31.fejezet - Jól átgondoltad te ezt?

Marry You

Alexa szemszöge

Még mielőtt választ adhattam volna kérdésére, Harry felpattintotta a dobozka tetejét. Egy gyönyörű, gyémánt gyűrű csillogott az aprócska, bélelt dobozkában. Harry kíváncsian és izgatottan fürkészte arcomat, amiről talán csak a meglepettséget tudta leolvasni. Nem számítottam arra, hogy megkéri a kezem. Nem arról van szó, hogy nem örülök...csak félek és kissé korainak tartom még. A vendégek tekintetéből csak egy valamit tudtam kiolvasni: Mondj már valamit! Egy pillanatra lehunytam a szemem és felsóhajtottam. A fejemben ide-oda cikáztak a gondolatok, egy épkézláb mondatot nem voltam képes kinyögni. Végül erőt vettem magamon és hosszas gondolkodás után megszólaltam.

- H-hozzád megyek, Harry... - mosolyogtam rá a fiúra őszintén, aki hitetlenkedve és a könnyeivel küszködve felhúzta az ujjamra a gyűrűt. 

- Szeretlek, Lexa - suttogta ajkaimra, majd megcsókolt és szorosan körém fonta karjait. - Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire...

- Én is szeretlek - motyogtam szipogva és arcomat a nyakába fúrtam.

A vendégek ujjongásban és tapsban törtek ki, a fiúk közül valamelyik még fütyült is. Sorban kaptuk a gratulációkat, egy valaki azonban elvonult a konyhába és még az ajtót is becsapta maga után. Elhúzódtam Harry-től és bementem a konyhába. Damien a konyhapultnak volt dőlve, üveges tekintettel meredt maga elé.

- Damien... - szóltam hozzá kedvesen, mire rám emelte tekintetét. - minden rendben?

- Még kérded? - szűrte ki a fogai között és felém fordult. Idegesnek és letörtnek tűnt, amit én abszolút nem értettem. - Harry csak úgy, hiphop megkéri a kezed. Nagy boldogan igent mondasz neki... Jól átgondoltad te ezt?

- Én... - túrtam bele hajamba. - nem tudom. Azt hiszem...azt hiszem helyesen döntöttem. Szeretem Harry-t, az életemnél is jobban. Vele akarok élni, családot alapítani...

- 18 éves vagy, az isten szerelmére! - csattant fel és mérgében ököllel beleütött a konyhapultba. - A te korod béli lányok a továbbtanuláson, a pasikon és a vásárláson törik a fejüket. Nem esküvőn meg családalapításon...

- Mi közöd van ahhoz, hogy én mit akarok az életemmel? Így döntöttem, fogadd el! - kezdett nálam is felmenni a pumpa, de próbáltam türtőztetni magam. 

- Túlságosan is elvette az eszedet a szerelem...nem gondolkodsz tisztán... - rázta meg a fejét és egy fáradt sóhaj kíséretében elhagyta a konyhát.

Mérgesen mentem vissza a nappaliba, s vágódtam le Niall mellé a kanapéra. Szegény bátyus már nem volt teljesen magánál. Egymás után öntötte magába befelé a színesebbnél színesebb koktélokat. Úgy a nyolcadik pohárnál megelégeltem, s kivettem a kezében a poharat.

- Héj! Mit csinálsz? - rivallt rám csukladozva, s megpróbálta elvenni tőlem a koktélt.

- Ne idd le magad segg részegre, kérlek! - néztem rá kérlelően. - Ismerlek már annyira, hogy tudjam, milyen vagy másnaposan. Olyankor búvalbaszott a kedved és nem szólsz senkihez sem...ezt akarod?

- Teszek rá, milyen vagyok másnaposan! Ünnepelek, mert hamarosan férjhez mész! - nyúlt a kezemért és egy könnyed mozdulattal kivette a kezemből a poharat, s a tartalmát le is húzta. - Egészségedre, drága húgi!

- Beszélhet nektek, részegeknek az ember... - ráztam meg a fejem és odamentem a többiekhez.

Harry azonnal körém fonta a karjait és egy puszit lehelt a homlokomra. Anne vidáman borult a nyakunkba, s megszámolhatatlan puszit nyomott az arcunkra. Beszélgetni kezdtünk, s a beszélgetés során kiderült, hogy Anne tudott Harry tervéről. Együtt választották ki a gyűrűt.

- Haragudnom kéne rátok, mert titkolóztatok előttem... - mondtam mosolyogva. 

- De mégsem teszed, igaz? - mormolta fülembe Harry és beleharapott a fülcimpámba.

- Igaz - bólintottam és egy csókot leheltem állára.

- Hol van Damien? - jött oda hozzánk Jade. - Az előbb még itt volt...

Mintha nem tudnék semmiről, megrántottam a vállam. Észre sem vettem, hogy Damien lelépett. Hadd duzzogjon csak, az ő baja. Anya megpróbálta felhívni telefonon, de nem vette fel. Úgy tettem, mintha nem érdekelne, pedig nagyon is érdekelt.

Körülbelül fél óra múlva kinyílt a bejárati ajtó és Damien lépett be rajta. Arcán levakarhatatlan mosollyal jött oda hozzám, kezében egy csokor, vörös rózsával.

- Sajnálom, hogy kiakadtam. Tudod, hogy féltelek és csak neked akarok jót - motyogta a csokrot fixírozva.

- Tudom, de ismersz. Ha egyszer valamit a fejembe veszek - kuncogtam.

- Ugye nem haragszol? - kérdezte bátortalanul és felém nyújtotta a csokrot. - Ezt neked hoztam, fogadd gratulációmat! Legyetek nagyon boldogok Harry-vel!

Harry ránk kapta a tekintetét, majd vonakodva ugyan, de kezet fogott Damien-nel és megköszönte a gratulációt. Leraktam a csokrot a bárpultra és szorosan megöleltem Damien-t. Arcomat a mellkasába fúrtam és felsóhajtottam.

- Hogy is tudnék haragudni rád?! - mormoltam mellkasába és karjaimat a dereka köré fontam.

Miután elhúzódtunk egymástól, kezemben a rózsával bementem a konyhába és kerestem egy vázát. A csokrot vízbe tettem, aztán felvittem a szobámba és leraktam az íróasztalra. Kissé nyűgösen és fáradtan vonszoltam le magam a nappaliba, ahol még javában tartott a buli. A fiúk a kanapén fetrengtek, a lányok dülöngélve táncoltak és rettentő hamisan üvöltötték a dalok szövegeit. 

- Menjetek és élvezzétek az estét, kettesben! - suttogta a fülembe Anne egy kacsintást követően. - Anyukádékkal majd tartjuk a frontot.

- Köszönöm - mosolyogtam kedvesen a nőre és felmentem a szobámba, hogy összeszedjem a holmimat.

Harry segített bepakolni az egyik utazótáskámba, majd ő is összepakolt és miután elköszöntünk a többiektől, kimentünk a kocsihoz. A cuccainkat bedobta a hátsóülésre és kinyitotta nekem az ajtót, de előtte még megcsókolt. Mosolyogva szálltam be a járműbe, s bekötöttem magam.

- Annyira jól áll neked ez a gyűrű - emelte fel kezemet Harry és egy puszit lehelt az említett ékszerre. - De nincs olyan szép, mint te.

- Muszáj mindig zavarba hoznod? - motyogtam lehajtott fejjel és a ruhám szegélyét kezdtem el piszkálni az ujjaimmal.

- Nem tehetek róla, hogy gyönyörű vagy - hajolt arcomhoz és egy cuppanós puszit nyomott rá.

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz; idegesítően nagy csend telepedett le közénk. Úgy fél óra múlva Harry leparkolt a ház udvarán, udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni az ébenfekete Range Rover-ből. A házba beérve felvitte a cuccainkat a hálószobába, addig én felfedező útra indultam a földszinten. A konyhában egyből kiszúrtam a konyhapulton egy tálcát, amin egy behűtött pezsgő, egy tál eper és egy tál, olvasztott csokoládé kapott helyet.

- Nem ér leskelődni...meglepetésnek szántam - mormolta a fülembe Harry, s közben hátulról magához ölelt.

- Vedd úgy, hogy észre se vettem - kuncogtam és szembe fordultam a fiúval.

Szavaim süket fülekre találtak, hiszen teljesen felajzva felkapott az ölébe és meg sem állt velem egészen a hálószobáig. Lerakott az ágyra és lecsapott ajkaimra, s közben megpróbálta lehámozni rólam a ruhát. Lerúgtam magamról a cipőimet és lábaimmal körül fontam Harry derekát. Ügyetlenkedve kigomboltam az ingét és eldobtam valahova a szoba egyik sarkába. Felültem az ágyon, majd apró puszikkal kezdtem el behinteni Haz mellkasát. 

- Ma éjjel én kényeztetem a kisasszonyt - mormolta rekedtes hangon a fülembe. - Akármennyire is nehéz lesz belenyugodnia, Miss Horan...

Mosolyogva bólintottam, majd átadtam magam Harry-nek. Tegyen velem azt, amit csak akar. Bár már párszor szeretkeztünk, most valahogy izgatottabb voltam és ezt betudtam az alkoholnak, s a születésnapomnak. Egyszer lesz az ember 18 éves, nemde?!

1 órával később...

Harry levakarhatatlan mosollyal az arcán jött be a szobába, testét csupán csak egy boxer takarta. A hold gyér fényében is tökéletesen láttam, hogy az a tálca van a kezében, amiről nekem ugye nem szabadott volna tudnom, mondván: meglepetés. Óvatosan lerakta az ágyra a tálcát, majd törökülésbe fészkelte magát és felbontotta a pezsgőt. Az egyik poharat a kezembe adta, s töltött a pezsgőből egy keveset. Miután magának is töltött a poharába, óvatosan megcsókolt és csillogó tekintettel elhúzódott.

- Igyunk arra, hogy nemsokára hivatalosan összekötjük az életünket - mosolygott, s koccintottunk egyet.

- Félelmetes, nem? Alighogy betöltöttük a 18-at, máris esküvőről meg családalapításról álmodozunk - kortyoltam bele a pezsgőbe és a poharat letettem a tálcára. - Ne érts félre, örülök meg minden...csak nekem még fel kell dolgoznom.

- Ez csak természetes, Szerelmem - mártott egy epret a csokoládészószba és az ajkaimhoz emelte. Kuncogva haraptam bele a csokoládés édességbe, s a felét meghagytam Harry-nek. - Ha meggondolnád magad, akkor én elfogadom és nem erőltetem ezt az esküvős cécót. 

- Viszont az nem esne jól neked, ha visszautasítanálak - jegyeztem meg egy keserű mosoly kíséretében, majd elfogyasztottam a poharamban maradt pezsgőt. Harry aprót bólintott és még egy epret mártott a csokiszószba és a felét megette.

Miközben ettünk, Harry a hifihez sietett és bekapcsolta azt. Egyből felismertem a dalt, ami nem más volt, mint Mariah Carey Without You című slágere. Harry megkerülte az ágyat és felkapott az ölébe, majd talpra állított és karjait a derekam köré fonta.

- A bulin valahogy elmaradt a közös táncolás - suttogta fülembe és egy puszit nyomott a vállamra.

- Most meghittebb és ezt én jobban szeretem - fúrtam az arcomat a mellkasába és karjaimat a dereka köré kulcsoltam.

- Igen, ez tényleg meghittebb - értett velem egyet, majd egy csókot lehelt a hajamba. 

Lassan ringatóztunk a dalra, szorosan ölelve egymást. Harry mellkasa egyenletesen emelkedett s süllyedt, miközben a dallamot dúdolta. Ennél jobb születésnapom sosem volt, s nem is kívánhattam volna jobbat. Harry a rettentő nagy figyelmességévél és szeretetével, amit aligha tudok teljes mértékben viszonozni. A fiúknak is hálás vagyok, mert ők is kitettek magukért és ez sokat jelent nekem. Harry édesanyjáról és nővéréről, illetve a szüleimről és Damien-ről sem tudok megfeledkezni. Mindannyian a kedvemben akartak járni, amivel megmelengették a lelkemet, nem is kicsit.

- Min gondolkozol, kicsim? - suttogta a fülembe Harry és felemelte a fejem. Tekintete kíváncsian csillogott, ezzel kiemelve smaragdzöld íriszeit.

- Nem érdekes... - ráztam meg a fejem, noha tudtam, hogy Harry nem elégszik meg ennyivel. - Igazából csak azon agyaltam, hogy milyen emberek vesznek körül engem. Nem tudom elégszer megköszönni neked és a családomnak, hogy ilyen születésnapot sikerült megszervezni nekem. Szóval....köszönöm, Harry.

- Ne köszönd, hiszen megérdemled. Amióta hozzánk költöztél, teljesen megváltozott az életünk. Bátran mondhatom, hogy te hoztál fényt a világunkba - mosolyodott el és lassan, de annál szerelmesebben megcsókolt. - Nagyon szeretlek, Lexa.

- Én is téged, Harry - fúrtam arcomat a nyakhajlatába és egy puszit leheltem fedetlen bőrére.

A hifi lassan elhalkult, kínosan nagy csend telepedett körénk. Harry ismét megajándékozott egy csókkal, ez a csók azonban sokkal vadabb és vággyal telibb volt. Lábaimat a csípője köré fontam, karjaimmal pedig nyakát fogtam közre. Ajkaival áttért a nyakam csókolgatására és harapdálásra, amivel egy hangosabb sóhajt sikerült kipréselnie belőlem. Tekintete egy árnyalattal sötétebb lett, mohón csapott le ajkaimra és fektetett végig az ágyon.

- Biztosan akarod? - húzódott el kicsit és mélyen a szemembe nézett. Kezeivel az oldalamat cirógatta, vészesen közel a bugyim szegélyéhez. 

- Téged akarlak... - suttogtam füléhez hajolva, miközben a hajába túrtam és beleharaptam a fülcimpájába.

Ezzel úgy éreztem, mindent elárultam vágyaimról. Bár egy órával ezelőtt is egymásba voltunk gabalyodva, Harry-t már ismertem annyira, hogy nem bírja sokáig egy kis együttlét nélkül. Saját magamat ismerve, én sem bírom sokáig...legyen az szex vagy Harry nélkül.

Szép jó estét kívánok, sziasztok!

Meg is érkezett a folytatás, frissen és ropogósan :D Először is, szeretnék köszönetet mondani az előző fejezethez érkezett 9 kommentért és 44 pipáért, illetve az 52.000 megtekintésért és a 97! feliratkozóért! :D Nem tudom felfogni, hogy miért szeretitek ezt a történetet :) Nekem ugyanolyan, mint a többi történet :"D Saját vélemény, nem kell vele egyetérteni :) 

Remélem, ehhez a fejezethez is kapok néhány kommentet és pipát :) Milyen hetetek volt? :) Az enyém az fárasztó, a szokásosnál is fárasztóbb...minden reggel korán kellett kelnem és ma örültem, hogy délután aludhattam egy keveset :) Jegyekkel hogy álltok? :) A fejezetről való véleményezés mellett írhattok ám magatokról is egy kicsit, nem haragszom érte ;) Na...ennyi lettem volna :) További szép estét kívánok, kellemes és pihenésben gazdag hétvégét minden kedves erre járónak és rendszeres olvasómnak ♥ :) Pusszpáá evribádii,

Macy 

30.fejezet - ...visszavonhatatlanul és menthetetlenül beléd estem, Lexa

Loved You First

Alexa szemszöge

A lányok mosolyogva rohantak le és egy emberként megajándékoztak egy csontropogtató öleléssel, amit kuncogva fogadtam. Miután elengedtek, Niall szorított magához és egy puszit lehelt az arcomra. Karjait védelmezően fonta derekam köré, míg én arcomat a mellkasába fúrtam.
- Miért nőttél fel ilyen gyorsan? - sóhajtott fel kissé lehangoltan és elhúzódott. Tekintete büszkeségtől csillogott, arcán szomorkás mosoly ült.
- Erről nem én tehetek - tettem magam elé védelmezően a kezeimet, s felnevettem.
- Üdv a nagykorúak világában, kislány! - Louis a maga bolondos beszólásával ölelgetett meg, majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
- Köszönöm, Lou - mosolyogtam rá a répabolond fiúra, aki egy apró bólintást követően átkarolta Eleanor-t.
- Nagyon sok boldog születésnapot, Lexa! - Liam apáskodó ölelése jólesett, egy halk sóhaj kíséretében simultam karjaiba. Miután Liam is megajándékozott egy arcra puszival, Zayn lépett elém.
- Legyél ugyanilyen kedves, segítőkész, barátságos és vidám csajszi az elkövetkezendő évben is! Boldog 18. születésnapot, Lexa! - ajkain őszinte mosoly terült szét, amit egy hatalmas öleléssel fokozott. Orromba szökött a cigaretta és a mentol keserédes egyvelege, amit nem bántam.
- Köszönöm, Zayn - mormoltam halkan a fülébe és elhúzódtam tőle.
Ezt követően a szüleim, Damien és Harry családja - Anne és Gemma - halmoztak el jókívánságokkal. Az ajándékozást a buli végére szeretnék tartogatni, amit én nem bánok. Bár előre félek, hogy a szülőkön és Liam-n kívül senki sem marad józan.
- Igyunk az ünnepeltre! - jött ki a konyhából egy nagy üveg pezsgővel és egy tálcányi pohárral Harry. Lerakta a tálcát a dohányzóasztalra és kiosztotta a vendégek között a poharakat, s töltött beléjük egy kevéske pezsgőt. - Az én gyönyörű barátnőmre!
- Isten éltessen, Lexa! - harsogta a vendégsereg, majd mindegyikőjükkel koccintottam.
A hideg nedű jólesően csorgott végig a torkomban, egy pillanatra lehunytam a szemem és felsóhajtottam. A pezsgő elfogyasztása után csöngettek, Zayn ment ajtót nyitni. A DJ érkezett meg; kedvesen bemutatkozott nekünk - lányoknak -, majd lepacsizott a fiúkkal, beállt a keverőpult mögé és elindította a bulit egy Pitbull dallal. A lányok valósággal kitépték a kezemből a poharat, aztán a „táncparkettre” húztak és ugrálni kezdtek a ritmusra. Eleanor megfogta a kezeimet és vele táncoltam, vagyis inkább végigröhögtük a számot. A fiúk elvonultak az egyik sarokba beszélgetni, a szülők pedig a konyhába osontak.
- Mindjárt jövök - üvöltöttem oda Eleanor-nak, majd felsietettem a lépcsőn és magamra zártam az ajtót.
Bementem a gardróbba és megkerestem azt a ruhát, amit még Los Angelesben kaptam Harry-től. Cipőt is kaptam a ruhához, csak arra már nem emlékszem, hogy hova tettem. Tekintetem megakadt egy dobozon, ami az ágyam alatt pihent. Kihúztam a krémszínű dobozt az ágy alól, majd levettem a tetejét és diadalittasan elmosolyodtam. Villám gyorsan átöltöztem, megigazítottam a sminkem és a hajam, majd kerestem másik ékszereket s visszamentem a nappaliba.
- Ezt kóstold meg! - nyomott a kezembe egy pohár színes valamit Perrie. - Isteni íze van!
Fintorogva, de megkóstoltam és összeszorított szemekkel lenyeltem. Perrie igazat beszélt, nagyon finom íze volt. A buli egyre jobban pörgött, a vendégekkel együtt. A fiúk is beálltak táncolni, még Zayn is, aki köztudott, hogy nem tud és nem is szeret táncolni. Harry mérgesen és nyugtalanul nézte, ahogy Damien körém fonja karjait és közel húz magához. Mosolyogva nézünk egymás szemébe, de legbelül mardosni kezd a bűntudat.
- Még meg sem tudtalak dicsérni - hajolt fülemhez Damien, lehelete csiklandozta a fülem. Érdeklődve meredtem vadul csillogó, mogyoróbarna íriszeibe, s vártam, hogy mit szeretne mondani. - lélegzetelállítóan gyönyörű vagy ma este, Lexa.
- Szerencséd, hogy szorosan tartasz, mert már rég elájultam volna. Folyton zavarba tudsz hozni, s nemcsak te, hanem Haz is - néztem szerelmemre, aki a kanapé háttámlájának dőlve figyelt minket. Kedvesen rámosolyogtam, s még egy puszit is küldtem neki.
- Féltékeny - mondta Damien egy halk sóhaj közepette. - Nagyon szeretheted téged. Talán még a széltől is megóvna, ha arról van szó.
- A baleset teljesen megváltoztatta - mondtam egy keserű mosoly kíséretében.
A dal végén Damien elhúzódott, de előtte egy puszit lehelt az arcomra, majd Jesy-t szemelte ki táncpartnernek a következő számra. Táncikálva mentem oda az italokhoz, aztán ittam abból a koktélból, amivel Pezz kínált meg nemrég.
- Táncolna velem, Miss Horan? - fonta körém karjait Harry, s egy csókot lehelt a nyakhajlatomba és a vállamra.
- Ezer örömmel, Mr Styles - kortyoltam bele az italomba és szembe fordultam a fiúval, aki egyből lecsapott ajkaimra.
Karjaimat reflexszerűen kulcsoltam tarkója köré, míg Harry a fenekemnél kalandozott kezeivel. Alsó ajkamba harapott, amivel egy halk nyögést váltott ki belőlem; erőszakosan túrtam bele göndör fürtjeibe. A dal ritmusára ringattam a csípőm, s minél jobban hozzásimultam Harry-hez. Nyelvünk vad és tüzes táncot járt egymással, azonban egy idő után levegőhiány miatt ajkaink elváltak egymástól. Harry gyengéden megmarkolta a fenekemet és lábaimat a dereka köré kulcsolta. Felültetett a kanapé háttámlájára, s kezeit a combomra simította.
- Hogy lehet valaki ennyire szexi, gyönyörű és bájos? - búgta fülembe rekedtes hangon, majd a fülem mögötti érzékeny részt kezdte el behinteni apró puszikkal és harapásokkal.
- Hazudsz - nyögtem fel lehunyt szemmel. - Sosem voltam szép és nem is leszek az.
- Bemeséled ezt magadnak, de ez nem igaz - rázta meg a fejét és mélyen a szemembe nézett. - Mióta ismerlek, azóta nem találkoztam még nálad gyönyörűbb, kedvesebb, viccesebb és segítőkészebb lánnyal. Minden percben sőt minden másodpercben csak rád tudok gondolni, senki másra rajtad kívül. Nem is tudnám, de nem is akarom tagadni...visszavonhatatlanul és menthetetlenül beléd estem, Lexa. Nagyon de nagyon szeretlek, kicsim.
- Annyira édes vagy - suttogtam szipogva, arcomon azonban levakarhatatlan mosoly ült. - Én is nagyon szeretlek, Harry. Nem is tudok, mennyire.
Hüvelykujjával letörölte arcomon versenyző könnyeimet, s egy-egy könny helyére puszikat lehelt. Melegség járta át a belsőm eme kedves gesztus hatására, szipogva hunytam le a szemem és élveztem Harry csókjait. Kicsivel később ismét egy szerelemmel teli csókban forrtunk össze, szorosan ölelve egymást.
- Khm... - robogott oda hozzánk Gemma, egy ezerwattos mosoly kíséretében. Tekintetét rám szegezte, ami sugárzott a jókedvtől és a kedvességtől. - Lexa, készültünk neked egy aprócska kis meglepetéssel! Fogadd sok-sok szeretettel!
- Köszönöm - mondtam bizonytalanul, mivel nem tudtam, miről van most szó.
Leugrottam a kanapéról és Harry mellé léptem, aztán szorosan hozzábújtam. Mosolyogva fonta derekam köré egyik karját, s egy puszit lehelt a homlokomra. A következő pillanatban anya, apa és Anne lépett ki a konyhából egy gurulós zsúrkocsival, amin kettő torta kapott helyett. Az egyik édesség fekete erdő, a másik pedig eper torta volt.
- Édesanyád megsúgta, hogy melyik tortákat szereted, így ma reggel nekiláttunk Gemmával és elkészítettük őket - ölelt meg szorosan Anne. - Remélem, ízleni fog majd!
- Mielőtt még felvágnád, készíthetnénk egy képet? - kérdezte apa mosolyogva, én pedig aprót bólintottam.
Damien állt a bal, Harry pedig a jobb oldalamon. A többiek beálltak a hátunk mögé, átkarolva minket. Mosolyra húztam ajkaimat, aztán apa elrikkantotta magát és kattant a gép. Ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen olyan kép is, amin csak Harry-vel, később pedig csak Damien-nel pózolok. Amint a fiúkkal lefényképezkedtem, apa csinált egy olyan képet, amin a Little Mix legénységével vigyorgunk.
- Velünk nem is akarsz fényképet? - szontyolodott el bátyám.
- Dehogynem! - vágtam rá kuncogva és magam mellé húztam a duzzogó fiút.
Harry és Niall között kaptam helyet; Liam, Louis és Zayn pedig a hátunk mögött mosolygott. Miután kész lett a kép, folytatódott a buli. Christina Aguilera Ain't No Other Man című slágere dübörgött a hangszórókból, a lányokkal egymás után vedeltük befelé a finomabbnál finomabb koktélokat. A hatodik pohár után forgott velem a világ, kezdtem rosszul érezni magam. Végső elkeseredésemben a konyhába siettem, ahol ittam egy pohár vizet.
- Sokat ittál, igaz? - jött be Harry a helységbe. Tekintete aggodalmasan csillogott, arcán keserű mosoly ült.
- Mondhatni - rántottam vállat egykedvűen és belekortyoltam a vizembe. - A fejem már most fáj...mi lesz holnap reggel?
- Anyáékon és Liam-n kívül mindenki segg részeg - mondta elhúzva a száját.
- Te nem is ittál sokat...miért? - kérdeztem.
A mosoly az arcára fagyott, beszédre nyitotta a száját, de hang nemigen jött ki a torkán. Készül valamire, érzem...
- Gyere velem - ragadta meg a kezemet és a nappaliig meg sem álltunk. Leintette DJ-t, aki azonnal lehalkította az éppen dübörgő dalt. A vendégek ránk kapták tekintetüket; megszeppenve álltam a nappali közepén. - Egy kis figyelmet kérnék!
- Mit csinálsz? - kérdeztem kíváncsian Harry-t, aki mindkét kezem megfogta és mélyen a szemembe nézett.
- Egy ideje tervezgettem már, hogy hogyan is legyen - kezdett bele végeláthatatlannak tűnő monológjába. - Végül arra jutottam, hogy most jött el a remek alkalom ahhoz...ahhoz, hogy a kapcsolatunk egy komolyabb szintre lépjen. Mindig is olyan lányra vágytam, aki megfelel az elvárásaimnak. Legyen kedves, vicces és szeretetreméltó. Te benned minden megvan, amire egy férfinak szüksége lehet. Nem tagadom, néha tényleg egymás agyára megyünk a hülyeségeinkkel és olykor a veszekedéseink sem mindig vezetnek jóhoz. De most komolyan; van olyan párkapcsolat, amelyik felhőtlenül tökéletes és problémamentes? Nem hinném... - rázta meg fejét, majd elengedte egyik kezem, s letérdelt előttem. Nadrágja zsebéből előhalászott egy dobozkát, aztán felnézett rám és elmosolyodott. - Tudom, most őrültnek és meggondolatlannak tartasz, amiért ilyen fiatalon hozok meg egy életet megváltoztató döntést. Mégis úgy érzem, te tökéletes partnerem lennél az elkövetkezendő években. Rengeteg mindenen mentünk keresztül, együtt...a legutóbbi ballépésem ráébresztett arra, hogy soha többé nem akarlak elveszíteni... Alexa Marie Horan, lennél a feleségem?

Hóesésben gazdag március 15-t, sziasztok!

Meg is érkeztem a várva várt fejezettel, amit nemrég fejeztem be :) Figyelmeztetés: zsebkendőket elő! Viccet félretéve, megérkeztünk a történet fordulópontjához :) Aki már előre sírna, hogy nemsokára vége a történetnek, annak üzenem: még lesz jó pár fejezet a történet végéig! :D ;) Köszönöm a 49.000 megtekintést, a 88 feliratkozót, a 12 kommentárt és a 36 pipát ♥! :) Mint látjátok, felkerült az új kinézet :) Éjszakai bagoly létemre nem bírtam ki, hogy ne rakjam ki éjfélkor :) Nektek hogy tetszik? :D Nekem nagyon de nagyon, Miss Babe-t már agyon dicsértem :D Várom a véleményeket, akár komment, akár pipa formájában! :) A fejezet rövidsége miatt elnézést, de az csak a 29. fejezet folytatása akart lenni :D Mindenkinek jó pihenést a hosszú hétvégére, puszpáá evribádii,

Macy 

29.fejezet - Szóval...ez a mi házunk?

Sziasztok!

Meg is érkeztem, jó hangulatban a heti frissel :) Tegnap volt talán a legjobb napom a suliban, az egész osztály fergetegesen jókedvű volt, de ebben a jókedvben volt egy kis bökkenő is...lényegtelen, az utolsó óra a lányok számára - számomra is, természetesen - aranyos volt, mert a fiúk gondoltak ránk és kaptunk tőlük nőnap alkalmából csokit *.* :D Itthon apa is meglepett egy doboz, brandys bonbonnal, amiből már hármat el is pusztítottam és úgy éreztem, a hangulatom egyre jobb és jobb lesz ;) Köszönöm a 6 kommentárt, a 29 pipát, a 46.000 megtekintést és a 85 feliratkozót :D Többször elmondtam már, most is elmondom: Öröm így írni, ha ennyire érdeklődtök/érdeklődtek a munkáim iránt :) ♥ Jó olvasást és ezúton szeretnék minden csajszi olvasómnak Boldog nőnapot! kívánni :D Nemcsak a fiú tehetik meg, remélem... :$ Puszpáá evribádii,

Macy

Shut Up And Love Me

Alexa szemszöge

Hajnali 2 óra lehetett, amikor felkeltem Damien mellől és átbotorkáltam a saját szobámba. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, s ijedtemben a szívemhez kaptam. Harry az igazak álmát aludta, nekem háttal. Lábujjhegyen közlekedve bebújtam mellé, ekkor reflexszerűen fonta körém egyik karját. Felsóhajtottam és mosolyogva lehunytam szemeimet.

Reggel kipihenten ébredtem, ami számomra felettébb meglepő volt az éjszakai malőröm miatt. Pislogtam párat, majd szembe fordultam Harry-vel. Édesen szuszogva aludt, hason fekve. Arca félig belefúrva a párnába, karjai a feje mellett. Vigyorra húzva ajkaimat megfogtam a takarót és Harry derekáig letoltam azt. Apró puszikkal hintettem be a hátát és az éppen felém eső karját, illetve vállát. Halkan ugyan, de hallottam, hogy felmordult s érdeklődve felemelte fejét. Álmosan csillogó, smaragdzöld íriszeit az enyémbe fúrta, majd ajkait az enyémhez nyomta.

- Jó reggelt, Szerelmem! - susogta rekedtes hangon alsó ajkamra.

- Neked is - mosolyodtam el kissé kótyagosan.

- Nem vettem észre, hogy mellém feküdtél az éjjel - mondta elhúzva a száját, miközben a hátára feküdt és a mellkasára húzott.

- Nem akartalak felébreszteni. Olyan édesen aludtál, nem lett volna szívem - pirultam bele mondatomba, amit Hazza is észrevett. Kuncogva megcirógatta hasán nyugvó karomat, s egy puszit lehelt a homlokomra.

- Édes vagy, mikor elpirulsz - mormolta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy miért van rám ekkora hatással ez a fiú?!

Egy ideig élveztünk a körénk telepedő csendet, s egymás társaságát. Harry a karomat cirógatta, én pedig különböző nagyságú köröket rajzoltam a mutatóujjammal a hasára. Érintésem nyomán megremegett, amit mosolyogva nyugtáztam.

- Fel kellene kelnünk, mert nemsokára mennem kell az oltásra - szontyolodott el a mondat végére szerelmem és egy félénk sóhajjal felült az ágyban, ölében velem. Karjait szorosan a derekam köré fonta, s egy puszit lehelt a vállamra és a nyakhajlatomba.

- Ha így folytatod, nem tudjuk elhagyni az ágyat - cincogtam egy jóleső sóhaj közepette, miközben Harry a derekamat és a hasamat simogatta.

- A mai nap különleges, ugye tudod...? - búgta fülembe érzékien és az állát megtámasztotta a vállamon.

- Hivatalosan is nagykorú lettem, hurrá - mondtam megrántva a vállam és kimásztam az ágyból. - Menj és készülődj te is, a konyhában találkozunk.

- Rendben - mondta és egy szívdöglesztő mosolyt megeresztve felém, elhagyta a szobát.

Levakarhatatlan vigyorral álltam be a zuhany alá, ahol legalább 20 percig áztattam magam. Frissen és üdén, egy szál törülközőben léptem a szekrényemhez, ahonnan elővettem egy fehér pólót, egy fekete farmert és egy pár, fehér Converse tornacipőt. Kiegészítőnek csak egy nyakláncot, egy pár fülbevalót és egy fekete, Ray-Ban napszemüveget választottam. Miután felöltöztem, megcsináltam a hajam, fogat mostam és felkentem egy szolid sminket. Telefonomat és a pénztárcámat zsebre dugva robogtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Damien, Liam, Louis és Niall már az asztalnál ültek.

- Jó reggelt, srácok! - eresztettem meg feléjük egy kedves mosolyt, majd bedugtam a fejemet a hűtőbe. - El ne felejtsek elmenni vásárolni, üres a hűtő!

- Hagyd csak - legyintett Damien. - majd én elintézem.

- Biztos? Nem kell, ha nem akarod - ráztam meg a fejem, kezemben egy almával és egy banánnal, amit a konyhapulton találtam a gyümölcstartó kosárban.

- Én ajánlottam fel, emlékszel? - mosolyodott el és belekortyolt a kávéjába.

Mosolyogva megrántottam a vállam és leültem Niall mellé, s elfogyasztottam szolid kis reggelimet. Harry üdén és frissen érkezett meg a konyhába, háta mögött a mindig álmos Bradford Bad Boi-val. Zayn valósággal úgy közlekedett, mint egy alvajáró. Haja összevissza terült szét fején, arca enyhén borostás volt és kivételesen szemüveget viselt.

- Zayn, úgy nézel ki, mint akin átment egy úthenger - Niall röhögve mérte végig pakisztáni származású haverját, aki e kedves szavakat egy szúrós pillantással köszönte meg.

- Hagyd már szegényt - keltem Zayn védelmére. - nem látod, hogy így is kivan?!

- Csak tudnám, miért... - mormolta bátyám elhúzva a száját.

Zayn időközben kiment a teraszra, egy doboz cigi és egy bögre kávé kíséretében. Felvettem egy pulóvert és csatlakoztam egyszemélyes kis társaságához. Érdeklődve emeltem rám álmos tekintetét, mire én rámosolyogtam.

- Mi a baj, Zayn? - kérdeztem meg halkan, s közben felhúztam a térdeimet és körbefontam a karjaimmal.

- Veszekedtünk Perrie-vel... - fújta ki a füstöt és belekortyolt kávéjába. Felhúztam a szemöldököm és vártam, hogy folytassa a mondandóját. - Tegnapelőtt megjelent egy cikk, amiben azt állítják, hogy megcsaltam Pezz-t egy pincérlánnyal még az Up All Night turnén, Ausztráliában.

- Ugye nem igaz? - ismerem Zayn-t olyannyira, hogy tudom, ő sosem csalná meg a barátnőjét. De azért egy átmulatott éjszaka során bármi előfordulhat...

- Már te sem bízol bennem?! - rakta le idegesen a bögrét a kezéből és könyörgő tekintettel rám pillantott. Szeme könnyektől csillogott, arca eltorzult.

- Bízom benned, csak Perrie nem - mondtam egyszerűen és vállára csúsztattam a kezem. - Hagyd, hogy kicsit lenyugodjon, aztán hívd el valahova és beszéljétek meg a dolgokat. Egy ilyen kis semmiség miatt ne hagyd veszni ezt a kapcsolatot. Nem érné meg...

- Nagyon szeretem Pezz-t, nem akarom elveszíteni - rázta meg a fejét és szorosan magához húzott, arcát a nyakamba fúrta. 

- Nem fogod, higgy nekem - suttogtam fülébe. 

Egy ideig szorosan ölelt, majd elhúzódott és letörölte könnyeit. Rossz volt így látnom őt, de nem szerettem volna beleavatkozni a dolgaikba. Ha Perrie szereti Zayn-t, akkor nem hisz a cikknek és kibékülnek. Legalábbis remélem, hogy kibékülnek majd.

Megsimogattam Zayn vállát, majd felkeltem a fotelből és bementem a házba. A fiúk kíváncsian néztem rám, én azonban nem szóltam egy szót sem. Ha Zayn elakarja nekik mondani a történteket, akkor majd ő elmondja. Harry felvett egy kabátot, s miután belebújt a cipőjébe, zsebre vágta a slusszkulcsát. Eredetileg úgy volt, hogy mindannyian együtt megyünk, azonban ez a terv a tegnap este miatt - Damien érkezése - „füstbe ment” . Damien elmegy bevásárolni Niall-el, Liam, Louis és Zayn pedig egy autóval jönnek majd az oltásra.

- Elárulod, hogy mi baja van Zayn-nek? - kérdezte Harry, miközben beültünk az autóba.

- Majd ő elmondja, én nem szeretnék beleavatkozni - mondtam és bekötöttem magam.

- Szóval olyan nagy a baj? - morfondírozott hangosan, s beindította a motort. 

- Neki igen - mondtam és hátradőltem az ülésben.
Hatalmas csend telepedett le közénk; Harry az utat figyelte, én pedig a telefonomat nyomkodtam. A mullingar-i ismerősök nagy része elhalmozott születésnapi üdvözletekkel, jókívánságokkal. A bátyámék azonban egy szóval sem méltattak, ami kicsit rosszul esett. Na nem baj, később hátha eszükbe jut.
A kórházhoz fél órás késéssel érkeztünk meg, mert egy hatalmas dugóba keveredtünk útközben. Futólépésben mentünk be az épületbe, ahol már várták Harry-t. Könyörögve fúrta tekintetét az enyémbe, s idegesen szorongatta a kezemet.
- Ne hagy magamra...félek! - nyöszörögte el-elcsukló hangon.
- Olyan, mint a szúnyogcsípés. Meg sem fogod érezni - mosolyogtam rá és egy puszit leheltem ajkaira.
- Könnyen beszélsz... - mormolta és még jobban megszorította a kezem, amikor a doktornő befújta a karját érzéstelenítővel.
- Amikor tetoválnak, az nem fáj? Vedd úgy, mintha tetoválnának... - próbáltam valami ésszerű példát felhozni, sikertelenül. Ahogy a doktornő előkészítette a tűt, Harry egyre jobban szorította a kezem. - Elszorítod a vérkeringésem...
- Sajnálom - enyhített szorításán és kiskutyaszemekkel megpuszilta a kézfejem.
A doktornő lassan és óvatosan szúrta bele Harry karjába a tűt, aki halkan felszisszent és alsó ajkába harapott. Hüvelykujjammal a fiú kézfejét cirógattam, hátha ezzel is nyugtatni tudom. Pár perc múlva a doktornő leragasztotta az oltás helyét és mosolyogva elköszönt tőlünk.
- Nem volt annyira rossz, ugye? - kérdeztem meg és közben összekulcsoltam ujjainkat.
- Csakis azért, mert ott voltál velem - nézett le rám, majd maga elé fordított és megcsókolt. Karjaimat a dereka köré fontam, s beharaptam alsó ajkát. - Szeretlek, kicsim.
- Én is téged - húzódtam el kissé kábultan.
A kocsihoz csókolózva mentünk vissza, Harry nem akart elengedni. Kuncogva kötöttem be magam, s vártam, hogy Harry is beüljön az autóba. Titokzatos mosoly terült szét ajkain, ahogy kitolatott a parkolóból és elindult a belvárosba.
Egy idő után kezdett feltűnni, hogy nem haza megyünk. London gazdag negyedében lehettünk; gyönyörűbbnél gyönyörűbb házak, hatalmas kertek és telkek csomópontja. Nem értettem, hogy miért jöttünk erre.
- Mit keresünk mi itt, Harry? - kérdeztem, amikor Harry leparkolt egy téglakerítéses, fehér ház előtt. Csak ámultam és bámultam, nem hittem a szememnek. Hova hozott ez a fiú?
- Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel - lehelt egy puszit az orromra, s kiszállt az autóból.
Értetlenkedve szálltam ki a járműből, majd csaptam be a kocsi ajtaját. Harry megfogta a kezem és a bejárathoz sétáltunk, ahol elmondott egy jelszót és kitárult előttünk egy hatalmas kapu. Félénken és kíváncsiskodva szedtem a lábaimat Harry mellett, aki a kabátja zsebében kotorászva előhalászott egy kulcsot.
- Harry, elárulod most már, hogy miért jöttünk ide? - kérdeztem elfojtott hangon.
- Nem elég egyértelmű? - villantotta elő ezerwattos mosolyát.
A ház előterébe belépve az állam konkrétan a padlót érintette. A színek, a berendezési tárgyak...minden teljesen megfogott. Harry kibújt a kabátjából és a cipőjéből, így tettem én is. Haz alaposan végigmért, s kuncogva arcon puszilt.
- Úgy nézel ki most, mint ahogy én szoktam felöltözni - jelentette ki vigyorogva.
- Tényleg? - pirultam el és a szőnyeget kezdtem el fixírozni. - Észre sem vettem.
- Nem sejted, miért vagyunk itt? - kérdezte, s felemelte a fejem az államnál fogva. Hüvelykujjával cirógatni kezdte az arcom, másik kezét pedig a derekamra csúsztatta.
- Baj, ha azt mondom, hogy halvány lila gőzöm sincs?! - húztam el számat és szégyenlősen belefúrtam arcomat Harry mellkasába.
- Nem baj...sőt - nyomott egy puszit a hajamba. - Nem is tudom, hogy kezdjek bele...
Értetlenkedve húztam fel a szemöldököm, s húzódtam el Harry-től. Idegesen masszírozni kezdte a tarkóját, majd hangosan felsóhajtott és megfogta mindkét kezem.
- Lexa... - nyögte ki nevem eléggé nehézkesen. - szeretném, ha összeköltöznél velem.
Pupilláim kétszeresére tágultak ki, talán még a számat is eltátottam. Harry arca szomorú grimaszba fordult, azt hihette, hogy nemet mondok. Épp ellenkezőleg!
- Szóval...ez a mi házunk? - húztam meglepett mosolyra ajkaimat, a mi szót különösen kihangsúlyozva.
Harry tekintete azonnal felragyogott, levakarhatatlan mosollyal az arcán lecsapott ajkaimra és megpörgetett a levegőben. Vidám kacajban törtem ki, s azért könyörögtem a fiúnak, hogy tegyen le. Karjait szorosan a derekam köré fonva csókolt meg, miután talpra állított. Vadul faltuk egymás ajkait, kezemmel akaratlanul beletúrtam Harry göndör fürtjeibe.
- És ez még csak az egyik ajándékod - suttogta alsó ajkamba, smaragdzöld íriszei játékosan csillogtak.
- Mi?! - nem hittem a fülemnek. Mennyi ajándékkal szeretne ez a fiú elhalmozni engem?
Nem szólt semmit, csak megragadta a kezem és felmentünk az emeltre. Benyitott az egyik szobába, ami mint később kiderült, a hálószoba. Az ágyra már előre ki volt készítve egy fekete bőrszoknya, egy kék-fekete, pántos felső és egy pár, kék magassarkú. A kiegészítők egy külön díszdobozban foglaltak helyet.
- Hagylak készülődni - suttogta fülembe Harry és egy csókot nyomva fülcimpámra, elhagyta a szobát.
Úgy tűnik, Harry mégsem feledkezett meg a születésnapomról. Mosolyogva kapkodtam le magamról a ruháimat, s bementem a fürdőbe. A villany azonnal felkapcsolódott; ekkor pillantottam meg, ha a kád már fel volt töltve vízzel, teleszórva rózsaszirmokkal. A kád széléhez készítettem egy törülközőt, majd elmerültem a habok között.
Körülbelül fél óra múlva, teljesen ellazulva léptem ki a kádból. Magam köré csavartam a törülközőt, s kimentem a szobába a ruhákért. Belebújtam a fekete csipkecsodába, aminek a melltartó része pánt nélküli volt. A szoknyával kicsit meggyűlt a bajom a cipzár miatt, de végül - hosszas húzgálás és szitkozódás után - mosolyogva simítottam végig a bőrszerű anyagon. A felső a köldökömig ért csupán, kihangsúlyozva a dekoltázsom. Miután megcsináltam a hajam és felékszereztem magam, nekiláttam a sminkem elkészítésének. A műszempillával - csakúgy, mint a szoknyával - rendesen meggyűlt a bajom. Hosszas igazítás után sikerült csak elfogadhatóan felraknom őket, s folytattam a sminkelést. Utolsó simításként kifestettem a körmeimet, aztán lementem a földszintre és megkerestem Harry-t.
- Gyönyörű vagy, Szerelmem - fonta körém karjait és belecsókolt a nyakhajlatomba, amivel remegést váltott ki belőlem.
- Köszönöm - fordultam szembe vele és alaposan végigmértem. - Szexi és elegáns...ez tetszik.
- Szóval...tetszik? - villantotta elő szívdöglesztő mosolyát. - Ezt bóknak veszem.
- Jobban tetszene, ha nem lenne rajtad ing és nadrág... - motyogtam elkalandozva élénk fantáziámban.
- Éjszaka a tiéd vagyok, kicsim - csókolt meg és rám adta a kabátomat. - Mennünk kell, mert már várnak ránk.
Amint kiléptünk az utcára, meglepetten tapasztaltam, hogy igencsak elszaladt az idő. Késő délután lehetett, a nap már koránt sem az ég legmagasabb pontján sütött. Harry úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, s segített beszállni a járműbe. Miután bekötöttük magunkat, Harry beindította az autót és elindult a belvárosba.
A Direction ház környéke felettébb csendes volt, sehol semmi nesz. Harry segített kiszállni a járműből, majd kézen fogva a bejárathoz sétáltunk. Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, s léptem be az előtérbe, hátam mögött Harry-vel. Koromsötét volt a nappaliban, nem láttam nagyon semmit. Harry a derekam köré fonta karjait és állát megtámasztotta a vállamon. Ekkor felkapcsolódott a villany és a fiúk, illetve a Little Mix legénysége egy emberként elordította magát.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, LEXA!

28.fejezet - Zuhany alatt még nem is csináltuk...igaz?

Another World

 Alexa szemszöge

Villámcsapásként tudatosult bennem a tény, miszerint én megcsalom a barátomat. Azonnal elhúzódtam Damien-től és megpofoztam. A lendülettől oldalra billent a feje, de még mindig a karjai között tartott. Fogalmam sincs, mi ütött belém, amikor hagytam magam megcsókolni.

- Tudod te, hogy mit tettél? - vontam kérdőre Damien-t és ellöktem magamtól.

- Megcsókoltalak - mondta egyszerűen, mintha ez mindennapos lenne. - És úgy vettem észre, hogy te is élvezted. Ne is próbáld tagadni.

- Mivel nincs mit tagadnom - mondtam hűvösen. - Nekem ez a csók nem jelentett semmit.

Damien tekintete szomorú lett, arca eltorzult. Alsó ajkamba haraptam és megráztam a fejem, majd benyitottam a fiúk öltözőjébe. Minden szem rám szegeződött, mintha valami bűnt követtem volna el. Elvégre bűnt követtem el. Csókolóztam a legjobb barátommal, nem messze a pasimtól. Hogy fogok így Harry szemébe nézni?
Damien szorosan a hátam mögött állt, kissé megszeppenve. Harry furcsán és meglepett méregette a fiút, aki szintén a göndörkét fixírozta. Miért hiszem azt, hogy ebből még komoly szóváltás lesz és nem baráti csevej? Bizonytalanul ugyan, de mosolyra húztam a számat és megszólaltam.
- Srácok, ő itt az én legjobb barátom, Damien - mutattam be a hátam mögött álldogáló fiút Eleanor-nak és a fiúknak. Niall úgy tett, mintha nem tudna semmiről sem. Ez egyszerre volt kínos és vicces helyzet.
- Jó újra látni téged, haver - állt fel a helyéről mosolyogva a bátyám és lepacsizott Damien-nel. - Mi szél hozott erre? Eleged lett Mullingar pörgéséből?
- Ami azt illeti... Ideköltözöm Londonba. Kaptam egy állásajánlatot az egyik női divatlapnál. Fotósként fogok ott dolgozni - mosolygott. Azt hittem, rosszul hallok. Ide fog költözni? Ez nem jól kezdődik...
- Van már hol laknod vagy szállodában éjszakázol? - kérdezte anya helyettem. Gondolatolvasó...nem lehet más.
- Hát... - kezdett bele Niall és alsó ajkába harapott. Ne, csak ne azt mondja, amit én nem nagyon akarok hallani! - egy időre a Direction házban fog lakni, aztán ha beindul a meló meg minden, akkor keres majd saját lakást. Igaz, Damien?
- Dióhéjban igaz - mosolyodott el zavartan Damien és leült anya mellé.
- Erről mégis mikor akartál szólni? - rivallt Niall-re kissé dühösen Harry. Na, már csak ez hiányzott! - Tudtommal, még rajtad kívül 5-en laknak abban a házban.
- Ó, ha nem szeretnétek, én nem költözöm hozzátok - rázta meg gyorsan a fejét Damien. - Még ma este keresek egy olcsó hotelt. Ne veszekedjetek miattam!
- Damien, nem mész te sehova! Legalábbis ma éjszaka nem - szólalt meg Liam. A mindig bölcs és megfontolt Liam...miért szólaltál meg? - Holnap keresünk valami szálláshelyet, amíg nem találsz magadnak megfelelő lakást.
- Köszönöm - nézett rá hálás mosollyal Damien és rám pillantott. Még mindig az ajtóban álltam, karba tett kezekkel. - Remélem nem zavarok majd.
- Engem biztosan nem - eresztettem meg feléje egy mosolyt. Elvégre a legjobb barátomról van szó, nem?! - Fiúk?
Harry elhúzta a száját, de nem szólalt meg. Ismerem ezt a viselkedést. Féltékeny, nagyon is. Zayn aludt, ő szerintem a világáról nem tudott, nemhogy a nemrég kialakult feszültségről. Liam, Louis és Niall örömmel fogadta Damien-t. Bennem kettős érzések kavarogtak. Örültem is meg nem is. Ha nem történt volna meg az a csók, akkor csak örülnék.
- Gyerekek! - szólalt meg kis idő múlva anya, egy bocsánatkérő mosollyal társítva. - Mi mennénk, mert kissé hosszú volt a mai nap. Holnap találkozunk, elvileg mindegyikőtökkel.
- Mehetnék én is? - kérdezte félénken Eleanor. - Nekem is hosszú napom volt, szeretnék lepihenni.
Anyáék bólintottak, majd mindegyikőnket egy-egy ölelésben részesítettek. Miután Eleanor-ral karöltve elhagyták a szüleim az öltözőt, a fiúk összeszedték a cuccaikat és elindulhattunk mi is haza. Harry összekulcsolta ujjainkat, s egy puszit lehelt az arcomra.
- Ha egy ujjal is hozzád mer érni ez a gyerek, én esküsz... - suttogta idegesen a fülembe.
- Harry! - pirítottam rá cseppet sem kedvesen. - Ne kezdj el kombinálni, kérlek! Damien csak egy barátom, mondhatni a testvérem.
- Az mellékes. Fiúból van ő is. A fiúk pedig hajlamosak csajozni, még akkor is, ha csajnak van barátja - motyogta az orra alatt, s elengedte a kezem. Karjával körülfonta a derekam, tenyere néhányszor a fenekemen pihent.
- Milyen bölcs lettél, drága - mosolyogtam rá és átkaroltam a derekát, majd a farzsebébe csúsztattam a kezemet.
Az autó már az aréna előtt várni minket, gyorsan beszálltunk és megpróbáltunk kényelmesen elhelyezkedni. Damien az anyósülésre, Liam, Louis és Zayn szembe velem, Niall és Harry pedig mellém ült. Amíg a fiúk a koncertről beszélgettek, addig én a fejemet az ablaküvegnek döntöttem és lehunytam a szemem. Éhes és fáradt vagyok. Alig vártam már, hogy hazaérjünk.
Fél óra múlva az autó leparkolt a Direction ház előtt, kissé kótyagosan szálltam ki a járműből. Sietős léptekkel közelítettem meg a szobámat, ahol levetkőztem és berobogtam a fürdőbe. Másfél órán át áztattam magam a kellemes meleg zuhany alatt, amikor hirtelen két kar fonódott a derekam köré. Harry a nyakamat kezdte el puszilgatni s harapdálni, miközben egyik kezét a melleimre csúsztatta és felváltva masszírozta őket.
- Nem volt elég a reggeli kis akciónk? - nyögtem fel és szembe fordultam a fiúval. Mélyzöld íriszei kéjtől ittasan csillogtak, ajkai el voltak nyílva; halkan zihált és szaporán vette a levegőt.
- Neked sosem tudok ellenállni - rázta meg vigyorogva a fejét és lecsapott ajkaimra. Kezeit a fenekemre csúsztatta és erőszakosan belemarkolt, amivel egy hangos nyögést váltott ki belőlem. - Tetszik?
- Minden, amit velem teszel... - suttogtam fülébe rekedtes hangon, s harapdálni kezdtem a fülcimpáját. Göndör fürtjei csiklandozták az arcomat, de ez most egy cseppet sem zavart. - Zuhany alatt még nem is csináltuk...igaz?
- Ha emlékeim nem csalnak. Akkor... - vigyora még szélesebb lett és a kabin falának nyomott.
Vadul faltuk egymás ajkait, mialatt Harry felemelt kicsit és belém hatolt. Erélyesen felnyögtem és körmeimet vállaiba mélyesztve kapaszkodtam a fiúba. Ujjbegyeim elfehéredtek az erős kapaszkodástól, de ez nem rontotta el a szex felülmúlhatatlan varázsát. Harry minden egyes reakciómat figyelte, közben egyik kezével a melleimmel masszírozta felváltva. Fejemet hátravetve nyögtem és ziháltam egyszerre, olykor-olykor Harry hajába túrtam és néha meg is húztam göndör fürtjeit. 
Harry tempója kíméletlenül gyors és vad volt, nyögéseim éles és hangos sikolyokba fordultak át. Homlokomat a fiú vállára hajtottam, kezeimmel karjaiba kapaszkodtam. Alhasamban iszonyú szorítást éreztem, hangosan ziháltam és könnyeimmel küszködtem.
- Harry... - nyöszörögtem szipogva.
Azonnal abbahagyta, s talpra állított. Szédültem, a fejem és a fülem iszonyatosan lüktetett. Harry aggódó pillantását magamon éreztem, miközben alaposan lefürödtem és magamra kaptam egy pizsamaszettet.
- Jól vagy? - jött utánam a szobába, egy szál törülközőben.
Megráztam a fejem és felsóhajtottam. El kell mondanom neki az igazat. Joga van tudni. Beletúrtam még mindig vizes hajamban és félénken Harry-re pillantottam.
- Valamit el kell mondanom... - kezdtem bele és lesütöttem a szemem. - Kérlek, ne akadj ki nagyon. Damien...
- Mi van vele? - kérdezte idegesen, kezei rögtön ökölbe szorultak. - Mit csinált az a gyerek?
- Meg...megcsókolt. Az öltözőtök előtt - mondtam már-már suttogta. Harry tekintete szinte lángolt, mérgesen tépte fel az ajtót és sietett le a földszintre, ahol valószínűleg Damien tartózkodott a fiúkkal. - Harry! Állj már meg, az istenit!
Utána szaladtam, de már elkéstem azzal, hogy lebeszéljem a verekedésről. Harry ahol érte Damien-t, ott ütötte és néha meg is rugdosta, Damien pedig fájdalmasan felnyögött és rám nézett. Tekintetem könnyes lett, halkan szipogtam. A fiúk megpróbálták Harry-t leszedni a már vérző fiúról, sikertelenül.
- Harry...kérlek - szólaltam meg suttogva. - hagyd abba!
- Ha még egyszer a barátnőmhöz érsz, nem úszod meg ennyivel - lökte meg Damien-t Harry és bement a konyhába, hangosan becsapva maga után az ajtót.
Niall és Liam felsegítették Damien-t a szőnyegről, s felvitték az egyik vendégszobába. Zayn-nel kitakarítottuk a véres szőnyeget, majd ő is felment az emeletre. Louis már a konyhában volt, Harry-nél. Remegve nyitottam be a helységbe, s csuktam be halkan az ajtót.
- Hogy van? - kérdezte Louis rögtön. Harry háttal ült nekem, az egész teste remegett és valamit motyogott magában.
- Niall és Liam felvitték az egyik vendégszobába. Később én is felmegyek és benézek hozzá - mondtam halkan, mert nem akartam, hogy Harry megint dührohamot kapjon.
- Megyek, megnézem - állt fel Louis Harry mellől és egy biztató mosoly kíséretében kisétált a konyhából.
Mély és fájdalmas csend telepedett a helységre. Harry még mindig háttal volt nekem, én pedig a konyhaajtóból figyeltem és próbáltam nem az előbbi verekedésre gondolni.
- Sajnálom... - törte meg pár perc múlva a csendet, majd felállt a helyéről és odajött hozzám. Karjait a derekam köré fonta, a vállamra pedig egy puszit lehelt - nem akartam ennyire kiakadni. De egyszerűen felfordult a gyomrom a gondolattól, hogy ő meg te...
- Nekem kellene szégyellnem magam, hogy egyáltalán hagytam magam megcsókolni - szipogtam és lehajtottam a fejem. - Megértem, ha ezek után nem akarsz látni. Sőt ez lenne a legjobb...
- Ssh...ne mondj ilyeneket - emelte fel a fejem és hüvelykujjával letörölte arcomon lefolyó könnyeimet. Érintése nyomán égett a bőröm. - Nem haragszom rád, mert nem te voltál a hibás. Egyet viszont ígérj meg nekem: ne találkozz többé Damien-nel...
- De... - pislogtam zavartan, Harry kérlelően nézett a szemembe. - Damien a legjobb barátom. Nem fordíthatok hátat neki csak úgy...
- Még a szerelmünk sem ér annyit? - kérdezte reménykedve.
Nem válaszoltam. Nem tudtam válaszolni. Túl sok dolog kavargott a fejemben. Harry csendben fürkészte az arcom.
- Időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat. Te is és Damien is fontos nekem, nem akarlak titeket elveszíteni - mondtam határozottan. - Még a szerelmünk miatt sem vagyok hajlandó megszakítani a kapcsolatot azzal a személlyel, akit konkrétan Niall mellett a második bátyámnak mondhatok.
- Megértem - mondta egyszerűen, de arca semleges volt. Semmilyen érzelmet sem tudtam róla leolvasni.
Még maradtam egy ideig lent maradtam, Harry viszont már felment. Jobb, ha ma éjjel nem alszunk együtt. Nyugalomra van szüksége mindkettőnknek. Kezemben egy bögre teával mentem fel az emeletre és kopogtam be a szobám mellett levő vendégszobába. Egy halk 'Gyere' után benyitottam és odasétáltam az ágyhoz, ahol Damien feküdt.
- Hogy érzed magad? - kérdeztem meg és leültem mellé. Arcát fürkésztem; alsó ajka fel volt repedve, a bal szeme alatt egy hatalmas lila folt. Borzasztó volt így látni őt, ráadásul tudni azt, hogy ki tette ezt vele.
- Voltam már jobban is - rántotta meg a vállát és feltornászta magát ülőhelyzetbe. - Miért mondtad el Harry-nek?
- Joga volt tudni - mondtam komolyan. - Nem szeretek és nem is tudnék neki hazudni, főleg nem egy ilyen dologról.
- Ez érthető - tűnődött el, s felsóhajtott. - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a vetélytársam ver majdnem agyon.
- Örülök, hogy te ezt viccesnek tartod - mordultam rá és leraktam az éjjeliszekrényre az eddig szorongatott teásbögrét. - Most megyek. Hagylak pihenni. Jó éjt!
- Várj...! - mondta gyorsan. Felhúztam a szemöldököm és várakozóan néztem rá a fiúra. - Aludj itt ma éjjel, kérlek.
- Ezek után jó ötlet lenne? Harry élve megnyúzna... - mondtam és felálltam az ágytól.
- Még mielőtt a fiúk felkelnének, visszasurransz a szobádba - állt elő egy ötlettel.
Hosszas gondolkodás után belementem, majd az ágy másik oldalához sétáltam és befeküdtem Damien mellé. Olyan távol feküdtünk egymástól, hogy még legalább ketten befértek volna közénk. Nehezen jött álom a szememre, amin nem is csodálkozom.

Sziasztok!

Már ennyi az idő? A nagy írásban nem is vettem észre :)' Meg is érkeztem a folytatással, igaz, már szombaton :$ Elnézéseteket kérem, de a másik (új!) blogomat is írtam meg mást is csináltam...elszaladt az idő, na :) Köszönöm a 7 kommentárt és a 26 pipát, illetve a több, mint 43.000 megtekintést és a 78 feliratkozót ♥ :) Ha minden jól alakul és időben nekiülök a fejezetnek - fejben kezd már kirajzolódni -, akkor jövő pénteken érkezik a folytatás :D Jó éjt minden kedves olvasómnak, kellemes hétvégét és jó pihenést! Pusszpááá evribádii,

Macy