34.fejezet - Hiányoztál...nem is tudod mennyire

A Year Without Rain

1 héttel később…

Alexa szemszöge
 

Tegnap hazaengedtek a kórházból, amit nem nagyon bántam. A kórház és a Direction ház előtt rengeteg újságíró, illetve rajongó táborozott. Szerencsére mielőtt a fiúk elutaztak, Niall és Harry biztosított számomra egy testőrt, természetesen csak arra az eshetőségre, ha elhagynám a házat.

Ez a mai napon nem így van, ugyanis gőzerővel készülődöm a fiúk hazaérkezésére. Az egész délelőttöt a konyhában töltöttem, anya volt a segítségemre a főzésben. Kora délután nekiláttunk kitakarítani a házat, s közben beszélgettünk. Rengeteg minden szóba jött; a fiúk jövő hónapban kezdődő turnéja is. Fogalmam sincs, hogyan fogom majd kibírni a fiúk nélkül. Egyedül egy hatalmas házban nem valami bizalomgerjesztő gondolat.

- Talán visszaköltözhetnél Mullingarbe, amíg a fiúk turnéznak. A dublini koncertre mindenképpen el kell majd mennünk - mondta anya mosolyogva, miután lerakta a kezéből a bútortisztítót. - Ha belegondolsz, Mullingar és Dublin nincs is olyan messze egymástól. Vagyis kényelmesebb az utazás, mintha Londonból repülnél Dublinba.

- Igazad van - mondtam egy beleegyező sóhaj közepette. Már csak azt kell kigondolnom, hogy hogyan fogom mindezt elmondani Harry-nek. - Jót fog tenni a mullingar-i levegő, legalábbis azt remélem.

- Biztos lehetsz benne, Lexa - mosolygott rám kedvesen és folytatta a takarítást.

Amíg anya a földszinten, én az emeleten próbáltam rendet teremteni. A fiúk szobájában kezdtem, s azt hittem, hogy hamar végezni fogok az 5 szobával. Liam szobájára még azt mondhattam, hogy szép és rendezett, bár ő se nagyon foglalkozott a portörölgetéssel. Louis és Zayn, illetve Niall szobájában szétdobált ruhák, üres pizzás dobozok és sörös üvegek hada fogadott. Első teendőm az ablakok kinyitása volt, aztán összeszedtem a szemetet és végül a szennyest. Egyedül nem tudtam levinni az összeszedett ruhákat a mosókonyhába, így anyát kértem meg a cipekedésben. 

- Mint aki egy éve nem tisztálkodik - sóhajtott fel anya, miután beraktuk a ruhakupacot a mosógépbe. - Niall mindig is ilyen szétszórt gyerek volt, de Zayn-ről és Louis-ról nem gondoltam volna.

- Akkor már ketten vagyunk - kuncogtam és visszasiettem az emeletre. Most jön a takarítás számomra könnyű fázisa: felporszívózni, port törölgetni és tiszta ágyneműt húzni.

Liam szobájával kezdtem, aztán folytattam Louis és Niall birodalmával. A lehúzott ágyneműket egy kupacba gyűjtöttem és kiraktam a folyosóra egy ruhatárolóba. Harry és Zayn szobája maradt a takarítás végére; talán furcsa, hogy ezt mondom, de élveztem ezt a rendrakásos, takarítós délutánt. Egy kicsit elvonta a figyelmemet a mindennapi gondokról és legfőképp Harry-ről. Alig várom, hogy ma újra találkozzunk.

- A srácok nem mernek majd bemenni a szobájukba - lépett mellém anya, miközben Zayn ágyánál ténykedtem az ágynemű lehúzásával. 

- Attól azért ne félj. Holnap ugyanolyan mocskos és rendetlen lesz, mint mielőtt kitakarítottunk - mondtam; lelki szemeim előtt láttam azt, ahogy Niall a megevett pizza dobozát a szőnyegre hajítja. Megborzongtam és talán még a nyelvemet is kiöltöttem. - Többet ugyan ki nem takarítok akkor, az biztos.

- Nem olyannak ismerlek én téged, kislányom - kuncogott anya és segített a tiszta ágynemű felhúzásában. - Mindig is rendszerető és segítőkész voltál. A bátyádék nem fognak megváltoztatni, higgy nekem.

- Oké, oké - nevettem fel és megráztam a fejem. Anyának igaza van, mindenben. Világ életemben szerettem segíteni másoknak, s ez nem hiszem, hogy az elkövetkezendő években változni fog majd.

Miután felporszívóztam és letörölgettem a port Zayn szobájában, átsétáltam Harry birodalmába. Legnagyobb meglepetésemre rend uralkodott a helységben, csak ágyneműt kellett cserélnem, illetve fel kellett porszívóznom. Fáradtan mentem le a konyhába, ahol anya sürgött-forgott.

- Készítettem forrócsokit - fordult felém mosolyogva, kezében két bögrével. - Kérsz?

- Még szép, köszönöm - mondtam hálás mosollyal és nyomtam egy puszit anya arcára.

Kezünkben a gőzölgő édességgel ültünk le a kanapéra, s elkezdtünk beszélgetni. Anya mesélt a munkájáról, illetve arról az alapítványról, melynek fél éve a tagja. Idős embereknek segítenek, ha kell főznek vagy mosnak is rájuk, illetve olyan foglalkozásokat állítanak össze az alapítvány többi tagjával, ami az idősek számára egy remek időtöltés lehet. Például ott van a bingó vagy a sakk klub, minden hét szerdáján. 

- Nem is tudom, kiről ragadt rád ez az önkénteskedésdi - gúnyolódtam anyával, miközben belekortyoltam a már elfogyóban levő forrócsokimba.

- Amikor annyi idős voltam, mint te, én is vállaltam önkéntes munkákat - vallotta be mosolyogva, s lerakta kezéből a bögréjét. - Rengeteget jártam az állatmenhelyre, az idősek otthonába és még az iskolába is. Általában ebédet, csokoládét vagy pénzt kaptam a segítségemért.

Mosolyogva bólintottam, aztán megittam a forrócsokimat és anyától elnézést kérve felmentem a szobámba. Megszabadultam a ruháimtól és beálltam a zuhany alá, s legalább fél óráig áztattam magam. Frissen és üdén léptem ki a zuhanykabinból, majd magam köré tekertem egy törülközőt és kimentem a szobába. A szekrényben még maradt pár ruha, amiből kedvem szerint válogathattam. Hosszas keresgélés és gondolkodás után megállapodtam egy szürke leggins-nél, egy fekete szoknyánál és egy mezszerű felsőnél. Lábbelinek egy fehér tornacipőt választottam. Miután felöltöztem, megigazítottam a hajam és feldobtam egy szolid sminket.

Amint kiléptem a folyosóra, susmogás és nevetés zaja csapta meg a fülemet. Elmosolyodtam, s halkan elindultam lefelé a lépcsőn. Mintha megérezte volna, hogy jövök, Harry a lépcső végénél állt és le sem vettem rólam a szemét. Arcán kisfiús mosoly ült, kezében egy csokor vörös rózsát szorongatott. Valósággal úgy ugrottam bele a karjaiba, a csokor kiesett a kezéből; karjait szorosan körém fonta.

- Hiányoztál...nem is tudod mennyire - suttogta fülembe és egy puszit lehelt a vállamra, s a nyakhajlatomba. - Egy hét nélküled olyan volt számomra, mint egy év eső nélkül.

- Nekem is nagyon de nagyon hiányoztál - mormoltam mellkasába és felnéztem rá. Karjaimat felvezettem a tarkójához és lecsaptam vőlegényem (!) telt ajkaira. Megnyalta alsó ajkam, ezzel bejutásért könyörögve a számba. Készségesen megadtam neki kérését, nyelvünk vad táncot járt a másikéval. Harry nem sokáig bírta visszafogni magát, kezeit levezette a fenekemhez, s gyengéden belemarkolt, amitől egy kisebb nyögés tört fel belőlem. Zavartan pislogva húzódtam el Harry ajkaitól és néztem mélyen a szemébe. - Ezt szerintem nem itt kellene...

- Kezd elfogyni az önuralmam - motyogta zavartan és megcsókolt. Reflexszerűen túrtam göndör fürtjeibe, amitől belenyögött a csókba. 

Vad csókcsatánkat Louis viccesnek szánt megjegyzése szakította meg. Lehajtott és vöröslő fejjel követtem a répabolond srácot az étkezőbe, ahol a többiek már az asztalnál ültek. Harry vigyorogva ült le mellém, s simította combomra tenyerét. Megmosolyogtatott a gesztusa; válaszul összekulcsoltam ujjainkat.

- Remélem, éhesek vagytok - mosolygott anya a fiúkra, miközben lerakta az előételt az asztalra. - Lexa és én mondhatni az egész délelőttöt főzéssel töltöttük, próbáltunk a kedvetekre járni az ételek terén. 

- Akkor biztosan mennyei a vacsora, anya - vigyorgott Niall és nekilátott az előétel tányérra szedésének.

Az evés csendben telt, néha-néha szólaltunk csak meg. Niall vidáman falatozott, amit én fej rázva figyeltem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy képes ennyit enni?! 

A desszert málna öntetes csokoládé szuflé volt, amiből vagy hármat megettem. Egyszerűen oda meg vissza vagyok a gyümölcsös, illetve csokoládés dolgokért. Mondhatni ez a gyenge pontom.

- Már nem bírok többet enni - sóhajtott fel nyugtalanul Harry és megtörölte a száját. Mosolyogva rám nézett és odahajolt a fülemhez. - Szökjünk meg, csak mi ketten...

Vigyorogva bólintottam, majd felálltunk az asztaltól és megköszönve a vacsorát, felvettük a kabátjainkat és kimentünk Harry kocsijához. Sietősen beszálltunk a járműbe, aztán Harry a gázra taposott és elindultunk...fogalmam sincs, hogy hova.

*~*~*

 

Harry leparkolt a háza, pontosabban a házunk előtt és az oldalamra sietett. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni az ébenfekete terepjáróból. Összekulcsolta ujjainkat és miután feloldotta a biztonsági zárat, felkapott a karjaiba és meg sem állt a ház bejárati ajtajáig. Lábbal kulturáltan berúgta az ajtót, majd talpra állított és kulcsra zárta a bejáratot.

- Ma éjszaka nem zavarhatnak minket - duruzsolta rekedtesen a fülembe és ismét felkapott az ölébe. 

- Tudok járni, van két lábam - kuncogtam és karjaimat a nyaka köré fontam. Harry úgy viselkedett velem, mint egy vőlegény, aki átemeli a menyasszonyt a küszöb felett az esküvő után. - Most komolyan, tényleg szükséges ez?

- Szeretnélek egy kicsit kényeztetni - lehelt egy puszit az arcomra és a fülem mögötti érzékeny részre. 

Ahogy felértünk a hálószobába, Harry óvatosan lerakott az ágyra és fölém mászott. Két karján támaszkodott meg, a fejem mellett, s lassan odahajolt arcomhoz. Ráérősen becézgette csókjaira éhes ajkaimat, miközben egyik kezével végigsimított a gerincem vonalánál. Beleremegtem érintésébe, többet akartam. Kezeim felfedező útra indultak Harry mellkasán, a kis túra során megszabadítottam Harry-t a pólójától. Apró puszikat nyomtam egy-egy tetoválására, vőlegényem reakciója egy férfias morgás volt.

Felváltva vetkőztettük egymást; Harry keze legféltettebb pontomra siklott. Alsó ajkamba harapva néztem a fiú szemeibe, melyek szó szerint feketék voltak a vágytól. Harry először csak kettő, később négy ujját nyomta fel vaginámba. Artikulálatlanul nyöszörögtem és a lepedőt markolásztam kínomban. Harry végül kihúzta belőlem ujjait és alaposan lenyalta róluk nedvemet, s nyelvével kezdett el ingerelni. Hangosan nyögtem, miközben egyik kezemmel Harry hajába túrtam.

- Harry...én téged akarlak, nem pedig a nyelved - nyüszítettem könyörögve a fiúnak, aki vette a célzást. Mielőtt elhúzódott volna, egy puszit lehelt a csiklómra és felegyenesedett. Alsó ajkába harapva, csillogó tekintettel mért végig, amit elpirulva fogadtam. Egy határozott mozdulattal lerántotta magáról a farmerját és a boxerját, majd figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Kellett egy kis idő, még megszokjam méretét. - Hatalmas vagy.

- Tudom és sajnálom - nyögte elhaló hangon a fülembe, aztán kíméletesen mozogni kezdett.

Zihálásunk és nyögéseink egybeforrtak; teljesen betöltötték a szoba mély csendjét. Harry gyorsabb tempót váltott, s közben a nyakamat puszilgatta, harapdálta és szívogatta. Lábaimat a csípője köré kulcsoltam, ezzel még jobban magamban éreztem Harry férfiasságát. 

Harry tempója váltakozó lett; hol gyors, hol lassú. Alhasamban már éreztem a szorító érzést, ami pár perc múlva átjárta az egész testem. Szerelmemnek sem kellett több, egy hangos nyögés közepette belém lövellte forró „örömnedvét” . Kicsit még várt, aztán kihúzta magát belőlem és fáradtan dőlt mellém. Az ágy végéből ránk terítette a takarót, s a mellkasára vont.

- Ideje aludnunk, gyönyörűm - suttogta fáradtan és nyomott egy nedves csókot a homlokomra. - Jó éjt, Lexa!

- Jó éjt, Harry! - mormoltam lehunyt szemmel. Hátat fordítottam a vőlegényemnek, aki reflexszerűen fonta körém karjait és húzott szorosan magához. Mellkasa második bőrrétegként simult hátamhoz.

Csak most döbbentem rá igazán, hogy egy hét milyen hosszú idő. Főleg olyasvalaki nélkül, akit az életnél is jobban szeretsz és a világot jelenti neked.  

Sziasztok! 

Meglepetés gyanánt hoztam egy fejezetet, mert ma volt rá annyi időm és ihletem, hogy megírjam :) Köszönöm szépen a 11 kommentárt és a 20 pipát, illetve a 64.000 megtekintést :D Ez a fejezet valamennyivel hosszabb, mint az előző...remélem, nem baj :) 

Még egyszer köszönök mindent! :) Írjatok bátran ehhez a fejezethez is és ha minden jól megy, szombaton hozom a folytatást ;) A jövőhéthez mindenkinek kitartást! Puszpáá evriibádii,

Macy