarózva kiültem az erkélyre, s felmentem Twitter-re. Egy kép vagyis egy mozgókép fogadott, amit Harry tett közzé úgy 5 perce.

@Harry_Styles most valahogy így érzek...

Miért csinálja ezt velem? - tűnődtem. Tekintetemet ismét ellepték a könnyek, hagytam végigfolyni arcomon őket. Ha Ő így érez, én mit mondjak? Ő látott engem csókolózni egy számára vadidegennel? Nem hiszem, hogy ilyesmi történt volna. Ezt a tweet-et rengetegen kommentálták, hogy mi baj van és miért van ilyen hangulatban. Miattam van ilyen hangulatban, én vagyok a baja. - jöttek a válaszok a fejemben. 
- Fogd már be! - suttogtam mérgesen magamban.
Megkerestem az ilyenkor mindig aktuális, kedvenc dalomat és elindítottam. Arrébb toltam a laptopot az asztalon és zokogva leborultam rá. Ezernyi kérdés és megannyi válasz cikázott a fejemben. Harry hangja visszhangzott a fejemben: Mond, mit tegyek még Érted? Nem kell tennie értem semmit, csak nyugodjon bele abba, hogy nekem időre van szükségem.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy megint ilyen későn érkeztem... de valahogy nem úgy jött az ihlet, ahogy akartam :S A címben található maga a fejezet dalának címe, Alexa nevére kattintva el is tudjátok érni :) :D Köszönöm szépen a 18 lájkot és az 5 kommentárt: Diana-nak, Bellának, Lindának, Névtelennek és Juccy Kiss-nek ♥ :) Örültem a véleményeknek, nagyon is:) Ehhez a részhez is kérnék véleményeket: 5 darabot! :) Pipáljatok, írjatok és olvassatok! :)
U.i.: Kattintsatok Harry-re és megmozdul a kép, mivel GIF formátum! :) :D ♥ És...köszönöm szépen a 8 feliratkozót!♥
Macy

2012. augusztus 8.

3.fejezet - Ez csak egy csók volt és...

Wouldn't Change A Thing
Alexa szemszöge

Reggel a nap sugarai csiklandozták arcomat, így hunyorogva kinyitottam a szemem és felültem az ágyban. Niall még az igazak álmát aludta, arcának nagy része a párnába fúrva és közben hangosan horkolt. Kikászálódtam az ágyból és álmosan beletúrtam a hajamba, majd lementem a lépcsőn. A ház csendes volt, gondolom még a többiek is alszanak, csakúgy, mint a bátyám.
Főztem kávét, csináltam pirítóst és facsartam friss narancslevet. Felugrottam a konyhapultra és elkezdtem reggelizni. Halkan kinyílt a konyhaajtó és Harry lépett be a helységbe, egy fekete atlétában és egy alsónadrágban. Én úgy tudtam, hogy meztelenül alszik, de mindegy. Halvány mosoly kúszott arcára, mikor meglátott s felém közeledett. Unottan kortyolgattam a narancslevem és minél előbb kiakartam jutni a konyhából.
- Jó reggelt, Lexa! - köszöntött levakarhatatlan mosollyal a göndörke.
- Reggelt, Harold! - motyogtam unottan és masszírozni kezdtem a tarkómat.
- Beszélhetnénk a tegnap estéről? - ugrott fel mellém a konyhapultra és közelebb csúszott hozzám.
- Miért beszélnénk róla? Megtörtént, ami történt - rántottam meg a vállam.
- Emma nem a barátnőm - mondta határozottan. - Ez csak egy csók volt és...
- Ó, szóval neked egy csók nem számít semmit?! Jó tudni... - sóhajtottam fel csalódottan.
- Nem úgy értettem, Lexa... - simított végig a karomon. - Emma csókja nem számít.
- Mond annak, aki beveszi a meséidet, Harold - vetettem rá egy szúrós pillantást, majd felmentem a szobámba.
Fogalmam sincs, miért viselkedtem így Harry-vel. Bánt, hogy tegnap este a 'randinkon' egy másik lánnyal csókolózott. Talán ha átgondolom az egészet, leülök vele és megbeszéljük higgadt emberhez illően. Niall a laptopomat bújta, gondolom Twitter-en tevékenykedett. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és a szekrényhez léptem, ahonnan kivettem egy szürke blúzt, egy szaggatott farmert és egy barna sarut. Bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót, aztán levetettem a 'pizsamámat' és beálltam a zuhany alá. Fél óráig áztam a zuhany alatt, majd megtörülköztem és felöltöztem. Hajamat kifésültem és felfogtam a fejem tetejére. A sminkem egy ajakápolóból, egy leheletnyi pirosítóból és egy szempillaspirálból állt. Amikor kiléptem a fürdőből, meglepetten néztem az ágyra. Nem Niall volt már ott, hanem Harry.
- Te mit keresel itt? - vetettem oda foghegyről.
- Tudom, hülyeséget csináltam és rosszul esett neked - nézett rám félve. - De, szeretném tisztázni.
- Nem tudnád csak úgy elfelejteni ezt az egészet és továbblépni? - kérdeztem, de néztem rá. - Én már elkezdtem és eddig teljesen jól ment.
- Tényleg? - kérdezte hangjában némi szarkazmussal. - Tegnap eléggé ki voltál akadva.
- Az tegnap volt - vágtam rá morgolódva. - Aludtam rá egyet és sikerült elfelejtenem, de Te mindent elrontottál.
Erre már nem szólt semmit, csak szomorúan elhagyta a szobát. Leültem a szőnyegre és hátamat az ágynak döntöttem, majd felsóhajtottam és fejemet a térdemre hajtottam. Szememet ellepték a könnyek, hagytam, hogy lefolyjon az arcomon. Elegem volt ebből a hercehurcából, kiakartam szellőztetni a fejem. Letöröltem a könnyeimet és felálltam, elraktam a pénztárcám és a telefonom s leviharoztam a nappaliba. Felkaptam a pulóverem és kimentem az utcára, majd felszálltam egy emeletes buszra. A busz a Hyde Park bejárata előtt állt meg, így leszálltam és besétáltam a parkba. Éreztem, hogy figyel valaki. Megrántottam a vállam és elővettem a zsebemből a fülhallgatóm, majd leültem egy közeli padra és egy könnyed sóhaj kíséretében bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elmerültem Jason Mraz dalaiban.

*~*~*

A park bejáratát egy csapatnyi lány vette körül és ha jól szűrtem ki a hangjukból, Harry nevét visítozták. Ezt nem hiszem el. - sóhajtottam fel nyugtalanul. Felhúztam a fejemre a kapucnit és elindultam a park kijáratához. A lányok sikolya kezdett elülni a hátam mögött, aminek csak örülni tudtam. A fülemben most Conor Maynard egyik slágere, a Vegas Girl szólt. Szeretem ezt a dalt, mert pörgős és lehet rá táncolni.
A park kijáratánál ácsorogtam és azon töprengtem, hogy merre menjek tovább. El szerettem volna kerülni Harry-t, legalább addig, amíg kiszellőztetem a fejem. Hátrafordultam és észrevettem, hogy Harry felém rohan, nyomában egy-két rajongóval. El akartam indulni, de lábaim nem engedelmeskedtek nekem. Végül elindultam és besiettem egy kávézóba, ahol behúzódtam egy eldugott kis sarokba. Rendeltem egy tejeskávét és egy croissant-ot, aztán elraktam a telefonom és tovább nézegettem az étlapot vagy inkább az itallapot. Hirtelen arra kaptam fel a fejem, hogy valaki kihúzza a mellettem levő széket és leül.
- Végre, hogy utolértelek - sóhajtott fel elégedetten és intett a pincérsrác felé, aki ismét idejött és felvette Harry rendelését is. - Egy kakaó és egy vaníliás croissant lesz, köszönöm.
A pincér csak mosolyogva bólintott és miután feljegyezte a rendelést, elviharzott egy másik asztalhoz. Csendben ültem Harry mellett, az énekes pedig folyamatosan engem fürkészett gyönyörű szemeivel. Ha nem haragudnék rá ennyire... - gondoltam bele, de rögtön el is hessegettem feltörő vágyaimat az énekes iránt.
- Megint olyan szótlan vagy - csúsztatta egyik kezét az enyémre. - Talán valami baj van?
- Mindig ezek a bárgyú kérdések, Harry - sóhajtottam fel idegesen és mélyen a szemébe néztem. - Kettőnkön rágódom, a változatosság kedvéért.
- És... - mutatóujjával a kézfejemet cirógatta játékosan. - jutottál már valamire?
- Ha mindig megzavarnak, akkor természetesen nem - mondtam határozottan, mire tekintete értetlenséget és szomorúságot tükrözött. - De, ha adnál nekem egy kevés időt a gondolkodásra, akkor minden könnyebb lenne számomra.
- Rendben, de még reggelizzünk együtt, jó? - kérdezte arcán egy aprócska mosollyal, miközben bólintottam ajánlatára.
A rendelésünket kihozták és elkezdtünk enni, miközben beszélgettünk. Szóba jött a banda, a rajongók és 'mi' is. Harry is rájött, neki is szüksége van némi gondolkodási időre, csakúgy, mint nekem. A második reggeli után - nem tudom, hogy Harry otthon is reggelizett-e - mosolyogva fizettem és hagytam el a kávézót, hátam mögött Harry próbálta velem tartani a lépést. Előkotortam a zsebemből a telefonom és a fülhallgatóm, majd mintha mi sem történt volna, hallgattam tovább a zenét. Harry mellettem lépkedett és közben azt figyelte, hogy nem követi-e őt valaki. 
Amikor a hazaértünk, felmentem a szobába és keresztbe feküdtem az ágyon. Ez általában mindig segít dűlőre jutni a dolgokban, vagy szimplán csak megnyugtat. Harry körül forogtak a gondolataim, meglepő módon. Miért ilyen nehéz a döntés Vele kapcsolatban? Talán ismét el kellene mennem valahová és meglátjuk, hogy működne-e közöttünk a dolog? Nem tudom ezekre a kérdésekre a választ, csak azt tudom, hogy a hasam iszonyatos görcsbe rándult. Alhasi tájékon, ami azt jelentette jelen esetben, hogy megjött a menstruációm. Nehézkesen a gyógyszeres táskámért nyúltam és gyógyszer után kutattam, feleslegesen. Lementem a lépcsőn, a hasamat masszírozva és szólni akartam Niall-nek, hogy vigyen el a legközelebbi gyógyszertárba.
- Niall! - kiáltottam el magam és benyitottam a konyhába is, üres volt és csendes. - Fiúk! Merre vagytok?
Lépteket hallottam a hátam mögül, mire megfordultam és Harry smaragdzöld íriszeivel ütközött össze tekintetem. Hasam ismét görcsbe rándult, amit egy halk nyögéssel fogadtam. Harry aggódva figyelt, nem tudhatta, hogy mi bajom. Rávettem magam, hogy megkérjem, hogy vigyen el a gyógyszertárba.
- Eltudnál vinni a legközelebbi gyógyszertárba, lehetőleg most! - nyögtem fel egy görcs közepette.
- Jézusom! - sóhajtott fel idegesen és a slusszkulcsért szaladt. - Mi a baj, Lexa?
- Női gondok... - motyogtam szinte már magamnak.
Kimentünk az autóhoz és beültünk, majd Harry nem törődve a sebességkorlátozással, a gyógyszertárhoz hajtott. Bekísért és a hátamat simogatta, ha hasamhoz kaptam egy újabb görcsnél. Még szerencse, hogy az autóban volt egy üveg ásványvíz, amit Harry készségesen felajánlott, hogy betudjam venni a gyógyszert.
- Ha tudom, hogy nincs nálam a gyógyszeres táskámban, elmentem volna magam is - mondtam felé fordulva. - Köszönöm, hogy elhoztál.
- Ne butáskodj már! - nevetett fel halkan. - Ez csak természetes. Ha legközelebb bármi ilyen van, kiáltsd el magad és rögtön ott leszek.
- Megpróbálom észben tartani - húztam mosolyra ajkaimat. - Ez inkább You wanna save me, tonight volt, mint I wanna save ya, tonight.
Csak halkan felnevetett és mosolyogva megrázta a fejét, amikor ismét a hasamhoz kaptam és nem épp halkan felnyögtem. Nemsokára hatni fog a gyógyszer - biztattam magam. Ilyenkor arra gondolok, hogy miért születtem lánynak és miért nem fiúnak. Nekik semmi ilyen gondjuk sincs, legalábbis nem tudok róla. Harry megfogta az egyik kezem és elkezdte cirógatni egyik ujjával a kézfejemet. Mosolyogva odakaptam a tekintetem, majd Harry-re. Aggódva nézett a szemembe, s újra a vezetésre összpontosított.

Sziasztok!
Meg is érkeztem a résszel, bocsánat, hogy ilyen későn :( Köszönöm Diana chat béli kommentjét és a 6 pipát:) Most viszont kommentárt kérnék, méghozzá 6 darabot! :) Meglesz?:) Hát még szép, hogy igen:) Légyszii, írjatok nekem, jó? :) Elég annyi is hogy, pl.: jó lett, várom a kövit! :D vagy valami hasonló:) Hozzuk össze a 6 kommit és jön a folytatás! :) Szép álmokat, Directioner-ek vagy olvasóim, inkább :D :P
Macy 

2012. augusztus 7.

2.fejezet - Lenne kedved velem vacsorázni?

Teardrops On My Guitar
Alexa szemszöge

Izgatottan szálltam fel a London Eye egyik kapszulájába, Niall-el, Liam-el és Harry-vel. Tériszonnyal küszködve közelítettem meg a kapszula ablakát, mire Niall megfogta a kezem és biztatóan megszorította.
- Félsz? - kérdezte.
- Már nem annyira - ráztam meg a fejem halványan elmosolyodva.
Ettől a kijelentésemtől azonban nem engedte el a kezem, csak szorosan magához ölelt. Ha nem a bátyám lett volna, akkor már félreérthető lenne ez a cselekedete. Amikor a legtetejére értünk az óriáskeréknek, egy pillanatra lenéztem és egy picit megszédültem. Forgott velem a világ és nem láttam valami tisztán, csak homályosan.
- Lexa, jól vagy? - sietett mellém Harry és kezét a vállamra helyezte.
- Tö...tökéletesen. Csak egy kicsit megszédültem - dadogtam félénken felé fordulva, mire elvesztem aggódó tekintetében. - Nem jó ötlet volt felszállnom erre az izére.
- Miért nem szóltál, hogy tériszonyos vagy? - kérdezte aggódva. - Lent maradtunk volna és nézelődtünk volna tovább.
- Miattam ne kivételezzetek - mondtam határozottan.
Harry csak megrázta a fejét és megfogta a kezem, a másikat Niall szorongatta. Érdekes helyzet volt, de egy cseppet sem bántam. Fél óra múlva megkönnyebbülten szálltam ki a kapszulából, hátam mögött Harry, Niall és Liam. Zayn és Louis vártak minket a pénztár mellett, így odasiettünk hozzájuk és elindultunk haza. Miután hazaértünk, felmentem a szobámba és elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből. Halkan énekelgettem és közben a második bőrönddel is lassan végeztem, mikor kinyitódott a szoba ajtaja és Harry jött be a szobába.
- Segíthetek pakolni? - kérdezte mellém lépve.
- Ha szeretnél... - mosolyogtam rá kedvesen, mire bólintott.
Ő adogatta a ruhákat, én pedig pakoltam befelé őket a már majdnem teli szekrénybe. Amikor készen lettünk a pakolással, leültünk az ágyra és csendben néztük egymást. Az elmúlt 2 éve alatt Harry rengeteget változott. A haja kicsit dúsabb és göndörebb lett, talán mintha még izmosabb és jóképűbb is lenne. Egy valami nem változott, a kedvessége és azok a gyönyörűen csillogó, smaragdzöld szemei. Mindig elmerülök bennük, ha Harry-re nézek.
- Énekeljünk valamit, akármit - mondtam vidáman.
- Rendben, de akkor kezd te - mosolygott ellenállhatatlanul.
Bólintottam és megkerestem az iPhone-on a kedvenc dalomat, majd elindítottam és elkezdtem énekelni.

Before I fall too fast
Kiss me quick
But make it last
So I can see how badly this will hurt me
When you say goodbye

Keep it sweet

Keep it slow
Let the future pass
And don't let go
But tonight I could fall to soon into this beautiful moonlight

But you're so hypnotising

You've got me laughing while I sing
You've got me similing in my sleep
And I can see this unravling
And your love is where I'm falling
But please don't catch me

See this heart

Won't settle down
Like a child running scared from a clown
l'm terrified of what you'll do
My stomach screams just when I look at you

Run far away

So I can breath
Even though your far from suffocating me
I can't set my hopes to high
Cuz every hello ends with a goodbye [...]

Harry pár percig tátott szájjal és kikerekedett szemekkel meredt rám, közben meglepetten mosolygott. Nevetve megráztam a fejem és hátradőltem a pihe-puha díszpárnákon.
- Nagyon jó hangod van, Lexa - mondta mosolyogva.
- Most te jössz, dalos pacsirta - néztem rá vigyorogva, ami inkább egy beteges grimaszra hasonlított.
Halkan felnevetett és elővette a telefonját és elindított egy számot, aminek elkezdte énekelni a refrénjét. Néha-néha én is beleénekeltem a sorokba, mondhatni együtt énekeltem Harry-vel.

You put it down like New York City
I've never seen
Wild like Los Angeles
My fantasy
Hotter than Miami
I feel the heat
Ooh, Miss International Love
Ooh, Miss International Love

Lerakta a telefonját az éjjeliszekrényre és mellém feküdt, majd felsóhajtott és közelebb csúszott hozzám. Elpirultam és tekintetem a plafonra szegeztem, nem akartam a szemébe nézni jelen pillanatban. Mosolyogva hallgattam egyenletes lélegzetvételét és azt, ahogy néha felsóhajt. Ekkor lehunytam a szemem és kezeimet a tarkóm köré fontam. 
Egy idő után azonban felültem és törökülésbe húztam a lábaimat, karjaimmal megtámasztottam magam az ágyon. Harry is felült, majd mélyen a szemembe nézett és idegesen alsó ajkába harapott.
- Lexa... - kezdett bele nehézkesen. - lenne kedved velem vacsorázni?
- Igen - bólintottam vidáman és egy puszit nyomtam az arcára, amitől elpirultunk mindketten.
Vigyorogva leugrott az ágyról és kiment a szobából. A szekrényemhez siettem és kerestem valami csinos ruhát a vacsorára. A kezembe akadt egy pánt nélküli, combig érő, felül flitteres s alul fekete ruha. Kiakasztottam a szekrényre és kerestem egy cipőt is, majd bementem a fürdőbe. Ledobáltam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Behunyt szemmel élveztem, ahogy a víz végig folyik rajtam és ahogy a tusfürdő émelyítő illata beszorul a kabinba. Lemostam magamról a habot és hajat mostam, aztán magam köré tekertem egy törülközőt és megtörülköztem.
Felvettem egy fekete, csipkés bugyit és felöltöztem. Bementem a fürdőszobába és megcsináltam a hajam, majd a sminkem és utolsó simításként felvettem a cipőmet. Mivel Londonban elég hűvösek az esték, így kerestem egy fekete kardigánt és miután befújtam magam egy leheletnyi parfümmel elraktam a telefonom a kis táskámba s elhagytam a szobámat.
Felsóhajtottam és halkan letipegtem a lépcsőn, majd leültem a nappaliban levő egyik bőrfotelba. Niall, Zayn, Liam és Louis a tv előtt ültek és éppen videó játékoztak. Niall kikerekedett szemekkel méregetett engem, mikor észrevett.
- Készülsz valahová, Alexa? - kérdezte komoly hangon.
- Vacsorázni megyek Harry-vel. Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Figyelmeztetlek: Harry csak kihasználja a lányokat, egyáltalán nem veszi komolyan őket. Egy ideig jó vagy neki, később lehet, hogy pofára esel - mondta bátyám mélyen a szemembe nézve.
- Köszönöm a jó tanácsot - morogtam tetetett vigyorral.
Harry mosolyogva jött le a lépcsőn és mosolyogva közelített meg minket. Egyik kezét felém nyújtotta és felsegített a helyemről, s a többiektől elköszönve kimentünk a kocsihoz. Egy gyönyörű, fekete Audi-hoz sétáltunk, s Harry kinyitotta előttem az anyósülés felüli ajtót. Mosolyogva beültem és bekötöttem magam, aztán a táskámat az ölembe téve vártam Harry-t, aki nemsokára behuppant mellém. Ellenállhatatlan mosollyal végigmért, s fürkészni kezdte tekintetem.
- Gyönyörű vagy - fogta meg a kezem és egy apró puszit lehelt rá.
- Dehogyis - ráztam meg a fejem elpirulva.
- Higgy nekem, rendben? - fúrta gyönyörű szemeit az enyémbe és kisfiúsan elmosolyodott.
- Oké - suttogtam még mindig vörös arccal.
Lassan elengedte a kezem és a kormányra helyezte, tekintetét az útra szegezte, majd elindította az autót. Niall hangja zúgott a fejemben: Egy ideig jó vagy neki, később lehet, hogy pofára esel... Megpróbálok hinni a bátyámnak, több-kevesebb sikerrel. Hallottam Harry zűrös női ügyeiről, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy mind csak a média lejáratókampánya a fiúk ellen. Elhessegettem ezeket a dolgokat és megpróbáltam nem Niall mondatára gondolni.
- Baj van? - hallottam meg Harry-t.
- Nem, csak eszembe jutott valami - néztem rá halvány mosollyal.
- Olyan csendes vagy, elhallgatsz valamit - mondta az utat figyelve. - Nem muszáj elmondani, de kíváncsi vagyok, hogy mi nyomja a lelked.
- Niall azt mondta, hogy te csak kihasználod a lányokat és hogy nem veszed komolyan őket - nyögtem ki nagy nehezen. - Ez igaz, Harry?
- Részben... - motyogta. - de Veled más a helyzet. Kedvellek Téged és megakarlak ismerni.
Elmosolyodtam és hátradőltem az ülésben, de ha jól láttam, már feleslegesen. Harry leparkolt egy puccos kis étterem előtt és miután kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót és kisegített szállni az autóból. Felém nyújtotta egyik karját, amibe vidáman karoltam bele.

*~*~*

A vacsora végeztével egy szőke hajú, mosolygós lány jött oda az asztalunkhoz, majd egy puszival köszöntötte Harry-t.
- Emma! - lepődött meg Harry. - Hogy kerülsz te ide?
- Egy üzleti ügy miatt utaztam Londonba - ült le közénk a lány, s felém fordult. - Nem is mondtad, hogy barátnőd van.
- Jaj, Lexa nem a barátnőm - legyintett a fürtöske zavartan. - Hadd mutassam be Niall húgát, Alexa Horan-t.
- Szia, Emma Ostilly vagyok - nyújtotta kedvesen felém a kezét.
- Alexa Horan, nagyon örvendek, Emma - mondtam egy fáradt mosoly kíséretében és elfogadtam a kézfogást.
Miután a bemutatkozást lebonyolítottuk, elnézésüket kérve elmentem a mosdóba. Megmostam az arcom és kezet mostam, aztán visszamentem Harry-hez és Emmához. Az asztalhoz közeledve megtorpantam és szomorúan véltem felfedezni, hogy Harry Emma ajkaira van rátapadva. Nem hiszem, hogy a lány kezdeményezte volna a csókot, mert a fürtöske igencsak élvezte a dolgot. Amikor az asztalhoz értem, felkaptam a táskám és a kardigánom, majd kiviharoztam az étteremből.
Az első dolgom az volt, hogy előkotortam a telefonom a táskámból és tárcsáztam Niall-t.Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, de nem töröltem le. Az első kicsöngésre vette fel bátyám a telefont, amibe szipogva szóltam bele.
- Eljönnél értem? - kérdeztem letörten.
- Mi történt, Lexa? - kérdezte aggódva.
- Majd mindent elmondok, csak gyere értem - mondtam könyörögve.
- Rendben, csak adj egy címet és nemsokára vagyok - sóhajtott fel.
Elmondtam az étterem nevét és hogy melyik utcában van, majd elraktam a készüléket és felvettem a kardigánom. Eközben Harry szaladt ki az étteremből, s felém intézte lépteit. Hátat fordítottam neki és halkan szipogni kezdtem.
- Lexa! - suttogta lihegve a hátam mögött. - Miért rohantál csak úgy el?
- Még van képed ezt kérdezni? - fújtattam felé fordulva. - Miért nem mondtad, hogy van barátnőd? Megértettem volna.
- Emma csak egy régi ismerősöm. Még a Gotta Be You forgatásán találkoztunk, azóta viszont nem tartottuk egymással a kapcsolatot - mentegetőzött.
- Akkor azért csókolóztatok, hm?! - vontam kérdőre remegő ajkakkal. - Ne áltasd magad, Te is ugyanolyan vagy, mint a többi pasi!
Megakart szólalni, csakhogy egy fekete, sötétített ablakú BMW állt meg mellettünk és Niall szállt ki belőle. Tekintete szikrázott a dühtől, idegesen szaporázta meg lépteit Harry felé.
- Mit csináltál a húgommal, Harry? - kérdezte szinte már kiabálva, mire megfogtam a karját.
- Én ugyan semmit - mondta ártatlan arckifejezéssel a göndörke.
- Akkor miért sírt a telefonban? - szorította ökölbe a kezét Niall.
Harry felsóhajtott és sajnálkozva ránk pillantott.
- Emma megcsókolt - motyogta lehajtott fejjel. - Alexa pedig szemtanúja volt ennek.
- Hogy te mekkora egy görény vagy! - köpte felé a szavakat a bátyám és lenézett rám. - Gyere, hazaviszlek.
Még utoljára rápillantottam Harry-re, aki szintén engem fürkészett, aztán beültem a kocsiba Niall mellé és hazamentünk. Egész úton csendben hüppögtem az ülésben és fejemet az ablaküvegnek döntöttem.
- Mondtam, hogy ebben a gyerekben nem lehet megbízni. Figyelmeztettelek, erre mit csinál, egy másik lánnyal csókolózik?! - szólalt meg idegesen Niall és befordult a ház utcájába.
- Igazad volt, hülye voltam és sajnálom. De annyira jól indult minden, amíg fel nem bukkant ez a... ez a...áh, mindegy is - legyintettem, mintha nem érdekelne.
Valójában nagyon is érdekelt, ugyanis kedvelem Harry-t és nem csak úgy, mint egy barátot. Ahogy Ő is mondta az étterembe menet, én is megszeretném ismerni. Halkan felsóhajtottam és kinéztem az ablakon, az autó már a ház előtt állt. Kiszálltunk és besiettem a házba, majd fel az emeletre. Semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy a fiúk kérdezősködjenek rólam és a barátjukról. Ha akarnak valamit tudni a ma estéről, kérdezzék meg Harry-t.
A szobámba érve lerúgtam magamról a cipőmet és levettem a ruhámat, s elővettem egy 'Hipsta Please' feliratú pólót és felvettem, aztán bebújtam a takaró alá. Halk kopogásra kaptam fel a fejem és a bátyám hangjára.
- Bejöhetek? - nyitott be résnyire az ajtón.
- Gyere - intettem felé és megpaskoltam magam mellett az ágyat, hogy ide üljön majd le.
- Nem akarok faggatózni, de mivel a húgom vagy, így jogom van tudni mindenről - kezdett bele és leült mellém. - Harry az előbb ért haza, nagyon maga alatt van. Folyton magában beszél és ezt suttogja: Nem akartam, Lexa!
- Rosszul esett, és egyhamar úgysem fogok neki megbocsátani - mondtam és elővettem a laptopom, majd felmentem Twitter-re.
Egy üzenet várakozott rám, ki mástól, mint Harry-től.

@Harry_Styles @alexamarie.horan nagyon sajnálom, kérlek, beszéljük meg :( :$

@alexamarie.horan @Harry_Styles alszom rá egyet és holnap megbeszéljük! :)

Elnyomtam egy ásítást és leraktam az ölemből a laptopot, aztán fejemet Nialler mellkasára hajtottam és el is aludtam. Niall körém fonta karjait és egy puszit nyomott a homlokomra.

Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással, remélem tetszeni fog nektek:) Köszönöm a 3 kommit - Bellától elfogadom Chat-ben is - nagyon kedvesek vagytok lányok, hogy írtatok:)♥ Örültem a 6 pipának is, ehhez a részhez is merek kérni 5 kommit vagy szerintem mehet pipa is:) Ha 5 kommi vagy pipa megvan, jövök a folytatással:) Jó olvasást, aki még nem olvasta:)
Macy 

2012. augusztus 3.

1.fejezet - Mikor varrattad magadra mindezt?

 Alexa szemszöge

A mai nappal teljesen megváltozik az életem. Anya tegnap megbeszélte a bátyámmal, hogy hozzáköltözöm. Elhagyom Mullingar-t, és Anglia fővárosába, Londonba utazom. Még az a szerencse, hogy imádom a bátyám. Gyerekkorunkban rengeteg időt töltöttünk egymással, szoros kötelék van közöttünk.
- Lexa, gyere már! - nyitott be a szobámba anya. - Még a végén lekésed a járatod és Niall feleslegesen várakozna a reptéren.
Ezt elfelejtettem említeni? Niall Horan, a One Direction egyetlen ír tagja a bátyám. Sokan nem hisznek nekem, mikor ezt mondom, de engem nem érdekel a véleményük. Azt tudom, hogy várom a találkozást Niall-el és kész. 2 év után újra találkozunk, végre sok időt tölthetünk egymással - legalábbis remélem.
Felkaptam a bőröndjeimet és levittem őket az autóhoz, ahol apa várakozott ránk - anyára és rám. A többi csomagomat majd utánam küldik, csak a szükséges dolgaimat viszem most magammal. Izgatottan ültem be a kocsiba, majd elindultunk a reptérre. Hosszú út áll előttem, csaknem 600 km a Mullingar - London távolság.
Könnyes szemekkel néztem ki az ablakon és halvány mosollyal figyeltem, ahogy az autó elhalad a művelődési ház, az iskola és a teniszpálya mellett. Anyáék önfeledten beszélgettek, én pedig előhalásztam a táskám legaljáról a telefonom és a fülhallgatóm, aztán a fejemet hátradöntöttem az ülés fejtámlájára és zenét hallgattam.

*~*~*

Izgalommal szálltam le a repülőgépről, megérkeztem Londonba. Niall az ígérte anyának, hogy kijön elém a reptérre és elvisz az otthonához, de bármennyire is kerestem szeretett bátyámat, nem láttam sehol. Szomorkásan indultam el a csomagjaimért, de hirtelen valaki megkocogtatta a vállam. Hátrafordultam és egy napszemüveges, és kapucnit viselő fiút pillantottam meg.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem meglepetten, mire az illető levette a napszemüvegét és széles molyos kúszott arcára. - Niall?!
- Lexa! - szorított magához és egy puszit nyomott a hajamba. - Örülök, hogy megérkeztél!
- Már azt hittem, hogy megfeledkeztél rólam - motyogtam mellkasába.
- Hát így ismersz? - kérdezte nevetve és eltűrt egy tincset az arcomból. - Siessünk, mert a végén egy szemfüles paparazzi vagy rajongó kiszúrja, hogy itt vagyok.
Felkapta a csomagjaimat és egy sötétített ablakú kisbuszhoz sétáltunk, ahonnan nevetés zaja szűrődött ki. Niall kinyitotta a kisbusz ajtaját és beszálltunk, mire a banda többi tagja szorosan megölelgetett. Nevetve húzódtam el tőlük, majd Harry-re pillantottam. Smaragdzöld szemei élénken csillogtak, arcán kisfiús mosoly ült.
- Nem is mondtad, hogy szőke lettél - szólalt meg mellőlem Zayn.
- Meglepetésnek szántam - húztam széles mosolyra a szám.
- Piercinged is van? - háborodott fel bátyám.
- Sőt, még tetoválásom is - mondtam. - Nézd meg jobban a fülem.
Niall odahajolt a fülemhez és szemlélni kezdte a fülemen található Love feliratot. Felhúztam a felsőm és a bal melltartóm aljához mutattam, ahol a 'Just Breathe' felirat díszelgett. A jobb alkarom felett egy római évszám látható. A jobb oldalamon egy álomfogó van, amin 4 toll vehető észre, a szüleimet, Niall-t és engem jelképeznek. Még mindig a jobb kezemen vagyis a kisujjamon egy szív látható, a csuklómon egy horgony és a szív mellett egy kereszt, egy békejel és egy 'karma' felirat. Van még egy egyenlőség és egy 'Szem a szemmel verés ellen' jel is az egyik ujjamon, a jobb bokámon egy koponya és a bal felkaromon a 'love never dies' felirat. A bal csuklómon volt még egy OM szimbólum is, de azt észre lehet venni. A fiúk meghökkenve nézték a rajzokat, majd Zayn megszólalt.
- Ennyi tetoválásom nekem sincs - rázta meg a fejét.
- Mikor varrattad magadra mindezt? - kérdezte Niall cseppet sem jókedvűen. - Még be sem töltötted a 18-at...
- Nyugi, anya tud az összesről - mondtam. - Neked ezért nem szóltam, mert tudtam, hogy kiakadnál.
- Jól gondoltad - bólogatott.
Az elkövetkezendő fél órában nem szóltunk egymáshoz, csak a többiekkel beszélgettem. Amikor a kisbusz leparkolt, kiszálltunk és éppen a csomagjaimhoz igyekeztem, mikor Harry jelent meg velük.
- Megmutatom a szobád - mosolygott kedvesen.
Bólintottam és követtem Őt a házba, majd fel az emeletre. Az legelső szobába nyitott be, és bevitte a bőröndjeimet az ágy mellé. A szám tátva maradt a látványtól. A falakat lila tapéta fedte, néhány gyerekkori képem is ki lett rakva. A hatalmas franciaágyat levendula lila ágynemű borította, színesebbnél színesebb díszpárnákkal. Az íróasztalon volt egy kép, ami 2 éve készült, Niall-el és Harry-vel. Az íróasztal mellett egy kanapé helyezkedett el, teles teli plüssökkel és díszpárnákkal.
- Remélem, tetszik - jött egy hang a hátam mögül.
- Imádom - fordultam Niall felé és szorosan magamhoz öleltem. - Sajnálom, hogy nem szóltam neked a piercingről és a tetoválásokról.
- Nem haragszom, húgi - motyogta a nyakamba. - Éhes vagy? Harry tegnap főzött egy kis tejszínes-húsos tésztát.
Elhúzódtam Niall-től és az említett felé fordultam, aki halvány elmosolyodott és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Teljesen elmerültem gyönyörűen csillogó szemeiben és egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Végül elemeltem róla a tekintetem és lementünk a konyhába, ahol a többi bandatag tartózkodott. Niall elővett 6 tányért, amire szedett tésztát és berakta a mikróba melegedni.
- Mesélj, milyen az élet Mullingarben? - kérdezte kíváncsian Louis.
- Nem volt már ugyanolyan, mint 2 éve. Néhány helybeli vagy aki nemrég költözött a városba, még most se hiszi el, hogy rokonok vagyunk Niall-el - ráztam meg a fejem nevetve. - Meséljetek most ti, milyen volt a turné? Niall nagyon szűkszavú volt a telefonba, ha erről beszélgettünk.
- Szerintem, ez volt a legjobb turnénk - szólalt meg Liam. - Voltak felejthetetlen pillanatok, mint például az, amikor Chicagóban léptünk fel és a What Makes You Beautiful alatt sikeresen széttéptük Zayn-nel Harry ingét a szólója közben. Az egész aréna zengett a lányok sikolyától, mikor meglátták Hazza fedetlen mellkasát.
Szegény Harry elvörösödött és lesütötte a tekintetét, a többiek pedig nevetni kezdtek rajta. Nem nevettem velük, inkább sajnáltam a fiút. Rossz és furcsa érzés lehetett egy seregnyi lány előtt félmeztelenül énekelni, ráadásul úgy, hogy még be sem tudja gombolni az ingét a dal éneklése közben.
- Ez egyáltalán nem vicces - nyögtem ki végül. - Veletek is megcsinálhatták volna ugyanezt, örültetek volna neki?
- Én igen - mondta Zayn vigyorogva.
- Most miért vagy ilyen? - kérdezte Niall, és elém rakta a tányért. - A srácokkal mindig valami őrültséget csinálunk, nem haragszunk meg egymásra ilyesmi miatt.
- Oké, de akkor is - motyogtam és elkezdtem enni. - Ez nagyon finom, istenien főzöl, Harry!
- Tényleg ízlik? - mosolygott édesen a fürtöske.
Bólintottam és megettem a tányéromon levő maradék tésztát, aztán beraktam a tányért a mosogatógépbe. A fiúk is hamar végeztek az evéssel, így átmentünk a nappaliba és leültünk beszélgetni.
- Van kedved egy városnéző túrához? - kérdezte bátyám mosolyogva.
- A rajongók nem fognak szétszedni minket? - kérdeztem értetlenkedve.
- Ezt bízd csak ránk - mosolygott Harry.
Mosolyogva megrántottam a vállam és felsiettem a szobámba. Letusoltam és gyorsan megszárítkoztam, aztán felöltöztem és megfésülködtem, s egy leheletnyi smink felvitele után lementem a fiúkhoz. A kezemben levő kardigánt magamra vettem és elindultunk a városnéző túrára. Felszálltunk egy emeletes buszra és a fiúk elkezdtek magyarázni, hogy mi micsoda és hogy merre vagyunk.
- Ez itt a Picadilly Circus - mondta Harry mosolyogva. - A teret több híres épület övezi, köztük a London Pavilion, valamint a Criterion Theatre. A látnivalók közé tartozik a tér közepén álló, alumíniumból készült szobor, mely egy íjászt ábrázol. A körtér közelében találhatóak a West End legforgalmasabb bevásárló és szórakoztató negyedei.
Csak ámultam és bámultam, ahogy Harry a térről beszél. Köztudott, hogy nem Londonban született, mégis megdöbbentő, hogy ennyi mindent tud erről a városról. A busz elhaladt a London Eye mellett is, amiről gyorsan csináltam a telefonommal egy képet.
- A következő látnivaló a Trafalgar tér lesz, ahol lefogunk majd szállni - magyarázta Liam.
Átmentünk a Tower of Londonon, aztán leszálltunk a Trafalgar téren és körbenéztünk. A tér történetét Liam mesélte el nagy lelkesedéssel.
- A tér közepéből kiemelkedik a csaknem 52 méter magas Nelson - emlékoszlop, mely Nelson admirálisnak állít emléket, aki az 1805-ös trafalgári ütközetben legyőzte Napóleon flottáját. A tér az ütközet emlékére kapta a nevét - kezdte el mesélni és közben az emlékszobort nézte. - Jellegzetesek a tér szökőkútjai, szobrai, s a teret körülvevő épületegyüttesek, amelyek közül a klasszicista stílusú Nemzeti Galéria, valamint a St. Martin-in-the-Fields templom barokk toronnyal s neoklasszicista homlokzattal a legkiemelkedőbbek. A Trafalgar tér teljes északi oldalát a korinthoszi oszlopokkal díszített zöld kupolás National Gallery foglalja el. A tér két egyforma szökőkútja közül az egyik a Képtár közelében van, vízköpő allegorikus figurákat, tengeri bálnákat, kígyókat ábrázol bronzba öntve. A tér délnyugati oldalán a kanadai kormány londoni nagykövetségének egyik épülete következik, a Canada House s vele egy tömbben helyezkedik el a Norway House a norvég állami érdekek félhivatalos központja. A Norvég-ház bejárata a Cockspur Street felől van, amelynek végében a Haymarket tér húzódik meg, sarkán III. György brit király bronz lovasszobrával, nem messze tőle George Washington szobra áll.
Pislogtam párat, mire Liam nevetve felsóhajtott és folytatta a téren található nevezetességek bemutatását. Klasszabb, mint egy történelem óra. - gondoltam. Bementünk a Nemzeti Galériába is, ahol megnéztük a különböző kiállítási képeket és szobrokat. Csendben sétáltam Harry mellett, aki érdeklődve - vagy csak megjátszotta, nem tudom - figyelte a kiállítást. A többiek a hátunk mögött baromkodtak és nem is nézelődtek.
A galériából kilépve elhatároztuk, hogy felülünk a London Eye-ra. Ismét felszálltunk egy emeletes buszra és az óriáskerékhez mentünk. Niall intézte a jegyeket, amíg mi beálltunk a sorba. Néhány lány észrevett minket, de nem jöttek oda hozzánk. Nevetgélve beszélgettek és engem méregettek.
- Mit bámulnak azok a lányok? - suttogtam Harry fülébe idegesen.
- Nem tudom, biztosan féltékenyek. De, ne parázz emiatt - simított végig a karomon.
Halványan elmosolyodtam és bólintottam, majd észrevettem, hogy a sor halad előttünk egyre közelebb az óriáskerék bejáratához. Niall mellém sietett a jegyekkel és a kezembe nyomott egyet, s egy puszit nyomott az arcomra. A lányok, akik mindvégig minket néztek, elképedve fordultak el tőlünk. Megrántottam a vállam és nyugtalanul várakoztam, hogy végre felszállhassak a London Eye-ra.

Sziasztok!
Megérkezett az első fejezet, remélem tetszett! :) Kérhetnék néhány véleményt?:)) 5 komment után jön a folytatás! :D Pipálgassatok is! :D :)
Macy