2012. december 25.

18.fejezet - Sosem voltam még semmiben sem ilyen biztos...

Szép jó napot, mélyen tisztelt publikum!
Meg is hoztam a várva várt folytatást :) Amint látjátok, alakítgattam a dizájnon is, a fejléc Gabriella Fisher érdeme :) Nekem nagyon tetszik, remélem, nektek is :D Köszönöm szépen a 8+1 kommentárt: Bogi, *Beccsu♥, Szilvi, 2 Névtelen, Petra, DóriStyles:3 és Yasmin E. Summer és BellaLili ♥, illetve köszönöm a 24 pipát :D Írjatok, pipáljatok és olvassatok! :) Merry Christmas to My Lovely Readers! ♥
U.i.: Figyelmeztetés! A fejezet első fele - az *~*~* jelig - erősen +18-as! Csak és kizárólag saját felelősségre olvasd!!!!
Macy
Love Sex Magic
Alexa szemszöge

Lassan mindkettőnkről lekerültek a ruhák, Josh egy percig sem tétlenkedett közben. Apró puszikkal halmozta el a mellkasom, a nyakam és az arcom. Szeme színe egy árnyalattal sötétebb lett, tekintete a vágytól csillogott. Mosolyogva megcsókolt, aztán haladt egyre lejjebb és lejjebb. A nyakamat puszilgatta és szívogatta, s közben a melleimet masszírozta. Kéjes nyögéseimet megpróbáltam türtőztetni, de nem nagyon sikerült. Josh végighúzta nyelvét legféltettebb pontomon és lassan körözni kezdett a csiklómon.
- Jesszus... - csúszott ki a számon és erélyesen felnyögtem.
Hátam ívbe feszült, artikulálatlanul kezdtem el nyögdécselni és közben beletúrtam Josh hajába. Egyik kezével a combomat cirógatta, a másikkal pedig a mellemet masszírozta. Legféltettebb pontom lüktetett, majd' felrobbantam a vágytól. Josh körülbelül 10 percig kínzott, aztán felkúszott hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Változtattam a pozíciónkon, felültem a csípőjére és ajkaimat a nyakára tapasztottam. Apró puszikkal halmoztam el a nyaka egyes pontjait, miközben Josh a fenekemre csúsztatta kezeit és óvatosan belemarkolt. Vigyorogva néztem a szemeibe és vadul lecsaptam ajkaira. A csók alatt Josh kicsit megemelt és ráültetett férfiasságára, én pedig erélyesen belenyögtem a csókba.
- Biztos, hogy akarod? - motyogta ajkaimba és megpróbált a legfájdalommentesebben belém hatolni. Szaporábban kezdtem el szedni a levegőt, egy épkézláb mondatot nem bírtam kinyögni. Végül felsóhajtottam és egy csókot leheltem Josh kulcscsontjára és mélyen a szemébe néztem.
- Sosem voltam még semmiben sem ilyen biztos... - nyögtem fel és felegyenesedtem. Nyakam hátrabicsaklott, lassan mozogni kezdtem Josh férfiasságán, amit jóleső morgásokkal fogadott.
Kezeimmel megtámaszkodtam a mellkasán, a váltakozó tempó miatt halkan nyögdécseltem és néha-néha fel is sikoltottam a gyönyörtől. Josh kezei a fenekemről a melleimre tévedtek, óvatosan beléjük markolt, s utána pedig masszírozni kezdte őket. Lehunyt szemmel és hátrabicsaklott fejjel mozogtam, Josh közepesre vette a tempót.
- Ha bármi gond van, valahogy jelezz és abbahagyjuk - nyögött fel és beljebb merészkedett legféltettebb pontomba. Csak egy hangos nyögésre futotta tőlem.
Eszembe jutott az első alkalom, amikor Harry-vel csináltam. Azt nem élveztem ennyire, mint ezt. Josh sokkal ösztönösebben és profibban kezeli a dolgokat, mint a göndörke. Josh kezei a csípőmre vándoroltak, egyre gyorsabban kezdtünk el mozogni. Fordított a helyzetünkön, most én kerültem alulra. Josh csókolgatni kezdte a melleimet, majd óvatosan szívogatni kezdte az egyiket, a másikat pedig masszírozta. Úgy éreztem, mindjárt itt a vég, hamarosan átlépünk a gyönyör kapuján. A tempó gyorsabb és vadabb lett, sikolyaim és nyögéseim betöltötték a hold világította szobát. Josh lassan kebelezte be ajkaimat, ezzel egy időben lassabbra vette tempóját.
- Nagyon jól bírod... - mosolyodott el és megsimogatta az arcom. - A régi barátnőim már ilyenkor rég aludtak és én pedig ziháltam ültem mellettük.
- Sok barátnőd volt eddig? - kérdeztem rá és közben a mellkasát cirógattam, a szemkontaktust fent tartottam.
- Mondhatni - rántott vállat és elmosolyodott. Tekintete még mindig csillogott, vágyat és szeretetet véltem belőle kiolvasni. - Neked sok barátod volt már, ha így kitértünk a témára?
- Nem mondhatnám - ráztam a fejem és egy rövid fejszámolást végezve kijött az eredmény: komoly kapcsolatom 2 volt, de ez a kettő is csak 3-4 hónapig tartott. - Harry-vel feküdtem le életemben először. Ő vette el a szüzességem, a bátyám persze őrjöngött és nagyon nem tetszett neki.
- Harry az a göndör hajú, ugye? - kérdezte, én pedig hevesen bólogattam. - A húgom sokat mesélt már a nőügyeiről. Meg is értem, miért akadtál ki. Ráadásul idősebb nőkkel kavart...azért ez nekem túl sok.
- Niall figyelmeztetett, hogy nem tanácsos komolyabb viszonyt kialakítani Harry-vel, mert a végén én járok rosszul és láss csodát, igaza lett - sóhajtottam fel és zihálni kezdtem, mert Josh lökött egyet magán, de nem ez volt az a lökés, ami a csúcsra juttatott volna minket.
- A húgom is folyton furcsa alakokkal áll össze, pedig előre figyelmeztetem, hogy nem lesz ez jó kapcsolat. Legutóbb egy drogdílerrel kavart, a srác kétszer volt elvonón, de nem tudták kigyógyítani és visszaesett. A húgomat is belerángatta, ráadásul amikor annak szemétládának nem volt már pénze kifizetni a tartozását, a húgomtól kért pénzt és még azóta se adta meg neki - láttam Josh-n, hogy a szívén viseli a húga életét és törődni akar vele, akármilyen helyzetbe is kerül. Niall is hasonlóképp viselkedik velem, amiért életem végéig hálás leszek neki.
- Niall és én köztem is szoros kötelék van, bármikor és bármiben a segítségemre van. Legutóbb, amikor kórházba kerültem, akkor is ő vitt be - Josh meglepődött a kórház szó hallatán, úgy éreztem, benne megbízhatok és mesélhetek neki a betegségemről. - Szívbeteg vagyok és minden reggel gyógyszert kell szednem, mert ha nem...eljön értem a halál. Tudom, furcsán fog hangzani, amit most mondok, de...amikor a kórházban voltam, még azon az éjszakán, mikor bekerültem, meghaltam.
- De élsz...mégis hogyan? - kérdezte, miközben lassan mozgott bennem és az oldalamat cirógatta.
- Harry... - mondtam ki a nevét undorodva. - hozott vissza a halálból. Győzködött, hogy ne adjam fel és én megfogadtam, hogy nem adom fel. Akármennyire is kicseszett velem az utóbbi két napban, hálás vagyok neki azért, amiért megmentett a haláltól.
- Én is hálás vagyok neki...nem hagyott veszni egy ilyen kedves és okos, illetve gyönyörű lányt - hajolt ajkaimra és gyengéden megcsókolt. - Kedvellek, Lexa.
- Én is nagyon kedvellek, Josh - mosolyodtam el kedvesen és viszonoztam előbbi csókját.
Gyengéd, mégis érzelemmel teli csókcsatát vívtunk egymással, Josh lassan és kíméletesen mozgott, egyre közelebb sodorva a gyönyör éléréséig. Josh elhúzódott ajkaimtól és a nyakamat szívogatta, s csókolgatta és a gerincem vonalát simogatta.
Fél óra múlva mindkettőnkön végigsöpört a kéj édes hulláma, Josh fáradtan és ziháltan feküdt mellém. Igazából én is fáradt voltam, de még nem akartam aludni. Vigyorogva kezdtem el lefejteni Josh mellkasáról a takarót, egészen a csípőjéig, s apró puszikkal halmoztam el a mellkasát és a köldöke körüli bőrfelületet.
- Mire készülsz? - kérdezte álmosan, s megcirógatta a karomat.
- Ha elárulom, akkor nem lesz meglepetés - néztem rá ártatlanul és lejjebb toltam a takarót, aminek hatására megpillantottam Josh igencsak merev férfiasságát. - Te aztán be vagy feszülve rendesen...
- Elég rád néznem vagy hallani a hangod, máris kész vagyok - mosolyodott el és feljebb csúszott az ágyon. Széles mosolyra húztam ajkaimat, amit Josh is észrevett. - Ugye nem...?
- Nagyon is de... - bólogattam vigyorogva és egy aprócska puszit leheltem merevségére. - Lazulj el...úgy mindkettőnknek könnyebb lesz.
Nem undorodtam el vagy hasonlók, sőt...még jobban feltüzelt ez a helyzet. Először csak puszikkal halmoztam el Josh férfiasságát, majd végighúztam rajta a nyelvemet is. Josh kéjesen felmordult, ami engem a folytatásra késztetett... Megnyaltam alsó ajkamat és a számba vettem a fiú (még mindig) merev férfiasságát. Josh a párnák közé zuhant, háta ívbe feszült és fel-fel mordult, ami zene volt füleimnek. Josh beletúrt a hajamba, majd a lepedőt kezdte el markolászni tehetetlenségében.
- Kezdő vagyok még az ilyesmiben, nézd el...kérlek... - húzódtam el egy pillanatra a fiútól vagyis a férfiasságától, s egy puszit leheltem a mellkasára.
- Pedig úgy bánsz velem, mintha már profi lennél benne - vigyorgott, mint a tejbe tök. Úgy érzem, kezdek ráérezni a dologra és ennek nagyon örülök.
Egy ideig kényeztettem az alattam vagyis az ajkaim alatt vergődő Josh-t, majd kielégült vigyorral az arcomon megtöröltem a számát és visszaültem az ágyba. Josh is felült, úgy láttam rajta, hogy már cseppet sem álmos.
- Kérhetnék valami innivalót? Egy kicsit megszomjaztam - hajoltam a füléhez mosolyogva és egy puszit nyomtam a fülcimpájára, amitől megremegett.
- Van egy kis pezsgő behűtve a hűtőben. Jó lesz? - villantotta felém szexis mosolyát, s közben felvett egy tiszta alsónadrágot. - Ha szeretnél, addig menj el zuhanyozni. Keresek valami pizsamaszerűséget, amiben tudsz majd aludni...vagyis gondolom, hogy nem akarsz ma éjjel visszamenni a szállodába.
- Eszem ágában sincs visszamenni, maximum majd reggel - rántottam vállat.
Josh bólintott egyet és megmutatta, hogy hol találom a fürdőszobát. Adott tiszta törülközőt, egy kinyűtt pólót és egy vadonatúj alsónadrágot. Mivel a húga gyakran jön hozzá látogatóba, így a fürdőben vannak női tisztálkodószerek - hajsampon, tusfürdő, dezodor, izzadásgátló spray, tampon és tisztasági betét -  is, ami azt jelentette, hogy nem muszáj férfi tusfürdőt használnom. Felkapcsoltam a fürdőben a villanyt és magamra zártam az ajtót, majd beálltam a zuhany alá. Nem sokáig áztattam magam, gyorsan kiléptem a kabinból és megtörülköztem. Mivel a hajamat is megmostam, így kerestem egy hajszárítót és megszárítottam. Josh adott egy vadonatúj fogkefét is, amivel fogat tudtam mosni és miután ezzel végeztem, kiterítettem a törülközőt és magamra kaptam a pólót meg az alsónadrágot. Üdén és frissen mentem ki a szobába, ami üres volt. A földön a nemrég levetett ruháink hevertek, a Hold fénye gyéren világította be a szobát. A takaró összegyűrve és a lepedő is. Megigazítottam az ágyat és Josh megkeresésére indultam.
Josh a konyhában szorgoskodott, a pezsgő már egy tálcára volt készítve, két pezsgőspohár és egy tál eper meg egy tál olvasztott csokoládé társaságában. A tv be volt kapcsolva, egy zenecsatorna késő éjszakai műsora ment éppen. Halkan Josh háta mögé surrantam, karjaimat a dereka köré fontam és egy puszit leheltem meztelen vállára.
- Ilyen hamar kész lettél? - kérdezte felém fordulva, s közben megtörölte a kezét. Lehajolt arcomhoz és egy csókot nyomott ajkaimra. - Gondoltam, összeütök kettőnknek egy kis kései vacsorát. Nem vagyok egy nagy konyhatündér, de a tükörtojás és a pirítós elkészítése nem okoz gondot.
- Ezek nekem se - kuncogtam és segítettem a fiúnak a találásban. Miután kész lettünk, letelepedtünk a kanapéra és enni kezdtünk. A telefonomat, ami idáig a dohányzóasztalon pihent, lehalkítottam és küldtem egy SMS-t a bátyámnak, hogy ne aggódjon feleslegesen. Ahogy leraktam a készüléket a dohányzóasztalra, szembeütköztem Harry smaragdzöld tekintetével, ami most fekete-fehérben ragyogott. - Jaj, ne...
- Mi az? - kérdezte értetlenül Josh, mire a tv felé böktem a fejemmel. - Ó...ha gondolod, kikapcsolhatom a tv-t és...
- Ne, nem kell - ráztam a fejem. - Szeretem ezt a dalt.
A Little Things videoklipje ment éppen, Harry hangja a fülemben, az elmémben és a lelkemben csengett. Nem tudom és nem is akarom letagadni, hogy még mindig érzek valamit a göndörke iránt. De ez az érzés kezd elhalványulni, már nem olyan erős, mint a kapcsolatunk elején volt. Talán ennek így kellett történnie. Elfordítottam a fejem a képernyőről és elkezdtem enni, vagyis inkább Josh etetett. Miután megettük a pirítósokat meg a tükörtojást, ittunk egy pohár pezsgőt és ettünk néhány szem csokoládés epret. Jóllakottan mentünk vissza a szobába, de előtte még Josh hátulról magához ölelt és egy csókot lehelt a nyakhajlatomba.
- Aludj jól, Lexa - dörmögte halkan a fülembe és egy puszit nyomott a fülem mögé, amitől megremegtem és a mellkasának dőltem.
- Egy ilyen felejthetetlen este után biztosan jól fogok majd aludni - mosolyodtam el és szembe fordultam a fiúval, majd megcsókoltam. - Köszönöm ezt az estét.
Halványan elmosolyodott és viszonozta csókomat. Amint lefeküdtem mellé az ágyba, körém fonta karjait és egy puszit lehelt a vállamra. Halkan felsóhajtottam és mosolyogva lehunytam a szemeimet. 

*~*~*

Reggel iszonyú fejfájára ébredtem, amelyet egy kis hányinger is fokozott. Álmosan felsóhajtottam és kinyitottam a szemeimet, majd az ágy másik oldalára pillantottam. Josh már nem volt ott, vagy a konyhában vagy a fürdőszobában lehetett. A nappaliba felől neszre lettem figyelmes, így halkan az ajtóhoz lopództam és hallgatolózni kezdtem. Az egyik Josh, a másik Niall hangja lehetett. Mit keres itt? Egyáltalán honnan tudja, hogy itt vagyok? Megvártam, míg becsukódik a bejárati ajtó és kimentem a nappaliba.
- Jó reggelt, gyönyörűm! - pörgetett meg a levegőben Josh és egy puszit lehelt az arcomra.
- Neked is - mosolyogtam. - Niall miért volt itt? És honnan tudta, hogy hol laksz?
- Reggel küldött egy SMS-t neked, de te még aludtál és nem volt szívem felébreszteni téged - sóhajtott fel mosolyogva és megcirógatta az arcom. - Megírtam neki, hogy itt vagy és úgy 10 perce hozott neked váltásruhát, a neszesszered és a gyógyszered. Megkért, hogy majd vigyelek vissza a szállodába.
- Niall és az az áldott jó szíve - sóhajtottam fel mosolyogva és fejemet Josh mellkasába fúrtam. - Azt gondoltam, hogy a mai napot együtt töltjük.
- Délután kezdek az Angel Share's-ben, szóval a délelőttöm szabad - mondta vigyorogva, nekem pedig felcsillant a szemem. - Elvihetlek egy városnézésre, ha szeretnéd.
Bólintottam és felcsaptam a vállamra az utazótáskám, s visszamentem a szobába. Megágyaztam és bementem a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Lezuhanyoztam, elvégeztem a reggeli teendőimet és felöltöztem. Befújtam magam egy kis parfümmel, elraktam az utazótáskámba a tegnapi ruháimat és kimentem a konyhában ügyeskedő fiúhoz. Az utazótáskámat a kanapéra dobtam, a telefonomat a zsebembe csúsztattam és leültem az étkezőasztalhoz.
- Remélem, szereted a gyümölcssalátát - fordult felém mosolyogva Josh és elém rakta az előbb említett ételt. - Kérsz hozzá valamit? Van juharszirup, méz...
- Így tökéletesen jó lesz, köszönöm - mormoltam ajkaira és egy puszit nyomtam alsó ajkára. - Niall milyen hangulatban volt? Jókedvű vagy mérges volt?
- Ahhoz képest, hogy féltem tőle...tök rendes volt. Beszélgettünk egy ideig, aztán sietnie kellett próbára - mondta teleszájjal, s közben töltött a poharamba egy kis narancslevet. - Harry teljesen maga alatt van. Nem enged be senkit se a lakosztályába, állandóan csak piál és nem is eszik.
- Nem érdekel, hogy mi van vele - rántottam vállat. - Magának köszönheti, ami történt. Nem én csaltam meg őt, hanem ő csalt meg engem. Ráadásul úgy, hogy előtte hazudott is.
- Beszélnetek kéne - javasolta, de én hevesen megráztam a fejem és megettem a maradék gyümölcssalátámat. - Ha nem, hát nem.
- Mégis mit beszélnék vele? Megbocsátok, de te is bocsáss meg, mert lefeküdtem egy pincérsráccal?! - vázoltam fel cinikusan azt a mondatot, amit mondanék Harry-nek. - Kösz, inkább kihagyom a társalgást a göndörkével.
- Rendben. Felfogtam - simított végig a karomon és apró puszikkal halmozta el a nyakamat, amibe beleremegtem. - Most már tudom, mivel lehet téged kiengesztelni.
Felkuncogtam és magamhoz húztam a fiút egy csókra, amit rögtön viszonzott is. Vadul faltuk egymást, Josh keze már a felsőm alatt kalandozott. Remegő kezekkel eltoltam magamtól a fiút, aki értetlenül meredtem rám csokoládébarna íriszeivel.
- Vissza kéne mennem a szállodába, a bátyám már vár - húztam gúnyos mosolyra ajkaimat és elvittem a mosogatóhoz a tányérom meg a poharam, illetve a villát, amivel ettem. Josh nem hagyta annyiban a dolgot, körém fonta karjaimat és belecsókolt a nyakhajlatomba. - Nem lesz ennek jó vége, hogy folyton az ágyban kötünk ki...
- Én kifejezett az ágyban szeretek lenni a legjobban, olyan gyönyörű lányokkal, mint Te - suttogta fülembe elhaló hangon, ágyéka nekifeszült a fenekemnek, amit egy kéjes sóhajjal fogadtam. - A bátyád biztosan megértené, ha késnénk egy kicsit. Különben is, próbára ment.
- Nem baj - mondtam és szembe fordultam vele, karjaimat pedig a csípője köré fontam. - Városnézést ígértél, nem? Ahhoz nem elég 2 óra.
- Na jó - sóhajtott fel és elengedett, majd a vállára csapta az utazótáskám. - Menjünk, mert addig úgysem hagysz békén. Ami nem baj.
- Na ugye - kuncogtam és követtem a bejárati ajtón távozó fiút.
Lesétáltunk az autóig, ahova egy rövid csókcsatát követően ültünk be. A szállodáig tartó út fél órás volt, de egy szép kis dugóba keveredtünk, ami még ráduplázott erre a fél órára. A rádió szólt, Josh kínjában már a nyakamat csókolgatta és a combomat simogatta.
- Nem a szobádban vagyunk, emlékszel? - kérdeztem egy hatalmas sóhajt követően és tekintetem a mellettem ülő fiú íriszeibe fúrtam. - Amíg a szállodába nem érünk, bírd ki, légy olyan kedves.
- Nehéz lesz - ült vissza rendesen a helyére, de előtte még megcsókolt. 
Később kiderült, a dugót egy meghibásodott jelzőlámpa okozta. Egy óra múlva értünk a szállodához, ahol a fiúk rajongói táboroztak, különböző transzparensekkel felszerelkezve. Josh összekulcsolta ujjainkat és bementünk az épületbe, aminek az aulája hemzsegett a lesifotósoktól és az újságíróktól. Josh utat tört a liftig, ahol egy nem várt személybe botlottunk. Harry állt, jobban mondva dülöngélt a liftben és egy üveg Jack Daniels-t szorongatott, aminek a fele már jócskán elfogyott.
- Erről beszéltem - motyogta a fülembe Josh és körém fonta karjait.
- Én meg mit mondtam rá? - dőltem mellkasának és a hasamon nyugvó kezeire csúsztattam az enyéimet. - Azt, hogy nem érdekel. Egyáltalán, te honnan tudtál erről?
- Niall említette, mikor eljött hozzám a cuccaiddal - Harry rögtön felénk kapta a fejét, tekintete könnyes volt, szemei alatt fekete karikák húzódtak. 
- Értem - bólintottam és egy pillanatra rá néztem Harry-re. - Szia!
- Szia, Lexa! - mosolyodott el, szeme egyből felragyogott. 
Egyikünk sem szólt egymáshoz, csendben vártunk addig, amíg a lift a legfelső emeltre fel nem ért. Josh összekulcsolta ujjainkat, majd elköszöntünk Harry-től és bementünk a lakosztályba, ahol Niall, Liam és tegnap óta én laktunk. Josh lerakta az utazótáskám a bőröndöm mellé és leült a kanapéra, engem pedig az ölébe húzott. Kuncogva döntöttem a fejemet a vállára és lerúgva a cipőimet a lábamról, befészkeltem magam Josh ölébe, csakúgy, mint tegnap este.
- Nem úgy volt, hogy várost akarsz nézni? - kérdezte kajánul elmosolyodva, s felhúzta a szemöldökét.
- Azt még várhat... - mosolyodtam el és egy puszit nyomtam állára.
Beszélgettünk, közben a tv-t néztük és csak lazultunk. Úgy fél óra elteltével kopogásra lettünk figyelmesek, Josh lerakott az öléből és az ajtóhoz sietett. Az ajtóban egy megtört, ám nagyon részeg és fáradt személy állt. Erőtlenül lökte el az ajtóban álló Josh-t és lassú, de magabiztos lépésekkel közeledett felém. Kezében egy csokor vörös rózsa volt a Jack Daniels helyett. 
- Lexa... - mosolygott rám erőtlenül, én pedig undorodva álltam fel a helyemről és Josh karjaiba bújtam. - ne csináld már, beszéljük meg.
- Ha kijózanodsz és kialszod magad, s talán lefürdesz...akkor, talán - sóhajtottam, mert a göndörke bűze eléggé felkavarta a gyomrom. Mióta ihatott már és ráadásul nem is fürdött?! - Most menj el, kérlek. Nem vagyok olyan állapotban, hogy beszéljünk.
- Addig el nem megyek innen, amíg meg nem beszéljük a dolgokat - emelte fel a hangját, tekintete villámokat szórt.
- Harry, szépen kérlek, menj el - mondtam és a vállára helyeztem a kezem, tekintetem pedig az övébe fúrtam. - Mindkettőnknek ez lesz a legjobb, értsd meg.
- Nem, nem fogok belenyugodni abba, hogy elveszítelek - rázta a fejét és eldobta a csokrot, ami halkan ért földet. - Szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz...
- Igen, de csak úgy, mint egy barátot. Eljátszottad a bizalmamat, a szerelmemet és a szeretetemet, amit irántad éreztem - mondtam könnyeimmel küszködve, Josh nyugtatólag a derekamra simította karjait. - Sajnálom, de köztünk mindennek vége. Felejts el, menj és legyél boldog Taylor-ral. Megérdemlitek egymást.
- Lexa, nagyon szépen kérlek, akár térden állva is...ne tedd ezt. Hát elfelejtetted, hogy mennyire szerettük egymást? Mert én nem felejtettem el, soha nem fogom elfelejteni... - erősködött, s közben megfogta a kezem. - Még sosem szerettem ennyire egy lányt, mint Téged. 
- Fogd fel, hogy én már túlléptem rajtad. Szép és jó, amit elmondtál...de holnap emlékezni fogsz majd a szavaidra? Részeg vagy és álmos... - engedtem el a kezét. - Vegyél egy jó meleg fürdőt, igyál egy csésze teát és feküdj le aludni. Ha akarod, szólok Niall-nek és a fiúknak, hogy rosszul érezted magad, és azért nem mentél próbára.
- Én téged akarlak... - motyogta, s egy könnycsepp folyt végig az arcán. Aztán egyre több és több, szinte már patakzott a könnye. 
Kibújtam Josh öleléséből és megbeszéltem vele, hogy elmegyek Harry-vel a lakosztályába és segítek neki elaludni. Josh ódzkodva, de beleegyezett és egy csók után 'utamra' engedett. Átkaroltam Harry derekát, s lassan elsétáltunk a lakosztályáig, ami nyitva volt. Becsuktam magam után az ajtót, és leültetettem Harry-t az ágyra.
- Szólok a szobapincérnek, hogy hozzon neked egy csésze teát. Jó? - kérdeztem a kissé kótyagos göndörkét, aki csak szipogva bólintott. A telefonhoz léptem és szóltam a szobapincérnek. Egy sóhajt követően Harry felé fordultam. - Fürödj le, addig megágyazok.
- Nem kéne ennyire törődnöd velem, azok után, ami köztünk történt. Gyűlölnöd és kerülnöd kéne - mondta szipogva, s letörölte könnyeit a pulóvere ujjával. - De azért jól esik, és köszönöm. 
- A barátok segítenek egymáson - bármennyire is nehéz volt kimondanom a barátok szót, muszáj voltam ezt tenni. - Te is sokat segítettél nekem, kötelességemnek érzem, ha viszonozom. 
Halványan elmosolyodott és felállt, majd magához ölelt. Először elakartam húzódni, aztán viszonoztam és biztató mosollyal elhúzódtam a fiútól. A szobapincér pont jókor jött, mosolyogva vettem el tőle a tálcát, amin a csésze volt és becsuktam az ajtót. 
- Menj és fürödj le, aztán idd meg ezt - böktem a csésze felé, amit már az éjjeliszekrényre tettem. - és utána aludd ki magad.
- Igenis, anyu - vigyorgott s elsietett, pontosabb elbukdácsolt a fürdőbe. 
Mosolyogva megráztam a fejem és gyorsan megágyaztam Harry-nek, aztán behúztam a sötétítőket és felkapcsoltam a villanyt. Úgy 10 perc múlva kinyílt a fürdőszoba ajtaja és Harry lépett ki rajta, tiszta boxerban és egy fehér pólóban. A levetett ruháit a bőröndjére dobta, s bedőlt az ágyba, majd feltornázta magát ülő helyzetbe. A kezébe nyomtam a teáját és leültem az ágy szélére.
- Menj csak vissza a barátodhoz, innentől már elvagyok egyedül is - bökött a fejével az ajtó felé. - Még egyszer köszönöm a segítséged és sajnálom, ami történt.
- Semmiség - értettem a segítségnyújtásomra, majd felálltam a helyemről és az ajtó felé indultam, de megtorpantam és visszafordultam a fiúhoz. Lassan az ágyához lépkedtem és nyomtam az arcára egy puszit. - Aludj jól, Hazza!
- Most már biztosan aludni fogok. Egy angyal őrzi majd az álmaimat - simított mosolyogva végig a karomon, amibe beleremegtem.
Sietős léptekkel elhagytam a lakosztályt és az enyémbe, pontosabban a bátyámékkal közös lakosztályba igyekeztem. Josh a kanapén ült, a telefonját nyomkodta. Mosolyogva nézett fel rám, mikor meglátott az ajtóban és felém intézte lépteit. Karjaimat körém fonta és érzékien megcsókolt.
- Hogy van a göndörke? - kérdezte érdeklődve.
- A történtekhez képest jól...azt hiszem - mondtam.
Amíg el nem felejtettem, felhívtam Niall-t, hogy Harry nem tud menni próbára és hogy szóljon Paulnak. Kérdezte, hogy mi a baja a göndörkének, mire azt feleltem, hogy egy kicsit rosszul érezte magát a sok pia miatt. Beszéltünk egy kicsit, aztán letettem a telefont és Josh-ra néztem. Összekulcsolta az ujjainkat és egy csókot váltva egymással elindultunk a reggel betervezett városnézésünkre.

2012. december 23.

17.fejezet - Pofa be, Styles!

Szép jó napot, kedveskéim!
Kifogtatok rajtam, mert csak jövő hétre akartam hozni a fejezetet... :D Köszönöm a 9+1 kommentárt: Katie Boo, Juccus, Róka Edina, Cher Lloyd, •Little Zsoo• ♥, Bogi, Reginaa. :), Destiny, *Beccsu♥ és BellaLili, aki a chatben írt ♥ :D, illetve köszönöm a 28 pipát :) Azt hiszem, nem nagyon fogtok majd örülni a történtek miatt...de kell ilyen is :D A fejezethez csatolt dal tudom, hogy Tayloré, de...én szeretem Taylor zenéit, NEM a lányt :) Csak és kizárólag a munkásságát szeretem :) Ne ítéljetek el miatta, de szeretem a country stílusú zenét is, nemcsak a popot meg a rockot :) Ennyi lett volna szóbeszéd, jó olvasását, kommentáljatok és pipáljatok! Kellemes szünetet, és ünnepeket minden kedves erre járónak és rendszeres olvasómnak! :D Puszpáá evribádii :P 
U.i.: Harry drága nem tudta eldönteni, hogy együtt van-e Taylor-ral...azt mondta: Maybe...Yeah. Hát okéé, majd megtudjuk, egyszer... Addig is, itt a videó, amiben ezt nyilatkozta: Harry Styles confirms relationship with Taylor Swift
Macy

We Are Never Ever Getting Back Together
Alexa szemszöge

Egy ideig csendben álltam és vártam, hogy észrevegyen valamelyikük. Taylor igencsak elvolt Harry hajának birizgálásával, a fiú pedig vigyorogva tűrte a kényeztetést.
- Azt hiszem, megzavartam valamit - szólaltam meg komoran és dühösen. - Csak a cuccaimért jöttem. 
- Várj...mi?! - akadt ki Harry és lelökte magáról az őt csókolgató szőkeséget. - Lexa, erre igazán semmi szüksé...
- Pofa be, Styles! - mordultam rá és a bőröndömhöz léptem. Szúrós szemekkel a fiúra néztem, akit csupán csak egy párna takart. - Nem elég, hogy a szemembe hazudsz...ráadásul még meg is csalsz? Hát milyen ember vagy te? Ezzel betelt nálam az a bizonyos pohár...mi végeztünk. Legyél boldog Taylor-ral!
Megakart szólalni, de én nem hagytam. Szó nélkül megfogtam a bőröndömet és idegesen kisétáltam a lakosztályból, magam után becsapva az ajtót. Elegem volt Harry ostoba játékaiból, számomra itt és most vetett véget a kapcsolatunknak. Megkerestem a bátyámék lakosztályát, ahova szipogva kopogtam be. Egy aggodalommal teli, csokoládébarna szempár tulajdonosa nyitott ajtót. Zokogva fúrtam fejemet Liam vállába, aki rögtön körém fonta karjait és nyugtatni próbált azzal, hogy a hátamat simogatta.
- Mi történt, Lexa? - kérdezte a fülembe suttogva, s közben becsukta mögöttünk az ajtót és beterelt a lakosztály nappalijában található kanapéhoz.
- Harry... - nyöszörögtem, mivel egy épkézláb mondatot nem tudtam kinyögni. - megcsalt, a lakosztályunkban...Taylor-ral.
- Micsinált?! - reagált hasonlóképpen, mint Zayn. - Nem értettél véletlenül valamit félre?
- Ó, dehogynem - vágtam rá gúnyosan. - Taylor csak megszerette volna nézni, hogy milyen a lepedő minősége. Erre a feladatra pedig felkérte Harry-t, mint segítség.
- Szóval...lefeküdtek - kezdett neki összeállni a kép. Erőtlenül bólintottam és magam alá húztam a lábaimat, törökülésbe fészkelve ezzel magamat. - Harry-nek mi oka volt a megcsalásra? Hisz jól megvoltatok egymással, vagy nem?
- Hát ez az. Még magam sem tudom, mit követtem el, hogy ezt művelte velem - mondtam most már nyugodtabban, sírás és szipogás nélkül. - Igazából, már nem is érdekel. Ha neki Taylor kell, tessék. Én magam adtam rájuk az áldásomat, legyenek boldogok. 
- Túl könnyen adod fel ezt a kapcsolatot...nem gondolod? - vonta fel érdeklődve a szemöldökét, amivel mosolyt csalt az arcomra, mert szerintem így viccesen nézett ki.
- Nem - vágtam rá határozottan. - Elegem lett Harry ócska és gyerekes játékaiból, kezdve a hazugsággal. Elhittem neki, hogy próbára megy veletek, erre kiderült, hogy nem is volt próbátok. Taylor-ral és Lou-val, illetve Lux-al töltötte a délutánját, a Central Parkban. Aztán...ma reggel nem tetszett neki, hogy a szemébe mondtam az igazat, miszerint ő hazudott, felment benne a pumpa...és megütött.
- Látszik is - nyúlt óvatosan az arcomhoz, mire felszisszentem. - Várj csak...keresek egy elsősegélydobozt és lefertőtlenítem a sebet.
Bólintottam, majd egy pillanatra lehunytam a szemem. Teljesen elment a kedvem a bulizástól, semmi humorom ahhoz, hogy leigyam magam és másnap szenvedjek az alkohol hatásaitól. Elővettem a mobilom és írtam egy SMS-t Eleanor-nak, miszerint nem akarok velük menni bulizni. 2 percbe se telt, válaszolt is. 5-10 perc múlva idejön, a Little Mix legénységével. Ennek örültem, mert legalább a lányok jókedvre tudnak majd deríteni.
- Lexa... - mosolygott kedvesen Liam, kezében egy elsősegélydobozzal. - megengeded, hogy lefertőtlenítsem és leragasszam a sebed?
- Igen. Köszönöm, Liam - mosolyogtam rá hálásan, a fiú pedig bólintott egyet. - Nem gond, ha Eleanor és a Little Mix idejön? Lemondtam, hogy elmegyek velük bulizni.
- Dehogyis - legyintett és lassan a sebemhez nyomta a fertőtlenítőt. Iszonyatosan csípte, végső elkeseredésemben az alsó ajkamba haraptam. - Nagyon fáj?
- Nemigazán. Csupán csak csípi a fertőtlenítő - motyogtam, majd megvártam, hogy Liam leragassza a sebem. Hálám jeléül szorosan magamhoz öleltem és nyomtam egy puszit az arcára. - Még egyszer, köszönöm. 
- Semmiség - mosolygott szerényen.
Beszélgetni kezdtünk, aztán kopogtattak az ajtón. Azt gondoltam, hogy a lányok azok, de nagyot tévedtem. Liam nyitott ajtót, Harry állt a küszöbön. Szemem könnyes lett, nem akartam semmit se megbeszélni Vele. Liam nagy nehezen beengedte, Harry hosszasan győzködte. A göndörke egyből észrevette az elsősegélydobozt, tekintete aggodalmat sugárzott. Leült mellém a kanapéra, én arrébb csúsztam az ülőalkalmatosság sarkába.
- Tudom, most mérges vagy rám és látni sem akarsz - motyogta, mire komor arccal bólintottam. - Szeretném elmondani az igazat...
- Én meg azt szeretném/akarom, hogy elmenj innen és végre békén hagynál! - mordultam rá és felálltam a kanapéról. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam, majd Harry-re néztem és fejemmel a nyitott ajtó felé böktem. - Taylor már biztosan aggódik érted. Menj és nyugtasd meg, hogy jól vagy. Engem hagyj békén...nem vagyok rád és a hülye meséidre kíváncsi.
- Lexa...kérlek, beszéljük meg, higgadt ember módjára - lépett elém, alig pár centiméter választott el minket egymástól. - Szeretlek...nem akarlak elveszíteni.
- Gondoltál volna előbb erre, minthogy megcsalsz! - mormoltam és karon ragadtam. Kitessékeltem a lakosztályból és az orrára csaptam az ajtót. - Hagyj békén!
Egy ideig dörömbölt és kiabált, hogy engedjem be. Pár perc múlva a zaj elült, helyét felváltotta a lányok jókedvű kacaja. Mindannyian ki voltak öltözve. 
- Nem hagyjuk, hogy egy srác miatt ülj itt egész este és csak gubbassz a tv előtt! - mondta Perrie határozottan, a többiek helyeslően bólogattak. - Gyerünk, Lexa! Elő a party ruhát és irány a buli!
Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy Perrie-nek igaza van. Nem érdemes szomorkodni, főleg nem egy nőcsábász férfi miatt. 
- Oké, oké - mosolyodtam el. - Elmegyek veletek bulizni. 
- Ez a beszéd, csajszi - vigyorgott Perrie, s elővette a nemrég vett új szerelésem. - Menj és zuhanyozz le, aztán megcsináljuk a sminked. A hajadra vigyázz!
Bólintottam egyet, s bementem a fürdőbe. Lekaptam a magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Miután kellően felfrissültem, magam köré csavartam egy törülközőt és kilibbentem a szobába. Perrie a kezembe nyomott egy bordó, csipkés tangabugyit, miszerint azt vegyem fel. Félénken és tétovázva, de felvettem az aprócska kis textilt és belebújtam a buliszerelésembe. Jesy keresett egy fekete bőrdzsekit, amit hozzácsaptam a szetthez. Leigh röpke 10 perc alatt megcsinálta a ruhámhoz illő sminket, amit mosolyogva néztem meg a fürdőszobai tükörben.
- Dögös - bólogattak a lányok vigyorogva. Igazából szokatlanul éreztem magam, hogy csupán csak egy melltartó takarja a mellkasom egy részét.
- Ha valaki meglát majd, azt fogja rólam hinni, hogy egy ócska kurva vagyok - motyogtam elpirulva. A lányok megrázták a fejüket, Perrie és Eleanor felsóhajtott. Összébb húztam a kabátomat és végignéztem a lányokon. - Mehetünk?
- Vigyázz New York! - ujjongtak a lányok és szinte feltépték az ajtót, hogy elhagyhassuk a lakosztályt.
A folyosón összefutottunk mind az öt fiúval. Hallottam, ahogy az álluk a padlón koppan. Niall vigyorogva nézett rám, pedig arra számítottam, hogy visszaküld a lakosztályba és arra kér, hogy öltözzek fel normálisan. Talán rájött, hogy már felnőtt nő vagyok és nem kellene irányítania. Harry reakciója volt a legjobb. Tetőtől talpig végigmért, majd megnyalta alsó ajkát és tekintetét az enyémbe fúrta.
- Ha végigstíröltetek minket, akkor a lányokkal elindulnánk - köszörülte meg a torkát vigyorogva Perrie és belém karolt. - Alexának pasit kell vadásznunk.
- Bizony ám! - mosolygott Eleanor és ő is belém karolt.
Harry meglepetten és meghökkenten nézett rám. Megrántottam a vállamat, s miután elköszöntünk a bátyáméktól, lelifteztünk a szálloda aulájába. Egy hófehér limuzin várakozott az épület előtt, Eleanor rendelte nekünk. Nevetgélve ültünk be a hatalmas járműbe, majd Perrie felbontott egy pezsgőt.
- A csajos estére! - töltött mindenkinek egy kis pezsgőt és koccintottunk. Mosolyogva kortyoltam bele az arany színű nedűbe, a hideg ital jólesően folyt végig a torkomban. - Valaki még pezsgőt?
- Én kérek - szólalt meg Leigh-Anne és a poharát Perrie kezébe nyomta.
Amíg a szórakozóhelyhez nem értünk, elfogyasztottunk egy üveg pezsgőt és felbontottunk egy üveg Jim Beam-t. Jól indul az este, úgy érzem.

*~*~*

Hangos zene, nyomott levegő és cigaretta füst. Ezek fogadtak, mikor beléptünk az Angel’s Share nevű szórakozóhelyre. A klub alatt egy japán kávézó található, a szórakozóhely bejáratának ponyvatetején jelzi is a kiírás. A lányok a bárpulthoz siettek, bár amennyire a hatalmas tömegben lehetett sietni. Én is nagy nehezen áttuszkoltam magam a tömegen, s leültem az egyik bárszékre. Perrie és Eleanor lehuppant mellém, s rendeltek valami koktélt.
- Mit adhatok, gyönyörűm? - fordultam felém szexis mosollyal a pincérsrác.
Tökéletesen kidolgozott felsőtestét csak egy fekete trikó takarta, sötétbarna haja fel volt zselézve, mogyoróbarna szemei pajkosan csillogtak. Egy szóval letudnám írni ezt a srácor: tökély. Vigyorra húztam ajkaimat és megszólaltam.
- Mit ajánlasz? - kérdeztem incselkedve, közben kibújtam a bőrdzsekimből. Kezdett felforrósodni a hangulat.
- 5 perc múlva vége a munkaidőmnek... - kezdett bele, áthajolva a pulton. Lehelete ajkaimat csiklandozta. - talán akkor megmutatom. Négyszemközt.
- Már alig várom. - vigyorogtam.
A srác kacsintott egyet és eltűnt a pult melletti ajtó mögött. Perrie oldalba bökött és arcomat maga felé fordította, s megigazította sminkem. Igazából én annak vagyok a híve, hogy előbb megismerem a srácot és csak utána fekszem le vele. Várjunk csak...Harry vette el a szüzességem, azelőtt még sosem kerültem ennyire intim viszonyba fiúval. De ha már a sors így hozta, újítsunk a hagyományokon.
- Ha nem lenne barátom... - szólalt meg Perrie, hangjában némi féltékenységet és csalódottságot véltem felfedezni. - esküszöm, lecsaptam volna erre a srácra.
- Bejössz neki, Lexa - bökött oldalba vigyorogva Eleanor. Igaza van, bejövök a srácnak. És ő is nekem, nagyon is. - Ahogy rád nézett...
- És milyen jól is néz ki... - sóhajtottam fel vágyakozva.
Nem is figyeltem arra, hogy valaki körém fonta karjait és belecsókol a nyakhajlatomba. Ijedtem kiesett a kezemből a bőrdzsekim, erélyesen felnyögtem.
- Mehetünk, gyönyörűm? - dünnyögte erotikusan a fülembe a pincérsrác.
- I-igen - nyögtem ki végül.
Felvettem a kabátomat a földről és belebújtam, hogyha kimegyünk az utcára, ne fázzak annyira. Elköszöntem a lányoktól, majd a srác összekulcsolta ujjainkat és kimentünk az szórakozóhely elé. Szívdöglesztő mosollyal magához húzott, karjait szorosan a csípőm köré fonta s megcsókolt. Nyelve bebocsátást kért a számba, amit meg is adtam neki. Nyelvünk vad táncot járt, egy idő után azonban levegőhiány miatt elhúzódtunk egymás ajkaitól.
- Mi a neved, cica? - kezdett megtetszeni az, hogy folyton becézget.
- Alexa...de a barátaim és a családom is Lexa-nak hív - mosolyogtam, s közben felvetettem a tarkója köré a karjaimat. Tekintete még mindig csillogott, ajkain szexis mosoly ült. - És téged?
- Josh. De neked bármi leszek, ha szeretnéd - hajolt ismét ajkaimhoz, s vadul falni kezdte ajkaimat. Kezeivel elindult a bőrdzsekim alá, derekamat cirógatta és néha bele is markolt. Belenyögtem a csókba és olyan közel húzódtam hozzá, amennyire csak tudtam. Egy pillanatra elhúzódott tőlem és arcomra helyezte kezét, s cirógatni kezdte. - Hozzád vagy hozzám menjünk?
- Menjünk hozzád... - mondtam kacérkodva.
A szórakozóhely hátsó bejáratához igyekeztünk, ott parkolt ugyanis Josh autója. Kikerekedett szemekkel és meglepetten ültem be a '65-s évjáratú Ford Mustangba, aminek az anyósülés felüli ajtaját Josh nyitotta udvariasan. Az éjfekete autó ülései fekete bőrrel voltak bevonva, a műszerfal modern stílust tükrözött. Josh beült mellém és kedvesen elmosolyodott.
- Tetszik? - kérdezte, s közben az egyik kezét a combomra simította.
- Szeretem a régi stílusú autókat - mosolyogtam. - A nagyapámnak volt régebben egy Ford Mustangja, de az ő autója piros volt és eléggé megviselt. Sokat kocsikáztam vele, amikor kicsi voltam.
- Szóval...sokat jelent neked ez az autó - mosolygott kedvesen és megértően.
- Igen...ugyanis két éve veszítettem el a nagyapámat - folyt végig egy kósza könnycsepp az arcomon, de nem azért mert szomorú voltam és letört. - Ő volt a szüleimen és a bátyámon kívül a legfontosabb személy az életemben. Szinte ő nevelt fel és nagyon nehéz volt az elvesztésének feldolgozása.
- Sajnálom, Lexa - simogatta meg az arcomat. - Mesélhetnél még magadról, mondjuk egy pohár bor mellett. A vendégem vagy.
- Rendben - egyeztem bele mosolyogva.
Josh kitolatott a parkolóból és elindultunk a lakására. Egész úton csendben voltunk, a rádió szólt halkan. A fejemet az ablaküvegnek döntöttem és úgy néztem a gyönyörűen kivilágított New York-t. Fél óra elteltével Josh leparkolt egy tömbház előtt, s kipattant az autóból. Kinyitotta nekem az ajtót és kisegített a járműből. Összekulcsolta ujjainkat és fellépcsőztünk a 4.emeletig. A fiú előhalászta a lakása kulcsát és benyitott a sötétségben úszó lakásba.
- Itt lakom, úgy három éve - sóhajtott és felkapcsolta a villanyt. - Los Angelesből költöztem ide, a szüleim válása után. Kérsz valamit inni, esetleg?
- Azt hiszem, nemcsak én mesélek magamról - ültem le mosolyogva a kanapéra. - Ha van valami jó erős piád, az jól esne. Köszi.
- Előbb te mesélj - kérlelt mosolyogva és közben egy whisky-s poharat nyomott a kezembe, amibe töltött egy kis Jack Daniels-t. - Mi szél hozott New Yorkba? Mert biztosan nem New York-i vagy, találkoztam volna már veled akkor.
Belekortyoltam italomba és miután lenyeltem, felsóhajtottam.
- A bátyámmal és a barátaival jöttem, Londonból - válaszoltam kérdésére. - Nem tudom, hallottál-e már a One Direction nevű zenekarról...?!
- A húgom odavan értük - mosolygott.
- Szóval...Niall, a banda egyetlen ír tagja a testvérem. Igazából nem ő kért meg, hogy kísérjem el őket, hanem az ex barátom - motyogtam, s visszagondoltam arra a délutánra, amikor Harry-vel az útról beszélgettünk. - Harry Styles a pasim volt, egészen ma délutánig.
- Mi történt köztetek? - kérdezte óvatosan és közben közelebb ült hozzám. Tekintete az enyémet kereste.
- Egész egyszerűen a szemembe hazudott és megcsalt. Taylor Swift-tel - tettem hozzá undorodva. - A lányok, akikkel a klubban voltam, elakarták feledtetni velem Harry-t, és új pasit akartak nekem találni.
- Sosem voltam oda azért a lányért - utalt ezzel Taylor-ra és felnevetett, amivel nekem is mosolyt csalt az arcomra. Egy ideig az arcomat fürkészte, míg végül meg nem akadt a tekintete a beragasztott sebemen. - Mi lett az arcoddal?
- Kiosztottam Harry-t és nem tetszett neki. Meglendült a keze és teljes erőből megpofozott - mondtam és belekortyoltam az italomba. - Nem hanyagolhatnánk ezt a témát? El szeretném felejteni Harry-t és a történeteket. Inkább mesélj magadról.
Töltött egy kis Jack Daniels-t a poharába, majd az enyémbe és felsóhajtott. Mesélni kezdett a gyerekkoráról, a középiskolás éveiről és jelenlegi életéről. Néhány történeten jót derültem, majdnem leborultam a kanapéról.
Ahogy kezdtünk feloldódni egymás közelében - és persze a piától, ami lassacskán elfogyóban volt - egyre inkább kívántam Josh-t. Ő is hasonlóképp érezhetett, mert folyamatosan a combomat vagy a karjaimat cirógatta. Végül lerúgtam magamról a bokacsizmám és befészkeltem magam Josh ölébe. Reflexszerűen körém fonta karjait és egy puszit nyomott a vállamra.
- Jól érzem magam veled, Lexa - mormolta érzékien a fülembe és lassan beleharapott a fülcimpámba. Halkan felsóhajtottam és még jobban hozzábújtam.
- Akkor... - húztam a szó végét és mélyen a fiú szemébe néztem. - mire várunk még?
Kajánul elvigyorodott és mohón lecsapott ajkaimra. Egy pillanatra elhúzódott tőlem és lerakott a kanapéra. Értetlenül néztem fel rá, még mindig mosolygott. Felém nyújtotta jobbját, félénken a tenyerébe csúsztattam a kezemet és felálltam a kanapétól. Josh egy könnyed mozdulattal felkapott az ölébe, mire kitört belőlem egy vidám kacaj és karjaimat a tarkója köré fontam. A szobájába vitt, ahol lassan lerakott az ágyra és bezárta az ajtót.
- Készülj fel életed legfelejthetetlenebb éjszakájára... - mormolta alsó ajkamba és egy forró csókban forrtunk össze újra.
Kizártam a külvilágot, nem gondoltam semmire és senkire, csakis Josh-ra. Karjaimat a fiú csípője köré fontam, s ezzel húztam magamhoz egy vérpezsdítő csókra. Emlékezetes éjszakát szeretnék és azt hiszem, ez az lesz...

2012. december 17.

16.fejezet - Bizalom?

Sziasztok!
Elképesztően hálás vagyok a 6 kommentért és a 29 pipáért :) Úgy tűnik, Harry becsapott minket, a rajongókat, ugyanis azt hazudta, hogy nincsenek együtt Taylor Swift-tel. A napokban napvilágot látott egy kép, amin igencsak nem azt tanúsította, amit kijelentett :)" Kézen fogva andalogtak, ha jól tudom, már Londonban :S Ti mit gondoltok? Harry tényleg hazudott nekünk vagy csak azért csinálja azt, amit csinál, mert Swift kisasszony irányítja? Én erre tippelek...mert amiket lehet hallani erről a lányról..pfú, nem tudom :(" Bízzunk abban, hogy hamarosan tisztázódni fog majd ez az egész helyzet :D Jó olvasást,
Macy

As Long As You Love Me (Megan & Liz's cover)
Alexa szemszöge

Nyúzottan, kialvatlanul és könnyes szemmel ébredtem reggel. Harry aludt, karjával azonban erősen fonta körbe derekamat. Nehézkesen lehámoztam magamról a fiú karját, s kipattanva az ágyból a behúzott sötétítőkhöz bukdácsoltam. Lassan elhúztam a függönyöket, a felkelő nap fénye váratlanul kezdte égetni a tekintetem. Harry morgolódva ült fel az ágyban, tekintetét felém irányítva.
- Miért keltél fel ilyen hamar? - kérdezte rekedtes hangon és kikászálódott az ágyból. Megnyugodtam, hogy legalább alsónadrág volt rajta. - Egyáltalán miért nem hívtál vissza, mikor tegnap este felhívtalak?
- Nyugalomra és egyedüllétre volt szükségem - motyogtam és tekintetemmel a bézs színű szőnyeget kezdtem el fixírozni. - Egy kávézóban voltam, ha nagyon tudni akarod. Egy ideig egyedül üldögéltem a gondolataimba temetkezve, aztán csatlakozott az egyszemélyes kis társaságomhoz Eleanor és Perrie. Velük jöttem vissza a szállodába.
- Már azt hittem, hogy valami pasi van a dologban - mondta egy megkönnyebbült sóhajt követően és közelebb érve hozzám, körém fonta karjait s megakart csókolni. Csakúgy, mint tegnap, elhúztam a fejemet és kibújtam öleléséből. - Alexa, megmondanád, hogy mégis mi bajod van? Folyamatosan kerülöd azt, ha megakarlak csókolni. 
- Talán mert van okom rá... - mondtam a könnyeimmel küszködve. - hol voltál tegnap délután? 
- Próbán voltam a fiúkkal, de ezt tudtad - mondta. Arcáról lerítt és a tekintetéről is, hogy hazudik. - Kételkedsz bennem? Vagy talán nem bízol meg bennem, a barátodban?
- Bizalom? Már rég elveszett, már nagyon régen - fakadtam ki, s ekkor tört el a mécses. - Tudom, hogy tegnap nem próbán voltál. És azt is tudom, hogy kivel töltötted a délutánt. Eleanor és Perrie mutatott egy cikket, amiben volt egy kép, rólad és Taylor Swift-ről. A Central Parkban voltatok, és igencsak jól éreztétek magatokat. Mégis mekkora baromnak nézel? Beetetsz olyannal, ami egyáltalán nem igaz? 
- Kémkedtek utánam? Mi jogon? - kérdezte üvöltve, tekintete szikrákat szórt. - A lányoknak nem volt jobb dolga, mint utánam szaglászni? És neked? Miért nem mentél el vásárolni vagy valami? Jobb a pasid minden egyes lépését nyomon követni, ugye?
- Még te vagy kiakadva? - ordítottam és ellöktem magamtól a fiút. - Én nyugodtan eltűrtem, hogy tegnap csak úgy itt hagytál. Naiv és buta voltam, mert hittem neked. Próbára mész...hát persze. Kipróbálni, hogy milyen egy másik lánnyal a lepedőakrobatásdi.
Nem hittem volna, hogy megteszi, amit tett. Kezét meglendítette és egy hatalmas pofon csattant arcomon. Az ütéstől elvesztettem az egyensúlyom és lerogytam a szőnyegre. Orromból megeredt a vér, arcom iszonyúan fájt, szinte már égette a fájdalom. Éktelen zokogásban törtem ki, magam alá húztam a lábaimat és térdeimnél összekulcsoltam a karjaimat. Harry tétlenül állt előttem, undorral néztem fel rá.
- Férfias dolog megütni egy lány, igaz? Mit értél el ezzel, hm? - erőt vettem magamon és felálltam, orromhoz nyomtam egy zsebkendőt és letöröltem a pirosló folyadékot. - Nem elég fájdalom az számomra, hogy megcsalsz és a szemembe hazudsz. Még meg is ütsz? Hát milyen ember vagy te?! Szerencséd, hogy nem ijedek meg ilyen dolgoktól. A szemedbe mondom az igazat, akár tetszik, akár nem. 
- Nem is tudom, mi ütött belém... - motyogta és megakarta érinteni az ütés helyét, de én elcsaptam a kezét az arcomtól. - sajnálom, Lexa. Nagyon fáj az arcod?
- Csak azt ne mond, hogy aggódsz! Csak ezt ne! - ráztam a fejem és hisztérikusan felnevettem. - Igen, fáj. Fáj az, hogy még annyira se bíztál bennem, hogy megmond az igazságot.
Nem szólalt meg, mert megcsörrent a telefonja. Az éjjeliszekrényhez léptem és a készüléket a kezembe véve a fiú elé léptem. A drágalátos kis szerető, Taylor neve villogott. Tekintetem könnyes lett, mérgesen nyomtam Harry kezébe a mobilt.
- A kurvád keres... - mondtam feldúltan és a bőröndömmel a kezemben besiettem a fürdőszobába. A bőröndből kivettem egy ujjatlan felsőt, egy nadrágot, egy sapkát meg egy sálat, s a kedvenc táskámat. - A mai napomat nem rontod el, Styles!
Kibújtam a fehérneműszettemből és beálltam a zuhany alá. Körülbelül fél órán át áztattam magam, aztán kiléptem a zuhanykabinból és egy törülközőt tekertem vizes testem köré. A tükörből egy szomorú, összetört szívű, boldogtalan lány nézett vissza. Harry elérte a célját. Jól megfektetett és eldobott, mint egy cigarettacsikket. Miért hittem, hogyha összejövünk, majd megváltozik? Ugyanolyan nőfaló, hazug férfi maradt.
Miután megszárítkoztam, előhalásztam a bőröndömből egy tiszta fehérneműszettet, majd felöltöztem. A bőrönd legaljáról kivettem egy fekete, masnival díszített balerinacipőt, s belebújtam. Felvettem egy kötött, gombos kardigánt és a bőröndömmel felszerelkezve kimentem a szobába. Harry az ágyon ült, vidáman beszélgetett telefonon. Egy könnycsepp folyt végig arcomon, s szomorúan felsóhajtottam. Az eddig szorongatott bőröndöt leraktam az ágy lábához, a nemrég elővett táskába pedig bepakoltam a legfontosabbakat - telefon, iratok, pénztárca, és persze a szívgyógyszerem. 
- Készülsz valahova? - kérdezte Harry, miután letette a telefont.
- Semmi közöd hozzá - vágtam oda ridegen, s megigazítva a sapkámat a vállamra csaptam a táskám és elindultam az ajtóhoz. Harry követett és erősen megszorította csuklómat. A szorítása fájt, egy kósza könnycsepp szaladt végig arcomon. - Engedj el, ez fáj!
- Ha megmondod, hova mész - morogta, mint egy láncos kutya. Kezdtem félni tőle, komolyan.
- A lányokkal találkozom - suttogtam erőtlenül. - Tegnap este megbeszéltük, hogy a mai nap csajos nap lesz.
- Miért nem kezdted ezzel? - kérdezte cseppen sem kedvesen, s ellökött magától. - Ha nem is hiszed el, legalább hallgass meg. Aggódom érted, New York veszélyes város, főleg éjszaka, és...
- Nem kell aggódnod értem! - vetettem oda hűvösen, mélyen a szemébe nézve. - Nagy lány vagyok már, tudok vigyázni magamra. 
- Lexa, ne csináld már...kérlek - sóhajtott fel. - Nem akarom, hogy rosszban legyünk egymással. Nem akarlak elveszíteni, ahhoz túl fontos vagy nekem.
- Nem hiszek neked. Eljátszottad a bizalmamat, nem tudom eldönteni, hogy mikor mondasz igazat és mikor hazudsz - mondtam és köszönés nélkül kiléptem a szálloda folyosójára. Szipogva felsóhajtottam és a lifthez igyekeztem, nem akartam Harry-vel veszekedni.
A liftben összetalálkoztam Niall-el, nem úsztam meg, hogy ne kérdezősködjön. Amikor elmeséltem neki a tegnapi és a nemrég - a Harry-vel való veszekedést és azt, hogy a göndörke megütött - történeteket, keze ökölbe szorult, tekintete villámokat szórt.
- Kicsinálom ezt a gyereket, nem érdekel, hogy a legjobb barátom és hogy a banda kiemelkedő tagja. Ha még egyszer hozzád ér... - morogta feldúltan. - Jobb lenne, ha átköltöznél a mi lakosztályunkba. Liam biztosan örülne neked, és engem se zavarnál.
- Rendben. Amint visszajöttünk a lányokkal a vásárlásból, átviszem a lakosztályotokba a cuccom - mondtam és szorosan magamhoz öleltem a bátyámat. - Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled, Niall.
- Ne mondj ilyeneket, Lexa - suttogta fülembe, s közben a hátamat simogatta. - Tudod, hogy rám mindig és mindenben számíthatsz.
Aprót bólintottam és amikor a lift megállt a szálloda halljában, egy puszit leheltem Niall arcára és tekintetemmel a lányokat kezdtem el keresni. Mosolyogva vettem észre őket, Eleanor vidáman sietett felém és ölelt magához. Perrie is jól megszorongatott, majd bemutatott a barátnőinek, akikkel nem mellesleg együtt énekel a Little Mix nevű brit formációban. A lányok - Jade, Jesy és Leigh-Anne - nagyon kedvesek voltak velem, elsőre megtaláltuk a közös hangot.
- Gyerünk, lányok! - szólalt fel vigyorogva Jade. - Hódítsuk meg New Yorkot!
Mosolyogva felnevettünk és kilépve a szálloda elé, fogtunk egy taxit és elindultunk New York meghódítására.

*~*~*

Rengeteg cipő, ruha és egyéb kiegészítők sora fogadott New York egyik legnagyobb plázájában. Az épület bejáratánál a fiúk ma esti koncertplakátja virított, komor arccal mentem el előtte. A lányokkal először egy cipőboltba mentünk be, ahol egy hatalmas sóhaj szökött ki belőlünk.
- Csípjetek meg, hogy nem álmodom - motyogta kábult állapotban Jesy, mire Leigh oldalba csípte. - Héj! Csak vicceltem!
Kuncogva megráztam a fejem és egy tüskékkel kirakott, fekete bokacsizmához léptem. Megkerestem a méretemet és felpróbáltam a lábbelit, s azonnal megvettem belőle egy párral. Eleanor egy rózsaszín sarut, Perrie és Jesy egy-egy bakancsot, Jade és Leigh pedig egy-egy pár tornacipőt vett. Amint fizettünk, a cipőbolttal szemben levő ruhaboltba siettünk.
- Milyen kapóra jött nekünk, hogy a fiúk éppen New Yorkba utaztak - mosolygott Jade, mi pedig a többiekkel helyeslően bólogattunk.
A lányok szétszéledtek, én pedig egyedül ácsorogtam egy darabig a ruhabolt bejáratában. Egy sóhajt követően a nadrág osztályra mentem, ahol egyből szemet szúrt nekem egy fekete, szegecses farmersort. Levettem egyet a helyéről és bementem egy üres ruhafülkébe. Kibújtam a saját nadrágomba és belebújtam a sortba. Mosolyogva nézegettem magam a tükörben, a sort tökéletesen állt rajtam. Ahogy visszavettem a saját nadrágom, kezemben a táskámmal és eddig megvett cipővel, és a hamarosan megvásárlásra kerülő sorttal kiléptem a próbafülkéből. Véletlenül nekiütköztem valakinek, nem is figyeltem igazából, hogy kinek. Szégyenlősen felnéztem, ekkor megpillantottam a jellegzetes göndör fürtöket és a smaragdzöld szemeket.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem hitetlenkedve, mert nem értettem, hogy Harry mit keres egy női ruhaboltban. - Talán követsz?
- Na jó, lebuktam - motyogta, ajkában halovány mosoly bujkált. Valaki tudna adni nekem egy hányózacskót vagy egy szemetest, amibe belehányhatok? - Egy gyönyörű, kék szemű, szőke hajú és okos lánynak veszek ajándékot.
A jelzők, amikkel a lányt jellemezte, pontosan ráillettek a country énekesnőre. Mondta volna tovább a szövegelesését, de én elléptem tőle és a lányok megkeresésére indultam. Ekkor erősen megragadta a karom és behúzott az egyik üres próbafülkébe.
- Ez az új módi? - kérdeztem hisztizve. - Ha nem akarom tovább hallgatni a hülyeségeid, akkor megragadsz a karomnál fogva és nem szállsz le rólam? Hát...nekem ez rohadtul de nem jön be. Hagyj békén!
- Oké, hazudtam - sóhajtott fel szomorúan. - De jóvá akarom tenni. Kérlek, adj még egy esélyt és esküszöm, megváltozom.
- Nem hiszek neked - ráztam a fejem és egy határozott mozdulattal kitéptem a karomat a keze közül.
Meg se vártam, hogy mit reagál, amilyen gyorsan csak tudtam, kisétáltam a fülkéből és az épp felém közeledő lányokhoz siettem. Könnyeim utat törtek maguknak, Eleanor szorosan ölelt magához és a hátamat simogatta.
- Mi történt, Lexa? - kérdezték aggódva a lányok, akik körül álltak engem és El-t.
- Én ezt nem bírom - motyogtam szipogva. - Azt lenne a legjobb, ha visszautaznék Londonba. Nem akarok egy légtérben lenni Harry-vel. Egyszerűen nem bírok megmaradni mellette.
- Ne butáskodj - mondta Perrie. - Egy házban élsz vele, onnan csaknem költözhetsz el egy ilyen kis semmiség miatt.
- Perrie igazat beszél - helyeseltek a Little Mix lányai és Eleanor. Jade elmosolyodott és maga felé fordított. Arcán furfangos vigyor ült. - Ma este elmegyünk bulizni, csak mi, csajok. Benne vagytok?
- Még szép, hogy benne - vidultam fel én is, mivel ma tombolni és felejteni akarok. Nem érdekel a fiúk véleménye, sőt, senkié sem. - Elmehetnénk körmöshöz, fodrászhoz meg ilyesmi.
A lányok helyeslően bólogattak, majd vásároltunk tovább. A sortomhoz kinéztem egy szegecsekkel kirakott melltartót, amit meg is vettem, a sorttal együtt. Miután a lányok is vettek valamit, kerestünk egy ékszerüzletet, ahol elidőztünk egy kicsit.
- Lexa! - sietett oda hozzám Perrie, kezében egy szegecses nyaklánccal, fülbevalóval és egy karkötővel. - Ezeket muszáj megvenned, totálisan passzol a szerelésedhez.
- Köszi, Perrie - mosolyogtam a lányra, aki szintén mosolygott és bólintott egyet. - Nem is drágák, azt hiszem, megveszem őket.
- Ez a beszéd - vigyorgott és visszament Jade-hez, aki azon vacillált, hogy megvegye-e a kék kövekkel kirakott nyakláncot, amit a bolt kirakatában nézett ki.
Egy óra múlva kerestünk egy McDonald's-t és beültünk ebédelni. A lányokat megrohamozták a rajongók, Eleanor és én csendben tűrtük, ahogy a lányok autogramokat osztogatnak és fényképeket készítenek. Amint elvonultuk a fanok, Perrie szomorúan felsóhajtott és belekortyolt a kólájába.
- Átlagos élet...szép álom maradtál - mormolta.
- Megértelek titeket, teljes mértékben - mosolyogtam együtt érzően a lányokra. - Nem lehet könnyű mindennap elviselni ezt. Főleg nem akkor, amikor mondjuk az ismerőseiddel nyugodtan szeretnél elvegyülni, fotósok hada nélkül.
- A sztárság hátránya... - mondta szomorúan Jade és megtörölte a száját, miután beleharapott a sajtburgerébe. - Biztosan neked se könnyű, hisz a bátyád és a barátod is híres. Hogy bírod?
- Nem volt még paparazzo incidensem, se rajongókkal való probléma - mondtam, gondolatban hozzátettem: még.
Bólintottak és lassacskán befejeztük az ebédünket. Miután fizettünk, megkerestük a mozgólépcsőt és felmentünk a pláza második emeletére. Perrie azonnal megpillantotta a fodrászszalont, ahova vigyorogva mentünk be.
- Milyen hajat szeretnél, gyönyörűm? - ültetett le az egyik székbe a fodrász, becses nevén Paulo. - Vágatni, festetni, tupíroztatni vagy melíroztatni szeretne a művésznő?
- Rád bízom - kacsintottam rá mosolyogva és hagytam, hogy Paulo végezze a dolgát.
Először megmosta a hajam, aztán megszárította és egy kicsit vágott belőle. Oldalt és hátul, a nyakamnál belenyírt egy kicsit géppel, aztán az egészet feltupírozta és befújta hajlakkal. A végeredménnyel nagyon megvoltam elégedve, vigyorogva hálálkodtam Paulo-nak.
- Rád sem ismerünk, csajszi - mosolygott elégedetten Perrie és megpörgetett maga előtt. - Szexi és dögös a frizurád.
- Az érdem Paulo-é - néztem a hátam mögött álló fodrászra, aki büszkén mosolygott. - De azért köszönöm a bókot, a te frizurád is nagyon jó lett.
- Nekem is tetszik - mosolygott a lány kedvesen.
Ahogy a többieknek is kész lett a haja, átsétáltunk a fodrászszalon mellett levő körmöshöz. Én egy fekete alapon, flitteres műkörmöt választottam. Dina-val, a műkörmös csajszival beszélgettem, miközben ő felvitte a fekete alapot a körmeimre. Amíg száradt a lakk, körbenéztem az üzletben. A fiúkról és a Little Mix-ről is volt kint poszter, emellett Justin Timberlake-ről és Kelly Clarkson-ról is.
- Szereted a One Direction-t? - kérdeztem meglepetten és visszaültem a helyemre, mert Dina felszerette volna kenni a csillámos lakkot a fekete alapra.
- Igen, nagyon is - mosolygott elpirulva, mintha szégyellte volna magát ez miatt. - A kedvencem Niall, ő annyira aranyos és édes.
Hoppá, a bátyámnak van egy újabb rajongója, aki ráadásul nem is néz ki rosszul. Hosszú, barna haj, barna szemek és kislányos arc. Niall-el egy idős, és Dina is szeret enni, de ez egy cseppet sem látszik rajta. Kedves, vicces és nagyon közvetlen lány.
- Bárcsak találkozhatnék vele... - sóhajtott fel vágyakozva.
- Ha szeretnéd, megbeszélhetek Niall-el egy találkozót. Ha jól tudom, itt tartózkodnak a fiúkkal a városban - mosolyogtam, Dina szeme izgatottan felcsillant, ezzel jelezve, hogy áll az alku. - Sőt, még azt is tudom, melyik szállodában és lakosztályban laknak.
- Komolyan? Honnan? - kérdezte, én pedig legyintettem egyet. - Várj csak...mit is mondtál, milyen Alexa vagy?
- Alexa...Horan - motyogtam vigyorogva, mire Dina felsikkantott. - Shh... még a végén letámadnak a rajongók, azt meg végképp nem szeretném.
Dina megértően bólintott, én pedig letörhetetlenül vigyorogtam. Jót beszélgettünk, egészen addig, amíg Dina kész nem lett a körmömmel. Elsőre beleszerettem, a lány munkájáért cserébe megadtam neki a bátyám telefonszámát és egy Horan-féle ölelést is kapott.
- Mehetünk, Lexa? - kérdezte Jesy, miközben a vállára csapta a táskáját.
- Persze - álltam fel a helyemről és miután elköszöntünk Dina-tól és a többi műkörmös csajszitól, lementünk a pláza elé. - Ideje készülődni a bulira, nem gondoljátok?
Egyszerre bólintottak a csajok, Eleanor leintett egy taxit és miután beültünk a járműbe, visszaindultunk a szállodába.
A Harry-vel közös lakosztály előtt megtorpantam, ugyanis furcsa hangok szűrődtek ki a folyosóra. Nem, az nem lehet...teljességgel lehetetlen. Idegesen felsóhajtottam és halkan lenyomtam a kilincset, s benyitottam. A látvány teljesen lesokkolt. Szemeim elkerekedtek, a szám tátva maradt.

2012. december 10.

15.fejezet - Hazudott volna?

Sziasztok!
Elnézést kérek amiatt, hogy múlt héten nem érkezett folytatás :)" Azt se tudom, hol áll a fejem, felelés és dolgozat felváltva, emellett a felvételire is készülök :)" Az utóbbi időben felkapott lett ez a Haylor ügy - Taylor Swift és Harry Styles - és arra gondoltam, hogy én is beleszőném a történetbe :) Elvégre ez az egész pletyka New Yorkból indult, vagy nem?! :D Javítsatok ki, ha nem jól emlékszem :D' Jó olvasást, kellemes hetet és sok jó jegyet! :)
U.i.: Köszönöm a 3+1 kommentet: Destiny, Reginaa. :), Diana és BociPoci, aki a chat-ben tisztelt meg egy rövidke kis véleménnyel ♥ :D Édesek vagytok, imádlak titeket és köszönöm a 23 pipát is! :D 
Macy

River Flows In You
Alexa szemszöge

Arra ébredtem, hogy valaki idegesen és türelmetlenül kopogtat a szállodai szoba ajtaján. Körbenéztem a szobában, Harry már nem volt itt. Mivel meztelenül voltam, ezért magamra kaptam egy fehérneműszettet, egy kinyűtt pólót és egy melegítőalsót. Beletúrtam a hajamba és az ajtóhoz csoszogtam, majd ajtót nyitottam. Ha jól memorizáltam képekről az arcokat és a neveket, Zayn és Louis barátnői, Perrie és Eleanor álltak az ajtóban, eléggé mérgesen.
- Szia, Alexa! - köszönt félénken és meglepetten Perrie, s felém nyújtotta jobbját. - Perrie Edwards vagyok, Zayn barátnője.
- Alexa Horan - mosolyogtam és elfogadtam a kézfogását, majd a barna hajú lány felé fordultam. - Te pedig biztosan Eleanor vagy, Louis barátnője. Nagyon örvendek, Eleanor.
- Részemről a szerencse, Lexa. - mosolygott Eleanor. - Niall már sok szép dolgot mesélt rólad, alig vártam, hogy megismerhesselek.
Gondolom, miket mesélhetett a bátyám - mormoltam magamban. Arrébb álltam az ajtóból, hogy a lányok betudjanak jönni és halkan becsuktam utánuk az ajtót. Ahhoz képest, hogy nemrég érkeztünk meg, a szobában már teljes káosz uralkodott. Nagyjából összepakoltam a cuccaimat a bőröndömbe, megigazítottam az ágyat és leültettem a lányokat az ablak alatt húzódó kanapéra. Egy ideig szótlanul és zavartan ültek, de végül az idegőrlő csendet Eleanor törte meg.
- Harry hol van? - kérdezte kíváncsian, hangjában némi szarkazmussal.
- Próbán, a fiúkkal. Miért? - kérdeztem, mert nem nagyon értettem, miért kérdezi. A barátja is Harry-vel van, vagy lemaradtam valamiről?
- Ezt mondta? - hitetlenkedett a fejét rázva Perrie és felsóhajtott. - Lexa, Harry nem próbán van. Ma nincs is próbájuk a fiúknak, legalábbis nem most.
- Hogy micsoda?! - kerekedtek el a szemeim. - Neeem...az nem lehet. Hazudott volna?
- Úgy tűnik - nézett fel Eleanor a telefonjából, s a kezembe nyomta a készüléket. - Ezt olvasd el.

Harry Styles megtalálta az Igazit?

Pár perccel ezelőtt lencsevégre kapták a brit popszenzáció, a One Direction frontemberét, Harry Styles-t (18). A fiú nem is akárkivel sétálgatott a Central Parkban. A modern country feltörekvő és bájos énekesnője, Taylor Swift (21) fülig érő mosollyal andalgott a tinibálvány mellett. A sétán azonban nemcsak ketten voltak, a One Direction egykori stylistja, Lou Teasdale és kislánya, Lux is velük volt. A Central Park feltérképezése mellett ellátogattak a park állatkertjébe is, ahol a két fiatal igencsak élvezte egymás társaságát. Igaz, nem fogták egymás kezét és nem is csókolóztak, de látni lehetett rajtuk, hogy izzik a levegő körülöttük. Swift kisasszony nemrégiben szakított barátjával, Connor Kennedy-vel. Talán a brit tinibanda legfiatalabb tagjával vigasztalódik, netalántán ezzel a kis találkával  akarja féltékennyé tenni Connor-t? Egy furcsa, de szembetűnő apróság van azonban: Harry-t sapkában látták. Régebb óta terjeng az a pletyka, miszerint ha Mr. Styles sapkát visel, akkor aznap vagy aznap este ágyba bújt valakivel - (tegyük hozzá, hogy lánnyal). Vigyázat, Hölgyeim! A brit szívtipró lehet, hogy már nem is szingli?

Cikk: Marie Solíz ekkor: 15:36 Képet készítette: Robert Evenhood

A cikk végére érve ajkaimat morzsoltam, hogy ne sírjam el magam. A lányok együtt érzően ültek át az ágyra és szorosan magukhoz öleltek. Észre se vettük, hogy Louis és Zayn bejön a szobába. Csak arra lettem figyelmes, hogy besüpped mellettünk az ágy.
- Mi történt? - kérdezte értetlenkedve Louis és közelebb kúszott hozzánk, hogy Eleanor vállára hajtsa állát.
- Harry...Harry... - nyöszörögtem a sírás szélén állva. - megcsal.
- Hogy micsinál?! - kérdezte Zayn hisztérikusan. - Ezt honnan veszed?
Eleanor neki is megmutatta a cikket. Zayn idegesen túrt bele ébenfekete hajába, mert felsóhajtott és visszaadta a lánynak a készüléket. Louis még mindig nem fogta fel, hogy a legjobb barátja titokban - na jó, ha cikk és kép is készült róla, nem is annyira titokban - megcsalja a barátnőjét, jelen esetben engem. Nem bírtam tovább, éktelen zokogásban törtem ki. Perrie a hátamat simogatta, ezzel próbált nyugtatni. Eleanor pedig a telefonját bújta nagyban, fel sem nézett belőle.
- Ez a nő hihetetlen - rázta meg a fejét egy idő után, majd felnézett ránk. - Nemrég szakított a pasijával, máris újat akar? Az oké, hogy Harry nőfaló, de ez a lány túlmegy minden határon.
- Mit tehetnénk ez ellen? Ugorjak Harry nyakának, mint valami elmeháborodott? - kérdeztem szipogva s közben letöröltem az Eleanor-tól kapott zsebkendővel a könnyeimet. - Mi van, ha rákérdezek és újra hazudik? Ő és Taylor tudják a teljes igazságot, én csak egy idióta cikkben olvastam valamit, ami talán, feltételezzük, hogy igaz. 
- Ne csinálj semmit, majd mi intézkedünk. Próbálj Harry közelében úgy viselkedni, mintha nem tudnál semmiről sem - mondta Louis. Éreztem, most nem viccelődésből mond ilyeneket. - Aztán kezdj el apránként rákérdezni, hátha mond valami olyat, ami nyomravezető.
- Még sosem kémkedtem mások után - ráztam a fejem és tehetetlenségemben felsóhajtottam. - De azt hiszem, igazad van, Louis.
A fiú büszkén elvigyorodott és ötletelni kezdtünk, hogy hogyan buktassuk le a „gerlepárt . Perrie és Zayn arra gondoltak, hogy talán mikor Harry nem figyel - zuhanyzás, alvás, ilyesmi - belenézhetnék a telefonjába, hátha üzengettek egymásnak Taylorral. Louis agyament ötlete a kémkedés volt, a szó szoros értelmében. Észrevehetetlenül figyeljem Harry-t és Taylor-t, amikor épp együtt enyelegnek. Zayn-ék ötlete tetszett leginkább és számomra az volt a legkézenfekvőbb. 
Úgy egy órát beszélgettem a két bandataggal és a barátnőikkel, majd elhatároztam, hogy elmegyek sétálni. Semmi kedvem nem volt Harry-vel találkozni, főleg nem azok után, hogy éppen egy lány miatt hagyott magamra, amikor elvileg próbára kellett volna mennie. Egy valamit nem tűrök a kapcsolatokban: a hazugságot. Annál nagyobb bűnt nem tudok elképzelni, talán még a megcsalást. Ahogy ezeken a dolgokon agyaltam, lekaptam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. 15-20 percet állhattam a tus alatt, mikor váratlanul kinyílt a fürdőszoba ajtaja. Harry fütyörészve táncikált be a helységbe, csak akkor vett észre, mikor kiléptem a zuhanykabinból.
- Szia, baby! - köszönt letörhetetlen jókedvvel, s megakart csókolni, de én elhúzódtam. Harry eléggé furcsán fogta fel a dolgot. - Mi a baj?
- Semmi - erőltettem egy fáradt mosolyt az arcomra és egy törülközőt magam köré csavarva kikerültem Harry-t, s kimentem a szobába. - Milyen volt a próba?
- Ó... - kezdett bele idegesen, belül ordítottam és majd' szét csattantam a dühtől. - egész jó. Liam mikrofonja eléggé rakoncátlankodott, kicsit csúsztunk is a próba elkezdésével.
Milyen jól hazudik, azt az eget! Na azt lesheti, hogy be is veszem a meséjét. Megértően bólintottam és a bőröndömhöz léptem valami tisztes göncért. A kezembe akadt egy 'I ♥ NY' feliratú hosszú ujjú felső, egy bézsszínű nadrág és egy pár, fekete tornacipő. Kiegészítőnek egy sötét bézs árnyalatú sálat kotortam elő a bőrönd legaljáról. Még mielőtt Harry kijött volna a fürdőszobából, felöltöztem és leültem az ágyra, a bongyorka telefonjával a kezemben. Undorodtam magamtól, de muszáj tudnom az igazságot. Gyorsan megnyitottam az üzeneteit, nem találtam olyanokat, amik Taylortól érkeztek vagy Taylornak szóltak volna. A kitörölt üzeneteket is megnéztem, ott se találtam semmit. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, de amikor megcsörrent ez a fránya telefon, a torkomban levő gombóc fojtogatni kezdett. A kijelzőn - a cikk írójának szavaival élve - a modern country feltörekvő és bájos énekesnője, Taylor neve villogott. Ledobtam az ágyra a készüléket, a saját telefonomat a zsebembe csúsztattam és a táskámat magamhoz véve kiviharoztam a lakosztályból.
A liftből kilépve a bátyámba és Liam mosolygós arcába botlottam. Látták rajtam, hogy valami nem stimmel, de nem szóltam nekik semmit erről a Harry-Taylor ügyről. Majd megtudják, ha olvasnak újságot vagy Louis és Zayn elmondják nekik. Erőltetett mosollyal az arcomon elköszöntem tőlük és miután fogtam egy taxit, a Central Parkhoz mentem. 

*~*~*

Eléggé beesteledett, mikor elindultam vissza a szállodához. Az utat gyalog tettem meg, nem akartam költeni a pénzem és jobb szerettem volna kicsit megnézni így, sétálva a várost. A kivilágított utcán bandukolva megpillantottam egy kávézót, ahova be is tértem. Kiválasztottam a legeldugottabb asztalt és a táskámat magam mellé dobva leültem. Amíg a pincérre várakoztam, körbenéztem. Hangulatos és barátságos környezet, különböző, szebbnél szebb dísznövények és New York-i látnivalókat ábrázoló képek a falon. Mosoly kúszott arcomra, fogalmam sincs, mi válthatta ki belőlem. Talán a hely hangulata? Talán az, hogy egy kis időre elfeledkezhetem a gondjaimról és egy jó kis cappucino mellett átgondolhatom az életem? Nem tudom.
- Mit hozhatok a hölgynek? - zökkentett ki a pincérsrác bársonyos baritonja, s az, hogy gyengéden megérintette a vállamat. Mosolyogva néztem fel arcára, tekintete sugárzott a kedvességtől és a jókedvről.
- Egy cappuccino-t kérnék, tejszínhabbal és egy brownie-t - puskáztam ki az étlapból a választékot, s halovány mosollyal a pincérsrác kezébe adtam az étlapot. 
- Máris hozom - bólintott, miután felfirkantotta a rendelésem. Egy csábos mosolyt még dobott felém és csak úgy ment a másik asztalhoz felvenni a rendelést.
A telefonom halkan csörögni kezdett, nehézkesen előhalásztam a szűk nadrágzsebből és megnéztem, ki keres. Harry. Az eszem azt súgta, hogy ne vegyem fel és kapcsoljam ki a telefont. A szívem viszont azt skandálta, hogy vegyem fel a telefont és beszéljek a fiúval. Én az eszembe hallgattam, egy határozott mozdulattal kikapcsoltam a készüléket és a táskámba dobtam. Hátradőltem a székben és várakoztam a rendelésemre. Meglepetten mosolyodtam el, mikor megpillantottam a kávézó bejáratán belépő Perrie-t és Eleanor-t. Intettem nekik, hogy üljenek le hozzám. Mosolyogva öleltek meg, majd leültek az asztalhoz.
- Na, találtál valamit Harry telefonján? - tért a lényegre Perrie, s közben a zsebébe süllyesztette a mobilját.
- Nem. Lehet, hogy törölte az üzeneteket - rántottam meg a vállam. - És ti? Mi jót csináltatok?
- Elmentünk vásárolni, várost nézni és kicsit lazítottunk. Holnap te is velünk tarthatnál. A fiúknak egész délelőtt és kora délután is próbája lesz - mosolygott Eleanor vidáman.
- Nem bánom, tartsunk csajos napot - egyeztem bele őszinte mosollyal az arcomon, közben a pincérsrác is megérkezett a rendelésemmel. - Lányok, ti nem rendeltek valamit?
Eleanor is egy cappuccino-t rendelt, míg Perrie egy eper turmix-t. Én nagyban kortyolgattam a kávémat és ettem a sütimet, a lányok közben pusmogtak és nem értettem egy szavukat sem. A semmiből hirtelen megszólalt El telefonja, a lány komótosan halászta elő a készüléket a kabátja zsebéből. A mosoly az arcára fagyott, furcsa tekintettel nézett fel rám.
- Harry az - sóhajtotta, mire majdnem félrenyeltem a kávémat. - Most mit mondjak neki?
- Ne vedd fel és akkor semmit se kell mondanod - javasolta a mellettem ülő szőkeség diadalittas mosollyal. Bírom ezt a csajt. - El, nyomd már ki és hagyd a fenébe!
- Oké, oké - nyomta ki Eleanor a készüléket és lerakta az asztalra. - Miért nem a te telefonod hívta?
- Kikapcsoltam. Nem vagyok kíváncsi az aggódom a barátnőmért szövegére - mormoltam és lenyeltem az utolsó falat brownie-t. Elszürcsölgettem a cappuccino-m és jóllakottan felsóhajtottam. - Ennél finomabb sütit és kávét még sehol sem ettem.
Eleanor telefonja ismét csörögni kezdett, ezúttal Louis kereste. Majdnem fél órás kurzust folytattak egymással, míg Eleanor haját csavargatta és idétlenül vihogott. Perrie a szemét forgatta és közben az eper turmix-át kortyolgatta. Végre valahára, El lerakta a készüléket és mosolyogva felénk fordult.
- Miről maradtam le? - kérdezte még mindig bugyután vigyorogva.
- Semmiről - mondtam mosolyogva és elővettem a pénztárcámat. - Jobb lesz, ha elindulunk a szállodába. A fiúk már biztosan aggódnak értünk. Bár, Harry aggodalma teljességgel hidegen hagy.
Megvártam, míg Eleanor végez a cappuccino-ja elfogyasztásával, aztán fizettünk és kimentünk a kávézó elé. Perrie hívott egy taxit, ami körülbelül 10 perc múlva meg is érkezett értünk. Nevetgélve beültünk a járműbe, s miután Eleanor bediktálta a címet, elindultunk a szállodához. Az egész utat végigbeszéltünk, szegény taxisofőr, biztosan az agyára mehettünk már. Határozottan kijelentettem a lányoknak, hogy ezt a fuvart én fizetem ki. Így is tettem, és még borravalót is adtam a sofőrnek, majd kiszálltunk a járműből. Az épület előtt néhány rajongó sátrazott, volt olyan is, aki gitározott és a Little Things című dalt énekelte. Rájuk mosolyogtunk a lányokkal és még intettünk is feléjük, s bementünk az épületbe. Mivel egy emeleten vannak a lakosztályaink, így együtt is léptünk be egy felfelé menő liftbe. 
Az adott emeletre felérve elköszöntem a lányoktól és egy gondterhelt sóhajt követően benyitottam a Harry-vel közös lakosztályba. A göndörke már aludt, így halkan csuktam be magam után az ajtót. Kibújtam a tornacipőmből és levetkőztem egy szál fehérneműre. Lábujjhegyen bebújtam a takaró alá, s lehunytam a szemem. Egy perccel később arra ijedtem fel, hogy Harry körém fonja egyik karját és egy puszit lehel a vállamra. Megremegtem és lehunytam a szemem.
- Szeretlek...Lexa - nyöszörögte Harry és még jobban magához vont.
Nem szóltam semmit, de jó érzés volt. Nem tudom, hogy higgyek-e neki. Őszintének tűnt...vajon tényleg az?