8.fejezet - Rokonlátogatás?

Sziasztok!
Köszönöm szépen a 12 pipát és 2 kommentet Diana-nak és *Anii*-nek ♥ :D Örültem lányok, hogy tetszett a One Shot, tervezek még ilyenek írni, szóval kössétek fel a gatyátokat :P :D Most azonban az *Official* történet folytatásával érkeztem, többek örömére, kevesebbek bánatára - Kiss Ádám humorista szavaival élve :) Írjatok, pipáljatok és olvassatok! További szép estét kíván,
Macy

7 Things

Alexa szemszöge

Reggel a nap kellemesen meleg sugarai ébresztettek fel, hunyorogva kinyitottam a szemeimet és az oldalamra fordultam. Harry még aludt, göndör fürtjei hanyagul takarták el jóképű arcát. Megmosolyogtatott a látvány, így egy aprócska puszit leheltem Haz ajkaira.

- Mi az? - nyögte fel erőtlenül és kinyitotta szemeit.

- Édes vagy, mikor alszol - suttogtam elpirulva.

- Mindig édes vagyok - mormolta és egy csókot nyomott ajkaimra.

Harry és az ő kifogásolható önimádása. Még jó, hogy nem beképzelt a srác. Nevetve elhúzódtam tőle és felültem az ágyban, majd becsoszogtam a fürdőbe. Ledobtam magamról a pizsamát és lezuhanyoztam. Miután áztam egy ideig a hűsítő tus alatt, magam köré csavartam egy törülközőt és kimentem a szobába. Harry az ágy szélén ült és minden egyes mozdulatom árgus szemmel figyelte.

- Terveztél valami programot mára? - fordultam felé mosolyogva, miközben felvettem egy bugyit meg egy melltartót.

- Arra gondoltam, hogy kihasználhatnánk a jó időt és elmehetnénk az állatkertbe - mosolygott ellenállhatatlanul.

- Remek gondolat, akkor menj és készülődj! - parancsoltam rá a legellenállhatatlanabb mosolyommal.

Nem tetszését kifejezve felsóhajtott és kiment a szobából. Megráztam a fejem és kinyitottam a szekrényt, majd előhalásztam egy fekete-csipkés felsőt, egy farmersortot és egy csipkés magassarkú szandált. A kiszámíthatatlan időjárás érdekében felvettem egy farmerdzsekit is, aztán bementem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Hajamat kifésültem és hagytam, hogy barna fürtjeim lazán omoljanak a vállamra meg a hátamra. A sminkem egy fekete szemceruzából, egy szürkés szemhéjpúderból és egy kis szájfényből, illetve egy leheletnyi pirosítóból állt. A fogmosást követően a telefonomat és a pénztárcámat egy táskába dobtam, s lesiettem a konyhába reggelizni.

Szeretett bátyám és Louis már az asztalnál ültek, a reggelijüket majszolták és közben beszélgettek. Magamhoz vettem egy tányért és leültem közéjük, majd egy pirítóst megkentem lekvárral és számomra meg is volt a reggeli. Ittam a pirítóshoz egy bögre citromfű teát és miután végeztem a reggelivel, elpakoltam magam után és átbaktattam a nappaliba.

- Mentek ma Harry-vel valahova? - ült le mellém Liam sugárzó mosollyal.

- Az állatkertbe - mosolyogtam.

- Rokonlátogatás? - csatlakozott a beszélgetéshez Nialler.

- Van egy majom bátyám, kell ennél több? - néztem rá nevetve.

- Szőke csimpánz - lökte oldalba Niall-t Louis.

Felnevettünk Liam-mel, közben Niall és Louis elkezdték egymást csikizni. A kanapéról hamar a szőnyegre kerültek, ott folytatták tovább egymás kínzását. Észre sem vettem, hogy Harry lejött már a szobájából és a konyha felé veszi az irányt. Mosolyogva felé fordítottam a fejem, mire rám kacsintott és bement a konyhába. Eszembe jutott, hogy be kell vennem a gyógyszerem. Felálltam a kanapétól és a szobámba siettem, s kivettem egy pirulát a dobozból. Lementem a konyhába és kivettem a hűtőből egy üveg, szénsavmentes-citromos ásványvizet. Az ujjaim között forgattam a pirulát, majd egy kis hezitált követően bevettem és félig kiittam az ásványvizes üveg tartalmát. A gyógyszernek szörnyű íze volt, marta a torkomat és a nyelvemet.

- Ennyire rossz? - nézett rám érdeklődve Harry és a mosogatóba tette a tányért.

- Igen. Kicsit furcsa íze, de muszáj szednem, ha nem akarok idő előtt elpatkolni - rántottam meg a vállam hanyagul.

- Ilyesmire ne is gondolj, jó? - fonta körém karjait és egy csókot lehelt a homlokomra.

Bólintottam és egy puszit lehelve ajkaira, elhúzódtam tőle és kézen fogva kimentünk a nappaliba. Felkaptam a táskám és miután elköszöntünk a fiúktól, kibandukoltunk az autóhoz és beültünk. Harry egy gyors puszit lehelt a számra és elindultunk a Regent's Parkba.

*~*~*

Harry elkezdett velem vitázni azon, hogy megvehesse a jegyeket. Mindezt a pénztárnál csinálta, minden szem rá szegeződött. Felment bennem a pumpa és úgy láttam, a pénztáros hölgynél is.

- Harold, nyugodj már le! Vedd meg a jegyeket és menjünk! - szólaltam meg nyugodtan.

- Végre, köszönöm - nézett rám hálásan a pénztáros hölgy. 

Harry megvette a jegyeket és bementünk az állatkertbe. Kissé kiakadtam Harry viselkedésén, teljesen gyerekes volt. Csendben sétáltunk egymás mellett, azt szerettem volna, ha lenyugszunk mind a ketten.

- Lexa, bocsánatot szeretnék kérni az előbbi viselkedésemért - szólalt meg hezitálva és összekulcsolta ujjainkat.

- Gyerekesen viselkedtél, ugye tudod? - néztem rá kicsit mérgesen.

- Tudom, és sajnálom - hajtotta le fejét szomorúan.

Néha gyerekesen és idétlenül viselkedik, amikor megbánja, úgy viselkedik, mint egy kisfiú. Magába húzódik és csak egy öleléssel vagy az egyik kedvencével - legyen az egy tárgy vagy étel - lehet csak jobb kedvre deríteni. Elengedtem a kezét és szorosan magamhoz öleltem. Arcomat a nyakába fúrtam, Harry pedig körém fonta karjait.

- Nem szeretem, ha gyerekesen viselkedsz. Annyira kiábrándító - néztem fel rá.

- Te mégsem ábrándultál ki belőlem - húzta mosolyra csókos ajkait.

- Kiforgatod a szavaimat - ráztam a fejem, de végül elmosolyodtam.

A kis incidenst elintézve kezdtünk el nézelődni. Gyerekkorom óta szeretek állatkertbe járni, Niall-el állandóan másfelé mentünk, mint amerre a szüleink. Ezért otthon meg is kaptuk a büntetésünket, ami szobafogság vagy házimunka volt. Akkor minden sokkal könnyebb volt, amikor még Niall nem volt híres.

Ahogy körbejártuk az állatkertet, rengeteg képet csináltunk. Az idő hamar elhaladt feledtünk, kezdtünk éhesek lenni, így elmentünk a büféhez és vettünk kettő szendvicset, meg két üveg teát.

- Ha megebédeltünk - nyelte le a falatot Haz - átmehetnénk a parkba és sétálhatnánk, beszélgethetnénk.

- Rendben - bólintottam és elkezdtem enni.

A szolid kis ebédet elfogyasztva, kézen fogva átsétáltunk a parkba. Harry összekulcsolta ujjainkat és egy puszit nyomott az arcomra. Arcom hamar pírba borult, mosolyogva hajtottam Harry vállára a fejem.

- Ez a randi sokkal jobban sikerült, mint az ezelőtti - motyogta Haz.

- Szerintem is. Semmi pucc, se Emma. Ez így tökéletes - sóhajtottam fel mosolyogva.

Egy ideig sétálgattunk, aztán leültünk egy padra. Harry elővette a telefonját és csinált egy képet rólunk. Éppen akkor kapott le minket, amikor egy puszit nyomott az arcomra. A képet pár perc múlva ki is rakta Twitter-re.

@Harry_Styles jól sikerült nap a Regent's Parkban @alexamarie.horan-nel ♥

Mosolyogva hajtottam a fejemet Harry vállára, majd kaptam egy puszit a homlokomra.

- Szeretlek, Lexa - suttogta Harry rám pillantva.

Széles mosoly kúszott arcomra és felemeltem a fejem, aztán Harry ajkaira vetettem magam. Egy lágy csókot leheltem rájuk, s homlokomat az övének döntöttem.

- Én is téged, Haz - suttogtam ajkaira.

Gyengéden összeérintettük egymás ajkait, Harry lassan becézgette ajkaimat. Karjait a derekam köré fonta és közelebb húzott magához. Karjaimat felvezettem a tarkóján és beletúrtam göndör fürjeibe. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, s elhúzódtam Tőle.

Feltápászkodtunk a padtól és tovább sétáltunk, Harry szorosan fogta a kezem és közben hüvelykujjával cirógatta kézfejem. Sétáltunk egy ideig, aztán megkerestük Haz kocsiját és hazamentünk. Felejthetetlen egy randi volt, az biztos.

Amikor hazaértünk, felmentünk a szobámba és befészkeltük magunkat az ágyra. Harry bekapcsolta a tv-t és berakta a DVD lejátszóba az Up All Night turné DVD-jét. Fejemet Harry mellkasára hajtottam és úgy néztem a koncertfilmet.

- Melyik a kedvenc dalod? - kérdezte halkan Hazza.

- A Moments - suttogtam.

- A film végén elénekelhetem Neked, ha szeretnéd - mondta kedvesen és közben az oldalamat simogatta.

Beleegyezően bólintottam és mosolyogva néztem a filmet. Így képernyőn keresztül egész más nézni egy ilyen nagyszabású koncertet, mint például a közönség soraiban vagy a színpadon. Át kell élni az ilyesmit, de nekem ez még nem adatott meg.

Amint a koncertfilmet végignéztük Harry-vel, felültünk az ágyon és Haz belekezdett a Moments című dalba. Lehunytam a szemem és úgy hallgattam Harry kisfiúsan férfias hangját. Lelkemet betöltötte a hangja, arcomra egy halovány mosoly kúszott.

- Ennyire tetszik? - susogta fülembe Harry, mire ráemeltem tekintetem.

- Nem is tudod, mennyire - suttogtam és belecsókoltam a nyakába.

Halkan felsóhajtott, s feje hátrabicsaklott, ezzel nagyobb helyet hagyva kényeztetésének. Egészen újnak éreztem ezt a dolgot, még sosem voltam ilyen helyzetben fiúval, kifejezetten tetszett. Egyik kezét a felsőt alá csúsztatta és a hasamat kezdte el simogatni. Kezdtem belejönni a dologba, így feljebb emeltem a fejem és Harry fülcimpáját kezdtem el harapdálni meg csókolgatni.

- Nem gondolod, hogy kicsit túlöltözöttek vagyunk az ilyesmihez? - nyögte fülembe elhaló hangon.

- Azt hiszem, talán... - suttogtam és tovább harapdáltam fülcimpáját. 

Kezdett eluralkodni rajtunk a vágy, Harry elhúzódott tőlem és egy laza mozdulattal lehúzta rólam a felsőm. Zavarban éreztem magam, talán azért mert, Ő még mindig fel volt öltözve. Hogy ezen változtassunk, megfogtam a pólója alját és határozottan lehúztam róla, majd ledobtam a földre.

Harry óvatosan ledöntött az ágyon és fölém kerekedett. Ajkait az enyémhez érintette és lassan falni kezdtük egymást. Ekkor nem várt dolog történt, ami hamar szétugrasztott minket.

- Ti meg mi a manót műveltek? - csattant fel az ajtóban egy nem várt személy dühös hangja.

Szállok a Dallal - One Shot

Sziasztok!
Arra az elhatározásra jutottam, hogy a mai napon nem a Stay with Me - Maradj velem folytatásával jövök, hanem egy One Shot-tal. Egyenlőre nem árulok el semmit, a történetben kiderül minden. Remélem, nem vagytok csalódottak, hogy nem az eredeti történet folytatásával jöttem :) Várom a véleményeiteket, akár pipa vagy megjegyzés formájában. Ezúton is szeretném megköszönni ennek az 6 leányzónak, hogy a 7.fejezethez írtak nekem: D.ღ, *R.R*, *Anii*, Cher Lloyd, Róka Edina és Diana - *Anii* és Diana kommentje kis híján könnyet csalt a szemembe. Köszönöm lányok, annyira kedvesek vagytok ♥ :) :D Öröm ilyen és ehhez hasonló olvasóknak írni, komolyan :D Nem is szaporítom tovább a szót, íme életem első One Shot-ja :) Jó olvasást!
Macy

Szállok a dallal

Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

...Leila Miller naplójából...

   2010 nyarán az életem teljesen megváltozott, ha nem is kerekestől, de megváltozott. A legjobb barátom, lelki társam és általános iskolai szerelmem, becses nevén Harry, kiszerette próbálni magát valami új dologban, így jelentkezett az X-Faktor nevű tehetségkutató műsorba. Eddig minden szép és jó, ugyanúgy beszélgettünk és találkoztunk egymással, csakhogy a mentorok házából való továbbjutás miatt elköltözött Holmes Chapel városából és Londonba költözött. A szüleimmel az első két adáson ott voltunk, de sajnos nem találkozhattam Harry-vel. Ekkor tudtam meg igazából, hogy egyénileg nem jutott tovább, csak csapatban, 4 másik sráccal.

- Sok a dolga, majd talán máskor. - intett le a fiúk mentora, Simon a színfalak mögött, mikor Harry keresésére indultam az első élő show után. - Ha szeretnél Tőle valamit, én szívesen átadom.

- Nem kell, de azért köszönöm. - húztam színlelt mosolyra ajkaimat és szipogva visszasiettem a szüleimhez.

A sminkem teljesen elmosódott, szemem feldagadt a sok sírástól. Amikor hazaértünk, ledobtam magamról a ruháimat és ágyba bújtam. Egész éjszaka sírtam és forgolódtam, képtelen voltam aludni. Reggel persze iskolába kellett volna mennem, de a szüleim ezt a napot igazolták, hisz láttam rajtam, hogy nem vagyok valami jó formában.

   Hosszú idő elteltével, úgy 2011 karácsonya környékén a fülembe jutott, hogy Harry az ünnepeket a családjával tölti itt, Holmes Chapel-ben. Majd' kiugrottam a bőrömből, hogy újra, csak egy rövid időre is, de láthatom. Szenteste napján a szokásos teendőimet elvégezve, vidáman siettem át Harry-ék házához. Levakarhatatlan mosollyal kopogtam be az ajtón, egy számomra ismeretlen lány nyitott ajtót.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte vinnyogó hangon a lány.

- Harry-t keresem - mondtam letörő lelkesedéssel.

- Cica! Vendéged van! - kiabált be a lány a házba és felém fordult. - Hogy hívnak?

- Leila - sóhajtottam fel mogorván.

Harry meglepetten jött le a lépcsőn, egy szál alsónadrágban. Ha jól megnéztem az előttem álló lányt, ő sem volt valami téliesen felöltözve. Egy férfi ing és egy bugyi takarta bájait. Szívembe, - mintha egy hatalmas tőrt szúrtak volna - hasított belém a felismerés: Harry-nek barátnője van.

- Bubó! - ölelt szorosan magához a göndörke és belepuszilt a hajamba. - Régen láttalak már!

- Én is téged, Haz - húzódtam el tőle egy hiteles mosolyt csalva arcomra. - Nem is tudtam, hogy barátnőd van?!

- Ó, Britanny nem a barátnőm... Ő csak egy futó kaland - nézett a lányra, aki engem méregetett furcsán. - Brit, miért nem öltözöl fel szépen és mész haza?

- Ajh... - sóhajtott fel duzzogva Britanny. - Pedig azt hittem, hogy ma csak ketten leszünk.

Kikerekedett szemekkel meredtem a lányra, aki duzzogva tipegett fel az emeltre és csapta be maga után gondolom Harry szobájának ajtaját. Harry mosolyogva invitált be a házba, miután lekaptam a csizmám és a kabátom, leültünk a kanapéra. A göndörke tátott szájjal mért végig, mintha egy űrlény ült volna mellette.

- A hajad... Befestetted barnára? - nézett fel arcomra gondolkodva.

- Igen, untam már a szőkék életét. - nevettem fel mosolyogva. - Te is rendesen megváltoztál ám, hogy is mondjam...megemberesedtél az utóbbi egy év alatt.

- Az X-Faktor eléggé megemberelt engem és a srácokat is. - mosolyodott el. - Nem tudom, hallottál-e a One Direction-ről?!

- Őszintén szólva, nem sokat - ráztam a fejem szégyenkezve. - Hisz ismersz, nem ülök naphosszat a tv és a számítógép előtt sőt, a barátaim se hozták szóba az iskolában.

- Igaz, de valamit csak hallottál rólunk - erősködött, de nemlegesen megráztam a fejem. - Akkor megmutatom az albumunkat, rendben?

Ódzkodva, de rábólintottam és törökülésbe fészkeltem magam a kanapén. Harry a CD tartónál matatott egy ideig, majd a hifihez lépett és berakta a lemezt. Mosolyogva ült vissza mellém, s amikor a szólója következett, halkan énekelni kezdte.

Lágy, mégis erőteljes és férfias. Pontosan olyan, mint régen, vagyis egy fokkal férfiasabb és érettebb hangszín. Kíváncsian fürkészte smaragdzöld íriszeivel a reakciómat, ami egy elismerő hümmögés volt.

- Elsőre nem is olyan rossz. Mi van még? - néztem rá kérdően felhúzva a szemöldököm.

Nevetve megrázta a fejét és a soron következő dalra kapcsolt. Ismerős volt valahonnan a dallam...mintha ennek a dalnak láttam volna a klipjét valamelyik zenecsatornán.

A délelőtt, amit Harry-vel töltöttem, egész jóra sikeredett. Mesélt az X-Faktoros időszakról, a fiúkról és a rajongókról. Voltak olyan momentumai is a beszélgetésnek, ahol Harry arca elkomorult és azt hittem, elsírja magát. Ennek oka a gyűlölködő emberek mocskolódó és bántó üzenetei voltak. A kellemes kis beszélgetésnek anya SMS-e vetett véget, miszerint megérkeztek a rég nem látott rokonok és illő lenne nekem is üdvözölni őket.

- Sajnálom, de nekem most mennem kell - álltam fel egy sóhaj kíséretében. - Megérkeztek a rokonok és anyáék nem szeretnének beégni előttük miattam.

- Persze, megértem - bólintott szomorúan. - Köszönöm ezt a délelőttöt. Jó volt végre olyannal beszélgetni, akit régóta ismerek.

- Nekem is - öleltem magamhoz szorosan. - Később találkozunk, Haz!

- Remélem is! - susogta fülembe és egy puszit lehelt az arcomra.

Mosolyogva felvettem a csizmám és a kabátom, majd egy gyors köszönést megejtve elindultam haza. A délutáni napfény gyönyörűen csillogott a frissen leesett havon. A szél lengedezett, néha-néha belekapott fedetlen hajamba. Ahogy hazaértem, lekapkodtam a téli cuccokat magamról és beléptem a nappaliba.

- Nézzenek oda! Hát hazaértél? - vont kérdőre a nagyi mosolyogva és intett, hogy menjek oda hozzá. - Hiányoztál, Kincsem!

- Te is nekem, nagymami - suttogtam a fülébe mosolyogva és elhúzódtam tőle, hogy a nagyapit is megölelhessem.

Ahogy megölelgettem a nagyszüleimet, anya és apa átinvitált minket az étkezőbe. Ezzel kezdetét vette a szenteste napi ebéd.

*~*~*

   Anya, mint minden szenteste napi ebéden, ismét kitett magáért. 3 fajta süteményt kóstoltam végig, az ebéd végén teli hassal vonszoltam fel magam a szobámba. Hason fekve elterültem az ágyon és kinéztem az erkélyajtón, kint havazott. Pár perc elteltével láttam és hallottam is, hogy valaki az erkélyajtó üvegét dobálja hógolyóval. Felsóhajtottam és egy papucsot a lábamra húzva, kimentem az erkélyre.
- Lenne kedvenc velem sétálni? - jött a kérdés Harry-től, aki a házunk előtt állt a kapuban.
- Ha nem akarok havat lapátolni még az erkélyen is, akkor kénytelen leszek beleegyezni - nevettem fel és bementem a házba, majd lesiettem a nappaliba.
Felvettem a csizmám és a kabátom, s a táskámat a vállamra dobva kimentem Harry-hez. Mintha régen látott volna, boldogan szorított magához egy ölelésre. Elmosolyodtam és viszonoztam a gesztust, aztán elindultunk a titkos búvóhelyünk felé.
- El sem hiszem, hogy még mindig emlékszel arra helyre. - sóhajtottam fel a mellettem kutyagoló srácra pillantva.
- Azt a helyet nem lehet elfelejteni - nézett fel rám csillogó tekintettel.
Rengeteg régi, de szép emlék köt minket a titkos búvóhelyünkhöz. Még Harry talált egy faházra az erdő közepén, teljesen elhagyatott és csendes volt. Attól a naptól kezdve ez a hely volt a búvóhelyünk, csak mi tudtunk róla és mi tudtuk az odavezető utat.
Fél óra sétálás után megérkeztünk a faházhoz, ahova izgatottan nyitottunk be. Pontosan ugyanolyan maradt, amilyen 1 éve volt. Harry-vel egyszer kijátszottuk a szüleinket és elhoztunk otthonról néhány festékes bödönt, s belülről kifestettük a házat. Emellett a megspórolt zsebpénzünkből vettünk két fotelt, egy tv-t és a konyha illetve hálószoba részt is felújítottuk.
- Jó újra itt - sóhajtott fel mellőlem Harry. - Ha jól emlékszem, tavaly vettem forrócsokit. Megcsináljuk?
- Még szép, hogy meg - bólintottam kuncogva és elindultunk a konyha felé.
Harry elővette a forrócsokis tasakot és öntött belőle kettő bögrébe, aztán leöntötte a csokiport forróvízzel. Mohón magamhoz vettem a bögrét és átmentem vele a nappaliba, majd levágottam a fotelba. Harry hozott még egy tál csokis sütit, amit elmajszoltunk a forrócsokoládéhoz. Ahogy végeztünk, elvittem a mosogatnivalót a konyhába és elmosogattam. Hirtelen két kar fonódott erősen a derekam köré és a hátam egy széles mellkashoz simult.
- Gyönyörű vagy... - búgta fülembe Harry.
Elpirulva szembe fordultam vele, mire ajkait az enyémhez érintette. A gyomromban milliónyi pillangó eszeveszetten repkedett, ajkaim vágyakozóan elnyíltak, utat engedve Harry nyelvének.
- Sokat gondolkodtam kettőnkön és azt szeretném, ha nem csak barátok lennénk - húzódott el Harry és homlokát az enyémnek döntötte.
- Biztosan ezt akarod? Mi lesz a távolsággal? - néztem rá kétségbeesetten.
- Jelen pillanatban nem számít a távolság és semmi más, csak Te számítasz - mosolyodott el és újra megcsókolt.
   Karjaimat felvezettem a tarkójához és beletúrtam göndör fürtjeibe. Kezeit a fenekemre csúsztatta és egy határozott mozdulattal megemelt, lábaimat csípője köré fontam. Lassan elindultunk a hálószoba felé, egymás ajkait falva. Harry gyengéden letett az ágyra és elkezdte lehámozni rólam a feleslegesnek tűnő ruhadarabokat. Először a pulóverem került le, aztán a pólóm és végül a melltartóm. Én sem unatkoztam, míg a göndörke vetkőztetett, lehúztam róla a pulóverét és a pólóját. Végigsimítottam egyik kezemmel a mellkasán, amit egy jóleső sóhajjal díjazott.
- Ha túl gyors ez neked, szólj és abbahagyjuk - nyögte fülembe vágytól túlfűtött állapotban Harry.
- Ez pont tökéletes - bólintottam és belecsókoltam a nyakhajlatába.
Miután lekerültek rólunk a ruhák, eljött az ideje annak, amit már mindketten türtőztettünk egy jó néhány éve. Harry vadul megcsókolt és egy határozott mozdulattal belém hatolt. Erélyesen felnyögtem és homlokomat a vállára támasztottam. Harry magabiztosan mozgott bennem, én pedig zihálva vergődtem alatta.
Egy óra elteltével ziháltan bújtunk egymáshoz, egy vékonyka lepedővel betakarózva. Harry egy puszit nyomott a homlokomra és átkarolta a derekam.
- Szeretlek, Leila - suttogta alig hallhatóan.
- Én is téged, Harry - suttogtam mosolyogva.
   Ez volt az elmúlt két év egyik legszebb napja. Visszakaptam azt a személyt, aki mindig is fontos volt és lesz számomra.

7.fejezet - Felejtsük el a múltat [...]

What You Mean To Me

Alexa szemszöge

Meghatódtam ettől a kis rögtönzött koncerttől, pár percig nem is tudtam igazán felfogni a történéseket. Mosolyt csalt az arcomra a gyerekek éneklése, ahogy a fiúkkal a dalokat éneklik. Harry is kedves és segítőkész volt, de a fiúk is kitettek magukért.

- Tetszett a koncert? - ült le mellém egyetlen bátyám és mosolyogva fürkészte arcomat.

- Igen, nagyon is - bólogattam hevesen, majd a füléhez hajoltam. - Menjetek ki a fiúkkal a folyosóra, szeretnék Harry-vel beszélni, négyszemközt.

Niall rögtön vette az adást, a fiúkra pillantott és az ajtó felé biccentett a fejével. Harry is indult volna velük, csakhogy Nialler mosolyogva az ágyamhoz terelte és leültette az ágyamra. Smaragdzöld íriszei kíváncsian vizslattak, de meg kellett várnom, amíg a fiúk kimennek a kórteremből. Összeszedtem a gondolataimat és nagyon lassú mozdulatokkal megfogtam Harry kezét, majd összekulcsoltam ujjainkat.

- Tudod, ezalatt a koncert alatt volt elég időm gondolkodni, kettőnkről. - kezdtem bele nehézkesen, Harry meglepetten elmosolyodva fürkészte arcom. - Felejtsük el a múltat és indítsunk egymás felé tiszta lappal.

- Tetszik az ötlet - vigyorodott el és felém nyújtotta a kezét. - Harry Styles, nagyon örvendek. Téged hogy hívnak?

- Te teljesen zakkant vagy, nem ilyesmire gondoltam - ráztam meg a fejem nevetve és játékosan belebokszoltam a karjába. - Csak arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk vagy elmehetnénk mondjuk moziba.

- Nekem oké - bólintott mosolyogva, majd az ajtóhoz sétált. - Pihenj csak nyugodtan, később majd benézünk a srácokkal.

- Rendben - bólintottam és hátradőltem az ágyon. - Még egyszer köszönöm, amit értem tettél.

Mosolyogva megrázta a fejét és kisétált az ajtón. Lehunytam a szemem és egy szempillantás alatt álomba merültem. Egy teljesen Más Világba csöppentem, ahol csak a jóság és a szeretet uralkodott. Nem volt sem rosszindulat vagy önzőség, semmilyen negatívum, csak pozitívum.

*~*~*

Kipihenten nyújtottam ki elzsibbadt lábaimat és karjaimat, majd kinyitottam a szemeimet. Mosolyogva tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül a kórteremben. A fiúk az ágyam körül álltak és mindvégig mosolyogtak rám.

- Hoztunk neked ennivalót, Harry főzött egy kis milánói makarónit - húzta elém Niall az asztalt és rápakolta a kaját, meg az inni valót. - Innivalót otthonról hoztunk, Liam facsarta a narancslevet.

- Tényleg? - néztem az említettekre, akik szerénykedve bólintottak. - Köszönöm szépen, fiúk.

- Egyél nyugodtan, addig beszélünk az orvosoddal és meggyőzzük, hogy még ma hazajöhess velünk - indult az ajtó felé szöszke bátyám. - Harry, itt maradnál a húgommal?

Harry-t kérni sem kellett volna, rögtön leült mellém és felém fordult. Szemében elégedettség csillogott, ahogy mosolyogva fogyasztottam el az ételt. Jól néz ki, jó a humora és még főzni is tud. Miután megettem a tésztát, ittam egy kevéske narancslevet és jóllakottan hátradőltem az ágyon.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Harry és elpakolt az asztalról, majd arrébb tolta.

- Sokkal jobban, mint voltam és ezt csakis neked köszönhetem. Ne ellenkezz, ez így van - mondtam mosolyogva és egy puszit leheltem a szája szélére, aztán a füléhez hajoltam. - Mondták már, hogy istenien főzöl?

- Ilyen gyönyörű lányok még sosem - nézett mélyen a szemembe vigyorogva.

- Flörtölésben verhetetlen vagy, igaz? - suttogtam ajkaira a szavakat.

Hevesen bólogatott és ajkait óvatosan az enyémre helyezte. Kellett pár másodperc, míg rájöttem, hogy mi is történik, Harry azt hitte, hogy nem is akarom Őt visszacsókolni. Szomorúan elhajolt tőlem, de én a tarkójánál fogva visszahúztam egy csókra. Gyengéden faltuk egymás ajkait, nyelvünk vad táncot járt.

- Tetszik ez az újrakezdés dolog - suttogta ajkaimra és nyomott egy puszit a számra.

- Nekem is, nagyon - húzódtam el és egy puszit leheltem az arcára.

Még időben elhúzódtunk egymástól, mert a fiúk bombaként robbantak be az ajtón. Niall vigyorogva rám nézett, ami azt jelentette, hogy még ma hazamehetek velük. Ahogy Harry felállt az ágytól, elővettem a sporttáskámat és kerestem valami ruhát, amiben hazamegyek. Niall mintha azt mondta volna, hogy Haz pakolt be nekem - észre is vettem, az egyik felsőmről.

- Szeretnék felöltözni, nézőközönség nélkül - fordultam a fiúk felé, akik értették a célzást és kisétáltak a kórteremből.

Elővettem egy rózsaszín felsőt, egy farmert, egy bőrdzsekit és egy rózsaszín magassarkút. Haz kiegészítő gyanánt egy nyakláncot és egy gyűrűt rakott el, amiket felvettem és miután kifésültem a a hajam, kimentem a fiúkhoz. Harry csillogó tekintettel lépett mellém és elvette a sporttáskát, s feldobta a vállára.

- Tetszik a felsőd - suttogta fülembe a göndörke kaján vigyorral az arcán.

- A te érdemed, nem emlékszel? - húztam fel a szemöldököm kuncogva. - Élvezheted egy ideig a látványt, de szeretnék otthon egy jó habos fürdőt venni, lehetőleg ruha nélkül.

- Ne kínozz, te lány... - simította egyik kezét a fenekemre. - élvezni akarom a látványt.

Nevetve megráztam a fejem és követtem a fiúkat az autóig, ahova vidáman ültünk be. Louis vezetett, Niall és Liam között ültem, Zayn ült Louis mellett az anyósülésen. Harry fogott egy taxit és jött utánunk, mi pedig a fiúkkal jót beszélgettünk a hazafelé úton.

Ahogy hazaértünk, felmentem a szobámba és bementem a fürdőbe. Lekaptam magamról a ruháimat és készítettem egy jó habos, forró fürdőt. Egy hatalmas sóhaj kíséretében ültem bele a kádba és jólesően hátrahajtottam a fejem. Egy ideig áztattam magam, de a víz sajnos hamar kihűlt és egy elkerülhető megfázás érdekében kiszálltam a kádból. Magam köré tekertem egy törülközőt és megmostam a fogam, kifésültem a hajam és kimentem a szobába. Kellemes meglepetés ért, mikor megpillantottam Harry-t az erkélyajtóban állva, kezében egy bögrével.

Megpróbáltam észrevehetetlenül elővenni a szekrényből egy pólót és egy bugyit, de lebuktam. Göndörke mosolyogva fordult szembe velem és hosszasan végigmért.

- Elfordulnál, ha szépen megkérlek? - néztem rá kiskutyaszemekkel.

- Miért? - kérdezte egyre közeledve. - Félsz, hogy meglátlak fedetlenül?

- Rettentően szégyenlős vagyok - hajtottam le a fejem elpirulva. - Fordulj már el, Harry!

Morgolódott egy sort, s hátat fordított nekem, addig felkaptam a pólót és a bugyit. Felöltözve Harry mögé léptem és megkocogtattam a vállát, mire megfordult és körém fonta karjait. Szorosan magához húzott és egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra.

- Aludhatok veled ma éjjel? - suttogta nekidöntve homlokát az enyémnek.

- Aludhatsz, de semmi érintkezés, csak alvás - szögeztem le komoly arccal.

- Nehéz lesz, de megpróbálkozom vele - húzta ki magát vigyorogva.

Kuncogva megrántottam a vállam és bebújtam a takaró alá, ölembe húzva a laptopomat. Első utam a Twitter-re vezetett, ahová Harry körülbelül 20 perce egy képet posztolt ki, kettőnkről.

@Harry_Styles @alexamarie.horan szeretem ezt a képet és téged is♥ :)

Mosolyogva néztem a mellettem ülve fiúra, aki csak elpirulva nézett rám. Nyomtam egy puszit az arcára és lehajtottam a laptop tetejét, aztán leraktam az éjjeliszekrényre. Ásítottam egy hatalmasat, lekapcsoltam a villanyt és magamra húztam a takarót.

- Jó éjt, Harry! - suttogtam oda a göndörkének.

- Jó éjt, Lexa! - nyomott egy puszit a hajamba és befeküdt mellém.

Háttal feküdt nekem, mégis éreztem a hátamnak feszülő izmait. Jó érzéssel töltött el, hogy ma éjjel Vele aludhatok.

Sziasztok!

Megérkezett a várva várt folytatást, kicsit későn :) :D Köszönöm a két kommit Cher Lloyd-nak és Diana-nak ♥ és köszönöm a 20 pipát is :D Tudom, kicsit rövidke lett, de a szüleim már nyaggatnak, hogy feküdjek le, mert iskola van és...blah, blah, blah :P Ígérem, a folytatásnak már pénteken neki fogok ülni és jó hosszúra megírom, hogy jövő kedden is legyen mit olvasnotok! Számítok a véleményetekre, akár megjegyzés, akár pipa formájában! :) Jó éjt mindenkinek és kitartást a sulihoz!♥ Love Ya Everybody:))♥ 

Macy

6.fejezet - Nem hagyhatsz itt engem!

Be Alright

Harry szemszöge

Reggel kisírt szemmel, kialvatlanul ébredtem fel. Bebotorkáltam a fürdőbe és egy frissítő zuhany után megpróbáltam emberi külsőt faragni magamból. Miután felöltöztem, lementem a konyhába reggelizni. Legnagyobb meglepetésemre a többiek már elkészülve majszolták a reggelijüket.

- Reggelt! - köszöntem kedvtelenül.

- Reggelizz meg, utána segítened kellene összepakolni néhány cuccot Alexának, amit beviszünk majd neki a kórházba - szólalt meg Niall. - Mivel te tudod, hogy mi hol van a szekrényeiben.

- Természetesen segítek - bólintottam és leültem reggelizni.

Villámgyorsan megreggeliztem és felmentem Lexa szobájába. Előkerestem a sporttáskáját, amibe belepakoltam kettő felsőt, kettő farmert, fehérneműt és egy pár tornacipőt, s egy pár magassarkút. A pakolást követően körülnéztem a szobában, majd megakadt a tekintetem az íróasztalon. A kép, amin Ő, Niall és én voltunk 2 éve, darabokra volt törve. Fájdalmasan felsóhajtottam és megfogtam a sporttáskát, aztán lementem a nappaliba. A srácok már indulásra készen állva ültek a kanapé kar-, illetve háttámláján. Rájuk néztem és bólintottam, jelezve ezzel, hogy indulhatunk.

Louis vezetett, az ő kocsijával mentünk. A recepcióhoz érve Alexa orvosa fogadott minket, rezzenéstelen arccal.

- Mi történt? - kérdezte Liam fojtott hangon.

- Sajnálom... - kezdett bele. - Miss Horan az éjjel életét vesztette. Holnap levesszük a gépekről, ma még bemehetnek hozzá.

A sporttáska, amit idáig szorongattam, kiesett a kezemből. Megsemmisülten rogyottam le a recepciós pult tövébe és halkan zokogni kezdtem. Nem hittem a fülemnek. Ez biztosan egy rossz vicc, nem történhetett meg. Könnyes tekintettel bementem Alexa kórtermébe és zokogva leborultam az ágyához.

- Nem hagyhatsz itt engem! Hallod?! - szipogtam és megfogtam jéghideg kezét. - Szeretlek, Lexa! Nem akarom, hogy itt hagyj!

Rázkódtam a sírástól, a takaró már teljesen vizes volt a könnyeimtől. Hirtelen, mintha Alexa megszorította volna a kezem. Nem voltam benne biztos, de ekkor halkan pittyegni kezdett mellettünk az a gép, ami a szívverést jelezte. Sírva nyomtam meg a nővérhívót, nem sokkal később Lexa orvosa és az asszisztense viharzott be a kórterembe.

- Felébredt! - mosolyogtam boldogan az orvosra.

- Ilyet még pályafutásom alatt egyszer sem tapasztaltam - mosolygott meglepetten. - Ez egy csoda, a halálból pedig nincs visszaút. Miss Horan nagyon szerencsésnek mondhatja el majd magát.

- Mikor fog magához térni? - kérdeztem és megsimogattam Alexa kézfejét.

- Idők kérdése. Holnap még bent tartjuk megfigyelésen, utána viszont már hazamehet - mondta az orvos és kisétáltak az asszisztensével a kórteremből.

Levakarhatatlan mosollyal az arcomon tűrtem el egy kósza tincset Alexa arcától, mire szemhéja mozogni kezdett. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek. Nem sokat kellett várnom, meglepetten emelte rám azokat a tengerkék íriszeit, ajka sarkában mégis felfedeztem egy mosolyt.

- Hogy...hogy kerültem ide? - kérdezte.

- Tegnap éjjel Niall az erkélyen talált rád, ájultan - mondtam egy fájdalmas sóhaj kíséretében. - Miért nem mondtad el a testvérednek, hogy beteg vagy?

- Nem akartam, hogy állandóan miattam idegeskedjen. Anya és apa pedig betartották a kérésemet, így nem szóltak neki. Tegnap viszont iszonyatosan szúrt az oldalam, beakartam menni a szobába a gyógyszeremért, de innentől már nem emlékszem semmire - rázta meg a fejét. - Ilyen utoljára másfél éve ért, de akkor még időben bevettem a gyógyszert.

- Ígérj meg nekem valamit... - néztem mélyen a szemébe és gyengéden megszorítottam a kezét. - mostantól odafigyelsz arra, hogy beveszed a gyógyszert.

- Értettem, doktor úr - kuncogott. - Szólnál a többieknek? Szeretnék velük is beszélni.

Mosolyogva bólintottam, majd kimentem a fiúkhoz.

*~*~*

A srácok sírva ültek a kórterem melletti székeken, a padlót tüntették ki tekintetükkel. 

- Valaki szeretne titeket látni - szólaltam meg levakarhatatlan mosollyal.

Meglepetten felkapták a fejüket és letörölték arcukat, majd bejöttek velem a kórterembe. Döbbenten meredtek Alexára, aki vidáman integetett és mosolygott nekik. Niall rögtön odaszaladt húgához és jó szorosan megölelgette. Niall-t Louis hatalmas ölelése, Liam cuppanós arcra puszija és Zayn csontropogtató ölelése követte.

- Az orvos azzal fogadott minket, hogy az éjjel meghaltál - mondta Niall és leült Alexa mellé az ágyra. - Úgy látszik, mégsem.

- Ami azt illeti... - kezdett bele Lexa és rám pillantott hálás mosollyal. - Harry biztatott, hogy ne adjam fel. Köszönöm, Hazza!

- Én csak azt tettem, amit tennem kellett - mosolyogtam.

- Megmentetted a húgomat, Harry - ölelt meg Niall. - Ezért mindig hálás leszek neked, akármit is tettél Alexáért.

Szerénykedve bólintottam és leültem Lexa ágyára, majd kaptam Tőle egy puszit az arcomra. Rögtön elpirultunk és zavartan fürkésztük egymás tekintetét. Gyönyörűen csillogtak a szemei, ajkán édes mosoly ült.

- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy kis koncertet, itt a kórházba - szólalt meg Louis.

- Szerinted beleegyezne az igazgató? - kérdezte Lexa.

- Beszélünk vele, addig Niall hazaugrik a gitárért - indult el az ajtó felé, de még visszafordult felénk. - Zayn, Liam, Haz, jöttök?

Feszengve, de bólintottunk és elindultunk megkeresni a kórház igazgatójának irodáját. A folyosó végén meg is találtuk a keresett irodát, Louis magabiztosan bekopogott, s egy halk 'tessék' után beléptünk az irodába.

- Miben segíthetek? - mosolyodott el meglepetten az igazgató, majd felénk közeledett. - Dr. Keendar vagyok.

- Üdv, mi pedig a One Direction 4/5-e. Liam Payne... - mutatott Lou Liam-re. - Harry Styles, Zayn Malik és Louis Tomlinson.

- Tudom, kik vagytok. A feleségem és a lányom nagy rajongótok - mondta.

- Azért kerestük fel, Dr. Keendar... - kezdett bele Liam. - szeretnénk egy rögtönzött koncertet adni az aulában. Előtte megszerettük volna magával beszélni ezt.

- Örömmel venném, köszönöm - fogott velünk kezet egy hálás mosoly kíséretében. - A gyerekosztály gyakorlatilag folyton a ti dalaitokat hallgatja. 1 óra múlva tudnátok kezdeni? Öt perc múlva nagyvizit, és ilyenkor minden a feje tetejére áll.

Megértően bólintottunk, majd visszamentünk Alexához. Vidáman beszélgettek Niall-el, akinek a gitárja már az ágynak volt támasztva.

- Na, mit szólt az ötlethez? - kérdezte Niall mosolyogva.

- 1 óra múlva koncert! - mosolyogtam vidáman. - A gyerekosztály az igazgató szerint folyton a mi dalainkat hallgatja, szóval egy kis örömet szerezhetünk a gyerekeknek ezzel a koncerttel.

- Harry Styles, a jótékony énekessrác - nevetett fel mellettem Zayn, mire oldalba csaptam. - Héj!

Nevetve megráztam a fejem és megigazítottam a hajam. Lexa csillogó tekintettel figyelte mozdulataimat, amibe sikerült belepirulnom. A fiúk vigyorogva figyeltek engem, mire szúrós pillantássokkal díjaztam 'kedvességüket'.

1 óra múlva...

A kórház dolgozói kicsit átrendezték az aulát, ahova a gyerekosztály lakói izgatottan ültek be. Alexa felöltözött és miután egyszer átpróbáltuk a megbeszélt dalokat, lesétáltunk a 'koncert' helyszínére. Amikor az aulába értünk, a kis közönségünk hangosan sikoltozott és tapsolt. Mosolyogva leültünk a fiúkkal a nekünk szánt székekre és Niall elkezdte gitározni a What Makes You Beautiful című dalt. Alexa mosolyogva énekelte a gyerekekkel, akik közül néhányan elsírták magukat.

A következő dal a More Than This volt, amit szintén végigénekeltek a gyerekek és Lexa. A dal végén megköszöntük a 'kórust', aztán válaszoltunk a gyerekek kérdéseire.

- Niall, igaz az, hogy a húgod itt van a kórházban? - kérdezte félénken egy kislány, aki az első sorban ült.

- Igen, ő is itt van. Ha hátrafordultok... - pillantott Alexára Niall. - ott áll az aula ajtajában. Köszönjetek Lexának!

A gyerekek mosolyogva köszöntek Alexának, aki szerénykedve viszonozta a kedvességet. Válaszoltunk még néhány kérdésre és a koncert zárásaként elénekeltük a Torn-t és az I'm Yours című dalt. Kiosztottunk néhány autogramot és csináltunk pár rajongóval képet, aztán visszamentünk Alexa kórtermébe.

Sziasztok!

Megint egy kicsit későn, de még a hétfői napon megérkezett a folytatás:) Köszönöm a 13 feliratkozót, a kommentárokat: noreen-nak, Vivinek,  one direction fan-nak, Diana-nak és Cher Lloyd-nak ♥:) Illetve még köszönöm a pipákat is:)) Remélem, tetszeni fog ez a rész is, a következőért merek kérni 8 kommentet és 20 pipát!!!!:) Hétfőn jövök a résszel, ha minden jól megy:) Jó tanulást...bár amennyire az jó lehet:)

Macy