50.fejezet - Szabad egy táncra, Mrs Styles?

Sziasztok!
Levakarhatatlan mosollyal az arcomon és egy kicsit szomorúan ugyan, de megérkeztem az utolsó előtti fejezettel :) Az Epilógus augusztus 3-án, szombaton - a Stay with Me 1 éves születésnapja alkalmából - kerül fel, terveim szerint :) Még nem kezdenék el búcsúzkodni, majd csak az utolsó bejegyzésben :) Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett 13 - Diana, igen, az az altatódal :) - kommentárt, a 50 pipát és a 138 követőt, illetve a 155 feliratkozót és a 123.000 megtekintést ♥! Nincs más hátra, minthogy jó olvasást kívánjak minden kedves olvasómnak ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Best Thing I Never Had

1 évvel később, 2014 júliusa…

Alexa szemszöge

Remegő kezekkel, görcsbe rándult gyomorral, torokban dobogó szívvel igazítgattam az esküvői ruhám gyűrődéseit az egész alakos tükör előtt állva. Anya a fátylamat próbálta meg úgy feltűzni a hajamba, hogy ne kócolja össze egyenesre vasalt, barna tincseimet. Lassan egy éve ismételten hosszú és barna a hajam, meguntam a szőke színt. Sokan megdicsértek, hogy az eredeti hajszínem jobban áll nekem, mint a szőke. Hiszek nekik, mert nekem is bejön.
- Még 10 perc van kezdésig! - nyitott be a szobába apa, majd elismerően füttyentett egyet és beljebb merészkedett a helységbe. Anya meg én kuncogva pakoltunk el az ágyról, aztán belebújtam a magassarkúmba, s késznek nyilvánítottam magam. - Gyönyörű vagy, kincsem. Akár egy hercegkisasszony.
- Köszönöm, apa - öleltem meg a férfit, aki egy puszit lehelt az arcomra. Apa szemeiben büszkeség és meghatottság csillogott. - El ne sírd magad, mert akkor én is bőgni fogok.
- Ne viccelődj ilyennel, mert oda lesz a sminked - korholt meg anya, de közben mosolygott. Kuncogva megráztam a fejem és miután anya felkapta a táskáját az ágyról, kinyitotta a szoba ajtaját. Belekaroltam apába és kimentünk a folyosóra. - Showtime!
Brigitte és Jade, illetve Jesy és Leigh-Anne a koszorúslányok munkáját végzik: virágszirmokat szórnak a lépteink elé, s segítenek Eleanor-nak és Perrie-nek a vendégek fogadásánál. Liam, Louis, Niall és Zayn a zenéért felelősek. A „Nagy nap” előtti hetekben folyamatos készülődésen, próbákon mentünk keresztül Harry-vel. Minden egyes nap elpróbáltuk a bevonulást és az esküt.
- Kezdünk! - tapsikolt örömében Jade, majd magához vett egy rózsaszirmokkal teli kosarat és beállt a hátam mögé.
A zene halkan csendült fel, amikor a kert kijáratához értünk. Harry külön kérése az volt, hogy ne templomi esküvőnk legyen, hanem a közös házunk kertjében legyen megtartva az egész ceremónia. Anne, Gemma és persze a többiek szorgos munkájának köszönhetően tegnap este sikerült befejezni a hatalmas kert feldíszítését. Az oltárhoz egy vörös, fehér rózsaszirmokkal hintett szőnyeg vezetett.
- Apa... - suttogtam oda a mellettem álló férfinek, aki lepillantott rám. Tekintete kíváncsian csillogott, de némi izgatottságot és félelmet is felfedeztem kék íriszeiben. - Ne hagyd, hogy pofára essek...
- Soha... - cirógatta meg alkaromat, majd mindketten felsóhajtottunk és elindultunk az oltárhoz. A vérem a fülemben lüktetett, a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom fel-le liftezett. Leigh-Anne és Jesy magabiztosan lépkedett előttünk és mindvégig mosolyogtak, ha jól láttam. - Lélegezz, kincsem!
Egy pillanatra lehunytam a szemem és felsóhajtottam. Kavargott velem a világ... A próbán nem volt semmi bajom.
A vendégek felállva a helyükről, levakarhatatlan mosollyal az arcukon figyelték bevonulásomat. Egy halovány mosoly kúszott az arcomra, amikor megpillantottam Harry-t. Vőlegényem diszkrét vigyort küldött felém, s egy kacsintást.
- Lélegzetelállítóan gyönyörű vagy, Szerelmem - suttogta Harry a fülembe, amikor apa „átadott” neki. Félénken elmosolyodtam, aztán szembe fordultunk egymással és kezdetét vehette az igazi móka.
A zene elhalkult, a tanúk és a vendégek elfoglalták helyüket - Harry-t Gemma, engem pedig Niall képviselt. Darcy Anne ölében ülve tartotta azt a párnaszerűséget, amin a gyűrűink pihentek. Kislányom göndör fürtjei két copfba voltak elrendezve, s egy rózsaszín-masnis hajpánt keretezte arcát.
- ...két élet most örökre összeköttetik - nézett rám a pap, aztán elkezdte az eskürészem felolvasását. Amint a végére ért, elismételtem az esküt. - Én, Alexa Horan, Téged, Harry Styles-t férjemül fogadlak...
- Én, Harry Styles, Téged, Alexa Horan-t feleségemül fogadlak... - kezdett bele Harry, miután a pap felolvasta az eskürészt. Éreztem, hogy vőlegényem keze remeg beszéd közben, rettentően izgult. S nemcsak Ő, hanem én is...
Az eskütételt a pap áldása követte, aztán a gyűrűcsere. Darcy-t Anne és Robin, Harry nevelőapukája hozta oda hozzánk, hogy felhúzzuk egymás ujjára a gyűrűt. Anne meghatottan ült vissza a helyére, de Robin tekintetében is felfedeztem a könnyeket. Miután Harry felhúzta az ujjamra a gyűrűt, én következtem. Remegő kézzel fogtam meg az övét, majd beharaptam az alsó ajkam és felhúztam Harry ujjára az arany karikát.
- Ezennel férj és feleség vagytok... Harry, megcsókolhatod a menyasszonyt - mosolygott ránk a pap. Harry megnyalta alsó ajkát és szenvedélyesen megcsókolt. Karjait szorosan körém fonta és kicsit megemelt, aztán megpörgetett a levegőben. A vendégsereg állva tapsolt és éljenzett, néhányan még füttyentgettek is.
- Most már az enyém vagy... - mormolta fülembe s beleharapott a fülcimpámba, aminek köszönhetően az alhasamban található izmok összehúzódtak a vágytól. - Örökre...
Miután aláírtuk az anyakönyvet, kezdődhetett az ünneplés. Harry átkarolta a derekam és egy puszit lehelt a vállamra, aztán odamentünk a szüleinkhez. Anya és apa azonnal rám vetették magukat, s egy-egy csontropogtató öleléssel ajándékoztak meg. A következő pillanatban két, apró kezecskét éreztem a derekamon. Hátrafordultam és Darcy játékos kuncogásával találtam szembe magam.
- Szeretnél gratulálni anyucinak? - gügyögtem kislányomnak, aki nyakam köré fonta karjait és rám vetette magát. Harry nevetve rázta meg a fejét s Ő is csatlakozott a lányához. Rögtön orromba szökött Harry mámorítóan kellemes és érzékien finom kölnije.
Amint a vendégsereg gratulált Harry-nek és nekem, felsiettünk a hálószobába átöltözni. Harry egy fekete csőfarmert és egy fehér pólót, én pedig egy felül rózsaszín, félvállas, deréktól lefelé lila, bal oldalán kivágott ruhát vettem fel, hozzáillő rózsaszín magassarkú szandállal. Miután fújtam magamra az Our Moment elnevezésű parfümből, Harry megfogta a kezem és lementünk a kertbe.
- Csodásan nézel ki, Lexa - mosolygott Anne és a kezünkbe nyomott egy-egy pohár aranyló pezsgőt. A vendégsereg körülállt minket és egy hangos „Éljen az ifjú pár!” kiáltást követően koccintottunk.
- Egy kis figyelmet kérnék! - szólt bele a mikrofonba Zayn, mire a fiú felé irányítottuk a tekintetünket. A félig pakisztáni srác mosolyogva nézett ránk, aztán ismét megszólalt. - Fogadjátok sok szeretettel Kalifornia díváját, Katy Perry-t!
Katy egy hatalmas tapsvihar után belekezdett a a Last Friday Night című dalába. Harry a hátam mögé osont és körém fonta karjait, aztán lehelt egy puszit a vállamra meg a nyakhajlatomba és elkezdtünk a zenére dülöngélni.
- El sem hiszem, hogy a feleségem vagy... - duruzsolta fülembe Harry, majd szembe fordított magával és körém fonta karjait. Miután eltűrt egy tincset a fülem mögé, megcirógatta az arcomat és megcsókolt. Édes ajkai egy szempillantás alatt kebelezték az enyémeket. A Last Friday Night-t a Thinking of You című sláger követte. Harry egy kicsit elhúzódott tőlem s felém nyújtotta jobbját. - Szabad egy táncra, Mrs Styles?
- Tudna magának bárki is nemet mondani, Mr Styles? - mosolyodtam el viccelődve, aztán megfogtam Harry kezét, a másik kezemet pedig a vállára fektettem.
Egész este táncoltunk és élveztünk egymás társaságát. A vendégek mosolyogva figyeltek minket, aztán ők is csatlakoztak a tánchoz. Még Zayn is táncolt, aki elmondása szerint nem tud és nem is szeret táncolni. Perrie unszolására mégis beadta a derekát.
Hajnali 3 órakor lassacskán szétszéledt a vendégsereg, a fiúk felmentek a vendégszobákba - Perrie Zayn-nel, Louis pedig Eleanor-ral - a többiek pedig hazamentek. Anya és apa a hálószoba melletti szobát foglalta el, aminek Harry nem nagyon örült...
- A nászúton bepótoljuk, jó? - simítottam végig az arcán, aztán megcsókoltam és meztelen mellkasára hajtottam a fejem. Álmos voltam és nemsokára fel kell kelnünk, hiszen kora reggel indulunk Harry-vel a nászutunkra: Le Marche-be.

10 órával később, Le Marche...

Harry vágytól izzó tekintettel gombolta ki az ingem, ami egy könnyed mozdulattal a padlón kötött ki. Apró csókokkal kezdte el behinteni a nyakamat és az arcom minden egyes szegletét. Óvatosan végigfektetett az ágyon, majd kipattintotta a sortomat és bugyival együtt megszabadított tőle. Tekintetét az enyémbe fúrva simított végig belső combomon, aztán eltüntette bennem kettő ujját és hüvelykujjával ingerelni kezdte a csiklómat. Hirtelen nyögtem egy nagyot, az ágyékomat pedig még jobban Harry kezéhez nyomtam.

- Nyisd ki a szemed, kicsim. Látni akarom, hogy élvezed - biztatott kaján mosollyal az arcán, s elkezdett az ujjaival pumpálni. Fejemet hátravetetettem és nyöszörögve a takaróba kaptam. Ujjaim elfehéredtek a szorítástól. - Ez az, bébi...

- Harry...ne... - nyögdécseltem elhaló hangon, de a fiú ügyet sem vetett rá. Feldugta még egy ujját s immáron három ujjal sodort a tökéletes kielégülés kapuja felé. Szapora levegővételem és kéjtől ittas nyögéseim egybeforrtak. Mielőtt még kitörhettem volna, Harry lenyalogatta ujjait és puha ajkaival kezdett el ingerelni. Az alhasamban dolgozó izmok kétségbeesetten húzódtak össze; éreztem, hogy nemsokára itt a vég. - Harry...én...mindjárt...

- Add meg nekem, kérlek - lehelte legféltettebb pontomra. Kellemesen rekedt és mély baritonja valóságos lavinát indított bennem. Csendben élveztem, a gyönyörtől a párnák közé borultam.
Miután Harry tisztára nyalt odalent, elővett egy csomag óvszert a farmere hátsózsebébe. Egy határozott mozdulattal felgörgette magára, s lassan belém csusszant. Alsó ajkamba harapva húztam végig körmeimet Harry hátán és lábaimat a csípője köré fontam. Harry megtámaszkodott a fejem mellett a kezeivel, majd lecsapott ajkaimra.
- Jól vagy? - döntötte a homlokát az enyémnek és egy kicsit gyorsított a tempóján, ami miatt egy halk nyögés szaladt ki a számon. Válaszom jeléül egyik kezemmel végigszántottam Harry tetoválásokkal borított mellkasát és egy puszit leheltem a kulcscsontjára. - Ezt igennek veszem...
Harry elviselhető tempóban mozgott, s közben a nyakamat csókolgatta és szívogatta. Ennek úgy érzem, nyoma fog maradni holnap...
- Lexa... Már közel vagyok... - susogta fülembe Haz és egyre gyorsabban kezdett el döngetni. Sóhajaim és nyögéseim hangosabbak lettek a hirtelen jött tempóváltástól. - Engedd el magad...
Az alhasamban szorító érzés egyik percről a másikra tovaszállt, csak a gyönyör édes mámorát éreztem. Harry is megfeszült fölöttem, aztán kihúzódott belőlem és az elhasználódott védekezőeszközt egy laza mozdulattal a kukába dobta. Amikor visszamászott mellém az ágyba, ránk terítette az ágy sarkába gyűrt takarót és a mellkasára húzott.
- Olyan szótlan vagy - jegyezte meg pár perccel később Hazza, miközben a hátamat és a hajamat simogatta. Ijedten nézett le arcomra, smaragdzöld íriszeiben csak az aggodalom csillogott. - Mi a baj, Édesem?
- Még hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy tudod...te meg én...szóval...férj és feleség vagyunk - magyarázkodtam és arcomat a fiú mellkasába fúrtam.
- Már azt hittem, hogy valami komolyabb dolog bántja a lelked - emelte fel az államnál fogva a fejemet és megcsókolt. Egyik kezemet a mellkasára simítottam, a másikkal pedig beletúrtam göndör fürtjeibe. - Én kezdek megbarátkozni azzal, hogy mostantól Mrs Styles-nak szólítanak majd téged. Így legalább tudni fogják az emberek, hogy az enyém vagy és senki sem vehet el tőlem.
Öröm volt látni és hallani Harry lelkesedését. 3 évvel ezelőtt a képembe röhögtek azok, akik azt állították, hogy Harry Styles egész életében szoknyavadász és szingli férfi lesz. Darcy és az esküvőnk a bizonyíték arra, hogy Harry Styles életstílusa 360° fokos fordulatot vett. S ennek talán a családtagok, a barátaink és én örülök a legjobban.

49.fejezet - Hát itt vagy...

Lullaby

3 hónappal később…

Alexa szemszöge

A szeptember a maga esős, borongós arcával köszöntött be. Ha jobban belegondolok, nagyon is szeretem az őszt. A fák barnás-sárgás kabátot húznak, az utcákat ellepik a gesztenyeárusok. A gyerekkoromra emlékeztet.

Harry hosszas unszolására visszaköltöztem a közös házunkba, Londonba. A dublini házamat kiadtam egy családnak, vagyis Leona-nak és Eric-nek. Augusztusban összeházasodtak, s most ők is gyerekáldásra készülnek. Örülök, hogy a főnökasszonyom végre megtalálta azt a valakit, akire mindig is vágyott.

- Kislányom, mindent bepakolták a bőröndbe? - simította vállamra a kezét anya, miközben egy puszit lehelt az arcomra. Tekintetében kíváncsiság, aggodalom és öröm csillogott. Aprót bólintottam és leültem az ágy szélére. - Mi baj, Lexa?

- Félek - nyögtem ki és összeszorítottam a szemeimet. Nem akartam sírni, főleg nem anya előtt. Eleget sírtam az elmúlt hónapokban. - Mi van, ha beigazolódik az orvos jóslata? Mi van, ha nem tudom majd felnevelni a lányomat?

- Erre még véletlenül se gondolj, kicsim. Ha bármiféle komplikáció lépne fel, az orvosok mindent megtesznek az érdekedben. Nem fogják hagyni, hogy feladd - szorította meg a kezemet és szorosan magához ölelt. Könnyeim utat törtek maguknak, halkan szipogva fúrtam anya nyakhajlatába az arcom. - Nem szabadna idegeskedned, főleg nem ma. Hallod?!

- Minden percben egyre közelebb kerülök a halálhoz. Erről nem tehetek - motyogtam elhaló hangon. Anya eltolt magától és megtörölte az arcomat a kézfejével. Megnyugvást és örömöt ad a tudat, hogy anya most itt van mellettem.

Harry már hetekkel ezelőtt beszélt a St Mary's Hospital igazgatójával. Kibérelt egy magánkórtermet és egy szülészorvossal is konzultált, aki biztosította vőlegényemet, hogy minden rendben lesz velem és a kis Darcy-val.

Amikor leértünk anyával a nappaliba a bőröndömmel és az utazótáskámmal, valami meleg folyt végig a lábamon. Kétségbeesetten néztem anyára, aki azonnal felkapta a kocsim kulcsát és a csomagjaimmal a kezében kirohant a fekete járműcsodához. 

- Gyere, szívem - segített beszállni az anyósülésre és megpróbált nyugtatgatni egy-egy erősebb fájásnál. Remegő kézzel elővettem a telefonom a táskámból és írtam egy rövid üzenetet Harry-nek, majd lehunytam a szemem és felsóhajtottam.

- Anya... - nyöszörögtem szipogva, miközben anya besorolt a forgalomba. Édesanyám a kezemre simította az övét és megszorította azt. - Nem fogom bírni...

- Nyugodj meg, kérlek... 5 perc és a kórháznál leszünk - mondta magabiztosan, s elkezdte cirógatni a kézfejemet a hüvelyujjával.

A fájásaim felerősödtek, ahogy a szívverésem is. Még a rádióban szóló Little Things című dal sem nyugtatott meg, amit esténként dudorásztam Darcy-nak. Alsó ajkamat harapdálva figyeltem a mellettünk elsuhanó táját, ezzel is terelve a gondolataimat a fájásokról.

Anya leparkolt a kórháznál és besietett az épületbe, ahonnan egy nővérrel a társaságában jött ki. A nővér egy tolókocsit tolt maga előtt, amibe segített beleülni és elindultunk vissza a kórházba. A vizsgálóban átöltöztettek egy kórházi hálóingre, aztán felfektettek egy hordágyra és betoltak a szülőszobába.

- Miss Horan, hogy érzi magát? - mosolygott rám az orvosom, Dr Devain. Elhúztam a szám és az ajkamba haraptam egy erősebb fájásnál. - Most kap egy kis nyugtatót, aztán egy érzéstelenítő injekciót és utána szülünk. Jó?

A torkomban keletkezett gombóc miatt csak egy bólintásra futotta tőlem. A nővérke bekötötte az infúziót és egy tűt nyomott a vénámba. A fájdalom percről percre kezdett elmúlni, nyugodtan feküdtem az ágyon. A szülőszoba előtt anya beszélgetett az orvossal.

- Miss Horan, a vőlegénye keresi telefonon - adta a kezembe a készüléket a nővérke egy kedves mosoly kíséretében. Nyugtalanul felsóhajtottam és beleszóltam a telefonba.

- Harry... - suttogtam elérzékenyülve, amikor egy újabb fájás hasított belém. Úgy tűnik, Darcy már szeretne megismerkedni a világgal.

- Szerelmem... Már a repülőn ülünk a srácokkal - hangja kicsit megnyugtatott. Letöröltem az arcomon végigfolyó könnycseppet és összeszorítottam a szemem egy erős fájásnál. - Édesem, ott vagy még?

- Itt vagyok, csak...csak a fájások kezdenek legyöngíteni - mormoltam fáradtan. Harry kétségbeesetten felsóhajtott és próbálta visszafogni szipogását. A háttérben hallottam a fiúkat, ahogy megpróbáljak lenyugtatni. - Ne aggódj, jól vagyok. Most leteszem. Később találkozunk... Remélem. Szeretlek.

- Szeretlek - bontotta a vonalat Harry. Néhány percig a vonal zúgását hallgattam, aztán kinyomtam a telefont és a nővérke kezébe adtam.

Körülbelül 10 perc múlva az orvos bemosakodva segített felülni az ágyon, majd a nővérke felhúzta a hátamon a hálóinget és egy injekciót nyomott a derekamba. Gondolom, ez lehetett az érzéstelenítő. Innentől kezdve deréktól lefelé nem éreztem semmit sem.

- Alexa, ha arra kérem, hogy nyomjon, akkor maga nyomni fog egyet. Rendben? - nézett fel rám az orvos, miatt leült elém. Lábaimat szétveszítette, így tökéletes rálátása volt legféltettebb pontomra. 

- Rend-rendben - nyögtem ki álmosan pislogva és belekapaszkodtam az ágy széleibe. Anya pár perc múlva beöltözve termett mellettem, s megfogta a kezem. Bágyadtan rámosolyogtam és felsóhajtottam.

- Lehet nyomni egyet - szólalt meg az orvos, én pedig minden erőmet összeszedve nyomtam egy nagyot. Dr Devian elmosolyodott, aztán ismét arra kért, hogy nyomjak. - Ez így pont jó lesz, Miss Horan. Eddig hogy bírja?

- A körülményekhez képest jól, egészen jól - motyogtam bizonytalanul. Bárcsak itt lennének már Harry-ék... Szükségem van a bátyámra és a vőlegényemre.

- Ennél a nyomásnál már valószínűleg kint lesz a baba feje - mondta Dr Devian és biztatóan rám mosolygott. Egy kósza nyögés szaladt ki a számon, amikor nyomtam egy nagyot. Anya kíváncsian lenézett, s egy könnycsepp szaladt végig arcán. - Ahogy sejtettem. Már majdnem kint van a kicsi, Alexa. 

Az egyik nővérke folyamatosan az életfunkciómat figyelte, a másik pedig Dr Devian mellett asszisztált. Körülbelül másfél óra elteltével egy aggodalomtól csillogó, zöld szempárral találkozott a tekintetem. Anya helyet cserélt Harry-vel, így vőlegényem fogta a kezem.

- Hát itt vagy... - suttogtam erőtlenül elmosolyodva, könnyeimmel küszködve. Vőlegényem göndör fürtjeit egy zöld, kórházi sapka fedte. Arcán a kétségbeesés és izgalom jeleit véltem felfedezni. - A többiek?

- A szülőszoba előtt várakoznak. Perrie-ék is itt vannak és...és Josh is - hangja kissé féltékenyen csengett, de amikor ránéztem azzal a „Semmi okod a féltékenykedésre, Styles” nézésemmel, akkor mintha megenyhült volna. - Niall hívta fel a srácot, amikor a reptéren voltunk. Zayn a Little Mix-t értesítette, Louis pedig Eleanor-t.

- Elnézést, hogy megzavarom a bájcsevejt, de folytatnánk a szülést - Dr Devian próbálta leplezni mosolyát, miközben kedvesen megkért, hogy nyomjak. Erőtlenül szorítottam meg Harry kezét, aki aggódva figyelte arcom.
Majdnem 3 óra küzdelem után, mindenféle komplikáció nélkül megszületett a kislányunk, Darcy Alexa Styles. Amikor felsírt, Harry tekintete elhomályosult a könnyektől és egy csókot lehelt a homlokomra. Dr Devian mindkettőnknek gratulált, aztán elvitték a lányunkat megfürdetni és kivizsgálni.
- Megcsináltad, Szerelmem... Nagyon de nagyon szeretlek és büszke vagyok Rád - cirógatta meg arcomat és lassan megcsókolt. Ajkai egy szempillantás alatt bekebelezték az enyémeket. - Hogy érzed magad? Nem fáj semmid?
- Csupán csak fáradt vagyok - mosolyodtam el vőlegényem aggodalmán. Egy nővérke megmérte a vérnyomásom és megnézte a szívhangomat is. Miután mindent feljegyzett és rendben talált, egy másik ápolóval áttoltak a magánkórterembe. Harry és Niall, illetve anya jött be először hozzám. - Örülök, hogy itt vagytok.
- Hadd öleljelek meg, húgi - borult a karjaimba Niall és arcát a nyakamba temette. Halkan felsóhajtottam és mélyen beszippantottam tusfürdőjének kellemes illatát. Niall lassan elhúzódott tőlem és megajándékozott egy puszival. - Már alig várom, hogy a karjaimban tartsam az unokahúgom. Biztosan olyan szép, mint az anyukája.
- Remélem, a szemeit az apjától örökölte - pillantottam Harry-re, aki idiótán vigyorogva ült az ágyam szélén és engem figyelt árgus tekintettel.
Pár perc múlva kinyílt a kórterem ajtaja, amin Dr Devain és egy ápolónő lépett be. A nővérke egy inkubátor szerű ágyon tolta be Darcy-t, aki békésen szuszogott. Anya, Harry és Niall rögtön körbeállta a csöppséget, majd a nővérke óvatosan kiemelte az ágyból Darcy-t és a kezembe adta.
- Édes kicsikém - suttogtam elérzékenyülve, miközben egyik kezemmel végigsimítottam Darcy arcán. A kislány lassan és nyűgösen kinyitotta szemeit, de nem kezdett el sírni, hanem kíváncsian pislogott rám. Csillogó, zöld szemei kísértetiesen hasonlítottak Harry-ére. - Annyira gyönyörű...
- Darcy kiváló egészségnek örvend. 3000 grammal és 50 cm-rel született, mindenféle rendellenesség nélkül - mosolygott Dr Devain és megszorította a vállamat. Darcy a doktor úr arcát is alaposan méregette, aztán tekintetét újra rám szegezte. - Szívből gratulálok, Alexa!
- Köszönöm, Dr Devain - néztem fel hálásan mosolyogva a doktorra, aki mosolyogva biccentett egyet és kezet rázott a bátyámékkal. Miután a doktor úr és a nővérke elhagyták a kórtermet, Harry-re pillantottam. - Szeretnéd megfogni a lányodat?
- Ez meg milyen kérdés, kicsim? - hökkent meg kissé sértetten, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan. Vőlegényem félénken lépett mellém, aztán óvatosan a karjaiba vette a kislányt. Harry azonnal elsírta magát, azonban az ajkain húzódó mosoly töretlen volt. - Édes kicsi lányom... Olyan gyönyörű vagy, mint az anyukád.
Könnyeimmel küszködve figyeltem apát és lányát, ahogy egymásban gyönyörködtek. Niall is némi félénkséggel a testében, de annál nagyobb odaadással és szeretettel vette karjaiba unokahúgát. Darcy is kapott egy puszit, akárcsak én. Anya zokogva vette át Niall-től a lányomat, majd rámosolygott az unokájára és megajándékozta egy homlokpuszival. Darcy halkan felsírt, anya pedig rutinos mozdulattal visszaadta nekem a kicsit.
- Éhes a baba - mosolygott, s miután kiterelte a fiúkat a többiekhez, megmutatta, hogyan kell megetetni Darcy-t. Kislányom mohón tapasztotta mellbimbómra aprócska ajkait, aztán nyugodtan elkezdte szívni. Anya leült mellém és onnan nézett minket. - Jól csinálod, Lexa.
- Csak azért, mert jó tanárom van - mondtam hálás mosollyal és közben Darcy-t figyeltem. Nagy, zöld íriszeit mindvégig rajtam tartotta és úgy evett.
Miután megetettem Darcy-t, anya megbüfiztette és visszatette a kislányt az ágyába. Darcy pillanatokon belül elaludt, ahogy én is. Pilláimra ólomként nehezedett a fáradtság, így könnyen elaludtam.

*~*~*

Darcy keserves sírása ijesztett fel pihentető alvásomból. Harry próbálta nyugtatgatni a babát, de nem sikerült neki. Feltornásztam magam ülő helyzetbe, majd megkértem vőlegényemet, hogy adja át nekem Darcy-t. Felhajtottam a hálóingem, hogy szabaddá tegyem melleimet és megetettem a kislányomat. Harry mosolyogva ült le mellém, átkarolta a vállam és egy puszit lehelt az arcomra.

- Azért majd apának is hagyj valamit - suttogta Darcy-t figyelve, aki nyugodtan falatozott az anyatejből. Egy határozott mozdulattal belekönyököltem Harry gyomrába, aki felnyögött a hirtelen jött ütéstől. - Ezt most miért kaptam?

- Szeretném, ha Darcy nem az apja perverz világában nőne fel - mondtam, miközben a vállamra terítettem egy törülközőt és megbüfiztettem Darcy-t. Egy ideig mosolyogva figyeltünk egymást, aztán Darcy nyűgösen ásított egyet. - Al la nanita nana nanita ella, nanita ella... Mi nina tiene sueno bendito sea, bendito sea...

Harry befészkelte mellém magát, s a vállamra hajtotta a fejét. Amikor már másodjára énekeltem a refrént, vőlegényem is bekapcsolódott az éneklésbe. Darcy pislogott néhányat, aztán elszenderedett. Gyengéden megcirógattam a kislány arcát, majd egy puszit leheltem az arcára. Miután Harry lefektette Darcy-t, befeküdt mellém az ágyba és szorosan körém fonta a karjait.
- Köszönöm - suttogta fülembe, majd megajándékozott egy puszival. Értetlenkedve néztem Harry smaragdzöld íriszeibe, melyek hálától és szeretettől csillogtak. - Köszönöm, hogy egy ilyen gyönyörű és aranyos csöppséggel ajándékoztál meg... És köszönöm, hogy mellettem vagy. Szeretlek...
- Ó... Én is szeretlek, Harry - suttogtam s arcomat a fiú nyakhajlatába fúrtam. Harry apró csókokkal kezdte el behinteni az arcom, a fülem és a homlokom. Karjai szorosan körém fonódtak, akár egy bilincs. Nem bántam, egy cseppet sem bántam.
Kora este meglátogattak minket a lányok, vagyis a Little Mix és Eleanor. Nem jöttek üres kézzel, hiszen Darcy kapott babaruhákat, játékokat és egy hatalmas plüssmacit. A fiúk, Josh-al karöltve vettek Darcy-nak egy rózsaszín-pónis takarót, illetve mesekönyveket. Még éppen belefért a látogatási időbe apa is, aki egy hintalóval és egy ultramodern babakocsival lepte meg unokáját.
- Darcy pont olyan imádni való, mint amilyen te vagy - ölelgetett meg apa, majd megcirógatta az arcomat. Nagyon örültem, hogy a családom itt van velem. Anya, apa, Niall, Harry...és persze a kis Darcy.
Mindenki el volt ájulva Darcy nyugodtságától és szépségétől, főleg Jade és Niall. Szöszke bátyusom fél percenkét lefényképezte unokahúgát, s posztolgatta az ismerősei körében a fényképeket. Perrie és Zayn diszkréten, de utalgattak arra, hogy majd ők is szeretnének családot alapítani. Eleanor viccelődve nyaggatta répabolond kedvesét, aki Darcy elrablására készült, hogy El végre békén hagyja. Jó volt egy kicsit együtt lenni a barátokkal, hiszen nem mindig van alkalmunk összeülni és egy jót beszélgetni. Darcy születése azonban összehozta ezt a találkozót...

Sziasztok!

Csalódottan érkeztem meg a folytatással... :( Úgy éreztem, kapni fogok majd kommenteket, ehelyett csak drága írótársnőm, Dorothy - innen is köszönöm, Shawty2 ♥ - és Cher Brooks ajándékozott meg egy kedves kommenttel :) Illetve Lia is írt nekem véleményt a chatben, amit szintén köszönök :) Mindenesetre itt a folytatás, ha írtok, írtok, én nem erőltetem... :$ Köszönöm a 121.000 megtekintést, a 134 követőt, a 151 feliratkozót és az előző fejezethez érkezett 30 pipát :) További szép estét és jó hétvégét, pihenést kívánok! Pusszpáá evribádii,

Macy  

48.fejezet - Megrémisztett, hogy nem fekszel már mellettem...

Sziasztok!
Hosszas nyűglődés és újraírás után megérkezett a folytatás :) Egyre jobban érzem, hogy hamarosan vége a történetnek... Talán ezért is volt olyan nehéz megírni ezt a fejezetet :( 
Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt és a 35 pipát :) Hálás vagyok még a 118.000 megtekintésért, illetve a 132 követőért és a 148 feliratkozóért ♥ :) Nincs más mondanivalóm, csupán csak ennyi: Jó olvasást és további szép napot ♥!
U.i.: Egy kicsit a Best Song Ever videójának hatása alatt állok, egyszerűen imádom és nagyon de nagyon irigylem Veronica alakját, illetve azt, hogy Harry udvarolt neki :) xD 
U.i. 2: A fejezet végén találtok egy képet, ami a mai nap jelentősége :) A kép alatti címre kattintsatok rá és majd meglátjátok, mi az ;)
Pusszpáá evribádii,
Macy

Stay

Alexa szemszöge

Egész éjszaka forgolódtam és egy szem hunyásnyit sem aludtam. Végső elkeseredésemben belebújtam a köntösömet és Harry-t magára hagyva lementem a nappaliba. Kezembe vettem a gitáromat és miután behangoltam, elkezdtem énekelni.
- I always knew this day would came, we'll be standing one by one, with the future in our hands... So many dreams, so many plans... - remegve felsóhajtottam, majd folytattam az éneklést. Arcomat ellepték a sós könnyek, de nem foglalkoztam vele. - I always knew after all these years, there'd be laughter, there'd be tears... But never thought I'd walk away with so much join, but so much pain... And it's so hard to say Goodbye...
Az emlékek lavinaként sodortak el magukkal, ahogy gitároztam és énekeltem. Felrémlett előttem az első találkozásunk Harry-vel és a többi fiúval. Mindannyian zavarban voltunk, de Niall és Louis megpróbálták ezt a feszült hangulatot poénokkal feloldani. Az első találkozást követően rengeteg időt töltöttem a bandával. Eljártunk bowlingozni, kirándulni és persze a tv előtti punnyadás sem maradhatott ki a közös programok közül.
Szipogva letettem magam mellé a gitárt, majd elcsoszogtam a konyhába és készítettem egy nagy bögre kakaót. A hűtőben találtam egy tábla étcsokoládét, amit megolvasztottam és beleöntöttem egy pohárba. A konyhapulton egy csomag babapiskóta is árválkodott, így azt is hozzácsaptam kései nassolni valómhoz. Kerestem egy tálcát, amire rápakoltam a bögrét, a poharat meg a babapiskótát, s visszamentem a nappaliba. Törökülésbe fészkeltem magam a kanapén, aztán bekapcsoltam a laptopomon a Vámpírnaplók 4. évadának 19. epizódját és elkezdtem enni.
Az epizód vége felé ki kellett mennem a mosdóba, így addig megállítottam a videót és elsiettem a földszinti fürdőbe. Egy gyors kézmosást követően visszaballagtam a nappaliba, ahol Harry ült a kanapén és a babapiskótát majszolta jóízűen a csokoládéba mártogatva. Tökéletes testét mindössze egy fekete alsónadrág fedte.
- Te miért nem alszol? - kérdeztem meg vőlegényemet, miközben leültem mellé és szorosan magamhoz öleltem. Nyomtam egy puszit az arcára és fejemet a nyakhajlatába fúrtam.
- Megrémisztett, hogy nem fekszel már mellettem... - motyogta teleszájjal, s lehelt egy csókot az arcomra. Eszembe jutott, hogy egyszer Harry-nek rémálma volt, hogy elhagytam Őt. Akkor megfogadtam neki, hogy nem hagyom el és hogy örökre Vele maradok. - Benéztem a fürdőbe, a fenti szobákba és még az erkélyre is kimentem. Kezdtem megijedni, hogy valami bajod esett. Amikor viszont lejöttem és láttam, hogy jó ideje már itt vagy a nappaliban, lenyugodtam egy kicsit.
- Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam - motyogtam elcsukló hanggal s elkezdtem Harry mellkasát cirógatni és apró puszikkal halmoztam el jóképű arcát. Harry remegve felsóhajtott és nyelt egy nagyot, de ajkaira elnéző mosoly húzódott. - Nem tudtam aludni, téged pedig nem akartalak felébreszteni és gondoltam kicsit kikapcsolódom, így folytattam a kedvenc sorozatom részeinek nézését.
- Édesem, ezért ne kérj bocsánatot - csókolt meg lassan és gyengéden, egyik kezét a derekamra simítva. Harry megnyalta az alsó ajkam, amivel bebocsátásért könyörgött a számba. Az engedély megszerzése után vadul faltuk egymást egészen addig, amíg levegőhiány miatt Harry elvált ajkaimtól és homlokát az enyémnek döntötte. - Legközelebb kelts fel nyugodtan, jó?
- Rendben - bólintottam és megittam a bögrében maradt kakaót, illetve megettem egy csokis babapiskótát. Harry-vel végignéztük az epizódot, aztán bevittem a tálcát a konyhába és visszaültem Haz mellé. Vőlegényem még álmos és nyugtalan volt. Az ölembe vettem a gépem, s kiléptem a médialejátszóból. - Kikapcsolom a laptopot, addig menj fel a szobába. Oké?
Harry bólintott egyet, aztán felslattyogott a hálóba. A laptopom kikapcsoltam, majd elraktam a dohányzóasztal alatt polcszerűségre és én is felmentem a szobámba. Harry az ágyban ült és a telefonját bújta álmosan. Miután levettem a köntösöm, ráterítettem az egyik szék háttámlájára és bemásztam Harry mellé. Mosolyogva rám nézett és megajándékozott egy csókkal.
- Ezt miért kaptam? - értetlenkedtem mosolyogva, miközben Haz lerakta az éjjeliszekrényre a telefonját és lekapcsolta az éjjeli lámpát. Mielőtt válaszolt volna, lefeküdt a pihe-puha párnák közé és a mellkasára húzott. Mutatóujjammal apró köröket kezdtem el rajzolni a hasánál levő pillangóra és közben vőlegényem arcát csodáltam.
- Csak úgy - motyogta a hajamba és ásított egy nagyot. Karjait szorosan körém fonta, homlokomra pedig nyomott egy cuppanós puszit. - Most már aludjunk, Szerelmem. Jó éjt, Lexa!
- Jó éjt, Harry! - mormoltam és lehunytam a szemeimet. Tisztán hallottam Harry szívének vad dübörgését és nyugodt levegővételét.

*~*~*

Kipihenten ébredtem fel másnap reggel, de Harry már nem volt mellettem. Beletúrtam a hajamba, majd megágyaztam és bementem a fürdőbe. Letusoltam, hajat mostam és miután megszárítkoztam, kerestem valami kényelmes viseletet. A szekrényem alapos feltúrása közben a kezembe akadt egy Starbucks logós top, egy szürke melegítőnadrág és egy szobacsizma (?). Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem és alaposan fogat mostam. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, aztán felkaptam egy szürke kardigánt és lementem a konyhába. Harry a tűzhely körül sürgött-forgott, Penny Lane a farkát csóválva falatozott a tálkájából.

- Jó reggelt, Harry! - fontam a fiú dereka köré karjaimat, majd egy puszit leheltem a hátára. Harry hangosan felsóhajtott és mosolyogva szembe fordult velem, s megcsókolt. - Mi jót főzöl éppen?
- Gondoltam, összeütök egy kiadás reggelit, kettőnknek - cirógatta meg arcomat és visszafordult a serpenyőhöz, amiben egy kevéske bacon szalonna pirult éppen. Mosolyogva figyeltem vőlegényem ténykedését, Penny Lane vidáman csaholva és a farkát csóválva utánozott engem.
Miután Harry elkészítette a reggelinket, megterítettem és asztalhoz ültünk. A mai napot tervezgettünk, de igazából egyikőnk sem szeretett volna kimozdulni itthonról. Így arra a döntésre jutottunk, hogy képeket és filmeket fogunk majd nézegetni.
- A rajongók rengeteg videót készítettek a turnén. A videómegosztók tömve vannak ezekkel a videókkal - mondta Harry, miután belekortyolt a teájába. Bólintottam egyet és elfogyasztottam a bögrémben maradt citromos teát.
- Kíváncsi vagyok, az idei turnén miket műveltek - húztam mosolyra ajkaimat, ami Harry-t is mosolygásra késztette. Ez a mosoly azonban fáradt és erőltetett volt, ahogy a fiú teljes arca. Szemei alatt szürkés karikák éktelenkedtek, s mintha beesettem is lett volna vőlegényem jóképű orcája. - De hogy aludni keveset aludtatok, azt most észreveszem.
- Bármelyik szállodában is szállunk meg, a rajongók egész nap ott táboroznak és énekelnek vagy a nevünket ordítozzák - sóhajtott fel és megdörzsölte fáradtan csillogó íriszeit. Rossz volt Harry-t ennyire kialvatlannak és kissé letörtnek látni. - Jó egy kicsit pihenni... Melletted.
- Az utóbbi időben nekem is sok álmatlan éjszakám volt. A hiányod majdnem felemésztett - bukott ki belőlem, miközben bepakoltam a mosogatógépbe a mosogatnivalót. Akaratlanul is feltört belőlem egy halk nyögés, amikor Harry körém fonta karjait és belecsókolt a nyakhajlatomba. Göndör fürtjei csiklandozták a bőrömet, amit egy percig sem bántam. - Akármennyire is dühös voltam rád... Hiányoztál. Nagyon.
- Ó, kicsim... - nyöszörögte a fülembe Harry, majd maga elé fordított és lecsókolta arcomról a könnyeimet. Észre sem vettem, hogy sírok... - Te is hiányoztál nekem. Állandóan csak Rád gondoltam, a képeidet nézegettem és nem telt el olyan este a turné során, hogy ne sírtam volna. A fiúk megpróbáltak jókedvre deríteni, elterelni a gondolataimat, de nem sikerült nekik. Niall belátta, hogy én teljesen beléd habarodtam és ő volt az egyetlen, aki nem kért arra, hogy felejtselek el.
Szipogva borultam Harry mellkasára, aki reflexszerűen fonta körém karjait és elkezdte simogatni a hátamat. El sem tudom képzelni, hogy mennyit szenvedtünk az én hülyeségem miatt. Ha nem akadok ki, akkor én is a fiúkkal lennék a turnén. Na jó, nem biztos, hogy ott lennék a turnén, de azért másként lenne minden. Most viszont nem szomorkodhatok... Harry itt van velem és ez számomra a mindent jelenti.

Happy 3rd Anniversary to One Direction!

47.fejezet - Ezt nem hiszem el... Nem!

Sziasztok!

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy mikor is fejezzem be ezt a történetet és arra jutottam, hogy az 50.fejezet lesz a zárás :) Tehát már csak 3 fejezet és vége a Stay with Me - Maradj velem című történetnek :$ Oké, tervezek egy Epilógus fejezetet is és csak akkor lesz vége a történetnek :) Tudom, most néhányan le vagytok törve... Higgyétek el, én is :) Ez a sztori az életem meghatározó része, rengeteget köszönhetek neki :) 

Na, még mielőtt búcsúzkodnék, lenne itt még néhány dolog, amit szeretnék megköszönni :D Köszönöm a 129 és a 143 követőt, a 112.000 megtekintést, a 8 kommentárt és a 52 pipát ♥ :) Mi mást mondhatnék még? :) Jó olvasást, élvezzétek a nyár káprázatos perceit és töltsétek is hasznosan, amíg lehet ;)
U.i.: Júniust írunk a történetben! :) Elnézést kérek a nyúlfarknyi fejezet miatt, de ez most ilyen lett és amúgy is, fiú szemszögből nehezemre esik/esett írni :$
Pusszpáá evribádii,

Macy

Turn Your Face

Harry szemszöge

Az egész délutánt a kertben töltöttük Alexával és Penny Lane-nel. Szerelmem leterített egy hatalmas, fekete-vörös kockás pokrócot a fűbe és lassan letelepedtünk a puha anyagra. Hátamat nekidöntöttem a kertben álló, nagy tölgyfa törzsének és széles terpeszbe ültem. Lexa bemászott az ölembe és nekidőlt a mellkasomnak. Kezeit a combomra simította és felsóhajtott.

- Valamit nem mondtam el neked, amit úgy érzem, jogod van tudni - mondta halkan, szinte már suttogta. Kezeimet az övéire simítottam és egy puszit leheltem a vállára. - Fogalmam sincs, hogyan is kezdjek bele...

- Megijesztesz - motyogtam remegve. Lexa szipogva felsóhajtott és szembe fordult velem. Arca falfehér, szemei pedig könnyesek voltak. - Lexa...?

- Az orvos azt mondta, hogy...hogy belehalhatok a szülésbe - suttogta lehajtott fejjel. Pislogva néztem az előttem ülő nőre, majd kezemet a lány álla alá csúsztattam és felemeltem a fejét. Apró kezét az enyémre simította és megszólalt. - A szívem nem fogja bírni és lehet, hogy a szülés közben leáll majd. Örökre...

- Ezt nem hiszem el... Nem! - tört ki belőlem is a sírás. Lexa kétségbeesetten ölelt magához és fúrta arcát a mellkasomba. - Ugye csak viccelsz? Ez egy rossz vicc, igaz?

- Bárcsak az lenne, Harry. Bárcsak... - mormolta mellkasomba s felemelte a fejét. Egyik kezét az arcomra simította és letörölte könnyeimet. - Ne sírj... Ha majd ránézel a lányunkra, eszedbe fogok jutni. Csak...csak ne sírj...!

- Nem élhetek nélküled! Az életem része vagy... Ha magamra hagysz, az egyik felem is eltűnik a semmibe... - suttogtam szipogva. Lexa közelebb kúszott hozzám és megcsókolt. Csókja édes és nedves volt az arcunkon végigfolyó könnyeknek köszönhetően. - Nem élném túl, ha megint elveszítenélek... Szeretlek, Lexa! Mindennél jobban szeretlek!
- Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni... De ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett haljak meg, akit szeretek - suttogta szomorúan menyasszonyom és arcát a mellkasomba fúrta. Könnyeim megállás nélkül folytak le arcomon, egyenesen Szerelmem hajára. Olyan erősen öleltük egymást, amilyen erősen csak tudtuk. - Egyszer mindennek vége kell, hogy legyen... Ha nekem most kell meghalnom, akkor most halok meg...
- Shh... Ne mondj ilyeneket, kérlek - leheltem egy puszit Lexa homlokára. Penny Lane a farkát csóválva telepedett le mellénk és nézett fel rám. Szemében az Alexa iránti szeretetet és rajongást véltem felfedezni. Szipogva simogattam meg a kiskutya fejét, aki fel-fel vakkantott és csóválni kezdte a farkát. - Látod? Még Penny Lane-nek is hiányozni fogsz...
- Ő is nekem - húzódott el tőlem Lexa és az ölébe vette Penny-t. Kuncogva hagyta, hogy a kiskutya a kezét nyaldossa és néha-néha harapdálja. - Penny Lane olyan számomra, mintha a gyerekem lenne. Egy imádni való kislány.
- Szeretnék mutatni valamit - vettem elő a telefonomat és keresgélni kezdtem a zenék között. Lexa kíváncsian figyelt engem, miközben Penny-vel játszott. - Ezt a dalt 2 éve írtam... Akkor, amikor nálatok töltöttünk egy hétvégét a fiúkkal. A közelséged ihletett meg...
Pár perc múlva elindult a dal, amely a Don't Let Me Go címet kapta. Penny Lane a farkát csóválva vonyított, Lexa és én pedig elmosolyodtunk. Szerelmem a refrén kezdeténél elsírta magát s kezébe temette arcát. Szipogva emeltem fel arcát és néztem mélyen a szemébe, melyek vörösek voltak a sírástól.
- Don't let me go... Cause I'm tired of sleeping alone... - énekeltem halkan az utolsó sort, s közben Lexa arcát cirógattam és egy csókot leheltem könnyektől nedves, puha ajkaira. - Már most hiányzol, pedig itt vagy velem...
- Darcy-ban tovább élek majd és az emlékeidben, amiket remélem, őrizni fogsz - hajolt a nyakamhoz és egy aprócska puszival ajándékozott meg. Beleremegtem gyengédségébe. - Én nem foglak elfelejteni, soha. Történjék bármi...
- Miért búcsúzkodunk? Hiszen még rengeteg időnk van - mormoltam kétségbeesetten Szerelmem tengerkék íriszeibe meredve.
- 3 hónap... 3 hosszú, fájdalommal teli hónap - állt fel a helyéről menyasszonyom és bement a házba. Fél perc múlva egy borítékkal a kezében ült le elém. A borítékot a kezembe nyomta és felsóhajtott. - Olvasd el és nézd meg, mit tartalmaz még a boríték...
Remegő kezekkel bontottam fel a borítékot és vettem ki belőle egy levelet meg egy ultrahangos képet. A képen az én gyönyörű kislányom, Darcy mosolygott - ha jól láttam - a kamerába. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírtam el magam. A levelet olvasva azonban kicsordult a könnyem, szipogva olvastam a kézzel írt üzenetet:

Drága Harry!

Még mielőtt rávágnád, hogy ez egy végrendelet; jelzem, hogy nem az. Csupán csak szeretnék néhány dolgot megköszönni Neked. Köszönöm a szereteted. Köszönöm a gondoskodásod. Köszönöm az együtt töltött, vidám perceket. Köszönöm, hogy ha bánatos voltam, akkor megpróbáltál jó kedvre deríteni. Köszönöm a romantikus, szenvedélyben gazdag éjszakákat.

Számtalan dolgot tudnék még megköszönni, de azt hiszem, ennyi éppen elég. Kérlek, próbáld meg túltenni magad az elvesztésemen, hiszen ennek így kellett történnie. Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon de nagyon fogsz hiányozni. Nemcsak te, hanem anyáék; Gemma és az anyukád; Perrie, Leigh-Anne, Jesy és Jade; Josh; illetve Niall és a fiúk. És aki a legjobban fog hiányozni, az a mi gyönyörű szerelmünk gyümölcse: Darcy. Fáj, hogy nem tudom felnevelni őt… Remélem, neked majd sikerülni fog nélkülem.

Örökké szeretni foglak,

Alexa

Erőtlenül dobtam le magam mellé a papírt, majd felhúztam a térdeimet és ráhajtottam a fejemet. Lexa odaült mellém, aztán a vállamra hajtotta a fejét s felsóhajtott.

- Ha tenni tudnék ellene valamit... Hidd el, megtenném - utalt a halálra Szerelmem és egy puszit nyomott az arcomra. 

- Mennyi esély van arra, hogy túléled? - kérdeztem reménykedve, miközben az ölembe húztam menyasszonyomat. Fejemet a nyakhajlatába fúrtam és apró puszikkal halmoztam el puha bőrét.

- Nem sok - motyogta elkeseredetten s finoman a mellkasomra dőlt. Kezeit a combjaimon pihentette, ami kicsit megnyugtatott. - De ne szomorkodjunk még. Előttünk van 3 hónap... Jut eszembe, meddig maradsz Dublinban?

- Holnap után kell visszamennem a turnéra - mondtam, miközben letöröltem az arcomat és beletúrtam a hajamba. Lexa mosolyogva figyelte mozdulataimat, amivel eléggé meglepett. - Mi az?

- Ha szabad ilyet mondani a lányoknak, akkor én kimondom... Gyönyörű férfi vagy, Harry Styles - suttogta ajkaimba, aztán megcsókolt és benyúlt a pólóm alá. Apró kezeivel simogatta a hasamat és az oldalamat, amivel halk sóhajokat váltott ki belőlem. - Meseszép szemeid vannak és azok a göndör fürtök... Nem hiába rajonganak érted annyian. 

- Hát igen... - húztam ki magam büszkélkedve, amin Lexa jót nevetett és megcsókolt. Vadul faltuk egymást, aminek az lett a vége, hogy Lexa a pokrócon feküdt, én pedig mellette térdeltem és úgy csókolóztunk tovább. 

Ezekben a percekben azt kívántam, hogy az idő álljon meg egy kicsit. Minden egyes pillanatot ki akarok élvezni Lexa-val, amíg csak lehet.