36.fejezet - Nem szeretek egyedül aludni

Sziasztok!
Meg is érkezett a folytatás :) Szeretnék köszönetet mondani a 72.000 megtekintésért, a 116! feliratkozóért és az előző fejezethez érkezett 7 kommentárért és 17 pipáért :D Bár én jobban örültem volna annak, ha többen írtok és pipáltok, de most már mindegy :$
Függővég forever! :) Amm elnézést a kései bejegyzésért és a rövid fejezetért :$
Ennyi lettem volna mára, további szép napot és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evriibádii,
Macy

Stay ft. Mikky Ekko

Alexa szemszöge

A mese teljesen lekötötte a figyelmemet, szinte észre sem vettem, hogy Harry elaludt. Csak annyit éreztem, hogy szorosabban ölel magához és halkan horkol. Egyik kezemet a hasamon nyugvó kézfejére simítottam, a másikkal pedig lekapcsoltam a tv-t. Megpróbáltam felkelni Harry öléből, de karjai bilincsként fonódtak derekam köré. Felkelteni nem szerettem volna az édesen alvó fiút, mégis muszáj voltam valamit cselekedni annak érdekében, hogy eljussak a konyhába.
- Harry...édes... - suttogtam a füléhez hajolva, miközben arcát cirógattam és puszikkal halmoztam el a fülcimpáját. Semmi reakció. - Harold...
- Hmm... - nyöszörgött még mindig lehunyt szemmel és arcát a vállamba fúrta. Szabad kezemmel a hajába túrtam és egy puszit nyomtam a homlokára. Álmosan pislogva felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett. - Miért keltettél fel? Valami baj van?
- Ebédet kellene főznöm és szomjas is vagyok - mondtam halovány mosollyal arcomon és egy aprócska csókot leheltem puha ajkaira. - Visszaaludhatsz, csak előbb engedd meg nekem, hogy felálljak az öledből. Nehéz lenne így főzni...
- Nem szeretek egyedül aludni - biggyesztette le ajkait durcázva és arcát a nyakamba fúrta. Lehelete csiklandozta a bőrömet, halkan felkuncogtam és eltoltam magamtól a fiút. - Lexa, ne csináld már!
Kiskutyaszemekkel meredtem smaragdzöld íriszeibe és még pislogtam is, hogy elérjem célomat Harry-nél. Egy nyugtalan sóhaj kíséretében elengedte a derekamat, de még mielőtt a konyhába mehettem volna, elkapta a csuklómat és visszarántott magához egy csókra. A fejemet rázva húzódtam el a fiútól, aztán a konyhába siettem. Hosszas gondolkodás után a szezámmagos csirkemellnél állapodtam meg, amit sült krumplival fogok majd tálalni.
Harry mélyen aludt a kanapén, nyakig betakaródzva. Mosolyogva figyeltem Őt egy ideig, aztán pucoltam krumplit és nekiláttam a sütésnek. A csirkemell már a gáztűzhelyen gőzölgött, jól lefedve, hogy ne hűljön ki. Amíg a krumpli sült, addig elmosogattam és rendet tettem a konyhában. Másfél óra múlva megterítettem az ebédlőasztalon és kimentem a nappaliba, hogy felébresszem vőlegényemet.
- Harry, kész az ebéd! Ébresztő! - hajoltam arcához és egy cuppanós puszit nyomtam rá. Nem reagált semmit, csak még jobban betakarózott. Megrántottam a vállam és felsóhajtottam. - Hát jó. Akkor aludj...majd ebédelsz, amikor akarsz.
Szomorúan ültem asztalhoz, s láttam neki az evésnek. Megértem, hogy Harry fáradt meg minden, de azért annyit mondhatna, hogy „Nincs étvágyam” vagy „Köszönöm, hogy szóltál” .
Az ebéd elfogyasztása után felmentem a hálószobába és átöltöztem valami elfogadhatóbb göncbe, majd lerobogtam a lépcsőn és felkaptam Harry kocsijának slusszkulcsát. Kerestem egy cetlit meg egy tollat, aztán írtam Harry-nek egy üzenetet.

„Elmentem a Direction házba a cuccaimért. A Rover-t ne keresd, mert én vittem el. A kaját a gáztűzhelyen találod, ha megéheznél. Remélem, kipihented magad!”

A papírt leraktam a dohányzóasztalra, majd felcsaptam a vállamra a táskámat és kimentem az éjfekete terepjáróhoz. A Direction házhoz menet elmentem tankolni is, mert Harry lusta volt rá vagy csak kiment a fejéből. Szerencsémre nem ismertek fel, amikor bementem a benzinkút boltjába.
A bandaházhoz érve feltört belőlem egy nyugodt sóhaj; se egy fotós, se egy rajongó nem tartózkodott a környéken. Mosolyogva sietettem a bejárathoz, ahol összetalálkoztam Zayn-nel. Arcán levakarhatatlan mosoly virított, csokoládébarna szemei csillogtak.
- Ez a nap ennél már jobb nem lehet - ölelt magához szorosan. Értetlenül húzódtam el a fiútól, aki elpirulva kezdte el vakargatni a tarkóját. - Perrie-vel elmegyünk moziba, aztán beülünk valahova kajálni.
- Tudtam én, hogy minden rendben lesz köztetek - simítottam végig Zayn karján és rákacsintottam a srácra. - Aztán nem eljátszani Pezz bizalmát, jó?
- Igyekszem és...köszönöm. Köszönöm, hogy meghallgattál és megpróbáltál segíteni, amikor lehangolt voltam - lehelt egy puszit az arcomra és futólépésben a kocsijához robogott. Mielőtt még beült volna a járműbe, utánam kiáltott. - Hálám örökké üldözzön téged, Lexa!
Kuncogva megráztam a fejem és bementem a házba. Niall és Louis a kanapén videojátékoztak, Liam a konyhában járkált fel s alá, miközben valakivel beszélt telefonon. Halkan köszöntem a fiúknak és felmentem a szobámba a még otthagyott dobozokért. Mielőtt még a dobozokért nyúltam volna, kihúztam az éjjeliszekrény fiókját és visszahúztam az ujjamra az eljegyzési gyűrűm.
- Segítsek? - nyitott be a szobába Niall és mosolyogva magához ölelt. Csakúgy mint régen, arcomat a nyakhajlatába fúrtam és karjaimat a dereka köré kulcsoltam. - Hol van Harry?
- Amikor eljöttem, akkor a kanapén aludt - mormoltam unottan bátyám nyakába és felnéztem arcára. - Ha már így felajánlottad, elfogadom a segítséged. Köszönöm, bátyus.
- Ez csak természetes, húgi - villantotta meg mosolyát és felkapott kettő dobozt. Én három dobozt vittem le, amivel csak azt értem el, hogy majdnem leborultam a lépcsőn. Niall a fejét rázta és felsóhajtott. - Lehoztam volna azokat a dobozokat, miért cipekedtél?
- Túlságosan elkényeztettek és ezt tudod, hogy nem szeretem - húztam el a számat, miközben megforgattam a szemeimet.
Miután lehoztuk az összes dobozt a szobából, Liam és Louis segített nekem kivinni őket a terepjáróhoz. Niall önfeledten videojátékozott tovább, de előtte elköszönt tőlem. Amint megölelgettem Liam-t és Louis-t, beültem a kocsiba és hazamentem.
Fiatalos lendülettel kiszálltam a járműből és a csomagtartóhoz siettem, s magamhoz vettem kettő dobozt. Ahogy kinyitottam az ajtót, belebotlottam Harry-be. Látszólag kipihent volt, bár tudtam, hogy legbelül még estig aludt volna.
- Sajnálom, hogy nem ebédeltünk együtt - cirógatta meg arcomat és egy aprócska csókot nyomott a számra. - Nem tudom, miért nem keltem fel.
- Fáradt vagy. Pihenésre van szükséged, hiszen nemsokára elkezdődik a turné és... - folytattam volna, de Harry leintett és elvette tőlem a dobozokat. Értetlenkedve figyeltem távolodó alakját, aztán észbe kaptam és utána siettem a hálószobába. - Miért nem hagytad, hogy befejezzem? Harry, ez...ez igenis fontos dolog!
Mérgesen felsóhajtott és lerakta a dobozokat az ajtó mellé, majd rám pillantott és közeledni kezdett felém. Körém fonta karjait és a homlokát az enyémnek döntötte.
- Tudom, most nagy dolgot kérek tőled, de... - kezdett bele nehézkesen és szorosabban ölelt. Mellkasunk összeért, éreztem gyors szívverését. - de szeretném, ha elkísérnél a turnéra.

35.fejezet - Végre egy olyan nap, amit kettesben tölthetünk...

Sziasztok!

Megérkezett a szombati friss, ami az előzőhöz képest rövidebb (elnézést kérek, de ilyenre terveztem) :) Köszönöm Azy-nak, hogy a vasárnapi kis meglepetés fejezethez írt kommentet ♥ :) Azért örültem volna, hogy többen is írtok, de sebaj ;) Remélem, ehhez a fejezethez írtok páran :D Hálás vagyok a meglepi fejezethez érkezett 16 pipáért :D El sem tudom hinni: 111 feliratkozó és 67.000 megtekintés...nagyon szépen köszönöm ♥ :$ 

Izgatottan várom már a csütörtököt, mert akkor tudom meg, hogy felvettek-e abba a középiskolába, ahova mindig is szerettem volna járni :D Szurkoljatok, hogy sikerüljön :$!

Ennyi lettem volna, írjatok és pipáljatok! Élvezzétek a jó időt, töltsetek sok-sok vidám percet a szabadban a családdal, barátokkal :D Pusszpáá evribádii,

Macy

Just Wanna Be With You

Alexa szemszöge

Ijedten ültem fel az ágyban; a szívem hevesen vert, a fejemben a rémálom képfoszlányai cikáztak. Szerencsére nem ébresztettem fel Harry-t. A göndör hajú fiú hason fekve aludt, a takaró hanyagul csúszott le derekáig. Egy álmos mosoly kíséretében nyomtam egy puszit Harry vállára, majd megpróbáltam hangtalanul megközelíteni a fürdőszobát. Elővettem egy törülközőt, amit a mosdókagyló mellé tettem és beálltam a zuhany alá. Lehunyt szemmel élveztem a kellemes meleg vízcseppeket, amik egymással versenyezve értek földet. Ahogy a tusfürdőért akartam nyúlni, hirtelen két kar fonódott körém.
- Jó reggelt, kicsim! - suttogta rekedtes hangon Harry és maga elé fordított, hogy megcsókoljon. Karjaimat felvezettem a tarkójához és beletúrtam göndör fürtjeibe. - Miért keltél fel ilyen korán?
- Rosszat álmodtam, emiatt felijedtem - motyogtam arcomat a mellkasába fúrva. Harry szorosabban tartott, miközben a hátamat cirógatta. - Nem tudtam visszaaludni, ezért felkeltem és gondoltam, lezuhanyozok. Hátha eltereli a gondolataimat erről a fránya rémálomról.
- Most már nincs semmi baj, itt vagyok veled - lehelt egy csókot a homlokomra, aztán elvette a helyéről a női tusfürdőt és nyomott egy keveset belőle a tenyerébe. - Fordulj meg...
Kérdően felhúztam a szemöldököm, de még mielőtt megszólalhattam volna, Harry elkezdte a vállaimat és a melleimet beszappanozni. Engedelmesen hátat fordítottam neki, s megtámaszkodtam egyik karommal a zuhanykabin falán. Vőlegényem minden egyes négyzetcentiméterét átjárta testemnek puha és hatalmas kezeivel, miközben apró puszikat lehelt a fülem mögötti érzékeny részre és a nyakhajlatomba. Alsó ajkamba haraptam, amikor kényes területre siklott egyik keze. Remegve dőltem Haz mellkasának, s lehunytam a szemem. Harry kicsit szétfeszítette a lábaimat, aztán masszírozni kezdte érzékeny pontomat. Nyögéseim és hangos zihálásom megtörte a fürdőszoba fájdalmas csendjét. Harry egyre beljebb merészkedett; észre sem vettem, csak éreztem, hogy kettő ujját eltüntette bennem.
- Jézusom... - nyögtem fel erőtlenül és lehunytam a szemem. Egyik kezemet vakon simítottam Harry munkálkodó kezére, s cirógatni kezdtem kézfejét.
Alhasamban már szorított, lábaim remegtek. Levegővételem rendezetlenné vált, hangosan nyöszörögtem és ziháltam. Pár perc múlva Harry kihúzta belőlem ujjait, majd lemosta róluk nedvemet. Vigyorogva fordultam szembe a göndörkével, karjaimat pedig a dereka köré fontam. Harry szívdöglesztő mosolyra húzta ajkait, s lassan megcsókolt. Kezeit a fenekemre csúsztatta és gyengéden megmarkolta, amitől belenyögtem a csókba.
- El tudnám viselni ezt a bánásmódot - motyogtam és nyomtam a tenyerembe Harry tusfürdőjéből. A fiú szeme azonnal felcsillant; sejtette, hogy mit akarok.
Negyed óra múlva nagy nehezen kiléptünk a kabinból, egy kisebb röhögőgörcs közepette. A zuhanyzás alatt állandóan csikiztük egymást, már fájt az oldalam a nevetéstől. Harry-t azonban nem zavarta, vigyorogva figyelte a reakciómat „kínzása” közben.
- Ezért még kapni fogsz - kiáltottam Harry után, mivel ő kiment a szobába. Magam köré csavartam egy törülközőt, majd visszamentem a hálószobába. - Basszus...!
- Mi a baj? - kapta rám tekintetét ijedten Harry, miközben felvett egy melegítőnadrágot. Odasietett hozzám és alaposan végigmért. - Fáj valamid?
- Nem, csak...csak elfelejtettem váltóruhát hozni magammal - húztam el a számat. - Nem lehetek egész nap fehérneműben, akármennyire is szeretnéd.
- Igen, nagyon is szeretném... - húzta el a mondatot, mire felhúztam a szemöldököm. - De mivel voltam olyan okos és leleményes, ezért áthoztam a Direction házból néhány ruhát. Mielőtt elutaztunk volna Ghánába.
- Imádlak, Harry - búgtam ajkaira és megajándékoztam vőlegényemet egy aprócska csókkal.
Viszonozta csókomat, aztán felvett egy pólót és lement a földszintre. A hálószoba egyik sarkában megpillantottam a bőröndömet és az utazótáskámat, amihez mosolyogva tipegtem oda. Az utazótáskámból előhalásztam egy szürke pólót, egy szürke melegítőalsót és egy fekete-mintás TOMS cipőt. Miután felöltöztem, megigazítottam a hajam és feldobtam egy szolid sminket. Amint zsebre vágtam a telefonomat, lementem a konyhába. Harry éppen palacsintát sütött, s közben egy dalt dudorászott. Mosolyogva léptem a hűtőhöz, ahonnan kivettem a tejet. A kávé még gőzölgött a konyhapulton, már a cukor és a tejszínhab hiányzott a tejeskávé elkészítéséhez.
- Tejszínhab nincs itthon, elfelejtettem bevásárolni - mondta Harry, miután befejezte az utolsó palacsintatészta kisütését is. Mintha a fejembe látott volna. - Tudom, hogy tejszínhabbal szereted a tejeskávét.
- Most kénytelen leszek anélkül meginni - rántottam meg mosolyogva a vállam és elővettem kettő bögrét, amibe elkészített a kávés italt.
Miután megterítettem, Harry tálalta a reggelit és asztalhoz ültünk. Mély csend telepedett körénk, gondolatainkba temetkezve falatoztunk a juharsziruppal leöntött palacsintából. Tekintetünk párszor összefonódott, de legtöbbször a tányérunkat tüntettük ki figyelmünkkel.
A reggeli végeztével elmosogattam és egy halk sóhajt követően csatlakoztam Harry-hez, aki a nappaliban tartózkodott. A kanapén ült és tv-t nézett, vagyis a csatornákat váltogatta körülbelül 2 percenként. Mosolyogva foglaltam helyet az ölében és fúrtam arcomat a vállába.
- Végre egy olyan nap, amit kettesben tölthetünk... - motyogta fülembe Harry és körém fonta karjait. - Mi lenne, ha átmennénk a Direction házba és összepakolnánk a maradék holminkat? Délután pedig hivatalosan is beköltözhetnénk ide.
- Benne vagyok - néztem fel rá bólogatva és nyomtam egy puszit az állára. - Nekem már nem sokat kell pakolnom, a nagy részét anyával bedobozoltuk a baleset előtt.
Harry a baleset szó hallatán elkomorult, arca fájdalmas grimaszba torzult. Egyik kezemmel megsimogattam a mellkasát és puszilgatni kezdtem a nyakát, hogy legalább elmosolyodjon.
- Harry... - suttogtam elhaló hangon, mire a göndör hajú fiú lenézett rám. - nincs semmi baj. Mosolyogj egy kicsit, kérlek! Ez a mi napunk, emlékszel? Nem zavarhat minket senki és semmi sem...
- Igazad van - sóhajtott fel és egy puszit lehelt a homlokomra. - De még mindig nem tettem túl magam azon, hogy bántottak téged...olyanok, akik azt mondják magukról, hogy a rajongóink. Számomra nem rajongó, ha bántja a szeretteimet.
- Ne beszéljünk erről, kérlek - hajtottam fejemet a mellkasára. - Én már elfogadtam, hogy a rajongóitok nem szeretnek engem. Nem mindenki szerethet, ez így van rendjén.
- De... - kezdett volna bele, mire szúrós szemekkel felnéztem arcára és megráztam a fejem. - Értettem, nem akarsz erről beszélgetni.
Nem szóltam egy szót se, csak szorosan hozzábújtam Harry-hez és arcomat a mellkasába fúrtam. Nem tudom, hogy a pólójának öblítő-, a tusfürdőjének vagy az after shave-jének illata van-e rám kábító hatással. Egyszerűen felfoghatatlan érzés; ha orromba szökik Harry illata (nevezzük így), akkor egyből megnyugszom, akármi történt velem.
- Mit szólnál ahhoz, ha megnéznénk valami filmet? - kérdezte pár perc csendet megtörve Harry, s lenézett rám.
- Mesét akarok nézni - bukott ki belőlem kissé gyerekesen, Harry felkuncogott és egy puszit lehelt az orromra. - Mondjuk a Szépség és a Szörnyeteget...?
- Rendben, akkor nézzük azt - rakott le öléből és a tv melletti szekrényhez lépett, ahonnan elővett egy DVD tartót. Villám gyorsan fellapozta és kivett belőle egy CD-t, amit berakott a lejátszóba és bekapcsolta a tv-t. - Milyen jó, hogy néha a keresztlányom, Lux itt tölti a hétvégéket...nemde?! Odavan a mesékért.
- Mostantól nemcsak Lux fogja megnézetni veled a meséket, hanem én is - rebegtettem meg pilláimat és angyalian elmosolyodtam.
Nevetve megrázta a fejét és miután az ölébe húzott, ránk terített egy pokrócot és megajándékozott egy arcra puszival. Tekintetemet a tv-re szegeztem, mert már elkezdődött a mese.
Ha jobban belegondolok, én is egy mesében élek. Habár a hercegem nem szőke hajú és nem is lóháton közlekedik, mégis van pár mesébe illő tulajdonsága: figyelmes, udvarias, megértő, kedves, jóképű és rettentően odaadó. Azt hiszem...visszavonhatatlanul és őrülten szerelmes vagyok!

34.fejezet - Hiányoztál...nem is tudod mennyire

A Year Without Rain

1 héttel később…

Alexa szemszöge
 

Tegnap hazaengedtek a kórházból, amit nem nagyon bántam. A kórház és a Direction ház előtt rengeteg újságíró, illetve rajongó táborozott. Szerencsére mielőtt a fiúk elutaztak, Niall és Harry biztosított számomra egy testőrt, természetesen csak arra az eshetőségre, ha elhagynám a házat.

Ez a mai napon nem így van, ugyanis gőzerővel készülődöm a fiúk hazaérkezésére. Az egész délelőttöt a konyhában töltöttem, anya volt a segítségemre a főzésben. Kora délután nekiláttunk kitakarítani a házat, s közben beszélgettünk. Rengeteg minden szóba jött; a fiúk jövő hónapban kezdődő turnéja is. Fogalmam sincs, hogyan fogom majd kibírni a fiúk nélkül. Egyedül egy hatalmas házban nem valami bizalomgerjesztő gondolat.

- Talán visszaköltözhetnél Mullingarbe, amíg a fiúk turnéznak. A dublini koncertre mindenképpen el kell majd mennünk - mondta anya mosolyogva, miután lerakta a kezéből a bútortisztítót. - Ha belegondolsz, Mullingar és Dublin nincs is olyan messze egymástól. Vagyis kényelmesebb az utazás, mintha Londonból repülnél Dublinba.

- Igazad van - mondtam egy beleegyező sóhaj közepette. Már csak azt kell kigondolnom, hogy hogyan fogom mindezt elmondani Harry-nek. - Jót fog tenni a mullingar-i levegő, legalábbis azt remélem.

- Biztos lehetsz benne, Lexa - mosolygott rám kedvesen és folytatta a takarítást.

Amíg anya a földszinten, én az emeleten próbáltam rendet teremteni. A fiúk szobájában kezdtem, s azt hittem, hogy hamar végezni fogok az 5 szobával. Liam szobájára még azt mondhattam, hogy szép és rendezett, bár ő se nagyon foglalkozott a portörölgetéssel. Louis és Zayn, illetve Niall szobájában szétdobált ruhák, üres pizzás dobozok és sörös üvegek hada fogadott. Első teendőm az ablakok kinyitása volt, aztán összeszedtem a szemetet és végül a szennyest. Egyedül nem tudtam levinni az összeszedett ruhákat a mosókonyhába, így anyát kértem meg a cipekedésben. 

- Mint aki egy éve nem tisztálkodik - sóhajtott fel anya, miután beraktuk a ruhakupacot a mosógépbe. - Niall mindig is ilyen szétszórt gyerek volt, de Zayn-ről és Louis-ról nem gondoltam volna.

- Akkor már ketten vagyunk - kuncogtam és visszasiettem az emeletre. Most jön a takarítás számomra könnyű fázisa: felporszívózni, port törölgetni és tiszta ágyneműt húzni.

Liam szobájával kezdtem, aztán folytattam Louis és Niall birodalmával. A lehúzott ágyneműket egy kupacba gyűjtöttem és kiraktam a folyosóra egy ruhatárolóba. Harry és Zayn szobája maradt a takarítás végére; talán furcsa, hogy ezt mondom, de élveztem ezt a rendrakásos, takarítós délutánt. Egy kicsit elvonta a figyelmemet a mindennapi gondokról és legfőképp Harry-ről. Alig várom, hogy ma újra találkozzunk.

- A srácok nem mernek majd bemenni a szobájukba - lépett mellém anya, miközben Zayn ágyánál ténykedtem az ágynemű lehúzásával. 

- Attól azért ne félj. Holnap ugyanolyan mocskos és rendetlen lesz, mint mielőtt kitakarítottunk - mondtam; lelki szemeim előtt láttam azt, ahogy Niall a megevett pizza dobozát a szőnyegre hajítja. Megborzongtam és talán még a nyelvemet is kiöltöttem. - Többet ugyan ki nem takarítok akkor, az biztos.

- Nem olyannak ismerlek én téged, kislányom - kuncogott anya és segített a tiszta ágynemű felhúzásában. - Mindig is rendszerető és segítőkész voltál. A bátyádék nem fognak megváltoztatni, higgy nekem.

- Oké, oké - nevettem fel és megráztam a fejem. Anyának igaza van, mindenben. Világ életemben szerettem segíteni másoknak, s ez nem hiszem, hogy az elkövetkezendő években változni fog majd.

Miután felporszívóztam és letörölgettem a port Zayn szobájában, átsétáltam Harry birodalmába. Legnagyobb meglepetésemre rend uralkodott a helységben, csak ágyneműt kellett cserélnem, illetve fel kellett porszívóznom. Fáradtan mentem le a konyhába, ahol anya sürgött-forgott.

- Készítettem forrócsokit - fordult felém mosolyogva, kezében két bögrével. - Kérsz?

- Még szép, köszönöm - mondtam hálás mosollyal és nyomtam egy puszit anya arcára.

Kezünkben a gőzölgő édességgel ültünk le a kanapéra, s elkezdtünk beszélgetni. Anya mesélt a munkájáról, illetve arról az alapítványról, melynek fél éve a tagja. Idős embereknek segítenek, ha kell főznek vagy mosnak is rájuk, illetve olyan foglalkozásokat állítanak össze az alapítvány többi tagjával, ami az idősek számára egy remek időtöltés lehet. Például ott van a bingó vagy a sakk klub, minden hét szerdáján. 

- Nem is tudom, kiről ragadt rád ez az önkénteskedésdi - gúnyolódtam anyával, miközben belekortyoltam a már elfogyóban levő forrócsokimba.

- Amikor annyi idős voltam, mint te, én is vállaltam önkéntes munkákat - vallotta be mosolyogva, s lerakta kezéből a bögréjét. - Rengeteget jártam az állatmenhelyre, az idősek otthonába és még az iskolába is. Általában ebédet, csokoládét vagy pénzt kaptam a segítségemért.

Mosolyogva bólintottam, aztán megittam a forrócsokimat és anyától elnézést kérve felmentem a szobámba. Megszabadultam a ruháimtól és beálltam a zuhany alá, s legalább fél óráig áztattam magam. Frissen és üdén léptem ki a zuhanykabinból, majd magam köré tekertem egy törülközőt és kimentem a szobába. A szekrényben még maradt pár ruha, amiből kedvem szerint válogathattam. Hosszas keresgélés és gondolkodás után megállapodtam egy szürke leggins-nél, egy fekete szoknyánál és egy mezszerű felsőnél. Lábbelinek egy fehér tornacipőt választottam. Miután felöltöztem, megigazítottam a hajam és feldobtam egy szolid sminket.

Amint kiléptem a folyosóra, susmogás és nevetés zaja csapta meg a fülemet. Elmosolyodtam, s halkan elindultam lefelé a lépcsőn. Mintha megérezte volna, hogy jövök, Harry a lépcső végénél állt és le sem vettem rólam a szemét. Arcán kisfiús mosoly ült, kezében egy csokor vörös rózsát szorongatott. Valósággal úgy ugrottam bele a karjaiba, a csokor kiesett a kezéből; karjait szorosan körém fonta.

- Hiányoztál...nem is tudod mennyire - suttogta fülembe és egy puszit lehelt a vállamra, s a nyakhajlatomba. - Egy hét nélküled olyan volt számomra, mint egy év eső nélkül.

- Nekem is nagyon de nagyon hiányoztál - mormoltam mellkasába és felnéztem rá. Karjaimat felvezettem a tarkójához és lecsaptam vőlegényem (!) telt ajkaira. Megnyalta alsó ajkam, ezzel bejutásért könyörögve a számba. Készségesen megadtam neki kérését, nyelvünk vad táncot járt a másikéval. Harry nem sokáig bírta visszafogni magát, kezeit levezette a fenekemhez, s gyengéden belemarkolt, amitől egy kisebb nyögés tört fel belőlem. Zavartan pislogva húzódtam el Harry ajkaitól és néztem mélyen a szemébe. - Ezt szerintem nem itt kellene...

- Kezd elfogyni az önuralmam - motyogta zavartan és megcsókolt. Reflexszerűen túrtam göndör fürtjeibe, amitől belenyögött a csókba. 

Vad csókcsatánkat Louis viccesnek szánt megjegyzése szakította meg. Lehajtott és vöröslő fejjel követtem a répabolond srácot az étkezőbe, ahol a többiek már az asztalnál ültek. Harry vigyorogva ült le mellém, s simította combomra tenyerét. Megmosolyogtatott a gesztusa; válaszul összekulcsoltam ujjainkat.

- Remélem, éhesek vagytok - mosolygott anya a fiúkra, miközben lerakta az előételt az asztalra. - Lexa és én mondhatni az egész délelőttöt főzéssel töltöttük, próbáltunk a kedvetekre járni az ételek terén. 

- Akkor biztosan mennyei a vacsora, anya - vigyorgott Niall és nekilátott az előétel tányérra szedésének.

Az evés csendben telt, néha-néha szólaltunk csak meg. Niall vidáman falatozott, amit én fej rázva figyeltem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy képes ennyit enni?! 

A desszert málna öntetes csokoládé szuflé volt, amiből vagy hármat megettem. Egyszerűen oda meg vissza vagyok a gyümölcsös, illetve csokoládés dolgokért. Mondhatni ez a gyenge pontom.

- Már nem bírok többet enni - sóhajtott fel nyugtalanul Harry és megtörölte a száját. Mosolyogva rám nézett és odahajolt a fülemhez. - Szökjünk meg, csak mi ketten...

Vigyorogva bólintottam, majd felálltunk az asztaltól és megköszönve a vacsorát, felvettük a kabátjainkat és kimentünk Harry kocsijához. Sietősen beszálltunk a járműbe, aztán Harry a gázra taposott és elindultunk...fogalmam sincs, hogy hova.

*~*~*

 

Harry leparkolt a háza, pontosabban a házunk előtt és az oldalamra sietett. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni az ébenfekete terepjáróból. Összekulcsolta ujjainkat és miután feloldotta a biztonsági zárat, felkapott a karjaiba és meg sem állt a ház bejárati ajtajáig. Lábbal kulturáltan berúgta az ajtót, majd talpra állított és kulcsra zárta a bejáratot.

- Ma éjszaka nem zavarhatnak minket - duruzsolta rekedtesen a fülembe és ismét felkapott az ölébe. 

- Tudok járni, van két lábam - kuncogtam és karjaimat a nyaka köré fontam. Harry úgy viselkedett velem, mint egy vőlegény, aki átemeli a menyasszonyt a küszöb felett az esküvő után. - Most komolyan, tényleg szükséges ez?

- Szeretnélek egy kicsit kényeztetni - lehelt egy puszit az arcomra és a fülem mögötti érzékeny részre. 

Ahogy felértünk a hálószobába, Harry óvatosan lerakott az ágyra és fölém mászott. Két karján támaszkodott meg, a fejem mellett, s lassan odahajolt arcomhoz. Ráérősen becézgette csókjaira éhes ajkaimat, miközben egyik kezével végigsimított a gerincem vonalánál. Beleremegtem érintésébe, többet akartam. Kezeim felfedező útra indultak Harry mellkasán, a kis túra során megszabadítottam Harry-t a pólójától. Apró puszikat nyomtam egy-egy tetoválására, vőlegényem reakciója egy férfias morgás volt.

Felváltva vetkőztettük egymást; Harry keze legféltettebb pontomra siklott. Alsó ajkamba harapva néztem a fiú szemeibe, melyek szó szerint feketék voltak a vágytól. Harry először csak kettő, később négy ujját nyomta fel vaginámba. Artikulálatlanul nyöszörögtem és a lepedőt markolásztam kínomban. Harry végül kihúzta belőlem ujjait és alaposan lenyalta róluk nedvemet, s nyelvével kezdett el ingerelni. Hangosan nyögtem, miközben egyik kezemmel Harry hajába túrtam.

- Harry...én téged akarlak, nem pedig a nyelved - nyüszítettem könyörögve a fiúnak, aki vette a célzást. Mielőtt elhúzódott volna, egy puszit lehelt a csiklómra és felegyenesedett. Alsó ajkába harapva, csillogó tekintettel mért végig, amit elpirulva fogadtam. Egy határozott mozdulattal lerántotta magáról a farmerját és a boxerját, majd figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Kellett egy kis idő, még megszokjam méretét. - Hatalmas vagy.

- Tudom és sajnálom - nyögte elhaló hangon a fülembe, aztán kíméletesen mozogni kezdett.

Zihálásunk és nyögéseink egybeforrtak; teljesen betöltötték a szoba mély csendjét. Harry gyorsabb tempót váltott, s közben a nyakamat puszilgatta, harapdálta és szívogatta. Lábaimat a csípője köré kulcsoltam, ezzel még jobban magamban éreztem Harry férfiasságát. 

Harry tempója váltakozó lett; hol gyors, hol lassú. Alhasamban már éreztem a szorító érzést, ami pár perc múlva átjárta az egész testem. Szerelmemnek sem kellett több, egy hangos nyögés közepette belém lövellte forró „örömnedvét” . Kicsit még várt, aztán kihúzta magát belőlem és fáradtan dőlt mellém. Az ágy végéből ránk terítette a takarót, s a mellkasára vont.

- Ideje aludnunk, gyönyörűm - suttogta fáradtan és nyomott egy nedves csókot a homlokomra. - Jó éjt, Lexa!

- Jó éjt, Harry! - mormoltam lehunyt szemmel. Hátat fordítottam a vőlegényemnek, aki reflexszerűen fonta körém karjait és húzott szorosan magához. Mellkasa második bőrrétegként simult hátamhoz.

Csak most döbbentem rá igazán, hogy egy hét milyen hosszú idő. Főleg olyasvalaki nélkül, akit az életnél is jobban szeretsz és a világot jelenti neked.  

Sziasztok! 

Meglepetés gyanánt hoztam egy fejezetet, mert ma volt rá annyi időm és ihletem, hogy megírjam :) Köszönöm szépen a 11 kommentárt és a 20 pipát, illetve a 64.000 megtekintést :D Ez a fejezet valamennyivel hosszabb, mint az előző...remélem, nem baj :) 

Még egyszer köszönök mindent! :) Írjatok bátran ehhez a fejezethez is és ha minden jól megy, szombaton hozom a folytatást ;) A jövőhéthez mindenkinek kitartást! Puszpáá evriibádii,

Macy

33.fejezet - Ígérd meg, hogy mindennap felhívsz majd

Bleeding Love

Alexa szemszöge

A fejem iszonyatosan lüktetett, testem minden egyes porcikája fájt. Félve nyitottam ki a szemeimet, s körbenéztem. Egy hófehér, klórszagtól bűzlő kórteremben feküdtem. Lenéztem a takaróra, a mellkasomon Harry pihentette fejét. Halkan szuszogott; az idő kora este körül lehetett már, nem tudom. Annak ellenére, hogy Haz békésen aludt, kezemet szorosan fogta. Megpróbálkoztam azzal, hogy feltornázom magam ülő helyzetbe, de ez a próbálkozás csak egy halk nyögést eredményezett a részemről. Harry ijedten kapta fel a fejét; szemei duzzadtak és vörösek voltak a sírástól.
- Az egész az én hibám - suttogott erőtlenül és megsimogatta arcomat; akaratlanul is felszisszentem. Tehát a pofon helye még mindig megvan. - Látod? Csak a bajt hozom rád...
- Harry...kérlek...ne mond ezt - sóhajtottam fel és szabad kezemmel megcirógattam arcát, ő pedig egy puszit lehelt a tenyerembe. - Nem a te hibád, hogy a rajongóitok nem bírják elviselni a jelenlétemet.
- Ha nem kürtöltem volna világgá az eljegyzést, most nem feküdnél kórházban infúzióra kötve - szipogott és megfogta mindkét kezem. - Nem tartottam be az ígéretem...bántottak téged, Lexa. Ezt sosem bocsátom meg magamnak.
- Miért nem tudod elfogadni, hogy nem a te hibád? Nem tehet arról egyikőnk sem, hogy a rajongók utálnak engem - mondtam határozottan és komoran. Belefáradtam abba, hogy meggyőzzem Harry-t. - Ahj...hiába kezdünk el normálisan beszélgetni egymással, mindig ellentmondásba keveredünk.
- Nem akarok veszekedni - rázta meg a fejét, majd közelebb kúszott hozzám és megcsókolt. Éreztem, hogy elsírja magát; könnycseppjeink egybefonódtak. Harry zavartan pislogva húzódott el és döntötte homlokát az enyémnek. - Miért sírsz, kicsim?
- Hiányozni fogsz, Harry. Nagyon - szipogtam és ajkaimat sürgetően az övéire nyomtam. Elengedtem a kezét, majd szabad kezemmel beletúrtam göndör fürtjeibe. - Ígérd meg, hogy mindennap felhívsz majd. Legalább egyszer.
- Ez nem kérdés - szipogott ő is és arcát a nyakamba fúrta. Lehelete, könnyei és göndör fürtjei csiklandozták a nyakam, de nem zavart. Minél közelebb magamhoz akartam tudni Harry-t, amennyire ez a fránya infúzió és a kórházi ágy engedte. - Ha megtehetném, hogy ne utazzak el...
- Erről nem te döntesz, tudod - suttogtam szomorúan és egy puszit leheltem ajkaira. Aprót bólintott és letörölte könnyeit. - Ha jobban belegondolsz, rátok fér egy kis levegőváltozás. Új emberekkel ismerkedhettek meg, s ezáltal segíthettek másoknak. Gondolok itt a Ghánai utazásra.
- Igazad van - sóhajtott fel és összekulcsolt ujjainkat kezdte el kémlelni. Egy ideig furcsán méregette gyűrűsujjaimat, aztán felnézett rám. - Hol a gyűrű?
- A szobámban, az éjjeliszekrény egyik fiókjában. Akkor raktam el, amikor telefonáltam Niall-nek a Direction ház előtt felgyülemlett kis tábor miatt - emlékeztem vissza egy fájdalmas grimasz közepette.
Harry kissé szomorkásan, de megértően bólintott és hüvelykujjával cirógatni kezdte a kézfejemet. Egy pillanatra lehunytam a szemem, s fejemet lehajtottam a párnára. Fáradtan pislogva figyeltem Harry-t, miközben halkan énekelt nekem.
- Give me love like her, 'cause lately I've been waking up alone... Paint splattered teardrops on my shirt... Told you I'd let them go... - hangja rekedtesen, mégis gyönyörűen szólt. Valósággal simogatta a dobhártyámat. - Szeretlek, Lexa.
- Én is szeretlek, Harry - suttogtam fáradtan, s bátorítóan megszorítottam a fiú kezét.
- Hagylak pihenni - állt fel a székről, majd lehelt a homlokomra egy puszit. - Amint holnap lesz egy kis időm, felhívlak.
- Rendben - mosolyogtam a fiúra erőtlenül és felsóhajtottam. - Kérhetek valamit, mielőtt elmész?
- Bármit - mosolygott és megsimogatta az arcomat. Türelmesen várta, amíg kinyögöm kívánságom.
- Csókolj meg - motyogtam alsó ajkamba harapva. Harry-nek nem kellett kétszer mondani; egy halovány mosoly kíséretében megajándékozott egy búcsúcsókkal. - Köszönöm. Most már biztos vagy abban, hogy nagyon jót fogok aludni. Egy őrangyal fogja őrizni az álmaimat.
- Pihenj sokat, kicsim - suttogta fülembe és még utoljára egy aprócska puszit nyomott a szám sarkába. - Egy hét múlva találkozunk! Szia!
- Szia, Harry! - mondtam egy hatalmas ásítást követően, s bágyadtan figyeltem, ahogy Harry elhagyja a kórtermet.
Pilláim automatikusan csukódtak le; szemeim előtt felrémlett Harry arca. Éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon és egyre több követi. Nemcsak a testem fájt, hanem a lelkem is.

*~*~*

Reggel kipihenten ébredtem fel a telefonom csörgésére. Kellett néhány perc, amíg felfogtam, hogy Harry nevét látom a kijelzőn. Pislogtam párat, majd felsóhajtottam és a fülemhez emeltem a készüléket.

- Jó reggelt, Szerelmem! Hogy aludtál? - kérdezte kedvesen Harry. Rekedtes és mély baritonja felért egy koffeinnel teli kávéval.
- Veled álmodtam - mosolyodtam el, amit nem láthatott. A kapcsolatunk kezdete óta most először álmodtam Harry-vel. - Annyira szép és élethű volt...
- A véletlen műve lehet, de én is veled álmodtam - kuncogott. - Hawaii-n voltunk, s ott tartottuk meg az esküvőnket. Az egész szertartás a tengerparton volt lebonyolítva, naplementekor. Borzasztó érzés volt felébredni...nem mindennap álmodik ilyen esküvőről az ember.
- Hát igen - sóhajtottam fel belegondolva Harry álmába. - Szép is lenne. Mesélj, milyen Ghána?
- Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam - sóhajtott fel kissé frusztráltan. - Bizarr és gusztustalan, emellett büdös is van.
- Gondolj arra, hogy egy jó ügy érdekében vagy ott - mondtam és a takarómat kezdtem el fixírozni. Éhes voltam, s unatkoztam is. Kitudja, meddig tartanak bent az orvosok. - Te legalább világot látsz a srácokkal, én pedig egy klórszagtól bűzlő, unalmas kórteremben sínylődöm.
- Pár nap és hazamehetsz, kicsim - mondta nyugtatásképp. - Ne haragudj, most mennem kell. Ha lesz ma még valamennyi időm, hívlak. Szeretlek és gyógyulj meg hamar! Szia!
- Én is szeretlek és igyekszem. Szia! - mondtam és egy határozott mozdulattal kinyomtam a telefont.
Körülbelül fél óra múlva anya és Damien jelent meg a kórterem ajtajában. Mosolyogva jöttek oda az ágyamhoz és öleltek magukhoz.
- Elhoztak a laptopod, hogy ne unatkozz annyira - cirógatta meg arcomat anya. - Jobban vagy?
- A történtekhez képest igen, jól - bólogattam halványan elmosolyodva. - Az előbb beszéltem Harry-vel is, nagyon jó volt hallani a hangját.
- Elhiszem. Egy hét eléggé hosszú idő, de ha gondoltok egymásra és tartjátok a kapcsolatot, észre sem fogod venni, hogy elszaladt ez az egy hét - biztatott anya és leült mellém az ágyra. - Nemsokára hozzák a reggelid és a gyógyszereid.
- Végre - nyögtem fel nyugtalanul. - Éhes és szomjas vagyok, ezek mellett fáj a fejem és az oldalam. Még szerencse, hogy nem tört el a bordám vagy ilyesmi.
- Örülök, hogy ilyen jó a kedved - szólalt meg Damien; tekintete az arcom bal felére siklott. - Szép monoklid van. Nem fáj?
Megráztam a fejem és tekintetemet a kórterem ajtajához irányítottam, ahol egy nálam pár évvel idősebb nővérke tűnt fel. Egy tálca volt kezében, amin egy pohár víz, egy gusztusosnak mondható szendvics és néhány szem gyógyszer foglalt helyet.
- Csak akkor vedd be ezeket, amikor megreggeliztél - mutatott a gyógyszerekre a nővérke, miközben lerakta elém a tálcát.
- Rendben - bólintottam és nekiláttam a reggelim elpusztításának. A szendvics kifejezetten finom volt, a gyógyszerek már kevésbé.
A reggeli és a gyógyszerek elfogyasztását követően beszélgetésbe bonyolódtam anyával és Damien-nel. Kezdtem megfeledkezni arról, hogy egy kórházban fekszem; négy, hófehér fal között.

Szép jó estét, sziasztok!

Meg is érkezett a várva várt folytatás, amit pár perce fejeztem be :D Elnézést a rövidsége miatt, de most csak ennyi sikerült :)' Mielőtt még megköszönném a dolgokat, szeretnék feltenni egy-két kérdést :) Mostanában feltűnt, hogy az előző fejezetek végén levő pipák száma folyamatosan csökken :( Mi ennek az oka? :O Egyáltalán aki egyszer bepipálta a Tetszik-t, akkor miért nem hagyja úgy? Nem egészen értem...

Most pedig... Köszönöm a 7 kommentárt, a 20 Tetszik-t és az 1 Nem tetszik-t, a 63.000 megtekintést és a 108! feliratkozót :D Hálás vagyok mindazoknak, akik szinte minden fejezetnél megilletnek pár kedves szóval :) Remélem, ehhez a rövidke fejezethez is írtok majd páran ;) 

Puszpáá evribádii,

Macy

32.fejezet - A rajongóinknak meg kell békülniük azzal, hogy megváltoztam [...]

Swagger Jagger

Alexa szemszöge

Harry Styles megnősül!

Ma reggel napvilágot látott egy Twitter bejegyezés, melyben a One Direction göndör hajú szívtiprója, Harry Styles (18) boldogan csiripelte el, hogy tegnap este megkérte barátnője, Alexa Horan (18) kezét. Körülbelül egy hónapja még arról számoltunk be, hogy a pár között kisebb konfliktus alakult ki a modern country zene feltörekvő dívája, Taylor Swift (22) és Harry koránt sem hosszú románca miatt. 

Mit szól a lánykéréshez a Horan és a Styles család? Örülhetnek annak, hogy a két fiatal ilyen hamar szeretné összekötni az életüket? Vajon mi a véleménye Swift kisasszonynak?

Cikk: Marie Solíz ekkor: 08:19 Kép: Fabulous Magazine

A cikk elolvasása után felmentem Twitter-re, ahol egy kisebb sokk ért. A követőim száma megnőtt, a gyűlölködő üzenetekkel együtt. Az üzenetek nagy részében a rajongók a halálomat kívánják, míg a többiek csupán csak azt, hogy hagyjam békén a férjüket. Tekintetem könnyes lett; sosem szerettem, ha bántanak. Főleg nem olyan személyek, akik nem is ismernek engem. 
Egy kicsit még őrlődtem a telefonom képernyője felett, majd egy szomorú sóhajt követően kimásztam az ágyból és bevonszoltam magam a fürdőbe. Megszabadultam a pizsamámtól, s beálltam a zuhany alá. Körülbelül fél óráig áztam a frissítően langyos vízsugár alatt, aztán egy törülközőbe csavarva vizes testemet kimentem a szobába. Megágyaztam, elhúztam a sötétítőt és az utazótáskámhoz léptem. Mivel csak egy zöld alapon fehér keresztes pulóvert, egy fekete, ülepes nadrágot és egy pár bokacsizmát hoztam, így kénytelen voltam ezeket felvenni. Miután felöltöztem, megfésültem a hajam, fogat mostam és felkentem egy szolid sminket. Feltűrtem a pulóverem ujját, majd magamhoz vettem a telefonom és az utazótáskám, s lementem a nappaliba. Ha jól láttam, Harry a konyhában sündörgött a gáztűzhely körül. Akaratlanul is mosoly kúszott arcomra, de legbelül üvölteni tudtam volna. 
- Szia, Harry! - köszöntem egykedvűen, amikor bementem a konyhába. Karjaimat a fiú dereka köré fontam és egy puszit leheltem a vállára. - Mit csinálsz éppen?
- Reggelit készítek kettőnknek - fordult szembe velem és miután megtörölte kezeit, karjaival szorosan magához húzott és ajkait gyengéden az enyémhez nyomta. Viszonoztam csókját, majd arcomat a nyakhajlatába fúrtam. Harry nyugtalanul felsóhajtott, s cirógatni kezdte a hátamat. - Mi bánt, Szerelmem?
- A rajongóitok bántanak azért, mert eljegyeztél - szipogtam és felnéztem az engem ölelő fiú arcára. - Durva dolgokat vágtak a fejemhez, amivel nagyon megbántottak. Fáj a tudat, hogy olyanok írogatnak, akik nem is ismernek engem. 
- Ssh... - lehelt egy puszit a homlokomra Harry. - A rajongóinknak meg kell békülniük azzal, hogy megváltoztam és most már nem az a nőcsábász tinibálvány vagyok, aki 2 éve voltam. Nem hagyom, hogy a rajongóink vagy bárki más bántson téged...
Könnyeim azonnal ellepték tekintetemet, de a könnyfátyol mögül még így is tisztán láttam Harry fájdalomtól csillogó, smaragdzöld íriszeit. Hangtalan zokogásban törtem ki, miközben szorosan Harry-hez bújtam és arcomat a mellkasába fúrtam. Egy pillanatra elengedett, de csak azért, hogy kikapcsolja a gáztűzhelyet. Felkapott az ölébe és meg sem állt a kanapéig, ahol leült a hosszan elnyúló bútorra. Lábaimat kinyújtottam, karjaimat pedig Harry alkarján pihentettem. Fejemet a mellkasának döntöttem és úgy sírtam tovább.
- Szörnyű téged így látnom, kicsim - suttogta fülembe és karjait lazán a derekam köré kulcsolta. - Nem akarlak ilyen állapotban itt hagyni. Egy hét hosszú idő; nem is tudom, hogy fogom kibírni nélküled.
- El kell utaznod - mondtam szomorúan és egy puszit nyomtam az állára. - A rajongók számítanak rátok. Miattam ne aggódj, jól vagyok. Tudod, hogy a telefon és az internet segítségével tartani fogjuk a kapcsolatot.
- Nem ugyanolyan - rázta meg fejét és megcsókolt. Mielőtt még belemerültünk volna a csókba, a gyomrom hangosan korogni kezdett. Harry felkuncogott és egy puszit lehelt orromra, s lerakott az öléből. - Megcsinálom a reggelit.
Halvány mosollyal az arcomon követettem Harry-t a konyhába, s segítettem neki a reggeli elkészítésében. Csináltunk pirítóst, szalonnás rántottát és narancslevet. Miután elkészült a reggeli, megterítettem és tálaltam a finomságokat.
- Délelőtt el kell intéznem pár dolgot az utazás miatt, de viszont délután ráérek - motyogta két falat között Harry és belekortyolt a narancslevébe. - Mihez lenne kedved?
- Mit szólnál, ha áthoznánk a bandaházból pár cuccot? Ruhákat meg ilyesmit - fejtettem ki és haraptam egy nagyot a még meleg pirítósból.
- Az éjszakát azonban a Direction házban kellene töltenünk, hogy a fiúkkal korán reggel együtt tudjunk kimenni a reptérre - mondta, mire szomorúan elhúztam a számat és felsóhajtottam. - Ne nehezítsd meg, kérlek...
- Örüljek, hogy egy hétig nem találkozunk? - kérdeztem némi gúnnyal a hangomban, de nem akartam veszekedni. Semmi kedvem sem volt egy újabb fejmosáshoz. - Tudom, hogy te is rosszul érzed emiatt magad, csak nem mutatod ki. 
- Ez így igaz - helyeselt és miután befejezte az evést, felállt az asztaltól és elmosogatott. - Az elmúlt 2-3 évben nem volt még ilyen komoly kapcsolatom. Ha olyan volt a helyzet, anya vagy Gemma elkísért a kisebb utazásokra vagy ilyesmi. De tőled mégsem kérhetem azt, hogy gyere el velem Afrikába vagy Japánba. 
- Elkísérnélek - mondtam komolyan, majd elmosogattam és szorosan hozzábújtam Harry-hez. Karjait védelmezően kulcsolta derekam köré és egy puszit nyomott a homlokomra. 
- Tudom - sóhajtott fel és lassan lecsapott ajkaimra. Gyengéden becézgette ajkaimat, miközben hatalmas kezeivel a hátamat simogatta.
Az idilli perceket végül Harry törte meg, mivel már késésben volt. Sietős léptekkel felvette a tornacipőjét és a kabátját, majd egy puszit nyomott az arcomra és elviharzott. Rövid ideig tehetetlenül álltam az előtérben, aztán én is felvettem a kabátomat és a cókmókommal együtt kimentem az udvarra, ahol elővettem a telefonom és hívtam egy taxit.
A Direction ház előtt összefutottam a kissé még kómás Little Mix-el, s Eleanor-ral. Mosolyogva megöleltünk egymást, aztán sietősen beültek a taxiba és egy kedves integetést követően eltűntek a szemem elől. Ahogy beértem a házba, levetettem a kabátomat és az utazótáskám társaságában felmentem a szobámba. 
- Látom, már hazajöttél - nyitott be mosolyogva pár perccel később a helységbe anya és egy csontropogtató öleléssel köszöntött. - Segítsek valamiben?
- Ha már szóba hoztad... - kezdtem bele félénk mosollyal. - pár dolgot be kellene dobozolni, ugyanis délután elkezdünk átcuccolni a közös házunkba Harry-vel.
- Már ennyire komoly a dolog köztetek? - kérdezte kedvesen és intett a kezével, hogy üljek az ágyra.
- Igen, azt hiszem - haraptam alsó ajkamba és felsóhajtottam. - Szeretjük egymást és úgy érzem, ez a szeretet egymás iránt napról napra egyre erősebb.
- Ennek szívből örülök, Lexa - simogatta meg a vállam. - És mi a helyzet Damien-nel? Nem zavarja Harry-t, hogy körülötted legyeskedik?
- Az az igazság, hogy de - bólintottam. - Harry minden fiúra féltékeny, akivel valaha is bárhogy érintkeztem. Tudom, hogy szeret és félt, de néha kicsit sok ez a törődés...
- Odavan érted, ez nyilvánvaló - mosolygott anya és megigazította a haját. - Apád is így viselkedett a házasságunk első pár évében. Aztán ahogy az évek teltek, jobban megismertük egymást és ez a fajta féltékenységi viszketegség valamilyen szinten elmúlt. Megtanultuk azt, hogy hogyan figyeljünk és törődjünk jobban egymással.
- Remélem, ez nálunk is előfog majd jönni egyszer - sóhajtottam fel és leugrottam az ágyról, majd a szekrényemhez léptem. - Mivel kezdjük a pakolást?
- Először azokkal a holmikkal, amiket fontosnak tartasz. Ruhák, esetleg könyvek, tisztálkodó holmi - rántotta meg vállát anya és ő is leugrott az ágyról. - Hozok néhány dobozt, addig kezdj el válogatni!
Bólintottam egyet és leakasztottam a ruháimat a szekrényből és az ágyra dobtam őket. A cipőket sorban az ágy elő pakoltam ki, s egyen-kettőn el is csodálkoztam; akadt például olyan magassarkú, amit még életemben nem vettem fel. Észbe sem kaptam, már két dobozt telepakoltunk ruhákkal és különböző kiegészítőkkel. A laptopomat beleraktam a táskájába, aztán levittem a nappaliba a dohányzóasztalra. Csengetésre kaptam fel a fejem, így az ajtóhoz kocogtam és kíváncsian ajtót nyitottam.
- Szia, Lexa! - köszönt ezerwattos mosollyal Damien és szorosan magához ölelt. - Képzeld, nagy hírem van!
- Gyere beljebb - álltam félre az útból, hogy Damien betudjon jönni a házba. - Mesélj, mi az a nagy hír?!
- Megkaptam az állást, holnap kezdhetek is - mosolygott, én pedig megakartam ölelni, de folytatta -, és ami a legszuperebb, hogy a cég fizet nekem egy belvárosi garzonlakást. Délután már oda is költözhetek.
- Ma mindenki költözködik? - jött le anya a lépcsőn és mosolyogva megölelte Damien-t. A fiú kérdően felhúzta a szemöldökét, anya pedig fülig érő vigyorral elújságolta azt, amit én akartam elmondani Damien-nek. - Alexa és Harry is ma költöznek össze.
- Komolyan? - fordult felém meglepetten Damien, tekintetében féltékenység és düh csillogott. - Ez egy nagyszerű hír. 
- Igen, nagyszerű - nyögtem ki és beletúrtam a hajamba. 
Anya és Damien leültek a kanapéra beszélgetni, én pedig felslattyogtam a szobámba és folytattam a pakolást. Ahogy kinéztem az ablakon, észrevettem néhány paparazzót és rajongót a ház előtt lézengeni. Aztán egyre többen és többen lettek, mondhatni ellepték a ház bejáratát a fotósok és a rajongók.
- Lexa, mi ez az egész odalent? - csapódott be hirtelen a szobám ajtaja. Damien idegesen sietett mellém és fordított szembe magával. - Miért vannak a ház előtt fotósok és sikítozó; éneklő tinilányok?
- Harry...Harry reggel kiírta Twitter-re, hogy tegnap este megkérte a kezem - motyogtam és lehajtottam a fejem. - A rajongók többsége a halálomat kívánja. Damien...én félek.
- Nincs mitől félned - emelte fel a fejem Damien és szorosan a karjaiba zárt. Arcomat a mellkasába fúrtam, s szipogni kezdtem. - Nem fognak bántani, megígérem.
- H-honnan tudod? A Directioner-ek bármire képesek, ha a fiúkról van szó - suttogtam elhaló hangon és kipillantottam az ablakon. Elrettentett a sok ember látványa, ugyanis gyerekkorom óta klausztrofóbiás vagyok. Utálok nagy tömegben lenni, ami nem újdonság a családban, hiszen Niall is klausztrofóbiás. - Egy darabig nem hagyhatjuk el a házat, hacsak nem szólunk valamelyik fiúnak, hogy küldjön ide egy biztonsági őrt.
- Hívd fel Niall-t vagy Harry-t - adta kezembe a telefonját, majd elhagyta a szobát.
Remegő ujjakkal pötyögtem be szöszke bátyám telefonszámát, aki meglepetten szólt bele a készülékbe. A háttérből nevetés és sutyorgás csapta meg a fülem.
- Niall... - nyöszörögtem és elnyeltem könnyeimet. 
- Lexa? - kérdezte ijedten, a háttérzaj egyből megszűnt. - Mi a baj?
- A Direction házat ellepték a fotósok és a rajongók - szipogtam. - F-félek kimenni a házból.
- Ne aggódj, azonnal odaküldöm Paul-t - mondta és bontotta is a vonalat.
Kinyomtam a telefont és miután elraktam az eljegyzési gyűrűmet az éjjeliszekrényembe, lementem a lépcsőn. Pár perc múlva Paul nyitott be a házba, mögötte sikítozó lányok és fotósok hada kattogtatta a kameráját. Mindhárman - Damien, anya és én - felvettük a kabátjainkat, majd Paul vezetésével elindultunk az autóhoz. Én kullogtam leghátul, s ezt kiszúrta néhány rajongó. Körém álltak, s az egyik úgy megpofozott, hogy elvesztettem az egyensúlyom és összeestem a hideg betonon. Éreztem, hogy többször megrugdosnak és csúnya dolgokat suttognak a fülembe, a hajamat jól meghúzgálva közben. A fájdalom úrrá lett a testemben, nem éreztem semmit ezután...

Sziasztok!

Elnézést kérek a kései bejegyzésért, de tegnap délután sikerült elbóbiskolnom és utána a kedvenc sorozatomat (Szeress most!) néztem, megvacsoráztam és olyan 9 óra körül ültem neki a fejezet megírásának, jobban mondva folytatásának :) Tegnap, magyar óra után odahívott magához a magyar tanárom és elmondta, hogy beleolvasott a blogjaimba - körülbelül egy hónapja megadtam neki a nevem és azt, hogy hol találja az írásaimat - :D Azt mondta, van benne pár hiba, de elfogadható, hiszen elég fiatal vagyok még a profi szintű íráshoz :D Amit utána mondott...nem hittem a fülemnek: azt tanácsolta, hogyha komolyan szeretnék az írással foglalkozni, akkor keressek fel néhány könyvkiadót és küldjek el egy fejezetet a történetből :) A könyvszerkesztők kijavítanák a hibákat és simán kiadnák az írásaimat :D Vagy ami a legjobb - kérdezte a tanárnő, hogy van-e valami rövidebb történetem -, hogy akár megjelentethetném ezt történetet a helyi újságban :) Most nagyon boldog vagyok, ráadásul azért is, mert földrajzból 5-öst, fizikából pedig 3-ast kaptam - általában 2-eseket gyűjtök ezekből a tantárgyakból :)

Köszönöm a 11 kommentárt és a 36 pipát, illetve XDXDXD-nek a 2.fejezethez írt véleményét - igazán örülök, hogy azért kommenteltél ehhez a történetemhez - és Petrovics Melindának a 18.fejezethez írt kommentjét - sokan ezen a véleményen voltak Josh-ról :) Az előző fejezet kommentjeihez csak annyit fűznék még hozzá, hogy az Epilógus azért is van, hogy betekintést kapjanak az olvasók a történet szereplőinek későbbi életébe ;) Gondolok itt az esküvőre, családalapításra... :) A lánykérés egyfajta születésnapi ajándék volt Harry-től Alexának :D

Ennyi lettem volna erre a hétre - ezen a blogon -, jó éjt minden kedves olvasómnak és erre járónak! Kommentárt és pipát is szívesen fogadok ehhez a fejezethez (is), ugye tudjátok? ;) Gud nájt, evriibádii,

U.i.: Hatalmas köszönet a 60.000 megtekintésért és a 102! feliratkozóért ♥!

Macy  

Sziasztok!

 

Nem, még nem a folytatással érkeztem. Talán pénteken ki tudom tenni, ha addig megszáll az ihlet és elkezdem írni. A képből kiderül szerintem, hogy miért is jött létre e bejegyzés:

 

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!