2013. február 26.

27.fejezet - Az én csajommal nem kezd ki senki

Heart On Fire
Alexa szemszöge

Nyögéseinek, zihálásunk és szapora levegővételünk töltötte be a szobát. Harry a nyakamat hintette be egy-egy forró csókkal, s közben hol gyorsan, hol pedig lassan mozgott bennem. Ujjainkat összekulcsolta a fejem mellett, majd mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Nyelvünk régi ismerősként köszöntötte egymást, vad táncot lejtve. Csókunk nem szakadt meg, amikor Harry kíméletlenül gyors tempót kezdett diktálni. Feltörni készülő nyögéseinket a csókban fojtottuk el, alhasam már szorított és lüktetett.
- Harry...én már nem bírom sokáig - suttogtam elhaló hangon a fiú ajkaiba.
- Tartsd még...nekem se kell már sok - eresztett meg felém egy gyengéd mosolyt, s újra lecsapott ajkaimra.
Sikítani tudtam volna az alhasamban nyugtalankodó feszítéstől, de mégsem tettem. Nyöszörögve tűrtem, hogy Harry újra meg újra lökjön egyet magán. Kis idő múlva viszont feladtam; remegve és egy hangos nyögés közepette „elmentem” . Harry se bírta sokáig, lökött egyet magán, majd rázkódni kezdett és egy halk nyögést követően belém élvezett. Fáradt mosollyal az arcán megcsókolt, aztán mellém dőlt és a mellkasára vont.
- Remélem nem ébresztettük fel egyik fiút se a hangoskodásunkkal - kuncogtam és felnéztem Harry-re. Lehunyt szemmel próbálta egyenletesen venni a levegőt, több-kevesebb sikerrel.
- Engem nem érdekel a véleményük - mondta nyugodtan, de tudtam, hogy belül kicsit dühös.
- Nem azért mondtam - mondtam kissé komoran és felültem az ágyban. Felkaptam Harry ingét és a bugyimat a földről, majd gyorsan felöltöztem és az ajtóhoz léptem. - Lassan készülődnöd kéne, nem gondolod?
- Már megint mit mondtam? - ült fel ő is és magára kapva a boxerét mellém sietett. 
- Semmit - ráztam meg a fejem egy erőltetett mosoly kíséretében.
Begomboltam magamon az inget, s a hajamba túrva lerobogtam a konyhába. A hűtőben egy üveg tejen, néhány gyümölcsön és egy félig megevett szendvicsen kívül nem találtam semmit. Hosszas gondolkodás után kivetettem a gyümölcsöket és készítettem egy tál mézes gyümölcssalátát. Felugrottam a konyhapultra és nekiláttam a salátám elfogyasztásának.
- Lexa, kaptál egy SMS-t! - jött be a konyhába Harry, kezében a telefonommal.
- Köszi - mosolyogtam rá és elvettem tőle a készüléket. Megnéztem a feladót, de egy ismeretlen telefonszámon kívül nem volt semmi. - Ez furcsa...nem tudom, ki küldte.
- Olvasd el és hátra rájössz - ugrott fel mellém és egy karjával körülfonta a derekamat.
Aprót bólintottam és a fiú vállára hajtva a fejem megnyitottam az üzenetet.

„Ma este találkozunk a koncerten. Remélem még megismersz ;)”

Felhúztam a szemöldököm és némi hezitálás után válaszoltam az üzenetre.

„Megtudhatom, hogy ki vagy te? Lehet, hogy ismerlek...de most konkrétan azt sem tudom, hogy ki írt nekem :)”

Értetlenül néztem fel Harry-re, aki csak elhúzta a száját és lenézett a telefonomra, amely egy újabb SMS-t jelzett. Kezdek félni ettől a koncerttől...lehet, hogy feleslegesen...lehet, hogy nem. Kitudja?!

„Este mindent megtudsz. Találkozzunk az aréna bejáratánál, a koncert végén. Biztosítalak abban, hogy meg fogsz ott találni. Egyedül gyere ;)”

Harry kezdett ideges és féltékeny lenni. Tekintete szinte villámokat szórt, szaggatottan vette a levegőt és olykor-olykor fel is horkantott mérgében.
- Az én csajommal nem kezd ki senki - rázta meg mérgesen a fejét és elvette a telefonom, majd pötyögött rajta valamit és idegesen visszaadta. - Tudja, hogy kivel szórakozzon...
- Ne legyél féltékeny - néztem rá kedvesen elmosolyodva és egy csókot leheltem az állára. Telefonom ebben a pillanatban ismét SMS-t jelzett. - Ezt nem hiszem el...

„Tudok róla, hogy barátod van. Ez azonban nem érdekel. Találkozni szeretnék veled, lehetőleg addig, amíg Londonban tartózkodom. Kérlek, ne szomorítsd el a kedvem, Lexa! :)”

Kezdett nálam is felmenni a pumpa, nemcsak Harry-nél. Nem válaszoltam az üzenetre, csak kinyomtam a telefonom és ledobtam magam mellé a konyhapultra. Harry szótlanul nézett maga elé, karja a derekamon pihent. Időközben megettem a gyümölcssalátát, az üres tányért beraktam a mosogatóba és felsóhajtottam. Halvány mosollyal az arcomon Harry nyakához hajoltam és apró puszikat leheltem egy-egy részre.
- Mi...mit csinálsz? - kérdezte akadozó lélegzettel.
- Meggyőzlek arról, hogy nem érdekelnek ezek az üzenetek - suttogtam a fülébe és beleharaptam a fülcimpájába, melynek hatására felmordult. - Ssh...még a végén valamelyik fiú meghallja.
- Vagy éppen meglátja - mormolta az ajtóban állva Niall, egy szál alsóban és egy fehér trikóban.
- Ez...ciki - nyögtem ki elpirulva. 
Leugrottam a pultról, majd nyomtam mindkét fiú arcára egy-egy puszit és felsiettem a szobámba. A laptopom üzenetjelzője csipogott, kíváncsian nyitottam meg az oldalt.

„Segítek egy kicsit, hogy tudd, ki vagyok én...volt egy közös dalunk, ami valahogy így szólt: And I won’t let you go, now you know: I’ve been crazy for you all this time... I’ve kept it close, always hoping... With a heart on fire, a heart on fire...”

A szám elé kaptam a kezem. Majdnem felsikítottam örömömben, mikor tudatosult bennem, hogy ki is a titokzatos zaklatóm. Levakarhatatlan vigyorral az arcomon húztam az ölembe a laptopom és ültem le az ágyra, majd szorgosan gépelni kezdtem.

„Miért nem üzentél előbb? Hosszú ideje nem hallottam felőled...”

Az üzenetem elküldése után percek teltek el, nem kaptam választ. Halkan énekeltem a dalt, mellyel titokzatos zaklatóm rávezetett arra, hogy ki is ő valójában. Mindig is titokzatos volt, én mégis így szerettem meg és a mai napig is szeretem. Olyan, mintha a testvérem lenne. Mire észbe kaptam, az üzenetjelzőm már villogott. Izgatottan olvastam el titokzatos zaklatóm üzenetét, amellyel nem kicsit lepett meg.

„Egy időre kivontam magam a forgalomból. Nehéz volt felfognom, hogy már nem vagy Mullingarben. A hiányod teljesen felemésztett...nem bírtam már. A nagyiéknál voltam, Texasban. A szüleiddel nap mint nap beszéltem telefonon, de megkértem őket, hogy neked ne szóljanak. Úgy voltam vele, hogy megvan neked a magad baja...éled a vidám, pörgős kis életed...nélkülem. Tegnap viszont hazamentem Mullingarbe, s összefutottam a szüleiddel. Anyáék meghívták őket ebédre. Felajánlották, hogy fizetik a jegyem meg minden, csak menjek velük Londonba. Tudtam volna nekik nemet mondani? :)”

Ez most költői kérdés? Gondolkodtam a válaszomon, percekig nem írtam neki vissza. Végül egy hatalmas sóhaj közepette gépelni kezdtem jól átgondolt válaszom.

„Anyáékon kívül tudja más is - a fiúkra és a szüleidre értem -, hogy idejössz ma este? Egyáltalán hogyan kellene majd viselkednem, ha észreveszlek? Harry, a pasim nagyon féltékeny típus és nem szereti, ha más fiúkkal találkozgatom. Nem akarom, hogy bajod essen miatta...”

Az ajtómon halkan kopogtattak. Elmormoltam egy 'Gyere' féleséget, tekintetem nem szakítottam el a laptop képernyőjéről. A biztonság érdekében elrejtettem az eddigi beszélgetést, mert nem akartam, hogy Harry félreértsen valamit. Besüppedt mellettem az ágy és mire észbe kaptam, már Hazza smaragdzöld íriszeiben gyönyörködtem.
- Mennünk kell próbára... - suttogta ajkaimra és megcsókolt.
- Este találkozunk - mosolyogtam rá és viszonoztam csókját.
- Szeretlek... - nyöszörögte, s nagyon lassan elhúzódott tőlem. 
- Én is téged - hunytam le a szemem egy pillanatra és mosolyogva felsóhajtottam.
Megvártam, amíg Harry elhagyja a szobát és újra megnyitottam a beszélgetést. Titokzatos zaklatom válaszolt, amin én jót mosolyogtam.

„Nem félek tőle. Igazából már alig várom, hogy találkozhassam a vetélytársammal. Igen, jól olvastad...vetélytársammal. Nem adlak oda olyasvalakinek, akit nem ismertem meg alaposan. Mesélj Harry-ről! Ha elfogadhatónak találom, veszekedésmentes lesz az este...”

Hangosan felnevettem, majd egy fejrázást követően írni kezdtem a válaszomat. A szoba csendjét a billentyűkattogtatás és Jonathan Clay hangja űzte el. Egyre izgatottam voltam az este miatt, s ez a beszélgetés még jobban felspanolt.

„A koncerten megismered, én mondok semmit sem. Ha verekedni kezdetek, nem állok jót magamért. Jut eszembe...nem válaszoltál az előbb feltett kérdésemre. Ki tud még arról, hogy itt leszel este? És ne tereld a témát, utálom, ha azt csinálod...”

Már vagy fél órája beszélgetünk, nekem pedig lassan készülődnöm kéne a koncertre. Amíg vártam az üzenetemre a választ, berobogtam a gardróbba és körbenéztem. Beletúrtam a hajamba, majd visszaültem a laptop elé.

„Szükségem van a segítségedre. Nem tudom, mit vegyek fel a koncertre...van valami ötleted? Már el kellett volna kezdenem készülődni...”

A telefonom eszeveszett csörgésbe tört ki, a kijelzőn Eleanor neve villogott. Mosolyogva szóltam bele a készülékbe, s közben a laptopomat figyeltem árgus szemekkel. Mi tarthat ennyi ideig? Miért nem írt még vissza? Ez a várakozás megőrjít...
Eleanor-ral megbeszéltünk, hogy negyedóra múlva idejön és közösen kiválasztjuk a ruhámat meg a sminkem, illetve a hajam is megcsinálja. Ahogy leraktam a telefont az éjjeliszekrényemre, az üzenetjelző villogni kezdett a laptop képernyőjén.

„Csak Niall tudja. Remélem nem szólta el magát a fiúk előtt. Miért nem veszed fel azt a ruhát, amit anyám vett neked még úgy 2 éve? Azt a bordó-csipkéset...ugye nem dobtad ki? Anyám szívbajt kapna...és én is. Szerintem abban a ruhában gyönyörűen festenél. Vedd fel azt! Kérlek!”

Majdnem leborultam az ágyról sietségemben, minél előbb megakartam találni azt a ruhát. 10 perc keresgélés után megtaláltam, győzedelmes mosollyal akasztottam fel a fürdőszoba ajtajára. A ruha színéhez megfelelő cipőt is találtam, amit az ágyam lábához dobtam. A sminket és a kiegészítőket El-re bízom.
- Kipp-kopp! - nyitott be vidáman Eleanor a szobába és egy hatalmas öleléssel köszöntött. - Látom, a ruhád már megvan. Tökéletes választás.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. - Akkor...elmegyek letusolni és aztán kezelésbe vehetsz.
- Menj csak - kacsintott és leült az ágyra.
Magamhoz vettem egy törülközőt, s elvonultam a fürdőbe. Megszabadultam Harry ingétől és a bugyimtól, majd beálltam a zuhany alá és legalább negyed óráig ki sem jöttem alóla. Amikor már úgy éreztem, hogy kellően felfrissültem, elzártam a csapot és magam köré csavartam a törülközőt. Beleugrottam egy tiszta fehérneműszettbe, aztán frissen és üdén kilibbentem a szobába.
- Amíg a fürdőben voltál, kerestek - bökött a laptop felé. A mosolyom azonnal az arcomra fagyott. - Nyugodj meg, nem olvastam el és nem is válaszoltam rá.
- Ne...nem azért...én csak - kezdtem el dadogni, de hamar feladtam. - Nem érdekes.
- Én nem akartalak faggatni - mosolygott. - Na, ne állj ott...öltözz fel és készülődjünk!
Mosolyogva bólintottam és felöltöztem, aztán leültem a pipere asztalomhoz, ahol Eleanor kezelésbe vett. A hajamat feltupírozta és befújta lakkal. Keresett néhány ékszert, amit rám aggatott és elkészítette a sminkem is. 
- Köszönöm, El - ölelgettem meg a lányt. 
- Ugyan, ne köszönd - legyintett sugárzó mosollyal az arcán. - A fiúk nemsokára hazajönnek. Mit csináljunk addig?
- Nekem lenne még egy kis elintéznivalóm - böktem a laptopom felé. - Te viszont azt csinálsz, amit akarsz. Rád bízom.
Megértően bólintott és kiment a szobából. Leültem az ablakom alatt húzódó kanapéra, s a laptopomat az ölembe véve elolvastam a nemrég érkezett, új üzenetem.

„Erre az üzenetre ne válaszolj, mert hamarosan úgyis találkozunk. Ne feledd: a koncert végén, az aréna bejáratánál várok rád. Tereld el a többiek figyelmét valamivel, jó? Addig is...vigyázz magadra!”

Vigyorogva csuktam le a laptop tetejét, majd egy fekete bőrdzsekit és a telefonomat magamhoz véve robogtam le a lépcsőn, amennyire a magassarkúm engedte. Eleanor a kanapén ült, valami bugyuta sorozatot nézett. Ahogy leértem az utolsó lépcsőfokra, a fiúk pont akkor toppantak be az ajtón. Harry azonnal felkapott és megpörgetett a levegőben, s egy puszit lehelt az arcomra.
- Gyönyörű vagy, édesem - suttogta a fülembe.
- Ne túlozz - pirultam el rögtön, s lehajtottam a fejem. Ebben a pillanatban igencsak jó szórakozásnak tűnt a lábfejemet fixírozni.
- Az autó hamarosan idejön értünk, mi addig elmegyünk készülődni - vázolta fel a dolgokat Liam és eltűnt az emeleten, a többi fiúval együtt.
Eleanor-ral összenéztünk, majd halkan felkuncogtunk. Sietős léptekkel bementem a konyhába és elővettem az egyik szekrényből egy kis üveges ásványvizet. Eleanor nem szólt, hogy ő is kérne, de én neki is elővettem egyet, aztán visszamentem a nappaliba. Nevetve ütöttük össze két műanyagüveget, s kortyoltuk bele a buborékban gazdag nedűbe. 
A fiúk egymás után robogtak le a lépcsőn, Louis Eleanor-hoz, Harry pedig hozzám társult. Egy futó csókot váltva egymással kimentünk az autóhoz, s elindultunk az O2 arénához.

*~*~*

Ha nem a fiúkat figyeltem a színpadon, akkor az aréna bejáratát lestem. A koncertből még legalább fél óra van hátra. A tömeg sikítozik, a fiúkkal énekli a dalokat és néhányan sajnos a mentőautóban kötöttek ki. Mindent dalt együtt énekeltem a bátyámékkal, kivéve a Little Things-t. Harry a szólója alatt végig engem nézett, ami többeknek is feltűnt. Néhány kíváncsi tekintet meredt rám, s ezek között a tekintetek között volt olyan, aki a pokolra kívánt volna és akadt olyan is, aki örült Harry boldogságának. A dal végén elvették a fényeket és a hangok is megszűntek egy kis időre. 
Pár perc múlva újra kivilágították a színpadot és a sikolyok is felerősödtek, amikor a fiúk belekezdtek a már kis híján himnusszá vált What Makes You Beautiful című örökzöld slágerükbe. Eleanor-ral ugrálni és énekelni kezdtünk, akárcsak a rajongók. Mert ami igaz, az igaz: mi is rajongók vagyunk. Még a koncert elején levettem a cipőmet, hogy a táncolásban ne akadályozzon meg.
- Nem fáradtál még el? - jött egy ismerős hang a hátam mögül.
Vigyorogva fordultam meg és ugrottam először anya, majd apa nyakába. Eleanor illedelmesen bemutatkozott nekik, aztán tovább táncoltunk, immáron anyáékkal bővülve. Niall és Harry ránk pillantottak, s széles mosoly terült szét arcukon. A dal vége felé fáradtan ugyan, de táncikáltam még. 
- Hol van Damien? - kérdeztem sürgetően anyát.
- Azt mondta, hogy hamarosan itt lesz - mosolygott rám és szorosan megölelgetett. - Úgy hiányoztál, Lexa...
- Te is nekem, anya... - szipogtam és még szorosabban magamhoz öleltem.
Az öleléshez csatlakozott apa is. Az ölelésből Niall hiányzott csak, de ő még a színpadon tombolt a Live While We're Young című dalra. Extázis közeli hangulatba kerülve azt se tudtam, hogy ki és miért szól hozzám. A ritmus átjárta a testem, a fiúk hangjával együtt. Egy emberként, teli torokból üvöltöttem a rajongókkal a szöveget.
A koncertnek lassacskán vége lett, idegesen és rettentő izgatottan figyeltem az aréna bejáratát. A többiek elvonultak a fiúk öltözőjébe, én rosszullétre hivatkozva azt hazudtam, hogy elmegyek a mosdóba. Pár perc múlva feltűnt egy kapucnis alak a bejáratnál, a járásáról rögtön felismertem. Szaporán szedtem a lábaimat az illető felé, aki levetette a fejéről a kapucnit és mosolyogva kitárta karjait, melybe szinte beleborultam.
- Annyira örülök, hogy itt vagy... - suttogtam mellkasába.
- Nem is tudod, mennyire hiányoztál nekem, Lexa - emelte fel a fejem és egy hatalmas puszit lehelt az arcomra.
- Te is nekem, Damien - mosolyodtam el és újra a fiú karjaiba borultam. Orromba szökött kellemesen férfias after shave-jének illata, némi kölnivel párosítva. - Most azt sem tudom, mit kellene, hogy mondjak...
- Ne mondj semmit - rázta meg levakarhatatlan mosollyal a fejét és megcirógatta az arcom. - Hadd gyönyörködjem benned egy kicsit...eszméletlenül gyönyörű vagy. A hajad...kissé szokatlan számomra, de még ezzel is dögös és kimondhatatlanul gyönyörű vagy.
- Mégis kimondtad - cukkoltam vele kuncogva. Éreztem, hogy bókjai alatt folyamatosan vörösödik az arcom. 
- A modorod a régi - nevetett fel. 
Miközben a fiúk öltözője felé igyekeztünk, Damien beszélgetést kezdeményezett. Mindkettőnknek rengeteg kérdése volt a másikhoz, hirtelenjében azt se tudok, melyikre mit válaszoljunk. Mielőtt még a kilincsre helyeztem volna a kezem, Damien a falhoz nyomott és mélyen a szemembe nézett.
- Mit csinálsz? Ezt nem lenne szabad... - suttogtam alig hallhatóan.
- Szabályszegő vagyok - suttogta ajkaimra és lassan megcsókolt.
Reflexszerűen hunytam le a szemem és kulcsoltam karjaimat Damien tarkója köré. Ő sem tétlenkedett sokat, karjait szorosan a derekam köré fonta, ezzel közelebb vonva magához. Lassan, mégis mohón és vadul faltuk egymás ajkait. Titkon reménykedtem abban, hogy nem lát meg minket senki.

Damien és Alexa egy párizsi osztálykiránduláson, még a gimiben

Good evening, my lovely readers!
Laza hetem lesz, mert 3 napot kell mennem csak suliba - hétfőn és ma síszünet van/volt :) Tegnap olyan ihletbomba jött rám - köszönet a LOL című filmnek -, hogy nekiültem a fejezetnek és megírtam :D A következő fejezet is készül, péntekre jó reménység szerint ki fog kerülni :) Köszönöm a 6 kommentárt és 33 pipát :D Számítok most is a véleményekre, legyen az komment vagy pipa formájában! :D Puszpáá evribádii,
Macy

2013. február 23.

26.fejezet - Le se tagadhatnád, hogy angol vagy...

Aloha, mindenkinek!
Elnézéseteket kérem, amiért nem tegnap hoztam a folytatást :( Mint ahogy a chat-ben is írtam, későn ültem neki meg az ihlet se úgy jött az elején, többször kellett újraírnom :$ De most itt van, szerintem egész jó lett, de erről majd Ti nyilatkoztok :) Köszönöm a 6 kommentárt és 32 pipát :) Annyira örülök, hogy olvassátok a történetet...egy író számára nem is lehetne ennél felemelőbb dolog, minthogy olvassák a munkáit :D Még egyszer köszönöm :D Megint ugrunk egy kicsit a történetben :) A fiúk majd elutaznak Japánba meg Afrikába is, de ez majd csak a következő fejezetekben lesz benne :)
Jó olvasást, a fejezet végén ne felejtsetek el valami nyomot hagyni magatok után (hülyén hangzott, ugye?!), akár kommentár, akár pipa formájában :) Puszpáá evribádii,
Még most is alig hiszem el... 40.000 megtekintés *.* Nagyon szépen köszönöm ♥ :D A fejezet rövidsége miatt elnézést, a koncertet csak a következő fejezetbe szerettem volna beleírni :)
Macy

Everyday

1 héttel később, London
 Alexa szemszöge

Január 9., szerda van. Ma hajnalban érkeztünk meg Londonba. Egy teljes hónapot töltöttünk Amerikában, s ezalatt az egy hónap alatt annyi dolog történt körülöttünk, hogy feljegyezni sem lehet. 2 nappal ezelőtt megjelent a Take Me Home album soron következő kislemezének videoklipje, amely a Kiss You névre hallgat. A videoklipet úgy 2 hónappal ezelőtt leforgatták, az utómunkálatok csúszása miatt azonban csak nemrég került nyilvánosságra.
Harry-ről ma, a délelőtt folyamán leveszik a gipszet, délután a fiúkkal próbára mennek, este pedig fellépnek az O2 arénában. 
Ez a hónap is mozgalmas lesz a fiúk számára. Először elutaznak Afrikába, majd Japánba és végül megint New Yorkba, hogy felvehessék a Today Show elhalasztott adását. Az utazások között beékelődnek a Take Me Home turné próbái is, amire gőzerővel készülünk. Bár én csak külső szemlélő vagyok ebben az egész cécóban, engem is megvisel. Kitudja, mikor láthatom újra a bátyám és a szerelmem!?
- Édesem, indulhatunk? - jött be szobámba Harry, kezében a kabátommal meg a táskámmal.
- Igen - bólintottam egy erőltetett sóhaj kíséretében.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva. Tekintete kíváncsian fürkészte arcomat. - Amióta hazajöttünk, azóta szótlan vagy és kedvtelen.
- A turnén kattog az agyam - néztem rá szomorúan. - Hosszú ideig nem láthatlak majd titeket...
- A turné csak februárban kezdődik, van még időnk - húzott magához, arcomat a mellkasába fúrtam és felsóhajtottam. - Ne aggódj, szívem...
Egy ideig így álltunk, egymást ölelve. Jó volt ennyire közel tudni magamhoz Harry-t. Miután megnyugodtam, felvettem a kabátom és Harry-vel lementünk a kocsijához. Mivel a lába miatt még nem tud vezetni, kivételesen én ültem a volán mögé. A táskámat hátradobtam az hátsóülésre és felsóhajtottam. Igazából már 16 éves korom óta van jogsim, de még nem voltam alkalmam vezetni.
Végül erőt vettem magamon és kitolattam a garázsból, majd elindultunk a kórház felé. Harry az egész utat végig énekelte, s közben engem figyelt. Próbáltam az útra összepontosítani, olykor-olykor azonban elkalandoztam Harry smaragdzöld íriszeiben.
- Felveszlek sofőrnek - mondta mosolyogva, aztán megcsókolt és kiszállt a járműből.
- Azért annyira nem vezetek jól, de köszönöm - mosolyodtam el és hátranyúltam a táskámért, majd én is kiszálltam a kocsiból és Harry mellé szegődtem. Összekulcsolta ujjainkat és lemosolygott rám.
- Jobban vezetsz, mint én - mondta kis idő múlva, már a vizsgáló előtt ülve.
- Nem hinném - ráztam meg a fejem nevetve.
Heves szóváltásba bonyolódtunk, amit végül az orvos szakított félbe. Kuncogva engedtem el Harry kezét, aki levakarhatatlan mosollyal az arcán követte az orvost a vizsgálóba. Amíg Harry bent volt a vizsgálóban, telefonon beszéltem anyával meg apával. Holnap, a születésnapon részt tudnak venni. Ma este érkeznek meg Londonba, és még a hétvégét is itt töltik. Nagyon hiányoznak már nekem, s nemcsak ők, hanem egész Mullingar. Még mindig szomorú és letört vagyok, amiért otthagytam a szülővárosom.
Fél óra elteltével Harry gipszmentesen lépett ki a vizsgáló ajtaján és sietett oda hozzám. Felhúzott a helyemről, karjait a derekam köré fonta és szenvedélyesen megcsókolt. Fogalmam sem volt arról, hogy ezt a csókot mi okból kaptam, de meg kell mondani; jólesett.
- Lenne kedved velem ebédelni? - cirógatta meg arcomat, másik kezével a derekamat simogatta.
- Ezer örömmel - mosolyogtam rá és egy puszit leheltem arcára, közel ajkaihoz.
Kézen fogva andalogtunk el a kocsihoz, melyet most már Harry vezetett. Letörhetetlen jókedvem fokozása érdekében bekapcsoltam a rádiót, melyből egy számomra igen kedves dal csendült fel.
- Without love, life is like the seasons with no summer...Without love, life is rock 'n' roll without a drummer... - énekeltem a refrént, közben jobbra-balra mozgattam a fejem.
- Szereted a Hairspray-t? - kérdezte kíváncsian Harry, egy meglepett mosoly kíséretében.
- 2 éve szerettem meg. Anyáékkal elutaztunk Hollywoodba és megnéztünk a musical-t a Hollywood Bowl-n. Nick Jonas azóta is nagy hatással van rám, zeneileg és jellemileg is - mosolyogtam idétlenül, mint egy idióta.
- Ó, szóval Nick Jonas...tetszik neked? - hangjában némi féltékenységet véltem felfedezni, de nem nagyon érdekelt.
- Évekig szerelmes voltam belé - vallottam be mosolyogva. - A barátnőimmel istenítettük őt.
- Gemma is oda volt érte...szerintem, még most is - kuncogott.
Miután kitárgyaltuk Nick Jonas-t, Harry leparkolt egy hangulatos kis étterem előtt. A táskámat a vállamra csapva igyekeztem Harry után, aki már bement az étterembe. Egy eldugott asztalnál ült, mosolyogva odasiettem az asztalhoz és leültem a fiú mellé.
- Mikor kell mennetek beadatni a kötelező oltásokat? - kérdeztem a mellettem ülő és engem stírölő göndörkétől.
- Holnap délelőtt - válaszolta mosolyogva. - Kicsit félek...
- Félsz a szuritól? - kuncogtam.
- Csak azt ne mond, hogy te nem félsz a tűtől...?! - húzta fel egyik szemöldökét.
- Nem. Sosem féltem a tűtől, kicsi koromban sem - feleltem büszke mosollyal az arcomon, és még ki is húztam magam.
- Elkísérnél holnap az oltásra? - nézett rám bociszemekkel, s még a szempilláit is rebegtetni kezdte.
- Ennek a kérésnek nem lehet nemet mondani - ráztam meg a fejem kuncogva és egy puszit nyomtam Harry ajkaira...ebből a pusziból aztán egy heves csók-csata lett. Nehezen húzódtam el a fiútól, de muszáj volt ezt tennem. Még a végén itt, az étteremben tepertük volna le egymást.
- A koncert után az enyém vagy, ez ne feledd! - nyögte fülembe elhaló hangon; göndör fürtjei és lehelete csiklandozták a fülemet.
Hitetlenkedve meredtem rá, de megszólalni nem tudtam, mert egy pincérsrác jelent meg az asztalunknál. Kipuskáztuk az étlapból a rendelésünket és kértünk valami italt is. Harry almalevet, én pedig ásványvizet. Amíg a rendelésre vártunk, Harry mesélt arról a jótékonysági adománygyűjtésről - Red Nose Day -, melynek keretein belül utazik majd a fiúkkal Afrikába, vagyis egy afrikai falucskába, Ghánaba. Niall mindig is szeretett segíteni másokon, ezért örülök, hogy ő is részt vesz ebben a jótékonykodási dologban.
- És pontosan mit fogtok Ghánaban csinálni? - kérdeztem érdeklődve, s belekortyoltam az előbb kihozott ásványvizembe.
- Ellátogatunk egy kórházba, egy iskolába és körbenézünk a faluban. Legalábbis Paul ezt mondta, miután beszélt az alapítvány vezetőjével - húzta el bizonytalanul a száját.
- Értem - bólintottam és a pincérre pillantottam, aki kihozta a rendelésünket.
- Hozhatok esetleg még valamit? - kérdezte kedvesen.
- Nem, köszönjünk - mondtam Harry helyett is.
Miközben ettünk, beszélgettünk még erről az afrikai útról. Harry felhozta a japán utazást is, ami szintén érdekelt. A lelkére kötöttem, hogy készítsen sok-sok képet az utazásokról. Tudom, hogy holnapra már elfelejti, de én reménykedő típus vagyok.
Az ebéd végeztével hosszas veszekedés után Harry fizetett, én pedig kicsit dühösen szedtem a lábaimat az étterem bejárata felé. Mindig ez van...ha én akarok fizetni, Harry biztosan lebeszél róla. Ezt én nem nagyon szeretem.
- Lexa! - sietett utánam Harry és elkapta a karomat. - Mi a baj?
- Miért nem engedted, hogy én fizessem ki az ebédet? - sziszegtem a fogaim között és megpróbáltam magam kiszabadítani Harry szorításából.
- Mert én hívtalak meg...ami egyenlő azzal, hogy én is fizetem az ebédet - mondta.
- Tudod, hogy ez nem az én stílusom. Jobb szeretem magam fizetni a dolgaimat - néztem rá bájosan pislogva.
- Tudom... - sóhajtott fel halovány mosollyal az arcán és lecsapott ajkaimra. - Egy úriember azonban ha elhívja választottját egy ebédre vagy egy vacsorára, kutya kötelessége fizetni is a meghívást.
- Le se tagadhatnád, hogy angol vagy... - motyogtam ajkaiba.
Harry alig akart elengedni, de mivel sietnünk kellett haza, így kénytelen volt elválni tőlem, még ha kevés időre is. A hazavezető utat végigbeszélgettünk vagyis inkább Harry beszélt, én pedig figyelmesen hallgattam kellemesen mély baritonját.
Észre sem vettem, hogy már a garázs feljárón állunk. Harry kuncogva az arcomhoz hajolt és egy puszit lehelt az orromra, amivel elérte azt, hogy pipacsvörös arccal menjek be a házba. A nappaliban csend és nyugalom fogadott, sőt az egész házban.
- A fiúk még biztosan húzzák a lóbőrt - suttogta fülembe Harry, mire összerezzentem hirtelen jött hangjától és közelségétől.
- Menj fel te is és pihenj le - böktem fejemmel az emelet felé. - Én kiválasztom a koncertre a ruhámat.
- Szívesen segítek - ajánlotta fel kaján vigyorral az arcán.
- Egyedül is menni fog, de azért köszönöm, hogy segíteni szerettél volna - leheltem telt ajkaira és mohón megcsókoltam.
Kibújtatott a kabátomból, majd lábaimat körbekulcsolta a derekán. Ügyetlenül felbotorkáltunk az emeletre, Harry berúgta lábbal az ajtót és letett az ágyra. Kulcsra zárta az ajtót, aztán fölém mászott és lecsapott ajkaimra.
- Nem azt mondtad, hogy a koncert után leszek a tiéd? - kérdeztem vagyis inkább nyögtem.
- Te kezdted... - hajolt nyakamhoz, majd lassan és érzékien kezdte el puszilgatni meg harapdálni az érzékeny bőrfelületet.
Miért gondolom azt, hogy ennek az egésznek este még lesz folytatása...? Abban már most biztos vagyok, hogy Harry szép kis nyomot fog majd hagyni a nyakamon...

2013. február 16.

Interjú

Good evening, my lovely readers!
Nem, nem fejezettel érkeztem :) Lana Boo* felkért egy interjúra, amit örömmel el is vállaltam :) Mivel megért, hogy tegyem ki a blogra az interjút, itt van :D A 25.fejezethez még mindig lehet kommentet írni, esetleg pipálni is! :)
Macy

Lana: Miért kezdtél el írni?
Macy: Először csak hobbinak, feszültség levezetőnek indult. Aztán, egy idő után a szenvedélyemmé vált.
Lana: Mi adta az ötletet a történethez?
Macy: A One Direction adott volt, a lányok pedig, akik a főszerepet alkotják a történetekben...nos, ők csak úgy jöttek.
Lana: Gondolkoztál már valaha azon, hogy valakivel egy közös történetet írj?
Macy: Igen, de ezt hamar el is vetettem. Egyedül is nehéz vezetni egy történetet, nemhogy ketten!? De, egyszer szívesen kipróbálnám...egyszer...majd.
Lana: Hallgatsz még valami mást is az 1D-n kívül? Ha igen, mit? 
Macy: Demi Lovato, Ed Sheeran, Rita Ora, Jennifer Lopez, Pitbull, nagyon ritkán Jonas Brothers, Selena Gomez, Miley Cyrus, Christina Aguilera...és még sok-sok, jobbnál jobb előadót.
Lana: Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
Macy: Stewardess meg énekesnő. Fogalmam sincs a mai napig sem, hogy miért.
Lana: Mi a véleményed a hater-ekről?
Macy: Szerencsére engem elkerülnek az ilyenek. Természetesen nem szeretem a negatív kritikákat hallgatni, se olvasni. Ellenük vagyok!
Lana: Mi a véleményed Taylor Swift-ről?
Macy: A zenéit szeretem a mai napig is, a lányért már kevésbé vagyok oda. Szerintem túl beképzelt, öntelt és rettentő ostoba.
Lana: Mi a véleményed a " Grumpy Cat " -ről?
Macy: Jót szoktam derülni a beszólásain. Feldobja a napomat.
Lana: Gondolkoztál már azon, hogy belekezdj egy teljesen független fanfiction-ba?
Macy: Igen, de ez sosem sikerül. Jobb szeretek híres személy, leginkább énekesek vagy zenekarokkal foglalkozó fanfiction-öket írni.
Lana: Mi inspirál?
Macy: Az olvasóim szeretete, bátorítása. Nélkülük nem lenne kedvem írni. Sok-sok hálám nekik, olvasóimnak! ♥
Lana: +1. Küldj egy képet a példaképedről, kérlek!
 
Demi Lovato

2013. február 15.

25.fejezet - Szeretnék neked örömet okozni... (+18)

Sziasztok!
Ma volt a sulinkban a felsős farsang, ott voltam egész délután :) A Kiss You-t is elkezdték lejátszani, de a DJ látta, hogy nem táncol senki - én énekeltem meg táncoltam is, csak nem látta - és betett egy másik dalt... :( De amúgy jó kis buli volt, csak ez a kis malőr zavart be nekem :"D Alig vártam, hogy hazajöjjek és írjam a fejezetet, mert már vagy 2 napja megíródott a fejemben :) Ami nagy hatással volt rám ihlet térileg az a Dark című fanfiction :D Tegnap lecke helyett azt olvastam egész délután és este, imádom ♥ :) Van még itt olyan olvasóm, aki szereti a Dark-t? :) *.* Tegnap lettem imádója, eleve azért, mert Harry a főszereplője :))
Jó olvasást, köszönöm a 20 pipát és a 10 kommentárt! Imádlak titeket ♥! Írjatok sokan és pipáljatok is! Pusszpáá evribádii,
Macy


Sweet Dreams
Alexa szemszöge

Harry szapora levegővétellel vergődött alattam, miközben én vigyorogva próbáltam meg lehámozni a pólóját. Miután a póló lekerült a fiúról, megfogtam Harry csuklóit és határozott mozdulatokkal az ágy fejtámlájánál található oszlopokhoz csatoltam őket a nemrég elővett bilinccsel. Kezeimmel végigsimítottam mindkét karján, majd a tetoválásain és egy-egy csókot leheltem a kicsi motívumokra. 
- Ma este én kényeztetlek... - leheltem ajkaira és beleharaptam alsó ajkába.
- Már az kényeztetés számomra, ha ezekben a szexi fehérneműkben látlak - vigyorodott el.
- Azt elfelejtettem mondani, hogy megszólalnod sem szabad - mosolyogtam kajánul és kezeimet levezettem a farmerja széléhez, aztán egyre domborodó férfiasságához. Mozdítottam egyet a tenyeremet, Harry-ből egy nyugtalan nyögést kiváltva ezzel. - Ssh...
- De... - nyögött fel újból, mikor mozgatni kezdtem a tenyeremet a farmerján keresztül. 
- Ha nem fogod be, meg kell hogy büntesselek - villantottam elő ezerwattos mosolyom.
Harry tekintete egy árnyalattal sötétebb lett, kezeit ökölbe szorította. Lassú mozdulatokkal csatoltam ki farmerja csatját, a gombot egy laza mozdulattal pattintottam ki. Lehúztam a nadrágot Harry-ről, s eldobtam a szoba egyik sarkába. Mielőtt a bokszerétől is megszabadítottam volna, Harry nyakához hajoltam és apró puszikat leheltem bőrének minden egyes szegletére. Haladtam lejjebb, mellkasát és a hasát hintettem be puszikkal, kezeimmel a karjait cirógattam.
Bokszere szegélyénél megálltam és felnéztem a fiú arcára. Szemeit csukva tartotta, szépen metszett ajkai kicsit elnyíltak; halkan zihált. Kezeit már nem szorította ökölbe, tehetetlenül lógtak a bilincs szorításában. Felkúsztam, hogy arcunk egy vonalban legyen és szerelemmel teli csókot nyomtam ajkaira. Meglepettségét a csókban feltörő nyögésével hallatta.
- Szeretnék neked örömet okozni... - suttogtam alsó ajkára.
Zavartan pislogott rám, de vigyora letörölhetetlen volt. Egyik kezemet a boxerére, pontosabban férfiasságára helyeztem és megmozdítottam a tenyerem a puha textilen, mely Harry merevségét takarta. Halkan felnyögött, alsó ajkába harapott és lehunyta szemeit.
- Azt hiszem, ennek mennie kell - hangom egy fokkal volt mélyebb a szokottnál. Csiga lassúsággal húztam lefelé a fehér, Calvin Klein alsót Harry-ről, aki egyre szabálytalanabbul kapkodott levegő után. Izgatott mosoly varázsolódott ajkaimra, mikor elém tárult Harry férfiassága. - Te aztán rendesen be vagy keményedve, mit ne mondjak...
- Nem is tudom, ki vagy mi miatt... - szólalt meg, de rögtön el is hallgatott.
- Hogy mondtad? - egyik ujjamat végighúztam merevségén. Halkan felnyüszített, s könyörögve nézett a szemembe. - Az én hibám? 
- Nem ezt mon.... - nem tudta befejezni a mondatot, mert egy puszit leheltem férfiassága hegyére. - Úristen....! 
- Csak Lexa... - leheltem férfiasságára, melytől kicsit megremegett. - Tetszik, igaz? Szeretnéd, hogy a számba vegyelek?
- Lexhaa... - nyüszítése hasonlított egy kiskutya hangjáéhoz. - Neh kíhnozz...!
- Már megint beszélsz...nem tartottad be az egyik szabályt - mormoltam és megmarkoltam férfiasságát, amitől megemelkedett a csípője és erélyesen felmordult. - Ezért büntetés jár.
Alhasát kezdtem el puszilgatni, férfiasságán tétlenkedő kezemet pedig működésbe hoztam. Lassú, majd közepes tempóban mozgattam a kezem, Harry egyszerre nyögött és vergődött alattam. Egy pillanatra megálltam és felnéztem Harry arcára.
- Szeretnéd, hogy megízleljelek, ugye? Minden vágyad, hogy a számban tudjalak... - ingereltem a fülébe nyögve a szavakat. 
- Lexa... - susogta erőtlenül a nevem. - ne tedd ezt velem. Kínzol.
- Kis butus... - ráztam a fejem kuncogva, s megcsókoltam. - Ez a büntetés része, emlékszel? Ha csendben maradtál volna, bölcsebb lettél volna.
Mellkasát, a hasát és az alhasi részt hintettem be puszikkal. Erekciója már rendesen ágaskodott, akcióra készen állt. Lehunytam a szemem és felsóhajtottam, majd kezembe vettem Harry játékszerét és mozgatni kezdtem a kezem. Egy ideig a kezemmel, később a számmal kényeztettem az érintéseim alatt vergődő fiút, aki azt se tudta, hogy most nyögjön vagy morogjon a vágytól.
- Lexa...én...mindjárt... - nyöszörögte lehunyt szemmel, ökölbe szorított kezekkel. 
Erekciója rázkódni kezdett a számban, pár másodperc múlva megízleltem Harry „örömnedvét” . Nagyot nyeltem, majd mosolyogva töröltem meg a számat. Harry lihegve és kipirulva nézett rám, tekintete szinte lángolt. Ügyes mozdulatokkal, ám kissé lassan kiszabadítottam a bilincs rabságából.
- Azt hiszem, úgy a helyes, ha én is kényeztetlek egy kicsit ma éjjel - mormolta ajkaimra, majd maga alá gyűrt és kezeimet odabilincselte az oszlopokhoz. - A szabályok nem változtak, bár én módosítok: csak és kizárólag nyöghetsz. Lehetőleg a nevem.
- R-rendben - sóhajtottam lehunyt szemekkel.
Harry kicsatolta a melltartómat, s felhúzta annyira, hogy szabaddá tegye a melleimet. Bal mellemet a szájával, a jobb mellemet pedig a kezével kényeztette. Erekciója a hasamat verdeste, nyüszítettem és vergődtem Harry forró érintései alatt.
Miután melleimen elidőzött egy keveset, apró puszikkal és harapásokkal hintette be a nyakamat és a fülem mögötti érzékeny részt. Beleakartam túrni göndör fürtjeibe, de a bilincsek az utamat állták. A nyakamtól haladt lefelé a mellkasomon át, egészen a hasamig. Puszikkal halmozta el a köldököm környékét, miközben mindkét kezét a bugyim szegényéhez vezette. Nem sok kellett ahhoz, hogy letépje rólam az újonnan kapott textildarabot. Végül leállította magát, s lassan húzta le rólam a textilt és dobta rá a farmernadrágjára.
- Élvezz el nekem, Lexa...! - kérése inkább parancsoló volt, mintsem kedves megszólalás.
Egyik ujját végighúzta a csiklómon, aztán felnyomta kettő ujját és ajkait is működésbe léptette. A fájdalom úrrá lett rajtam, néhány percig iszonyúan lüktetett a bejáratom. Harry várt egy kicsit, majd pumpálni kezdett, immáron három ujjal. 
- H-harry... - nyöszörgésem halk volt, szinte észrevehetetlen.
- Élvezed? - gyorsított a tempón, amivel nyögéseim és sikolyaim száma is gyarapodott. - Mond, hogy élvezed!
- H-harry... - a rózsaszín köd elöntötte az elmémet, képtelen voltam tisztán gondolkodni. Kezeimet ökölbe szorítva vergődtem, alhasam már szorított. Ujjait ki-be mozgatta, ajkaival a csiklómat puszilgatta vagy harapdálta. - Mi-mindjárt...én...
Harry a leggyorsabb tempóra váltott, a sikolyaim orbitálisak voltak. Testem remegni kezdett, alhasamban megszűnni látszott a szorítás. Egy hangos nyögés következtében Harry ujjai köré élveztem.
- Szeretnéd megízlelni magad? - egyik ujját nem nyalta le, hanem az ajkaimhoz érintette.
- Mmm - ízlelgettem a számomra kissé sós nedvet, alaposan lenyalogatva ezzel Harry ujját.
Óvatos mozdulattal letérdelt, s lent is tisztára nyalt. Csókokat és harapásokat hagyva a bőrömön haladt egyre feljebb, egészen az arcomig. Tekintetünk egybe fonódott a másikéval, teljesen elmerültem smaragdzöld íriszeiben. Vad csók-csatába kezdtünk, ezalatt Harry párszor végighúzta a bejáratomon erekciója hegyét, aztán határozott mozdulattal belém hatolt.
- Aah... - tört fel belőlünk egy nyögés, a csókolózást azonban folytattuk. 
Harry áttért a nyakamra, közben kicsatolta a bilincset és ledobta a földre. Karjaimat a dereka köré fontam, majd haladtam felfelé a hátán. Lökései során mélyen belevéstem körmeimet a fiú hátába, de szerencsére nem olyan vadul, hogy kivérezzen.
- Nem bírom már, Harry... - nyöszörögtem és homlokomat Harry vállára támasztottam.
- Tartsd még, kérlek! - suttogta fülembe rekedtes hangon, s harapdálni kezdte a fülcimpámat.
- Harry...nem...megy... - éreztem, hogy alhasam összeszorul; elér az eufória kellemes érzése.
A fejem búbjától a lábujjamig ismerős érzés járta át a belsőmet, Harry férfiassága köré élveztem. Remegve és lihegve zuhantam a párnák közé, Harry még mindig mozgott bennem. Pár perc múlva rángatózni kezdett, majd belém élvezett. Fáradtan és lihegve borult mellém, az alattunk összegyűrődött takarót magunkra rántva.
- Nem voltam erőszakos? - kérdezte pár perc csend után. Fejemet mellkasán pihentettem, Harry pedig a hasán nyugvó karomat cirógatta ujjaival.
- Nem. Ez...tökéletes volt - néztem fel rá mosolyogva és egy csókot leheltem az állára. - Szeretlek.
- Én is téged, Lexa. Nagyon de nagyon - mormolta a hajamba és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Beszélgettünk egy kicsit, aztán mindketten elálmosodtunk és úgy döntöttünk, hogy eltesszük magunkat holnapra. Majd holnap reggel lezuhanyzom - gondoltam és lehunytam a szemem. Harry karja védelmezően fonódott a derekam köré, álla a vállamon pihent, mellkasa pedig szorosan a hátamnak simult. Édes szuszogása csiklandozta a fülemet és az arcomat, de nem bántam. Ez volt életem egyik legszebb, legvadabb és legjobb éjszakája. Sosem cserélném el senkivel sem...

2013. február 12.

24.fejezet - Szóval...mire készülsz, öcskös?

Sziasztok!
Meg is érkezett a folytatás :) Ma első órán irodalom, második órában pedig egy szép kis kémia TZ-t írtam...mit ne mondjak, nem leszek kémikus :)" Örülök, hogy ennyire tetszett az előző fejezet...remélem, ez is elnyeri majd a tetszéseteket :) ;) Köszönöm a 8 kommentárt és a 20 pipát! ♥ A fejezetben lesz egy fordulat, ami a főszereplőink életét egy kicsit változtatja csak meg... Nem, nem szakítani fognak :) Annál szerintem jobb és szebb dolog lesz ;) Na, nem is csacsogok tovább, jó olvasást! Pusszpáá evribádii,
Ha olyan kedvem lesz, lesz pénteken is egy fejezet! DE csak akkor, ha lesz kedvem ;) Meg ha írtok jóó sokan :) A fejezet rövidsége miatt elnézéseteket kérem, de ezt most ilyenre terveztem ;) :"D
Macy

Remember The Time
Harry szemszöge

Megvártam, míg Alexa elalszik, aztán óvatosan lehámoztam magamról a karjait és kicsusszantam az édesen szuszogó lány alól. Miután betakargattam szerelmemet, nyomtam egy puszit a homlokára és írtam neki egy rövidke üzenetet, melyet leraktam a dohányzóasztalra.

„Lexa! Anyával elmentem vásárolni, egy óra múlva vissza is érünk...remélhetőleg. Szeretlek: Harry”

Felvettem a cipőmet meg a kabátomat, a telefonomat és a pénztárcámat pedig a zsebembe csúsztatva bicegtem át a mellettünk levő lakosztályhoz, ahol anya és Gemma tartózkodott. Mosolyogva bekopogtam, egyetlen nővérem nyitott ajtót, s tessékelt be; egy szál trikóban meg bugyiban. 
- Szóval...mire készülsz, öcskös? - huppant le mellém az ágyra Gem és mosolyogva fürkészni kezdte az arcomat.
- Nem mondom el, mert elkotyogod Lexa-nak, azt meg nem szeretném - mondtam ördögi vigyorral az arcomon.
- Ne csináld már, Harry! - csattant fel tettetett sértettséggel. - Esküszöm, nem szólok egy szót se, senkinek sem.
- Majd megtudod, Gem - veregettem vállon nővéremet, aki fújtatva ugyan, de belenyugodott a titokzatosságomba. Ismer már annyira; ha valamit nem akarok elmondani, egy ideig nyaggat, de végül rám hagyja és nem kérdez rá többször.
- Miről sutyorogtok, gyerekek? - mint mindig, anya most is kirobbanó formában és ezerwattos mosollyal bukkant fel az egyik szobából. - Harry, észre sem vettem, hogy már itt vagy!?
- Biztosan zenét hallgattál, anya - álltam fel és öleltem magamhoz édesanyámat. A már megszokott, ananász illatú hajsamponjának aromája ismerősként kúszott az orromba. - Mehetünk?
- Gemma, drágám...ugye meglesz egyedül is? - kérdezte anya a nővéremtől, aki aprót bólintott és elterült az ágyon. Bőbeszédű lány, akárcsak az én pakisztáni haverom és zenésztársam, Zayn.
Anya gyorsan felvette a csizmáját és a kabátját, majd a táskáját magához véve kiléptünk a szálloda széles folyosójára. A lifthez közeledve felvázoltam anyának a tervemet, mosolyogva hallgatott végig.
- Nem gondolod, hogy fiatalok vagytok még ehhez? - kérdezte némi aggodalommal a hangjában. - Lexa jövőhéten lesz mindössze 18 éves. Ha engem kérdezel, túl korai még ilyesmit tervezni.
- Annyi mindenen mentünk már keresztül Lexa-val; a szerelmünk egyre jobban megerősödik egymás iránt. Sosem szerettem még ennyire lányt, mint Őt - vallottam be rég elfojtott érzéseimet. Tudtam, hogy anya az egyetlen olyan személy, akinek bármit elmondhatok. - Nem is tudom mi lett volna velem, ha nem bocsát meg azok után, amit vele tettem. 
- Megpróbáltatok volna egymás nélkül élni, továbblépni a másikon - mondta anya mosolyogva, mire felsóhajtottam. - Vagyis csak Lexa.
Már a gondolattól is felfordult a gyomrom; Lexa valaki mással van együtt. Hátborzongató egy érzés, nem mondom. Miután leértünk a szálloda halljába, beültünk az értünk megérkezett taxiba és a legközelebbi plázához mentünk. Meg szeretném lépni Lexa-t néhány aprósággal, s ehhez édesanyám segítségét kértem. Elvégre, ő is nőből van.
- Konkrétan mit is szeretnél neki venni? - kérdezte egy rövid kis csend után anya.
- Néhány szexi fehérneműt meg egy gyűrűt - mondtam levakarhatatlan mosollyal az arcomon.
Az igazi születésnapi ajándék, amit Lexa kap tőlem: az összeköltözés lesz. Úgy egy éve vettem egy házat Londonban, a Direction házhoz közel. Az egész ház felépítése modern, mégis ízléses és kifinomult. Nekem elsőre elnyerte a tetszésemet, reménykedem abban, hogy Lexa ízlését is elnyeri és örömmel költözik össze velem. 
- Victoria Secret's? - bökött a fehérneműbolt felé anya, mikor beléptünk a pláza bejáratán.
- Menjünk! - indultam el a fehérneműbolt felé, kissé lassan és bicegve. 
Az üzletbe belépve az állam a padlón érintette. Mindenütt szexibbnél szexibb fehérneműk; fekete, fehér, rózsaszín, csipkés, pöttyös és még sorolhatnám mennyiféle szett. Anya kinézett egy rózsaszín-csipkés szettet, a melltartó közepét egy aprócska masni díszítette. Mondanom sem kell, a fantáziám azonnal működésbe lépett. A következő szett egy virágos-csipkés darab volt. Nekem tetszett, anyának már kevésbé.
- És ez milyen? - akasztott le egy újabb szettet anya a helyéről.
- Megvéve - tartottam oda neki a kosarat, amibe a fejét rázva, de beledobta a kiválasztott darabot: rózsaszín pántos, fekete alapon fehér szívecskés szett.
- Még akarsz itt vásárolni, vagy mehetünk az ékszerüzletbe? - ahhoz képest, hogy nőből van, ráadásul egy fehérneműboltban kedvére vásárolhatna (az én pénzemből, természetesen), elég sokat nyavalyog. - Hányingerem lesz ettől a sok csipkétől meg rózsaszín cucctól...
- Még csak most kezdtünk vásárolni... - motyogtam és a tekintetem megakadt egy ismételten, számomra vagyis szerintem Lexa számára tökéletes fehérneműszetten. - Ez kell!
- Rosszabb vagy, mint egy lány... - mondta anya és elvette tőlem a kosarat, hogy ne én cipekedjek annyit. Milyen rendes anyukám van, nemde?!
- Vedd úgy, hogy meg sem hallottam - néztem rá vigyorogva és leakasztottam a helyéről a kiszemelt fehérneműt: rózsaszín, mell részen fekete csipkés hálóing. - Még kettő kell és mehetünk az ékszerüzletbe.
- Ke-kettő? Minek? - hüledezett anya. 
- Sose tudni, mi történik ezekkel a csodás darabokkal... - vigyorom olyan széles volt, hogy már fájt az arcom. A fantáziám már vad volt és szenvedélyes. - Azt nézd meg, ott!
- Nem rossz... - mosolyodott el anya is és elvette a helyéről a kiválasztott szettet: fehér alapon fekete pöttyös, a melltartón és a bugyin is egy-egy masni. Az egész fehérneműt fekete csipke veszi körbe. - Szerintem, ennyi bőven elég lesz, kisfiam.
- Anya, kérlek... - néztem anyára kiskutyaszemekkel. 
- Na jó...még egy, de aztán irány az ékszerüzlet! - rázta meg a fejét egy megadó sóhajt követően.
Az az egy szett nem más volt, mint egy rózsaszín-csipkés darab. A pénztárnál álló csaj meglepetten nézett rám, majd félénken kimondta a végösszeget. Megesett a félénkségén a szívem, így felajánlottam egy közös képet, amit örömmel el is fogadott. Kapott egy aláírást is, egy, a pultból elővett One Direction poszterre. Levakarhatatlan vigyorral az arcomon hagytam el az üzletet, anyával a nyomomban.
- Fél óra ment el a fehérneművásárlással... - rótta fel nekem anya. - Szerinted, Lexa díjazni fogja azokat a szetteket?
- Reménykedem benne - vágtam rá elhúzva a számat, s benyitottam az ékszerüzletben. 
Az eladóhölgy készségesen segített nekem vagyis nekünk a választásban, szerencsére volt annyi eszem, hogy még mielőtt eljöttem a szállodából, elhozzam Lexa egyik gyűrűjét. Az eladó lemérte a gyűrűt, s keresett egy hasonló méretű darabot. 
- Ez hogy tetszik, Mr Styles? - pfú, de utálom, ha így szólítanak. Úgy érzem, ezzel a megszólítással öregítenek engem.
- Anya? Hogy tetszik? - fordultam anya felé, aki elismerően bólogatott. - Valahogy én is így gondoltam. 
- Milyen alkalomra lesz? - kérdezte kedvesen a hölgy, s közben belerakta a kiválasztott gyűrűt egy aranyos, bordó dobozkába.
- Születésnapi ajándéknak indul, de leánykérés lesz - mosolyogtam. Furcsa volt kimondanom, de nagyon jó érzés volt. Leánykérés...jesszus!
Átadtam a hölgynek a bankkártyám, közben elraktam a kabátom belső zsebébe az aprócska dobozt. Miután visszakaptam a bankkártyát, elköszöntünk az eladótól és egy elégedett sóhaj kíséretében kisétáltunk a pláza elé. Egy taxi éppen előttünk haladt el; anya gyorsan leintette és beültünk a járműbe.
- Lexa odalesz attól a gyűrűtől - mosolygott anya. - Jól választottál, kisfiam...
- Tudom - nevettem fel halkan és belenéztem a szatyorba, melyben a fehérneműk kaptak helyet. - Alig várom, hogy Lexa felvegye valamelyik fehérnemű csodát.
- Hát még én... - forgatta meg szemeit anya. Tudja, hogyan kell az ember kedvét lerombolni.
Tíz perc múlva már a liftben ácsorogtunk, anya egyre laposabbakat pislogva döntötte a fejét a vállamra. A legfelső emeletre felérve szorosan megölelgettem anyát, s kitudja hányszor megköszöntem, hogy eljött velem vásárolni. 
Halkan nyitottam be a Lexa-val közös lakosztályba, szerelmem az ablaknál állt. Egy szál bugyi és trikó takarta tökéletes testét, kaján vigyor kúszott arcomra. Csendben lerúgtam magamról a cipőmet, a kabátomat pedig ledobtam a bőröndömre. A Victoria Secret's termékeit tartalmazó szatyrot az ágyra raktam, a gyűrűt pedig eldugtam a bőröndöm egyik rekeszébe.
- Jól aludtál, kicsim? - fontam Lexa dereka köré a karjaimat és egy csókot leheltem a nyakhajlatába. Egy pillanatra megrezzent, de végül egy jóleső sóhaj kíséretében a mellkasomnak dőlt.
- Egyedül nem volt annyira jó... - fordult velem szembe és arcát a mellkasomba fúrta. - Merre jártatok anyukáddal?
- Csak a plázában. Vettem egy-két dolgot - húzódtam el titokzatos mosollyal az arcomon, majd megfogtam Lexa kezét. - Hunyd le a szemed!
- Miért? - kérdezte, s felhúzta a szemöldökét. 
- Szeretnék adni valamit, de úgy nem akarom, ha látod, hogy mi az. Pontosabban mik azok - simogattam meg arcát az egyik kezemmel. Féltem, hogy a hirtelen mozdulatommal megrémisztem és eszébe jut az a bizonyos pofon. - Bízz bennem, kérlek!
- Oké - hunyta le mosolyogva tengerkék íriszeit. 
Lassan sétáltunk oda az ágyhoz, majd elengedtem a kezét és kipakoltam az ágyra a nemrég vett fehérneműket. A szatyrot rádobtam az egyik bőröndre, s egy puszit leheltem Lexa fülcimpájára.
- Kinyithatod! - suttogtam vigyorogva a fülébe.
Lexa félénken nyitotta ki szemeit, melyek azonnal el is kerekedtek. Hitetlenkedve emelte rám gyönyörűen csillogó, kék íriszeit.
- Elő születésnapi ajándék - mosolyogtam és hátulról magamhoz öleltem Lexa-t. - Tetszenek?
- Tetszenek-e? Imádom őket - fordította hátra a fejét és puszit nyomott a számra. - Köszönöm, Harry. 
- Neked bármit, édesem - leheltem arcára egy puszit, s a nyakát kezdtem el puszilgatni.
- Szeretnéd, hogy felpróbáljam valamelyiket? - húzódott el és szembe fordult velem. Tekintete pajkosan csillogott, ajkain merész mosoly terült szét.
- Rögtönzött bemutató? - húztam fel a szemöldököm, mire kuncogva bólintott. - Jöhet!
- Keress valami jó zenét, addig „átöltözöm” - kacsintott egyet és megragadva az összes fehérneműt, besietett a fürdőbe.
Ölembe húztam a laptopom, majd hosszas keresgélés után elindítottam Shakira Rabiosa című dalát. Lexa csábos mosollyal az arcán rázta magát előttem, a nadrágom kezdett szűkös lenni. Szerelmem négykézlábra ereszkedett, s így kúszott oda hozzám. Tenyereivel végigsimította a combomat, ajkaival lecsapott az enyémekre. Egy határozott mozdulattal ledöntött a hátamra, térdein megtartva magát. Ajkaim marcangolása után áttért a nyakamra, az én kezeim pedig Lexa formás fenekére csúszott. Rosszalló pillantással elhúzódott, kezeimet leszedte magáról.
- Nem érhetsz hozzám, legalábbis ezen az éjszakán nem! - vigyorodott el és a bőröndje egyik rekeszéből elővett egy bilincset. - Én is készültem egy kicsit...
- Komolyan gondoltad, hogy nem érhetek hozzád? - szökött fel a szemöldököm a homlokom tetejére. Lehetetlent kér ez a csaj tőlem... - Nem fogom kibírni...
- Muszáj lesz... - hajolt a fülemhez és a fülcimpámat kezdte el harapdálni, csókolgatni.
Azt hiszem, most fogok odalent felrobbanni...

Alexa „sztriptíze” Harry-nek, rúd nélkül

2013. február 6.

23.fejezet - Megbántam, amit tettem

Aloha, kedves olvasók!
Nem tudom felfogni és elhinni, hogy ennyien szeretitek/olvassátok a történetet :) :$ 70 feliratkozó, 33.000 megtekintés és számtalan, kedvesebbnél kedvesebb vélemény :D ♥ Az előző két bejegyzéshez érkezett pipákat (43) és kommentárokat (15, eternal dreamer.♥. kommentjét egynek veszem :D) nagyon szépen köszönöm :) eternal dreamer.♥.! Üdvözöllek az olvasók körében, és köszönöm, hogy ilyen hosszan kifejtetted a véleményed :D Nem haragudtam meg érte, sőt köszönöm, még egyszer :) Remélem, ezek után is hű olvasóm leszel és tetszeni fognak majd az elkövetkezendő fejezetek :) ;) 
Ennyi lett volna a hegyi beszéd, jó olvasást, a sulihoz sok sikert és szép hetet! ♥ Pusszpáá evribádiii,
Macy

When You Look Me In The Eyes

2 héttel később, Los Angeles

Alexa szemszöge

Tegnap érkeztünk meg Los Angelesbe. Harry már jobban van, bár a repülőút eléggé megviselte. A lába még mindig gipszben van, viszont a mellkasa már rendbe jött. A Today Show-t elhalasztották; amint Harry teljesen felépül, a fiúk visszautaznak New Yorkba és fellépnek a műsorban. 
Taylor a múlt héten jelentette be, hogy a menedzsment ötlete volt a Haylor-ügy. Elnézést kért tőlem, Harry családjától és természetesen a fiúktól, amiért ekkora galibát csinált. Anne nem fogadta el a bocsánatkérést, ami kicsit rosszul esett a szőkeségnek. 
- Édes, mi a baj? - bicegett oda hozzám Harry, s leült mellém az ágyra. A szállodában vagyunk, csak mi ketten maradtunk itt. A többiek a városban lófrálnak.
- Semmi - sóhajtottam fel és rá néztem. Nem hitt nekem, láttam a szemében. 
- Lexa... - hangja nem tűrt ellentmondást. Felsóhajtottam és az ablakhoz sétáltam, majd kinéztem az ablakon. A szavakat kerestem, nem volt mit mondanom. Vagy talán mégis?
- Ez a Haylor-ügy nem hagy nyugodni - motyogtam és szembe fordultam a fiúval. Szomorúan felsóhajtott, aztán felállt az ágytól és felém bicegett. Karjait a derekam köré fonta, arcát pedig a nyakamba fúrta. - Tudom, már vége van meg minden, de egyszerűen nem fér a fejembe, amit csinált. 
- Az egész az én hibám - mormolta és felemelte a fejét. - Ha nem egyezem bele ebbe az egész „kapcsolatba” , akkor most nem kéne gipszben nyomorognom és mi sem szakítottunk volna. Megbántam, amit tettem. Nem érdekel, hányszor mondtam már, hogy sajnálom.
- Harry, ne kezdjük megint ezt - ráztam a fejem és szorosan hozzábújtam a fiúhoz. Karjaimat a dereka köré fontam, kezeimet a farzsebébe csúsztattam. - Kibékültünk, ez a lényeg, nem? Az egy dolog, hogy nem felejtem el egyhamar, hogy mi történt...de vége van, elmúlt.
- Szeretlek - mosolyodott el és megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam, majd nyelvünk vad táncba kezdett egymással. - Nagyon, de nagyon.
- Én is téged - fúrtam arcomat a nyakába és hangosan felsóhajtottam. Orromba szökött Harry jellegzetes after shavejének aromája, s hajának popcorn illata. - Van ötleted, hogy mit csináljunk ma?
- Lenne egy ötletem, de nem hiszem, hogy neked tetszene - húzta el a száját, de mindvégig mosolygott. Kérdően felhúztam a szemöldököm, mert kíváncsi voltam, mire gondol. - Elmehetnénk egy tetoválószalonba és csináltathatnánk egy közös tetoválást. 
- Rendben - bólintottam és felvettem a cipőmet meg a kabátomat. - Segítsek valamiben?
- Hogy érted? - húzta kaján vigyorra ajkait, mire én felhorkantottam és megráztam a fejem.
- Felsegíteni a kabátod vagy ilyesmi. Nem kell mindig a szexre gondolni, Mr Perverz - kuncogtam és rövid csókot leheltem ajkaira.
Nagy nehezen, de elhúzódtunk egymástól és miután felsegítettem Harry-re a kabátját, kézen fogva elbicegtünk a liftig. Harry ismer a közelben egy tetoválószalont, taxival körülbelül 5 perc. Amint leértünk a hallba, hívtunk egy taxit. Várakozás közben Harry autogramokat és képeket osztogatott a rajongóknak.
A következő pillanatban egy 6 éves forma kislány jelent meg előttem, kissé félénken.
- Szi...szia, Alexa! - köszönt egy erőltetett mosoly kíséretében. Szegény, meg volt illetődve...nem egészen értettem, miért. - Kérhetnék egy közös képet...veled?
- Tőlem?! - szökött a szemöldököm a homlokom tetejére. A kislány aprót bólintott és az anyukája, vagyis gondolom az anyukája kezébe nyomta a fényképezőgépet. - P-persze.
Mosolyogva leguggoltam a kislány mellé, aki megilletődve ölelt magához. A kép elkészítése után egy puszit is kaptam az arcomra, s egy félénk 'köszönöm'-t. 
- Megérkezett a taxi... - Harry mosolyogva kulcsolta össze ujjainkat és egy puszit lehelt az arcomra.
- Egy kislány odajött hozzám az előbb és kért tőlem egy közös képet - mosolyogtam vidáman és még mindig meglepetten. - Annyira édes és nagyon félénk volt, de zabálnivaló.
- Téged mindenki szeret, kicsim. De én a legjobban - ajkait lazán a fülcimpámhoz érintette és egy aprócska puszit lehelt az érzékeny bőrfelületre.
- Ne csináld ezt...mert ezzel csak azt fogod elérni, hogy elolvadok - cincogtam lehajtott fejjel, s beültem a taxiba. Harry nehézkesen ugyan, de beült mellém és összekulcsolta ujjainkat.
Bediktálta a címet és rám nézett, levakarhatatlan vigyorral. Fejemet a vállára döntöttem és lehunytam a szemem. 
- Biztosan szeretnéd azt a tetoválást? - suttogta pár perccel később, immáron a tetoválószalon várójában. - Nem akarok erőltetni semmit, csak egy hülye ötlet volt.
- Szeretném - mosolyogtam rá. - Már régóta akartam csináltatni egy tetoválást az alkaromra, pontosabban egy idézetet.
Megértő mosollyal bólintott, majd megcsókolt. Csókunkat Kat Von D, a tetkókészítő csajszi köhintése zavarta meg. Elpirulva húzódtam el a göndörkétől, aztán bemutatkoztunk Kat-nek és követtük őt a "műhelyébe".
- És...mire gondoltatok? - mosolygott ránk kíváncsian.
- Én egy idézetrészletben gondolkodtam, a bal alkaromra - mutatottam az említett helyre. - Az idézet ez lenne: „So that his place shall never be with those cold and timid souls who know neither victory nor defeat”. Illetve szeretnék a jobb kezemen levő, középső ujjamra egy BAD feliratot.
- Ez gyorsan meg lesz - mondta mosolyogva Kat. - Na és te, Harry? Mire gondoltál?
- A mellkasomra szeretnék kettő madarat, az egyik fedő tetoválás lenne - mondta Harry mosolyogva és kibújt a pólójából, majd rámutatott a szalag mintájú tetoválására, melybe a Love szócska volt beleírva. - Ezt szeretném eltakartatni az egyik madárral.
- Rendben - bólintott Kat és a rajzasztalához lépett. - Felvázolom a madarakat meg az idézetet. A betűtípus milyen legyen, Lexa?
- Rád bízom - mondtam mosolyogva és óvatosan beleültem Harry ölébe. Időközben visszavette a pólóját, de még is piszok jól nézett ki.
Állát megtámasztotta a vállamon, göndör fürtjei csiklandozták az arcom meg a nyakam. Kíváncsian néztem körbe a szalonban, elsőre megfogott az egész üzlet. A színek, a képek a falon...egyszóval minden. Kat szorgosan rajzolt, illetve vázolta fel a kért tetoválásokat.
Úgy húsz perc elteltével Kat megtisztította az alkaromat és felhelyezte a mintát. Megnéztem a tükörben, hogyan néz ki. Elismerően bólogattam, majd visszaültem Kat elé és kinyújtottam a karomat.
- Meséljetek magatokról, amíg dolgozom - mosolygott kedvesen a tetoválólány és nekilátott az idézet „véglegesítésének”.
Rá néztem Harry-re, aki mosolyogva kezdett el mesélni a bandáról. Kat precízen dolgozott, de közben megállás nélkül beszélgetett velünk. Alig negyedóra alatt kész is lett a tetoválással, amit alaposan letisztított és be is fedett. Az ujjamat is megtisztította, s rögtönzött mozdulatokkal felfirkantotta a kért feliratot/szót. Pontosan úgy nézett ki, mint Michael Jackson 1987-es Bad című albumán a felirat, legalábbis a szín megegyezett.
- Azt hiszem, te kész is vagy - mosolygott elégedetten Kat és a tükörhöz kísért. - Na?
- Nagyon tetszik, köszönöm - öleltem magamhoz a lányt, aki szorosan megölelgetett.
- Harry, kérlek vedd le az inget és feküdj fel arra az ágyra - nézett a fiúmra Kat, s az egyik tetoválóasztalra bökött az ujjával.
Harry vigyorogva nézett rám, s közben elkezdte kigombolni az ingét. Hatalmasat nyeltem, arcom pírba borult, megrökönyödve figyeltem Hazza mozdulatait. Egy határozott dobással az ing a kabátján landolt, majd Haz felfeküdt az asztalra és kényelembe helyezte magát. A mellkasán egy-két helyen meglátszott még a varrat helye, de még ezek is szexivé tették a fiút.
- Lexa, fogod a kezem, még a tetoválás készül? - nézett rám ellenállhatatlan mosollyal Harry.
Elmosolyodtam, aztán leültem Harry mellé és megfogtam a kezét. Tekintetében hála és szeretet csillogott, mosolyogva emelte kezemet ajkaihoz és egy lágy csókot lehelt kézfejemre.
Kat megmutatta Harry-nek a vázlatot, a fiúnak elsőre megtetszett. Amint felkerült a tollal megrajzolt minta a fiú mellkasára, Kat elkezdte a körvonalakat tetoválótűvel megélesíteni. Harry egyszer sem szólalt meg vagy jajdult fel, engem vagy Kat-et figyelte.
- Nem fáj? - kérdeztem meg egy idő után, mert kezdett nyomasztani a körénk letelepedett csend.
- Egy cseppet sem - rázta a fejét Harry és elmosolyodott.
- Csodálkoztam, Lexa, hogy te sem nyavalyogtál vagy ilyesmi - nézett rám egy pillanatra Kat.
- Nem ezek voltak az első tetoválásaim - kuncogtam. - Van az oldalamon, a fülemen, az ujjaimon és a bal karomon. A bátyám nem örült nekik, hiszen még kiskorúnak számítok.
- Miért, hány éves vagy? - kérdezte Kat és elkezdte kiszínezni az egyik madarat.
- 17, de jövőhéten töltöm be a 18-at - mondtam.
- Többnek hittelek - mondta kuncogva. Nem Kat az első, aki ezt mondta nekem.
Mosolyogva lehajtottam a fejem és az ujjaimon levő, új tetoválásomra pillantottam. Hatásos eszköz, ha valakit elakarok küldeni melegebb éghajlatra: felmutatom a középső ujjam, vízszintesen és a szöveggel kifelé fordítom. Mostantól nem riaszt meg senki és semmi, nem ijedek meg többé. Rossz vagyok, kívül és belül is.
Harry tetoválása/tetoválásai fél óra múlva készen lettek, kíváncsi mosollyal az arcán közelítette meg a tükröt, hogy megnézze Kat alkotását.
- Úristen...! - nézett Harry először a tükörbe, majd Kat-re. - Ez...ez lenyűgöző! Köszönöm, Kat!
- Ugyan, ez a munkám - legyintett Kat, majd lefedte a madarakat. - A fedést este már leszedhetitek, fürdés előtt.
- Rendben, és köszönjük - mondtam mosolyogva.
Kifizettük a tetoválásokat, fele-fele alapon - Harry ötlete volt, mily meglepő -, aztán felvettük a kabátjainkat és kiléptünk az utcára. Harry összekulcsolta ujjainkat, s megcsókolt. Kuncogva viszonoztam csókját és összébb húztam a kabátom.
- Visszamenjünk a szállodába vagy keressük meg a többieket? - kérdezte Harry egy kis hezitálás után.
- Szerintem menjünk vissza a szállodába. Kezdek fázni - néztem fel Harry arcára kissé eltorzult grimasszal.
Bólintott, majd leintett egy taxit, ami a megadott címre - a szállodához - vitt minket. A szálloda bejáratánál összefutottunk Zayn-nel és Pezz-el, akik szintén a lakosztályukba igyekeztek.
- Ha felérünk a lakosztályunkba, megmutatod a tetoválásod? - kérdezte kíváncsian Perrie, miközben beléptünk a liftbe. A fiúk a hátunk mögött sutyorogtak; Harry karjai az én, míg Zayn karjai Pezz dereka körül pihentek.
- Kat az mondta, csak este vehetem le - húztam el a számat. - De...holnap megmutathatom, ha gondolod.
- Már alig várom, hogy lássam - mosolygott izgatottan Perrie. - Látom, az ujjadra is varrattál egy tetkót. Bad, mint gonosz?
- Igen, értelmezhetjük annak is. Igazából csak viccből varrattam fel, meg azért is, mert szeretem Michael Jackson Bad című albumát és dalát - mosolyogtam.
Zayn rám kapta tekintetét és megkért, hogy mutassam meg neki ezt a tetoválásom. Vigyorogva mutattam be neki, Pezz és Hazza felnevettek. Zayn is elmosolyodott, és elárulta, hogy neki Michael a példaképe. Ezt jó volt hallani, mert én felnézek erre az emberre. A zenei élet meghatározó egyénisége (volt), mai napig milliók százai hallgatják a dalait és beszélnek róla. Nem hiába emlegetik Michael-t a „Pop királyának” .
A lakosztályokhoz felérve elköszönünk Zayn-éktől és Harry-vel elvonulunk a saját lakosztályunkba. Kissé álmosan és unottan váltam meg a kabátomtól, a tetoválásomat takaró fedésre vigyázva. Harry egy hatalmas sóhaj kíséretében elterült az ágyon, s intett nekem a fejével, hogy dőljek le mellé.
- A tetoválásod... - böktem a fejemmel a pólóval és fedőkötéssel takart madarakra, hogy most nem kéne a fejemet oda hajtanom.
- Nem lesz neki baja, nyugodj meg. - cirógatta meg a karomat mosolyogva.
Ódzkodva hajtottam a fejemet a fiú mellkasára, egyik karomat pedig az inge alá csúsztattam, a hasára. Ujjaimmal apró köröket írtam le, Harry megremegett az érintéseim nyomán. Halkan felkuncogtam, mire Hazz egy puszit lehelt a homlokomra.
- Nem is mondtad el a véleményed a tetoválásomról... - motyogta kissé sértetten pár perc elteltével.
- Nem is kérdezted, hogy mondjam el a véleményem a tetoválásodról... - néztem fel rá, ajkaim sarkában ott bujkált egy apró mosoly.
- Azt hittem, magadtól is tudsz egy Tetszik ez a tetoválás vagy Nem tetszik ez a tetoválás jellegű mondatot mondani - mondta, most már mosolyogva.
- Tetszik a tetoválás - mondtam egyszerűen. - Na és az enyém? Mit szólsz hozzá?
- Nekem is tetszik a tiéd. Felnőtt és felettébb érett gondolkodásra vall - mosolya biztató, mégis ellenállhatatlan volt.
Mosolyra húztam ajkaimat, s egy puszit leheltem Harry állára. Fejemet óvatosan hajtottam vissza a fiú mellkasára és lehunytam a szemem. Hamar eltelt a ma délelőtt; nemcsak tetoválásokkal, hanem egy újabb, közös emlékkel gyarapodtunk Harry-vel.

Harry és Alexa új tetoválásai