They Don't Know About Us - Novella

Sziasztok!
Destiny Hope Parker nemrégiben hirdetett egy novella író versenyt, amire voltam olyan bátor és jelentkeztem :) Nos, ennek a novella író versenynek tegnap volt az eredményhirdetése, és arra gondoltam, megosztom veletek, hogy 2. azaz ezüstérmes lett a novellám! :) Az oklevet a novella végén vagy Destiny oldalán találjátok majd meg :D Jó olvasást e történethez, az esetleges hibákért elnézést, sokáig szarakodtam, hogy Wordből úgy-ahogy áttudjam ide másolni a teljes novellát :) Destiny oldala: ~ only a vision
Macy

They Don’t Know About Us

(One Direction – They Don’t Know About Us)

Egyetlen mondat vagy gondolat, akár egy rossz cselekedet is képes hatalmas port kavarni az életünkben.  Az én életemet egy meggondolatlan cselekedet változtatta meg. 2010-ben találkoztam először a One Direction nevű brit zenekarral, az X Faktor keretein belül. Az édesapám, Simon Cowell volt a fiúk mentora a műsorban. Minden adáson ott voltam, a színfalak mögött figyeltem a fiúkat, akik estéről estére lenyűgözték nemcsak a mentorokat, de a nézőket is. Büszke voltam édesapámra, hogy sok-sok időt szánt a fiúkra, akik a verseny végeztével a képzeletbeli dobogó 3. fokára állhattak. Ám a világ nem feledte el őket, sőt, mi több, sikert sikerre kezdtek el halmozni.

A 2011-es Up All Night turnén én képviseltem édesapámat, helyette jártam be Európa nagy részét, Óceániát és Észak-Amerikát. A turné során közelebbi kapcsolatba kerültem a banda egyetlen ír tagjával, Niall Horannal. A kapcsolatunk elején barátok voltunk, aztán ahogy egyre jobban megismertük egymást, Niall randizni hívott. Ha jól emlékszem, Manchesterben voltunk. A turnébuszban lazultunk, Niall az ágyán feküdt, én az ágy lábánál ültem törökülésben. Niall nagyon izgult, mikor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elmenni vele vacsorázni. Először ódzkodtam az ötlettől, nem szerettem volna másnap az újságok címlapjain virítani. De aztán Niall megnyugtatott, hogy egy igazán nyugodt helyre megyünk majd, ahol nem vehet észre minket senki, bármennyire is szeretne. Aznap este Manchester egyik legszebb parkjában volt az első, hivatalos randink. Azt az estét sosem felejtem el. A következő randink Newcastle városában volt, ami igazán viccesre sikeredett. A fiúk koncertje után Niall megszöktetett a szállodai szobámból és a szakadó esőben futottunk el egy külvárosi pizzázóig. Nem nagyon keltettünk feltűnést a csurom vizes ruháinkkal és a hangos nevetésünkkel, ami a pizzázó bejáratában tört ránk. A randi után egy hétig az ágyat nyomtam, tüdőgyulladással és lázasan. Niall persze amikor ideje engette, mellettem volt és ez rengeteg erőt adott nekem. Az iránta érzett barátságom kezdett elmélyülni, napról napra beleszerettem az ír szőkeségbe. Minden erőmmel azon voltam, hogy titkoljam előle az érzéseimet, egy ideig tökéletesen ment. De rejtélyes módon lábakélt a naplómnak és valahogy Niall kezébe került, az életemet olvasta el ezáltal. Abban a könyvben írtam le féltveőrzött gondolataimat, a randikról szóló véleményeimet és az adott turnéállomáson szerzett élményeimet – amiből akadt egy jó pár jó és rossz. Niall attól a pillanattól kezdve került engem, ahogy visszakerült hozzám a naplóm. Hónapokig bűntudatom volt, nem akartam tovább a fiúkkal tölteni a turné utolsó pár napját. Így hát úgy döntöttem, hogy megveszem a Londonba szóló jegyet és hazautazom apához. A reptéren való várakozás sok időt vett igénybe, ami alatt átgondolhattam a dolgokat. Igazából vagyis inkább részben örültem annak, hogy Niall tud az igazi érzéseimről. Nem kell többé titkolóznom előtte, de valahogy mégsem érzem magam felhőtlenül nyugodtnak ettől az egész helyzettől.

A csomagjaim leadása után sietős léptekkel igyekeztem elérni a 2 percen belül induló Londoni járatot. Egy óvatlan mozdulat miatt elvesztettem az egyensúlyom és reptér piszkos járólapja megismerkedett a fenekemmel.

- Rosalie! – szólalt meg a kapucnival és napszemüveggel álcázott illető, akibe beleütköztem. – Jól vagy? Nem esett bajod?

Azt hittem, káprázik a szemem. Niall állt előttem, teljes életnagyságban. Felém nyújtotta jobbját és lassan felhúzott a földről. Miért jött ide? Pár percig fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem. A semmiből hipp hopp megjelenik a plátói szerelmem, aki talán hasonlóan érez irántam.

-  Jól vagyok. – nyögtem ki végül és értetlenkedve kihúztam a kezéből az enyémet. – Mit keresel te itt? Nem a turnébuszon kellene ülnöd, ami éppenséggel Brisbane felé tart?

- Elszöktem, hogy téged megállítsalak és megkérjelek arra, hogy ne menj el! – kulcsolta össze ujjainkat és egyik kezével közelebb vont magához. – A bandának szüksége van rád! Nem mehetsz csak úgy el, gondold át még egyszer!

-  Én már döntöttem, Niall. Visszautazom Londonba és élem tovább a megszokott kis életemet úgy, mintha nem történt volna semmi köztünk. – eresztettem meg egy könnycseppet, melyet egyre több és több követett. – Nem úgy szerettem volna a tudtodra adni az érzéseimet, ahogy azt megtudtad. Személyesen elmondtam volna, talán.

- Rose, kérlek…ne menj el! – simította arcomra egyik kezét, s lágyan cirógatni kezdte pírba borult orcámat. – Tegnap éjjel döbbentem rá, hogy számomra több vagy, mint egy barát. A barátságunk kezdetén is már tetszettél, de ahogy jobban megismertük egymást, teljesen beléd habarodtam. Féltem a véleményedtől, hogy mit reagálnál, ha megtudnád. Kellesz nekem és nagyon nem szeretném, ha most elmennél.

Könnyeim záporozni kezdtek, először fel sem fogtam teljesen, hogy Niall mit mondott nekem. Aztán ahogy kezdett eljutni a tudatomig a szavai, meglepődve töröltem le könnyeimet. Ennyit a vízálló szempillaspirálról.

- Úgy…úgy érted, tetszem neked? – nyögtem ki szipogva és zsebkendőért kezdtem el kotorászni a zsebemben. – De akkor miért kerültél, mikor megtudtad a titkom?

- Elakartalak felejteni, nem akartam azt, hogy a barátságunk tönkre menjen. – mentegetőzött tettéért. – Most már más a véleményem. Kérlek, ha kell térden állva, ne szállj fel a repülőre! Szükségem van rád…

Ez volt az a mondat, ami feltette az i-re a pontot. Niall Horan, a One Direction egyetlen ír szőkesége szerelmet vallott, nekem. Belegondoltam abba, hogy most mennyi lány lenne a helyembe, világszerte. Könnyáztatta arcom felderült, őszinte mosolyra húztam ajkaimat.

- Szeretlek, Rosalie Cowell. – suttogta ajkaimra és lassan, mintha porcelánból lennék, megcsókolt.

Karjait derekam köré fonta és ezzel közelebb vont magához. Ajkai óvatosan kebelezték be az enyémet, ha nem ölelt volna olyan szorosan, már elolvadtam volna, mint egy jégkocka a napon. Remegő kézzel beletúrtam hajába, mire belenyögött a csókba és elhúzódott tőlem. Szemei csillogtak, ajkain derűs mosoly terült szét.

Az idilli pillanatot vakuk villanása és a riporterek idióta kérdéseinek hada döntötte romba. Niall erősen megragadta a kezem és a parkolóig húzott, ahol beültünk az ránk várakozó autóba. Niall iszonyú mérges volt, egyszerűen forrt a dühtől.

-  Nem kellett volna megcsókolnom téged, főleg nem olyan helyen, ahol bármelyik pillanatban kiszúrhatnak minket a firkászok. – mormolta felém fordulva. – Hiba volt, óriási hiba.

- Azt akarod mondani ezzel, hogy nem élvezted a csókot? – kérdeztem hitetlenkedve, kezeim ökölbe szorultak. – Istenem, mi lehet abban rossz, ha lekaptak minket a fotósok?

-  Hát nem érted? – kérdezte szinte már kiabálva. – Ezek nem veszik figyelembe az ember érzéseit, csak a pénzre és a haszonra hajtanak. Olyan dolgokat állítanak rólad, ami nem is igaz és bármennyire is kiakarod magyarázni a leírtakat, sosem sül el jól a dolog. Már előre rettegek, mit fognak majd leírni rólunk. És a csókról ne is említsek egy szót se…

-  Vagyok olyan erős, hogy vállaljam a tetteim következményeit. – morogtam a fiú szemébe nézve könnyes tekintettel. – Apa megtanított ezeknek a dolgoknak a kezelésére.

-  Még mindig nem érted… - suttogta dühösen. – ez nem csak rólad szól, hanem a bandáról is! Kitudja, mennyit árthat a banda karrierjének!? A fenébe is, mindent elrontottam…

-  Ó, szóval neked fontosabb a banda karrierje, mint a mi kapcsolatunk? – fakadtam ki nem éppen halkan. – Rendben, megértettem. Akkor, jobb lesz, ha többet nem is látjuk egymást.

Ezzel kiszálltam az autóból, amit meg sem tudom számolni, mennyi fotós és riporter vett körül. Zokogva utat törtem közöttük és a jegypénztárhoz siettem, egy újabb Londonba szóló járatra való jegyet venni. Amint megvettem a jegyem, leültem a váróban és a fejemre húztam a kapucnimat. Könnyeim megállás nélkül folytak végig arcomon, nem volt erőm ahhoz, hogy letöröljem őket. Amilyen szépen indult Niall vallomásával a csókunk, olyan csúfos vége lett a fotósoknak köszönhetően.

Amint meghallottam, hogy a Londonba tartó járat utasai kezdjék meg a felszállást, felpattantam a helyemről és sietősen a repülőhöz igyekeztem. A firkászok a nyomomban voltak, de néhány biztonsági őr lerázta őket és ezzel megkönnyítették a gépre való felszállásom. A helyemet elfoglalva elővettem a fülesem és a telefonom, majd a fejemet az ablaknak döntöttem és zenehallgatás közben álomba szenderültem.

…3 hónappal később…

Fáradtan és nyűgösen érkeztem haza az iskolából. Az előszobában ledobtam a táskám és a tornacipőmből kibújva mentem be a nappaliba. Apa itthon volt, és nem is egyedül. Szótlanul átbaktattam a konyhába, ahol egy újság hevert az asztalon. Az újság címlapján Niall és én virítottunk, a reptéren készülhetett rólunk ez a kép. A kép mellett egy rövid cikk is helyet kapott, leültem az asztalhoz és egy sóhaj kíséretében elolvastam a cikket:

Niall Horan megtalálta az igazit?

Néhány héttel ezelőtt lapunk egyik tudósítója rajta kapta a One Direction ír dalos pacsirtáját, Niall Horan-t (19) és a banda egykori mentorának, Simon Cowell-nak a lányát, Rosalie Cowell-t (18) csókolózás közben. A két ifjú a Melbourne-i reptéren tartózkodott, bár a szemtanúk elmondása szerint Niall kicsivel később érkezett a reptérre, mint a Cowell lány. Találgatások vannak arra, hogy a két tinédzser mióta van együtt. Néhányan a 2010-es brit X Faktorra, mások az Up All Night turné kezdetére tippelnek. Ugyanis, Rosalie képviselte édesapját a fiúk első turnéján.

Vajon mi igaz a pletykákból? Végre a brit popszenzáció ír szőkesége is megtalálta a párját? Az érintettek eddig még nem nyilatkoztak. A szólás pedig így tarja: Hallgatás beleegyezés.

Hát erről beszélt Niall. Az újságok kombinálni fognak majd, ha együtt látnak minket. Én voltam olyan naiv és bolond, hogy megharagudtam Rá, pedig igaza volt. Most már tudom, hogy mitől akart megvédeni. A sírás szélén állva dobtam el a kezemből az újságot, ami egy halk csattanással ért földet. Beletúrtam hajamba s a hűtőhöz léptem, hogy lehűtsem magam a bennem fortyogó dühtől.

Lépteket hallottam a hátam mögül, de nem vettem figyelembe. Belekortyoltam a narancslével töltött poharamba és a hideg folyadék lenyelése után felsóhajtottam. A lépteket egyre közelebbről hallottam, kezdtem megijedni. A következő pillanatban két kar fonódott a csípőm köré, s egy széles mellkas simult a hátamhoz. Egy pillanatra lehunytam a szemem és remegő ajkakkal megszólaltam.

-  Mit csinálsz? – kérdeztem halkan, szapora levegővétellel.

Niall szembefordított magával és egyik kezével cirógatni kezdte arcomat. Alaposan szemügyre vett, az arcomat, a tetoválásaimat és a reakcióimat, amit az arcom cirógatásával váltott ki.

- Hiányoztál…túlságosan is. – suttogta ajkaimra és gyengéden megcsókolt, karjaival közelebb vonva magához. – Három hónap túl hosszú idő, főleg nélküled. Miután eljöttél a turnéról, minden annyira üres és élettelen volt számomra.

- Nem bírtam volna azzal a tudattal a közeledben lenni, hogy miattam vagy a címlapokon és ezzel a bandának is ártottál volna. – suttogtam s lesütöttem a tekintetem. – Próbáltalak elfeledni, de valahogy sosem sikerült teljesen. Van benned valami, ami túlságosan is vonz és nem lehet ellene semmit sem tenni. Csak belenyugodni és szenvedni.

-  Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Tudod, hogy fontos vagy nekem és a banda is. – nyöszörögte és az állam alá nyúlt, hogy felemeljem a fejem és a szemébe nézzek. – Nem bírnám ki még egyszer nélküled, ahhoz túl fontos vagy nekem. Szeretlek, amióta megpillantottalak az X Faktor kulisszái mögött. Már akkor tudtam, hogy több lesz közöttünk, mint puszta barátság.

Tekintetem könnyes lett, nem bírtam tovább, utat engedtem könnyeimnek. Niall arca fájdalmas grimaszba torzult, szorosan magához ölelt és gyengéden simogatni kezdte a hátamat. Arcomat a mellkasába fúrtam és hangtalanul zokogtam, s közben karjaimat a fiú csípője köré fontam. Éktelen zokogásom egy idő után alábbhagyott, felváltotta a hangos hüppögés. Elhúzódtam az engem oly védelmezően ölelő fiútól és kerestem egy zsebkendőt, amivel letörölhetem szétkenődött sminkem és a könnyeim.

-  Jól vagy? – kérdezte Niall néhány perc elteltével és megsimogatta a karomat.

- Bűntudatom van. Miattam vagyunk kitudja mennyi címlapon. – motyogtam és ismét lehajtottam a fejem. – Miért vagytok itt a fiúkkal?

-  Édesapád kíváncsi volt az új albumra. – mondta és felemelte a fejem, s megfogta a kezem és összekulcsolta ujjainkat. – Gyere velem, mutatni szeretnék valamit.

Félénken követtem az ír szőkeséget, aki a nappaliban álló zongorához húzott. Elengedte a kezem és magához vette a gitárját, s felsóhajtott. Louis és Liam a zongoránál ültek, Zayn és Harry pedig a zongora másik oldalánál álltak. Értetlenül figyeltem őket, amikor halkan és lassan belekezdtek egy dalba. A rövid kis zongoraszóló után Liam kezdett el énekelni, a maga gyönyörű és varázslatos hangján.

- ♪People say, we shouldn’t be together… we’re too young to know about forever. But I say, they don’t know what they talk, talk, talking about. – halkult el hangja, a dalt Harry folytatta.

-  ’Cause this love is only getting stronger, so I don’t wanna wait any longer. I just wanna tell the world, that you’re mine, girl… - mosolygott rám kedvesen, amit én is mosolyogva viszonoztam, s a fiúk egyszerre kezdték el énekelni a dal refrénjét.

- They don’t know about the things we do, they don’t know about the I love you's. But I bet you if they only knew, they will just be jealous of us. They don’t know about the up all nights, they don’t know I've waited all my life. Just to find a love that feels this right, baby they don’t know about, they don’t know about us. – fejezték be rám pillantva a refrén, majd mosolyogva néztek a mellettem gitározó ír szőkeségre, aki csillogó íriszeit rám irányítva kezdett bele szólójába.

- One touch and I was a believer, every kiss gets a little sweeter. It’s getting better, keeps getting better all the time, girl… - az utolsó sort Harry-vel énekelték végig, majd újra jött a refrén és végül Louis szólója.

- They don’t know how special you are, they don’t know what you’ve done to my heart. They can say anything they want, cause they don’t know about us. – amint Louis a szólója végére ért, Niall gyönyörű hangja csengett ismét a fülemben.

- They don’t know what we do best, that’s between me and you, our little secret. – mosolyogva nézett fel rám, s kacsintott egyet.

- But I wanna tell 'em, I wanna tell the world that your mine, girl…♪ - énekelte Liam és ismét belekezdtek a refrénbe.

A dal végén először megszólalni se tudtam, annyira a hatása alá kerültem a szövegnek és a dallamnak. Mintha csak a kapcsolatunkat – Niall és az én kapcsolatomat – énekelték volna el, fel sem fogtam teljesen a körülöttem zajló dolgokat. Niall érdeklődve fürkészte arcomat, közben letette a kezéből a gitárját és miután felállt a helyéről, körém fonta karjait.

-  Ez…ez a dal. – nyögdécseltem, mint egy tudatlan. – Fa…fantasztikus.

-  A szöveg Zayn érdeme. – mosolygott félig pakisztáni barátjára, majd lenézett rám és egy csókot lehelt a homlokomra. – Örülök, hogy tetszett a dal.

-  Szeretlek, Niall. – mondtam ki szinte már suttogva, hogy csak Ő hallja.

-  Én is szeretlek, Rosalie. – fordított maga elé és szorosan körém fonva karjait egy édes csókot lehelt ajkaimra.

A fiúk ujjongani kezdtek, de ez minket egy cseppet sem zavart. Niall lassan becézgette ajkaimat, úgy tartott a karjai között, mintha egy porcelánbaba lennék. Mindig is szerettem benne, hogy ennyire gyengéd és figyelmes másokkal. Remegő karjaimat tarkója köré fontam és amennyire csak tudtam, közelebb húzódtam az engem ölelő és édesebbnél édesebb csókokkal megajándékozó fiúhoz. A következő pillanatban felkapott az ölébe és már csak annyit éreztem, hogy az ágyamon fekszem. Niall csókokkal borította be a nyakamat, s közben megpróbálta lehámozni rólam a feleslegesnek látszó ruhadarabokat.

-  Mi van, ha meghallják a többiek? És apám? Mi lesz, ha feljön a szobámba és meglát minket? – dőltek belőlem a kérdések és akármennyire is kínszenvedésnek tűnt, elhúzódtam az ír sráctól.

- Igazad van. – bólintott és mellém feküdt. – Talán majd máskor, kevesebb hallgatóval.

- Csak kibírom valahogy… - susogtam és fejemet a mellkasára hajtottam. – Ha tudnád, mennyit vártam erre a pillanatra.

-  Az igazság az, hogy tudom. – motyogta vigyorogva, mire felvont szemöldökkel felemeltem a fejem és kérdően fürkészni kezdtem vigyori arcát. – A naplódban részletesen leírtál mindent…

-  Már azt hittem, el is felejtetted, hogy miket írtam benne. – morogtam inkább már magamnak, de Niall meghallotta.

- Azokat az érzéseket, amikor leírtál velem kapcsolatban, nem lehet elfeledni. – suttogta fülembe és ajkaimhoz hajolt, hogy megcsókoljon.

Most éreztem igazán azt, amiről idáig csak álmodtam. Niall pontosan úgy viselkedik velem, mint ahogy leírtam a naplómba. Talán azért viselkedik így, mert elolvasta és begyakorolta? Rejtély marad számomra, de erről a rejtélyről mindig egy dal fog majd eszembe jutni. Gondoljon bárki bármit, nem tudnak rólunk. Egy érintés és hívő leszek, minden csók édesebb lesz…ez jobb lesz, egyre jobb lesz, minden alkalommal…