40.fejezet - Ha nem parázok, akkor mindig történik valami

Sziasztok!
Jöttem a folytatással, ami remélem el fogja nyerni a tetszéseteket és nem lesztek mérgesek a rövidsége miatt ;) Köszönöm a 7 kommentárt, a 25 pipát, a díjakat, a 85.000 megtekintést és a 121! feliratkozót ♥! Nagyon szeretek egy fáradt és unalmas nap után felnézni a blogra, mert valami mindig meglepetésként ér :$ :) Jövő hét szombaton nem biztos, hogy tudok hozni fejezetet, mert csütörtök és péntek kirándulás - ott ugyebár nem sokat lehet aludni, az osztálytársaimat ismerve... - és a hétvégét lehet, hogy pihenéssel és nem írással tölteném... De, nem biztos még :)
Szóóval... jó olvasást és írjatok + pipáljatok! Előre is köszönöm ♥! Ó, és még valami: akit érdekel és még nem olvasta, felkerült a The Way You Make Me Feel című történet prológusa ;) A következő... modulra kattintva eléritek a blogot :D Pusszpáá evribádii,
Macy

Suavemente [Kiss Me / Sueve]

Alexa szemszöge

Harry rábeszélt arra a második kezelést követően, hogy utazzunk el valahova pihenni. A turné előkészületei csak két hét múlva kezdődnek, így előttünk áll az egész hét. Szerelmem ma reggel korán kelt, mert időben le szerette volna foglalni a jegyeket. Los Angelesbe megyünk, ahol Harry mondhatni már törzsvendég. Elmondása szerint nincs annál jobb, ha a tengerparton töltöd az időt és sütkérezel. 

- Hívd fel Eleanor-t és menjetek el vásárolni - mosolygott Harry, miközben leült a kanapéra és az ölébe húzott. Kérdően felhúztam a szemöldököm, ugyanis nincs szükségem új ruhákra. Bár a születésnapi bulim óta nem találkoztam Louis barátnőjével és az igazat megvallva, kicsit hiányzik is a mindig vidám lány. - Vehetnél néhány dögös bikinit vagy valami szexi nyári ruhát.

- Minden pasi engem stírölne napozás közben...imádnám - villantottam meg ezerwattos mosolyomat Harry felé, aki féltékenyen fújtatott egyet és arcát a nyakamba fúrta. Nevetve szembe fordultam a fiúval és ajkaimat az övéire tapasztottam. Beletúrtam göndör fürtjeibe és beleharaptam alsó ajkába, amitől Harry felmordult és ujjait a derekamba mélyesztette. - Utálom, hogy állandóan féltékenykedsz. Nincs okod rá, ne parázz...

- Ha nem parázok, akkor mindig történik valami - motyogta gyerekesen, majd mellkasomra hajtotta a fejét. Lehunyta szemeit és hangosan felsóhajtott, s szorosabban magához ölelt. Dús hajkoronája csiklandozta a nyakamat, kuncogva kezdtem el játszani egy kósza tinccsel. - Tudod mit? Nem kell telefonálnod Eleanor-nak...majd én elmegyek veled vásárolni.

- Harry Styles egy női ruhaboltban...micsoda címlapsztori lenne - kuncogtam, mire Harry is felnevetett és megcsókolt. Komolyan gondolta, éreztem. - Rendben, akkor menjünk.

Miután Harry lerakott az öléből, felöltöztünk és kimentünk az ébenfekete terepjáróhoz. Az Oxford Street egyik boltjánál parkoltunk le, majd Harry segített kiszállni az autóból és bementünk az üzletbe. Az eladó amint meglátta a göndör hajú srácot, azonnal mellettünk termett és körbevezetett minket a boltban. Szebbnél szebb ruhák, cipők és kiegészítők kaptak helyet az üzletsor ezen épületében.

- Lexa, ezt nézd - akasztott le a helyéről egy fekete alapon barackszínű rojtos koktélruhát Harry. - Milyen?

- Nem tetszik - ráztam meg a fejem és tovább sétáltam, mígnem megakadt a tekintetem egy fehér, elől gombos ruhát. - Ez már igen.

- Nekem meg nem - húzta el száját vőlegényem, én pedig megrántottam a vállam és kerestem egy üres ruhafülkét, ahol felpróbálhatom a kiválasztott ruhadarabot. Amint a fülkébe értem, levetkőztem fehérneműre. Ijedten sikítottam fel, amikor Harry csatlakozott hozzám. - Izgalmas lehet egy próbafülkében szeretkezni...

- Abban biztos vagyok, édes...de most nincs kedvem hozzá - mondtam és megigazítottam a felpróbált ruha alját. Mintha csak rám öntötték volna. - Ezt megveszem...

- Akarod mondani, Harry veszi meg - javított ki mosolyogva és egy puszit lehelt a számra. Miután visszavettem a saját cuccaimat, Harry megfogta a kezem és a pénztárhoz húzott. Elővette a pénztárcáját és kifizette a ruhát.

Harry addig nem hagyott békén, amíg bele nem egyeztem, hogy vegyem nekem bikinit is. Így vőlegényem megajándékozott egy pánt nélküli, rózsaszín-fodros-, egy fekete-cipzáros- és egy kék-virágos bikinivel. Az üzletből kilépve megrohamoztak minket vagyis Harry-t a rajongók, aki tehetetlenül küldött a kocsihoz. Karba tett kezekkel várakoztam és közben a lábammal doboltam. Harry a rajongók által megszokott mosolyával állt kamera elé, illetve így is osztogatta az autogramot.

- Sajnálom, kicsim - ült be mellém a terepjáróba és fogta meg az egyik kezem. Jóképű arcára emeltem a tekintetem, smaragdzöld íriszei bűntudattól csillogtak.

- Nem érdekes, már megszokhattam volna - mondtam és az arcomra erőltettem egy megértő mosolyt. Mi mást tehettem volna? Szeretem Harry-t és nem akarom elveszíteni.
A vásárlás után még nem mentünk haza, hanem beültünk a Starbucks-ba. Harry-t természetesen a pincércsajszi is letámadta egy autogramért és egy fényképért. Szerelmem unottan mosolygott a lány telefonjának kamerájába, aki viszont majdnem elájult Harry közelségétől.
- Legközelebb egy ügyeletes orvossal jövünk - mondtam komolyan, Harry pedig keserűen felhorkantott és a vállamra hajtotta a fejét. Göndör fürtjei csiklandozták az arcomat és a nyakamat. - Ezzel jár a hírnév, édes.
- Jó lenne egyszer, csak egy napra is átlagosnak lenni. Úgy járkálni a városban, hogy ne szólítsanak le - motyogta Harry, miközben összekulcsolta kezeinket.
Ezért is nem szerettem volna híres lenni. A nagyszüleim és apa is azt szerette volna, hogy énekes vagy zongorista leszek. Anya ismerte az érzéseimet és ő mindig is mellettem állt ezekben a kérdésekben. Niall volt az, aki követte az álmának egy részét. Most pedig...a világ egyik kimagasló együttesének tagja. Örülök, hogy neki legalább sikerült elérni valamit az életben.

Los Angeles, este 7 óra

Édes kettesben...

Nemrégiben kaptuk a hírt, hogy a One Direction göndör hajú szívtiprója, Harry Styles (18) és gyönyörű menyasszonya, Alexa Horan (18) Los Angelesben élvezik egymás társaságát. Szemfüles járókelők elmondása szerint, a fiatalok mindenféle óvintézkedés nélkül csókolóztak és süttették magukat a Malibu-i tengerparton. Mi lehetett a kiruccanás oka? Talán előrehozott nászút? Vagy a One Direction februárban kezdődő Take Me Home nevet viselő turnésorozata? Feltehetnénk még számtalan kérdést az utazással kapcsolatban, de sajnos nem kaptunk információkat se Harry-től, se Alexától. 

S hogy mit szól Taylor Swift (22), Harry Styles volt barátnője? Lássuk:

„Örülök, hogy Harry túllépett a kapcsolatunkon. Fáj a tudat, hogy én voltam Alexa és Harry kapcsolatának elrontója. Tudom, hülyén viselkedtem. Vagyis...kit áltatok? Undorodom attól, hogy Alexa teszi a szépet meg a jót Harry-nek, ez a bolond srác pedig lesi minden szavát annak a r*bancnak. Mikor jön meg Harry esze és adja ki az útját ennek a szerencsétlen libának?” - nyilatkozta vegyes érzelmekkel az ifjú country énekesnő.

Cikk: Marie Solíz ekkor: 17:36 Kép: Damien Ames

Amikor megláttam a kép készítőjének nevét, elkerekedett a szemem. Damien követett minket és tudja, hogy hol vagyok. Azon viszont nem lepődtem meg, hogy Taylor mit mondott. Nem tudom felfogni, hogy mikor akar végre leszállni Harry-ről és rólam. 

- Olvastad a cikket? - jött ki a lakosztály fürdőszobájából Harry, testét csupán csak egy hófehér törülköző takarta. Alsó ajkamba harapva bólintottam és elkaptam tekintetemet dudorodó férfiasságáról.

- Damien nem fog békén hagyni minket egy ideig, az biztos - sóhajtottam fel szomorúan és dühösen. Elegem volt ebből a féregből. Megkeserítette az életemet és ezt soha nem fogom neki megbocsátani. Soha! - Nem merek egyedül kilépni az utcára...még itt, Los Angelesben sem. Bármikor elkaphat és kitudja, mit tenne velem.

Harry felvett egy fekete Calvin Klein alsónadrágot meg egy fehér pólót, majd leült mellém az ágyra és az ölébe húzott. Karjait szorosan körém fonta és egy csókot lehelt meztelen vállamra s a nyakhajlatomba. Egy pillanatra lehunytam a szemem, s a fejemet Harry vállára hajtottam.

- Ha az a görény egy ujjal is hozzád mer nyúlni...a puszta kezemmel fogom megölni. Többé nem bánthat téged. Se testileg, se lelkileg - miközben beszélt, ütőerei kidagadtak a nyakán. Harry nagyon mérges volt és akár egy rossz szó is elég lett volna ahhoz, hogy péppé verjen valakit. - Jobb lenne, ha eljönnél velünk a turnéra. Ott legalább szem előtt lennél. 

- Rendben, elmegyek veletek - mondtam egy halk sóhaj közepette, mire Harry elmosolyodott és megcsókolt. Úgy ízlelgettem édes ajkait, mintha most először csókolóztunk volna. - De ne szólj a fiúknak, hadd legyen nekik meglepetés.

Harry levakarhatatlan mosollyal bólintott és miután végigfektetett az ágyon, megtámaszkodott egyik karján és a másikkal pedig cirógatni kezdte a karjaimat meg a hasamat. Kuncogva néztem jóképű arcát, melyen egy derűs mosoly tündökölt. Az idilli pillanatot kopogás zavarta meg, Harry mérgesen fújtatva ment ajtót nyitni. Mosolyom az arcomra fagyott, amikor tekintetem összeütközött az ajtóban állóéval.
- Te meg mi a fenét keresel itt? - kérdeztem hüledezve és megpróbáltam nem a bennem felgyülemlő dühre s félelemre gondolni.

39.fejezet - Bárcsak ez lenne az egyetlen dolog, ami nyomaszt idebent

Sziasztok!
Wháó! Úgy látszik, nagyon nem szeretitek Damien-t :) Igazából sejtettem, hogy nem fog majd néhány olvasónak tetszeni a srác rosszfiús oldala :D Ezért én nem haragszom meg, ha dislike-t kapott a fejezet ;) Alexára viszont ne haragudjatok! Ő igazán nem tehet arról, hogy az állítólagos legjobb barátja ilyen :) Mindenesetre köszönöm az 5 kommentárt és a 28 pipát ♥! Kiírtam a 37.fejezet elejére is, de itt is bejelentem: mégiscsak gimnazista leszek! :) Az okot leírtam a 37.fejezet elejéhez, tehát azzal nem is húzom az időt :)
Remélem, ez a fejezet jobban fog tetszeni ;) Pusszpáá evribádii,
Macy

Grenade

Alexa szemszöge

Csupán csak néhány emlékfoszlány maradt a vacsorából. Egy emlék azonban örökre nyomot hagyott bennem és ezt sosem fogom elfeledni: Damien megerőszakolt. Miután leütött a női mosdó kellős közepén, elővett egy injekciós tűt és beleszúrta a vénámba. Valószínűleg egy drogfajta lehetett, mert gyorsan elvesztettem tőle az eszméletemet. Arra még emlékszem, hogy Damien letépte rólam a ruhámat és a fehérneműmet, s mindenféle figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Innentől kezdve viszont teljes képszakadás. A combjaimon, az alkaromon és a nyakamon is lila foltok éktelenkednek. A jobb vénámon egy fekete folt jelzi az injekciós tű helyét. Testileg aligha, lelkileg viszont teljesen összeomlottam. A legjobb barátomról kiderült, hogy egy drogos és szadista állat.

- Szerelmem, indulhatunk? - nyitott be a hálószobába Harry, kezében a kabátommal és a táskámmal. Ijedten kaptam rá a tekintetem, a hideg végigfutott a testemen.

- I-igen... - nyögtem ki nehézkesen, majd felálltam az ablakpárkánytól és odamentem vőlegényemhez. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Egyedül Harry tud arról, hogy Damien mit tett velem és amiben csak tud, megpróbál segíteni nekem.

- Dr. Bennett London egyik legjobb pszichiátere. A páciensei csak jót tudnak róla mondani. Hidd el, neked is tud majd valamiféle segítséget nyújtani - ölelt szorosan magához és egy puszit lehelt a hajamba. Megnyugtatott a közelsége és az a tudat, hogy teljes szívéből szeret. - Veled leszek, amíg ti beszélgettek a doktornővel. Rendben?

Bizonytalanul bólintottam és felvettem a kardigánom, a táskámat pedig lazán a vállamra dobtam. Miután Harry bekapcsolta a kapuriasztót, beültünk az ébenfekete terepjáróba és elindultunk Dr. Bennett rendelőjéhez. Idegesen tördeltem az ujjaimat, homlokomat pedig az ablaküvegnek döntöttem. Harry néha-néha rám pillantott, de nem szólalt meg. Egyik kezét az enyémre simította és megszorította azt.

- Minden rendben lesz, kicsim - mondta egy biztató mosoly kíséretében, majd leparkolt egy hatalmas épület előtt.
Félénken szálltam ki a fekete terepjáróból, aztán megigazítottam a felsőm meg a pulóverem, s Harry kezét szorongatva indultam el pszichiátria bejárata felé. A recepcióhoz érve egy kedves nővérke Dr. Bennett irodájához kísért, ahova Harry kopogtatott be. Pár perc múlva egy kreol bőrű, fekete hajú, barna szemű, mosolygós nő nyitott ajtót. Névjegytábláról a Dr. Morgan Bennett nevet lehetett leolvasni.
- Üdvözlöm, Dr. Bennett! - szólalt meg Harry és miután elengedte a kezemet, udvariasan kezet rázott a doktornővel. - Harry Styles vagyok. Mi már beszéltünk telefonon...
- Ó, igen. Emlékszem - mosolygott a nő, majd intett a fejével és beinvitált minket az irodájába. Harry és én leültünk egy krémszínű kanapéra, Dr. Bennett pedig velünk szembe egy fotelbe. A doktornő kedvesen rám pillantott, amit viszonoztam. Felém nyújtotta a kezét és be is mutatkozott. - Dr. Morgan Bennett vagyok. Ha jól gondolom, te pedig Harry menyasszonya, Alexa Horan.
- Teljes életnagyságban - mosolyodtam el és kezet ráztam Morgan-nal. Harry egy puszit lehelt a vállamra és egyik karjával körül fonta a derekamat.
Dr. Bennett mosolyogva bólintott, majd elkezdtünk beszélgetni. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, amikor el kellett mesélnem, Damien mit tett velem azon az estén. Azt hittem, erős maradok és nem fogom elsírni magam; tévedtem. Könnyeim versenyt futva egymással gördültek lefelé arcomon, szipogva hajtottam le a fejem és felsóhajtottam.
- Sajnálom... - nyögtem ki és felemeltem a fejem, hogy letöröljem könnyeimet. Harry elővett egy zsebkendőt és a derekamat cirógatta, miközben én letöröltem elmosódott sminkemet. - Úgy éreztem, elég erős vagyok ahhoz, hogy elmondjam a történteket. Sírás nélkül.
- Ezért nem kell elnézést kérned, Alexa - mondta Dr. Bennett. Arcán kedves mosoly terült szét, majd átült mellénk a kanapéra és a vállamra simította a kezét. - Lehet, hogy úgy érzed, hogy erős vagy. A szíved és a lelked viszont nem ért ezzel egyet. A téged ért trauma nagy fordulatot hozott az életedben, s ezzel szembe kell nézned. Még ha ez kimondhatatlanul is fáj. 
- Bárcsak ez lenne az egyetlen dolog, ami nyomaszt idebent - tettem a szívemre a kezemet és egy pillanatra lehunytam a szemem. - Elvesztettem azt az embert, akit évekig a legjobb barátomnak, a bátyámnak mondhattam. Becsapott és megalázott, s ez mérhetetlenül szíven ütött.
- Talán te csak barátként tekintettél rá, ő pedig többet érzett a barátságnál - mondta a doktornő, amire bólintanom kellett. - Féltékeny volt arra, hogy te mással vagy együtt helyette. Ez a helyzet megesik a legjobb barátok között. Mégis azt kell mondjam, hogy Damien nem cselekedett helyesen. Megsebzett téged, s ő erre nem gondolt. 
- Nem tudott belenyugodni abba, hogy Harry-t választottam és nem pedig őt - sóhajtottam fel és vőlegényemre pillantottam, aki szintén engem fürkészett. - De az érzéseimet nem én irányítom...vagyis azt hiszem.
Dr. Bennett megértően hallgatta végig az érzéseimről való vélekedéseimet, amelyeket már régóta magamban tartottam. Jó volt végre olyan embernek elmeséli a gondolataimat, aki kifejezetten ilyesmivel foglalkozik. Harry is érdeklődve hallgatta rövidnek nem mondható monológomat. Szemei csillogtak, de nem a vágytól. Megmagyarázhatatlan érzések ragyogtak azokban a gyönyörű, smaragdzöld íriszekben. Sajnos nem tudtam megfejteni Harry gondolatait.
Körülbelül egy óra múlva kopogtattak az iroda ajtaján, Dr. Bennett bocsánatkérő mosolyt megejtve felénk sietett ajtót nyitni. Egy nővérke állt a küszöbön, s a doktornő segítségét kérte egy újonnan érkezett beteghez. 
- A következő kezelés két nap múlva lesz. Ha bármi baj lenne a találkozó előtt vagy esetleg más időpontot választanátok, hívjatok fel - mosolygott ránk Dr. Bennett, majd sietősen elhagyta az irodát.
Miután Harry becsukta maga után az iroda ajtaját, megfogta a kezem és kimentünk a parkolóba. Mielőtt beszálltam volna a Rover-be, Harry körém fonta karjait és nyomott a homlokomra egy puszit. Lehunyt szemmel kapaszkodtam alkarjába, s közben mosolyogtam.
- Elkísérjelek a második kezelésre is? - kérdezte homlokát az enyémnek döntve. Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez, de nem csókolt meg. 
- Ha szeretnél - mondtam és megtörtem a köztünk levő távolságot. Harry édes és puha ajkai rögtön bekebelezték az enyémet, nem tudtam betelni velük.
Lassan elhúzódtunk egymástól, majd beültünk az autóba és elindultunk haza. Egész úton szólt a rádió, Harry és én viszont nem szóltunk egy szót sem. Pink hangja betöltötte a jármű belső terét, elmerengve dőltem hátra az ülésben és fejemet az ablaküvegnek döntöttem. Harry gyengéden megszorította a kezem és hüvelykujjával cirógatni kezdte a kézfejemet.
- Arra gondoltam, hogy főzhetnénk valamit. Együtt - ötletére felkaptam a fejem, majd mosolyogva bólintottam és nyomtam egy puszit a fiú arcára. Vigyora még szélesebb lett, szemei játékosan csillogtak. - Aztán...készíthetnék neked egy forró fürdőt meg süthetnék csokis muffin-t.
- Nézhetnénk valami jó filmet is - motyogtam vigyorogva, miközben Harry leparkolt az apartmanunk előtt. Felém fordította fejét és megcsókolt. - Ezt igennek veszem...
Miután bementünk a házba, Harry felment a hálószobába átöltözni. Én csak kiléptem a magassarkúmból és belebújtam a mamuszomba, aztán megcéloztam a konyhát. 
- Mit főzzünk, kicsim? - jött be pár perccel később a helységbe Harry. Egy fehér pólót és egy fekete csőnadrágot viselt. Alsó ajkamba harapva megrántottam a vállam, s odamentem Harry-hez. Karjaimat összekulcsoltam a dereka körül és arcomat a mellkasába fúrtam.
- Milyen ételeket ismersz? - mormoltam lehunyt szemmel, mialatt benyúltam Harry pólója alá és a csípőjét kezdtem el simogatni.
- Mondjuk lasagne? Anya istenien tudja elkészíteni, bár már én is megpróbálkoztam már vele... - húzta el a száját egy fintorgó grimasz kíséretében. - Az egész odaégett. Ki kellett dobni a kukába.
- Majd segítek, mert a lasagne elkészítésében profi vagyok - húztam ki magam vigyorogva, Harry pedig felnevetett és egy puszit lehelt a számra. 
A hozzávalók megkeresését követően Harry nekilátott a bolognai szósz megfőzésének. Amíg a mártás főtt, megcsináltam a lasagne tésztáját. 
- Segítsek a tésztát kinyújtani? - fonta körém hátulról a karjait Harry, s egy csókot lehelt a vállamra és a nyakhajlatomba. - Ahhoz úgy tudom erős és férfias karok kellenek.
- Tehát azt gondolod, hogy erős és férfias vagy? - fordultam szembe vele és alaposan végigmértem. Tekintetem megakadt a pólón keresztül kivillanó izmos mellkasán, s dudorodó nadrágján. Beharaptam alsó ajkam és nyöszörögve megszólaltam. - Nem hazudtál...
- Néha elszoktam menni bokszolni meg edzeni - mondta, majd befeszítette jobb karját. Eltátottam a számat és még a szemeim is elkerekedtek. - Ha megakarlak védeni, akkor tennem kell valamit a siker érdekében.
Ez a mondat volt az, ami megerősítette a Harry iránt érzett szerelmemet. Mindenáron védelmezni, gondoskodni és szeretni akar engem.
Fél óra alatt sikerült elkészíteni a vacsorát, amelyet most Harry nem égetett oda. Egy üveg bor és evőeszközök társaságában átmentünk a nappaliba, ahol letelepedtünk a kanapéra és elkezdtünk egymást etetni a gőzölgő lasagne-val.
- Legközelebb egyedül fogom ezt elkészíteni - jelentette ki Harry, miközben töltött a poharainkba a fehérborból. 
- Szóval...hogy ízlik? - motyogtam teleszájjal, majd nagyot nyelve belekortyoltam a hűsítő alkoholba. Harry elmosolyodott és egy puszit lehelt a kézfejemre.
- Nem mondok külön véleményt, hiszen ketten hoztuk össze ezt az ételt - mondta és elfogyasztotta a tányérján maradt tésztát.  
Amíg mosogattam, Harry felment a fürdőszobába megcsinálni a fürdőmet. Gyorsan rendet tettem a konyhapulton, majd felmentem a hálóba. Harry éppen akkor lépett ki a fürdő ajtaján, amikor leültem az ágyra. Szerelmem felhúzott a helyemről és levetkőztetett. Érintéseitől remegés futott át a testemet, ajkaim elnyíltak; halkan ziháltam. Mezítelenül álltam Harry előtt, aki viszont teljesen fel volt öltözve. Kissé zavarba jöttem, így egyik karommal eltakartam melleimet.
- Ne... - simította testem mellé kezemet Harry, miközben a derekamnál fogva magához húzott. Homlokát az enyémnek döntve cirógatta a hátamat. - Előttem ne szégyenlősködj. Gyönyörű vagy, Szerelmem... 
- Nem vagyok az, lásd be - suttogtam fülig pirulva, s megpróbáltam Harry vállában elrejteni pipacsvörös arcomat.
Hirtelen eltolt magától, de csak azért, hogy megcsókoljon. Karjaimat felvezettem a tarkójához és beletúrtam göndör fürjeibe. Ez a kis csók nem tartott sokáig, hiszen Harry felkapott az ölébe és bevitt a fürdőszobába. Beültetett a tusfürdőtől habos vízbe, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Relaxálj nyugodtan, addig én megsütöm a muffinokat és keresek valami nézhető filmet - mondta, s elhagyta a fürdőszobát.
Hátradöntöttem a fejemet és lehunyt szemmel eltűntem a habok között. Felettébb nyugodtnak és gondtalannak éreztem magamat. S ezek az érzések talán Harry-nek köszönhetőek.

38.fejezet - ...el kell játszanom, hogy Damien barátnője vagyok

Sziasztok!
Itt is lennék a folytatással, ami szerintem egész jól sikerült :) Mostanában egyre több ötlet születik meg a fejemben a Szeress most! című sorozat nézése közben :) Az elkövetkezendő fejezetben majd fény derül ezekre az ötletekre... :D De most térjünk rá magára a történetre ;) Köszönöm a 78.000 megtekintést, a 6 kommentárt (gratulációkat is!) és a 19 pipát ♥! 
A jövőhéttől kezdve eléggé bele fogok merülni a tanulásba, tehát nem biztos, hogy lesz fejezet szombatonként (pihenés meg ilyesmi miatt) :$ Jövő szombaton biztosan nem lesz fejezet, mert Tészta Majálison leszek, szinte egész hétvégén :) 
Na, ennyit rólam... :P Várom a kommenteket, akár a fejezetről, akár a sulis helyzetekről ;) Pipálni is ér ;)! További szép délutánt kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

More Than Friends

Alexa szemszöge

Harry halkan horkolva aludt szokásához híven; hason fekve, arcát a párnákba fúrva. Kuncogva végigsimítottam hátán és miután magamra kaptam egy kinyűtt pólót meg egy bugyit, lementem a nappaliba. A telefonom őrült csörgésbe kezdett, így gyorsan a táskámhoz léptem és előhalásztam a daloló készüléket. A kijelzőn Damien neve villogott, felhúzott szemöldökkel szóltam bele a telefonba. 

- Csak nem hiányoztam? - kérdeztem viccelődve, mire Damien is felnevetett a vonal másik végén. Bármilyen vicces is volt a dolog, mégis érdekelt, hogy miért szeretne beszélni velem a mai napon már másodjára. 

- Ha nem vagy a közelemben...mindig hiányzol - sóhajtott fel vágyakozva; lelki szemeim előtt láttam Damien áhítatos tekintetét és kisfiús mosolyát. - Igazából azért kereslek, mert szeretnélek megkérni arra, hogy kísérj el este a főnököm által megrendezett vacsorára. Mr Harrison kérése az volt, hogy hozzam el az összejövetelre a...a barátnőmet is.

- Szóval el kellene játszanom, hogy a barátnőd vagyok? - mormoltam meglepetten. Még hogy én Damien barátnője? - Nem tudtál volna más valakit megkérdezni?

- Történetesen nem, mert...mert én csak és kizárólag rád gondoltam. Mond, hogy elkísérsz...? - hangja várakozó, mégis akaratos és ellentmondást nem tűrő volt. Mit fogok én még ezért kapni Harry-től, ha megtudja... - Na...mit mondasz?

- Oké, elkísérlek - sóhajtottam fel beleegyezően, majd kinyomtam a telefont és az arcomat a tenyereimbe temettem. Már előre félek, hogy Damien élni fog a lehetőséggel, hogy rám másszon.

Magamban dünnyögve mentem be a konyhába, ahol ittam egy pohár vizet és visszamentem a hálószobába. Harry már ébren volt, álmosan pislogva és mosolyogva nézett rám. Én is elmosolyogtam és bemásztam mellé az ágyba.

- Ne akadj ki, de...Damien megkért, hogy kísérjem el őt a főnöke által megrendezett vacsorára - mondtam bizonytalanul. Harry álla megfeszült, szemei dühtől és féltékenységtől csillogtak. - A másik dolog pedig...el kell játszanom, hogy Damien barátnője vagyok.

- Várj...mi?! Damien barátnője?! - kiabált velem jogosan; fülem-farkam behúzva bólintottam egyet. Harry tajtékozott a dühtől, idegesen túrt bele göndör fürtjeibe. - Kicsinálom azt a seggfejt, ha egy ujjal is hozzád mer érni...
- Nem fog. Vagyis remélem - suttogtam kétségbeesetten, majd feltápászkodtam az ágyból és bementem a gardróbba.
Hosszas keresgélés után leakasztottam a helyéről egy felül fekete, alul rózsaszín ruhát, amelyet a derék részen kövek díszítettek. Lábbelinek egy fekete, flitteres masnival díszített magassarkú szandált választottam. Miután kiegészítőket is találtam, nekiláttam lezuhanyozni meg hajat mosni. Röpke fél óra alatt elkészültem, ami számomra felért egyfajta rekordidővel. Harry nem tartózkodott a hálószobában; gondolom, lement a nappaliba vagy a konyhába. A táskámat magamhoz véve lerobogtam - amennyire egy tűsarkú cipőben lehet - a nappaliba.
- Damien keresett az előbb. 10 perc múlva idejön - mondta közömbösen Harry, miközben alaposan végigmért és beharapta alsó ajkát. - Gyönyörű vagy, Lexa...
- Köszönöm - pirultam el, Harry pedig kuncogva megrázta a fejét és körém fonta karjait. Homlokát az enyémnek döntötte, s egy puszit lehelt az orromra.
- Ugye nem felejtetted el, mit ígértem Damien-nel kapcsolatban? - suttogta ajkaimra féltékenységtől csillogó smaragdzöld íriszekkel.
- Nem felejtettem el. Csak téged szeretlek és senki mást - nyomtam egy csókot alsó ajkára, majd elhúzódtam a fiútól és megigazítottam a ruhámat.
Varázsszóra elkezdett csörögni a kapucsengő, amit Harry vett fel. Elhúzta a száját és egy fáradt sóhaj kíséretében elmormolt egy „Nyitom!” féleséget. Izgultam, hogy Harry ne csináljon semmi hülyeséget, amikor Damien belép a házba.
- Szia, Damien! - nyitottam ajtót legjobb barátomnak, akinek kezében egy csokor fehér rózsa virított. Megmosolyogtatott a gesztus, Harry-t viszont már annál kevésbé.
- Sziasztok! - köszönt udvariasan, s megpróbált barátságosan rámosolyogni vőlegényemre. Miután ez kudarcba fulladt Harry csökönyösségének köszönhetően, Damien rám pillantott és felém nyújtotta a csokrot. - Ezt neked hoztam. Tudom, nem olyan szép, mint a vörös rózsa, de...
- Ez gyönyörű. Köszönöm, Damien - hajoltam arcához és egy puszit leheltem rá. Harry felmordult, így azonnal elhúzódtam a sráctól. - Máris keresek egy vázát és beleteszem vízbe. Addig üljetek le és beszélgessetek!
Éreztem, hogy ez nem lesz egy sétagalopp. A fiúk szótlanul, egymást méregetve ültek a kanapén. Látszólag mindketten nyugodtak voltak, de Harry-t ismerve bármikor nekiment volna Damien-nek. Miután a csokrot vízbe tettem, a vázát a nappaliba vittem és leraktam a dohányzóasztalra.
- Mehetünk? - pattant fel helyéről izgatottan Damien, felém nyújtva jobbját. Kérdően felhúztam a szemöldököm, de végül felsóhajtottam és bólintottam.
- Majd jövök - leheltem szűzies csókot Harry ajkaira, habár tudtam, hogy ennyivel nem elégszik meg. - Menj át a srácokhoz és szórakozzatok egy kicsit!
- Közben pedig azon agyaljak, hogy Damien-nek milyen szándékai vannak veled? Inkább kihagyom, kösz - vágta hozzám ridegen és elfordult tőlem.
Kétségbeesetten néztem vőlegényemre, aki magába fordulva ment fel az emeletre és csapta be gondolom a hálószoba ajtaját. Szomorúan felsóhajtottam és Damien-re emeltem tekintetem, aki szintén engem figyelt.
- Ne mondj semmit - szólaltam meg kissé feszülten, majd elengedtem a kezét és felvettem a bőrdzsekimet. Ez az este már nem is kezdődhetett volna ennél szarabbul.
A taxi már a ház előtt várt minket, Damien készségesen nyitotta ki nekem a hátsóajtót. Minél messzebb akartam tőle ülni, s ez nem jött össze. Damien mosolyogva simította combomra kezét, amit én mérgesen eltoltam.
- Styles most nem lát minket - húzta ajkait széles vigyorra, és megpróbált megcsókolni. Tenyerem meglendült és egy hatalmas pofon csattant a fiú arcán. - A főnök előtt muszáj lesz megcsókolnod. Akár tetszik, akár nem.
- Miért nem mondtad meg neki, hogy valójában nincs is barátnőd? - pirítottam rá karba tett kezekkel. Damien nem szólt semmit, csak megrántotta a vállát. - Sokra megyünk a vállrándításaiddal...
- Komolyan nem vetted még észre, hogy csak azért téged hívtalak el, hogy Harry féltékeny legyen? Hogy érezze azt, hogy akibe halálosan szerelmes, mással van? - mormolta egy halk sóhajt követően. Elkerekedett szemekkel meredtem a mellettem ülőre. Damien ördögien elvigyorodott és megcirógatta az arcomat. - Úgy tűnik, a tervem bevált.
- Azt hittem, megváltoztál...jó értelemben - motyogtam hüledezve. Nem hiszem el, hogy Damien csak játszani akar velem. Egyszerűen nem fér a fejembe. - Félre ismertelek, nagyon is.
- Az érzés kölcsönös - vallotta be érzelemmentes hangon. Maga elé meredt, nem nézett rám. Igazából nem is volt baj.
Másfél óra múlva a taxi leparkolt egy elit étterem előtt. Damien kiszállt a járműből és az oldalamra sietett, majd segített kiszállni taxiból. Magunkra erőltettünk egy mosolyt, aztán Damien összekulcsolta ujjainkat. Magabiztos léptekkel közelített meg egy 12 személyes asztalt, ahol egy őszülő férfi és egy középkorú nő, illetve két, velünk egyidős fiú ült.
- Damien! Örülök, hogy el tudott jönni! - állt fel a férfi mosolyogva és kezet rázott a fiúval. A férfi lassan rám emelte tekintetét és kedvesen elmosolyodott, majd kezet csókolt. - Üdvözlöm, Miss Horan! Eric Harrison vagyok.
- Örülök a találkozásnak, Mr Harrison - villantottam meg legbájosabb mosolyomat. Nem is annyira arrogáns, mint amilyennek gondoltam.
- Hadd mutassam be a feleségemet - állt melléje a középkorú nő, aki mosolyogva nézett a szemembe. - Aida Scherzinger.
- Tegeződjünk, rendben? - szólalt meg Aida mézes-mázos hangon. - Szólíts csak Aidy-nek.
- Alexa Horan vagyok, de jobban szeretem, ha Lexa-nak szólítanak - mondtam kedvesen és az asztalnál ülő fiúkra pillantottam. Ők is engem stíröltek, elpirulva hajtották le a fejüket.
- Ó, a fiaimról meg is feledkeztem - csapott a homlokára Mr Harrison és ráparancsolt a fiaira, hogy emeljék meg a sej-hajukat. Az egyik srác vörös, a másik pedig barna hajú volt. - Robert és Nicholas Harrison.
A két fiú szinte egyszerre köszönt, amit kuncogva viszonoztam. Miután asztalhoz ültünk, beszélgetésbe bonyolódtam Nick-kel. Az érdeklődési körünk kísértetiesen hasonló, öröm volt vele csevegni. Damien Mr Harrison-nal beszélgetett, de fél percenként engem tüntetett ki figyelmével.
Ahogy belemerültünk a beszélgetésbe, észre sem vettünk, hogy kihozták a rendelésünket. Éhes voltam, így egyből nekiláttam a tányéromon pihenő sült krumplinak és steaknek. A következő pillanatban Damien a combomra simította a tenyerét és eltűrte az útból a ruhám szoknya részét. Kikerekedett szemekkel és összeszorított szájjal tűrtem, hogy Damien a belső combomat cirógatta.
- Hagyd abba! - nyöszörögtem a fülébe és lefogtam a kezét, de lerázta érintésemet csuklójáról. - Damien, kérlek...
- Tegyél úgy, mintha nem is éreznél semmit. Egyél! - mormolta és negédes vigyorral az arcán egy puszit lehelt a fülcimpámra.
Elfojtott nyögésekkel és folyamatosan vörösödő arccal fogyasztottam el a tányéromon maradt krumplit, majd ittam egy pohár fehérbort. A hűsítő ital majdnem a torkomon akadt, amikor Damien benyúlt a bugyimba és eltüntette bennem két ujját. Lábaimat terpeszbe vágtam és hátradőltem a széken, s lehunytam a szemem. Damien körkörösen mozgatta ujjait, hüvelykujjával a csiklómat ingerelte. Nem bírtam tovább: erélyesen felnyögtem és beharaptam alsó ajkamat. Az asztalnál ülők tekintete azonnal rám szegeződött, köztünk Damien vágytól csillogó íriszei is.
- Begörcsölt a lábam - motyogtam lángoló arccal, s Damien kezét kiszedve a bugyimból, a női mosdóba siettem. Kerestem egy üres fülkét és magamra csaptam az ajtót. - A rohadt életbe!
Lehajtottam a vécé ülőke tetejét és ráültem, majd hangosan felsóhajtottam és fejemet a csempének döntöttem. Miért mondtam igent Damien-nek? Miért?! Harry szavai úgy csengtek a fülembe, mintha csak mellettem állt volna: „Közben pedig azon agyaljak, hogy Damien-nek milyen szándékai vannak veled?” Kopogásra kaptam fel a fejem, majd Damien hangjára.
- Lexa! Idebent vagy? - kíváncsiskodott, de nem szólaltam meg. Pár perc múlva kinyílt a fülke ajtaja, s megpillantottam Damien szexéhes tekintetét. - Sejtettem, hogy elmenekülsz...elmenekülsz a vágy elől, amit irántam érzel!
- Te beteg vagy! Mikor fogod már fel, hogy csak barátként tekintek rád? - üvöltöttem rá, miközben mutatóujjammal a mellkasát bökdöstem.
Mintha meg sem hallotta volna szavaimat, lefogta a kezemet és a csípőmnél fogva magához rántott. Egy ideig csak stírölte, később már ízlelgette is ajkaimat. Megpróbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte. Szorosan fonta körém karjait, kezeit pedig a fenekemre csúsztatta. Sikítani akartam, de valahogy hang nem jött ki a torkomon. Lefagytam. Nem tudtam megmozdulni. Damien birtokolt engem és ez nem tetszett.

37.fejezet - Át kell gondolnom... (+18)

Sziasztok!
Két nap késéssel, de megérkeztem a folytatással :) Kinek hogy megy a suli így az utolsó hónapban? :) Jegyekkel mi a helyzet? :D Lehet ezekről is említést tenni a kommentárokban, szívesen elolvasom ;) 
Köszönöm a 75.000 megtekintést, a 118 feliratkozót és az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt, illetve 18 pipát ♥! Remélem, ehhez a fejezethez is kapok néhány kommentárt/pipát :)
További szép estét, a héthez pedig kitartást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
A fejezet ihletadója a A sötét ötven árnyalata című remekmű volt! :) Nemrég letöltöttem és 3 nap alatt kiolvastam (igaz, hiányos volt a letöltött példány...de nem baj) Elvileg gyereknapra megkapom/megveszem a A szürke ötven árnyalatát...már alig várom! :D *.*
Kiegészítés: A mai napon (2013. május 15., szerda) változott egy kicsit a dolog...ugyanis átjelentkeztem egy másik középiskolába, ami gimnázium! Hallottam egy-két olyan dolgot arról a suliról, ahova eredetileg sem akartam menni, hogy elment a kedvem az ott tanulástól :)"
Olvasom ám a kommentárokat, csak azért szólok ;) Éss...nagyon jó olvasni őket! :D 
Macy

Tell Me A Lie

Alexa szemszöge

Szívem hatalmasat dobbant, szinte kiugrott a helyéről. Nem szóltam egy szót sem, képtelen voltam egy épkézláb mondatot kipréselni magamból. Harry mégis kitartóan fürkészte arcomat, karjait szorosabban a derekam köré fonta. Agyamban megannyi gondolat cikázott, valósággal megfájdult tőlük a fejem.

- Át kell gondolnom... - nyögtem ki végül érzelemmentes arckifejezéssel, majd kibontakoztam Harry öleléséből és lementem a nappaliba.

A táskámhoz siettem, ahonnan hosszas keresgélés után kivettem egy doboz cigit és egy öngyújtót. Ezeket zsebre vágva mentem a konyhába, majd készítettem egy bögre kakaót. Kezemben a gőzölgő itallal kiültem a hátsóudvarra nyíló kis erkélyre, s meggyújtottam egy szál cigarettát. A keserédes füst utat törve magának célozta meg a tüdőmet, ezzel köhögést kiváltva belőlem. A második slukk után már lehunyt szemmel fújtam ki a füstöt, amely egy szempillantás alatt elillant. 

Lassan kortyolgattam már kihűlőben lévő kakaómat, s szívtam el egy újabb szál cigarettát. Igazából nem tudom, miért csinálom ezt. Utoljára 14 évesen cigiztem, akkor csak egy ostoba fogadásból. A szívbetegségem miatt nem szabadna, de jelen pillanatban nem érdekelt. 

Harry nem viccelt, amikor azt mondta, hogy nagy dolgot kér tőlem. A lelkem azt súgja, hogy menjek el vele a turnéra. Az agyam viszont arra kér, hogy ne kísérjem el a fiúkat. Két tűz közé kerültem, s fogalmam sincs, hogyan döntsek most.

- Magadnál vagy? - morogta Harry, miközben kitépte a kezemből a még égő cigarettát. Alsó ajkamba harapva néztem fel arcára, amiről lerítt a düh és a meglepettség. - Nem gondolsz az egészségedre?

- Az én életem. Azt csinálok vele, amit akarok - álltam fel helyemről egy vállrándítás közepette, s elvettem Harry-től a cigimet. Harry hitetlenkedve meredt rám, én pedig lesütöttem a szemem. - Azt-azt hiszem, elmegyek sétálni. 

- Elkísérlek - emelte fel államnál fogva a fejem, de nemlegesen megráztam a fejem és elléptem a fiútól. Sietős léptekkel bementem a nappaliba és felvettem a dzsekimet. Mielőtt még kiléptem volna az ajtón, Harry elkapta a karomat. - Kérlek...vigyázz magadra!

Aprót bólintottam és a vállamra csapva a táskámat, elindultam kiszellőztetni a fejemet. Rövid kis sétám során belebotlottam néhány rajongóba, akik lenézően és fintorogva mértek végig. Fájdalmasan felsóhajtottam és betértem egy kávézóba. Legnagyobb meglepetésemre megpillantottam az egyik eldugott kis asztalnál Damien-t.

- Szia! - köszöntem mosolyogva a fiúnak, amikor odamentem az asztalához. Damien meglepetten emeltem rám tekintetét, aztán szorosan magához ölelt. - Nem dolgozol?

- Ma még nem, majd holnap - mosolygott és érdeklődve fürkészni kezdte arcomat. Tekintete a vesémig hatolt, elpirulva hajtottam le a fejem és a kezeimet kezdtem el fixírozni. - Valami nyomaszt téged. Elmondod?

- Harry megkért, hogy kísérjem el a turnéra - sóhajtottam fel könnyeimmel küszködve és felemeltem a fejem. Damien arcán féltékenység és meglepettség terült szét. - Fogalmam sincs, mit tegyek. A szívem azt súgja, hogy menjek el vele...de viszont az agyam ellenzi az ötletet.

- És nemcsak az agyad - mormolta féltékenységtől tajtékozó hangon, amivel nem kicsit lepett meg. - Mit akarsz valójában, Lexa?

- Nem tudom, Damien...nem tudom - ráztam meg a fejem szipogva és gyorsan letöröltem arcomon végigfolyó könnyeimet. - Te mit tennél a helyemben?

- Őszintén? Én elmennék arra a turnéra. De nem azért, mert a Szerelmem arra kért. Hanem talán azért, mert legalább világot látnék - mondta komoly arckifejezéssel, ajkain azonban kedves mosoly ült. - Viszont erről neked, csakis neked kell döntened. Nem szólhatok bele...akármennyire is ellenzem a kapcsolatodat ezzel az énekes ficsúrral.

Kuncogva felsóhajtottam és leadtam a rendelésemet az asztalunkhoz siető pincérlánynak. Tekintetében a felismerés csillogott, de nem tett megjegyzést. 

Miután elfogyasztottam a rendelésemet, Damien kifizette mindkettőnk fogyasztását és elindultunk haza. Damien ragaszkodott ahhoz, hogy elkísér a Harry-vel közös apartmanig. A rövidnek aligha mondható - Damien szóba elegyedett egy lánnyal - séta alatt sokat beszélgettünk. Amikor azonban befordultunk a ház utcájába, Damien keze ökölbe szorult. Harry jókedvűen takarította a Rover-t, s talán még énekelt is közben. 

- Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy te meg ő...szóval... - morogta lekicsinylő pillantásokat vetve a göndör hajú fiúra, aki eddig még nem vett észre minket.  - Mi van neki, ami nekem nincs?

- Ez költői kérdés akart lenni? - néztem rá hunyorogva, mire felsóhajtott és bólintott. - Akkor jó.

- De most komolyan...miért szereted Őt, Lexa? - szegezte nekem a kérdést komoly arccal. Szembe fordított magával és úgy nézett mélyen a szemembe.

- Túl sokat köszönhetek neki - válaszoltam hitetlenkedve. Damien féltékeny és nem bírja elviselni a tényt, hogy már nem lehet köztünk semmi a barátságon kívül. - Most megkérdezném, hogy miért vagy erre kíváncsi... De azt hiszem, nagyon is tudom, mit válaszolnál.

- Jól ismersz, ez a baj - sóhajtott fel kedvtelenül és Harry felé pillantott, aki éppen minket figyelt. Lesütöttem a szemem és azt kívántam, hogy bárcsak láthatatlan lennék. 

- Most már mennem kell - emeltem fel fejemet és magamhoz öleltem Damien-t, aki reflexszerűen fonta körém karjait. Arcát a nyakamba fúrta és egy puszit lehelt a nyakhajlatomba. - Sok sikert a holnapi naphoz! Később majd beszélünk, szia!

- Hát jó - sóhajtott fel és elengedett. Alaposan végigmért és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. - Remélem, nem szúrok el semmit. És...köszönöm a bátorítást. Neked is hasonlót kívánok, ha érted, mire célzok.

Halovány mosollyal az arcomon bólintottam egyet és elindultam Harry felé. Kissé megilletődve figyelte közeledésemet, s nekidőlt az ébenfekete terepjáró oldalának. Feszengve ugyan, de közelebb sétáltam hozzá és a karjaiba vetettem magam.

- Sajnálom, hogy csak úgy elmentem - mormoltam mellkasába és felnéztem Harry arcára. Elhúzta a száját, de végül megértően bólintott és megcsókolt. - Csak tudod...kicsit összezavarodtam. Szeretném átgondolni, hogy mi is legyen ezzel a turnés dologgal.

- Van még időd a gondolkodásra, csupán csak megkérdeztem - dünnyögte alsó ajkamba, aztán beleharapott és kicsit meghúzta. Kuncogta hunytam le a szemem és karjaimat Harry tarkója köré fontam. - Kinevet, Miss Horan?

- Úgy tűnik, Mr Styles - suttogtam fülébe elhaló hangon, s közben benyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem a mellkasát. 

Halkan felnyögött, majd lefogta kezem és mélyen a szemembe nézett. Smaragdzöld szempárja vágytól csillogott, ajkain kaján vigyor ült. Hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam meg kezét, aztán meg sem álltam a nappaliig. Lelöktem Harry-t a kanapéra és ráültem a csípője. Akcióra kész férfiasságát már a farmernadrágon keresztül is tapintani lehetett volna.

- Játszani óhajt, Miss Horan? - cirógatta meg arcomat Harry, s kezeit levezette a fenekemre és erőszakosan megmarkolta. Hátravetett fejjel felnyögtem és alsó ajkamba haraptam. - Nem is sejted, mennyire felizgatsz azzal, amikor az ajkad harapdálod...

- Komolyan ezt gondolja, Mr Styles? Ha akarja, szívesen csinálom - kacérkodtam a fiúval, miközben egy határozott mozdulattal megszabadítottam a pólójától.

Harry nem sokat teketóriázott; lerakott a szőnyegre és fölém mászott. Kibújtatott a dzsekimből, a felsőmből és lehúzta a cipőmet is. Kipattintotta a nadrágom gombját, s miután a cipzárt is lehúzta, megszabadított a nadrágtól. Egy szál fehérneműben feküdtem Harry alatt, amíg vőlegényemen még rajta volt a nadrágja és a tornacipője, illetve az alsónadrágja.

- Talán kissé túl vagyok öltözve, nem gondolja, Miss Horan? - fogta meg egyik kezemet és dudorodó farmernadrágjához irányította. Mindkettőnkből felszakadt egy elfojtott nyögés, amikor megmozdítottam kezem. - Még ne...! 

Remegő testtel felültem és nekiláttam Harry levetkőztetésének. A fiú hátravetett fejjel és lehunyt szemmel tűrte, hogy egy határozott rántással megszabadítottam farmerétől és alsónadrágjától. Miután Harry lerúgta magáról a fölösleges ruháit, illetve a tornacipőét, felhúzott a szőnyegről és leültetett a kanapéra. Széles terpeszbe nyitotta lábaimat, s felnézett arcomra.

- Lazuljon el és élvezze ki a pillanatot, Miss Horan - susogta rekedtes hangon, majd egyik kezével végigsimított belső combomon. Remegést váltott ki belőlem, egy pillanatra lehunytam a szemem. - Nyisd ki a szemed, kicsim! Látni akarom, ahogy élvezed!
Pislogva figyeltem, ahogy Harry megemelte a csípőmet és megszabadított a bugyimtól. Mindvégig remegtem, s ezt még Harry is fokozta. Felkúszott arcomhoz és szenvedélyesen megcsókolt, majd haladt egyre lejjebb. Letépte a melltartómat és ledobta a többi ruhadarabra. A nyakamtól egészen a köldökömig nedves csókokat nyomott a mellkasomra; melleimet hol kezeivel, hol puha ajkaival kényeztette. Amikor legféltettebb pontomhoz ért, kajánul elvigyorodott.
- Miss Horan, maga igazán készen áll egy kis...együttlétre - mormolta, s közben a belső combomat simogatta kezeivel. - Vagy talán tévedek?
- Nem téved, Mr Styles - mentem bele játékába, majd vágyakozva felsóhajtottam. Meddig akar még velem „szórakozni” ?
Hátravetett fejjel élveztem Harry nyelvének intenzív mozgását, amellyel egyre jobban a gyönyör felé sodort. Habár megkért arra, hogy ne hunyjam le a szemem, mégsem bírtam ki. Nyögéseim és zihálásom felerősödött, remegve adtam utat elfojtott vágyaimnak.
- Édes, mint a méz...finom - búgta rekedtesen Harry, miközben tisztára nyalt. Vigyorogva csapott le ajkaimra, aztán kezeit a fenekemre simította és miután leült a kanapéra, az ölébe húzott. - A játéknak még nincs vége...igaz?
- Nem tudom... - motyogtam elvigyorodva, arcomat pedig Harry mellkasába fúrtam. - Az ágyban kényelmesebb lenne, nem?
Harry elmosolyodott, majd bólintott és az ölében velem elindult a lépcsőn a hálószobáig. Miután lerakott az ágyra, kezein megtámaszkodott a fejem mellett és gyengéden megcsókolt. Párszor végighúzta férfiassága hegyét legféltettebb pontomon, aztán lassan belém hatolt. Körmeimet Harry vállába mélyesztve fontam dereka köré lábaimat, teljes hossza már bennem volt.
- Még mindig kell egy kis idő, hogy megszokjam a méreted - nyögtem fel és lehunytam a szemem. Harry felmordult és elkezdett mozogni, először csak lassú és kíméletes tempóban. - Ez így jó...hmm...nagyon.
- Tetszik? - cirógatta meg orrával az enyémet és egy puszit lehelt ajkaimra. - Szeretném hallani a nyögéseidet és a sóhajaidat...hiszen csak mi ketten halljuk őket...
Hangosan felnyögtem, amikor Harry ráharapott a bal mellbimbómra és elkezdett nyelvével köröket leírni rajta. Göndör fürtjeibe túrva és kicsit sem halkan nyöszörögve; sóhajtozva adtam tudtára tetszésemet. Harry áttért a jobb mellemre, de bal mellemet kezével kényeztette, s gyorsított mozgásán. Lökéseivel egyre többször érintette G-pontomat, amivel egy kisebb fajta sikolyt sikerült kicsikarnia belőlem.
Harry erősen megmarkolta az ágytámlát és elviselhetetlenül gyors tempóban kezdett el döngetni. Homlokára izzadtan tapadtak göndör fürtjei, hangosan zihálva mozgatta csípőjét. Lábujjaimtól egészen a fejem búbjáig kellemes érzés fogott el; egy hangos nyögés közepette Harry férfiassága köré élveztem. Szerelmemnek sem kellett már sok, hátravetett fejjel és remegő testtel lövellte belém forró „örömnedvét”. Pár percig lihegve próbálta rendezni szapora levegővételét, aztán kihúzódott belőlem és mellém feküdt. Ránk terítette az ágy sarkába taszított, összegyűrt takarót és betakart vele minket. Fejemet a mellkasára hajtottam és felsóhajtottam.
- Jól érezte magát ezalatt a kis játék alatt, Miss Horan? - simogatta hátamat Harry és egy puszit lehelt a homlokomra.
- Minden együttlét során egyre jobban magába habarodom, Mr Styles - suttogtam és felemeltem a fejem, hogy megcsókoljam Harry-t. - Szeretlek, Harry.
- Tudom...és én is téged, kicsim - vigyorgott, miközben hasán nyugvó kezemet cirógatta.
Igazából még nem döntöttem, hogy elmegyek-e a turnéra. Szeretném alaposan átgondolni és ha ez sikerült, Harry lesz az első, akit értesíteni fogok döntésemről.