32.fejezet - A rajongóinknak meg kell békülniük azzal, hogy megváltoztam [...]

Swagger Jagger

Alexa szemszöge

Harry Styles megnősül!

Ma reggel napvilágot látott egy Twitter bejegyezés, melyben a One Direction göndör hajú szívtiprója, Harry Styles (18) boldogan csiripelte el, hogy tegnap este megkérte barátnője, Alexa Horan (18) kezét. Körülbelül egy hónapja még arról számoltunk be, hogy a pár között kisebb konfliktus alakult ki a modern country zene feltörekvő dívája, Taylor Swift (22) és Harry koránt sem hosszú románca miatt. 

Mit szól a lánykéréshez a Horan és a Styles család? Örülhetnek annak, hogy a két fiatal ilyen hamar szeretné összekötni az életüket? Vajon mi a véleménye Swift kisasszonynak?

Cikk: Marie Solíz ekkor: 08:19 Kép: Fabulous Magazine

A cikk elolvasása után felmentem Twitter-re, ahol egy kisebb sokk ért. A követőim száma megnőtt, a gyűlölködő üzenetekkel együtt. Az üzenetek nagy részében a rajongók a halálomat kívánják, míg a többiek csupán csak azt, hogy hagyjam békén a férjüket. Tekintetem könnyes lett; sosem szerettem, ha bántanak. Főleg nem olyan személyek, akik nem is ismernek engem. 
Egy kicsit még őrlődtem a telefonom képernyője felett, majd egy szomorú sóhajt követően kimásztam az ágyból és bevonszoltam magam a fürdőbe. Megszabadultam a pizsamámtól, s beálltam a zuhany alá. Körülbelül fél óráig áztam a frissítően langyos vízsugár alatt, aztán egy törülközőbe csavarva vizes testemet kimentem a szobába. Megágyaztam, elhúztam a sötétítőt és az utazótáskámhoz léptem. Mivel csak egy zöld alapon fehér keresztes pulóvert, egy fekete, ülepes nadrágot és egy pár bokacsizmát hoztam, így kénytelen voltam ezeket felvenni. Miután felöltöztem, megfésültem a hajam, fogat mostam és felkentem egy szolid sminket. Feltűrtem a pulóverem ujját, majd magamhoz vettem a telefonom és az utazótáskám, s lementem a nappaliba. Ha jól láttam, Harry a konyhában sündörgött a gáztűzhely körül. Akaratlanul is mosoly kúszott arcomra, de legbelül üvölteni tudtam volna. 
- Szia, Harry! - köszöntem egykedvűen, amikor bementem a konyhába. Karjaimat a fiú dereka köré fontam és egy puszit leheltem a vállára. - Mit csinálsz éppen?
- Reggelit készítek kettőnknek - fordult szembe velem és miután megtörölte kezeit, karjaival szorosan magához húzott és ajkait gyengéden az enyémhez nyomta. Viszonoztam csókját, majd arcomat a nyakhajlatába fúrtam. Harry nyugtalanul felsóhajtott, s cirógatni kezdte a hátamat. - Mi bánt, Szerelmem?
- A rajongóitok bántanak azért, mert eljegyeztél - szipogtam és felnéztem az engem ölelő fiú arcára. - Durva dolgokat vágtak a fejemhez, amivel nagyon megbántottak. Fáj a tudat, hogy olyanok írogatnak, akik nem is ismernek engem. 
- Ssh... - lehelt egy puszit a homlokomra Harry. - A rajongóinknak meg kell békülniük azzal, hogy megváltoztam és most már nem az a nőcsábász tinibálvány vagyok, aki 2 éve voltam. Nem hagyom, hogy a rajongóink vagy bárki más bántson téged...
Könnyeim azonnal ellepték tekintetemet, de a könnyfátyol mögül még így is tisztán láttam Harry fájdalomtól csillogó, smaragdzöld íriszeit. Hangtalan zokogásban törtem ki, miközben szorosan Harry-hez bújtam és arcomat a mellkasába fúrtam. Egy pillanatra elengedett, de csak azért, hogy kikapcsolja a gáztűzhelyet. Felkapott az ölébe és meg sem állt a kanapéig, ahol leült a hosszan elnyúló bútorra. Lábaimat kinyújtottam, karjaimat pedig Harry alkarján pihentettem. Fejemet a mellkasának döntöttem és úgy sírtam tovább.
- Szörnyű téged így látnom, kicsim - suttogta fülembe és karjait lazán a derekam köré kulcsolta. - Nem akarlak ilyen állapotban itt hagyni. Egy hét hosszú idő; nem is tudom, hogy fogom kibírni nélküled.
- El kell utaznod - mondtam szomorúan és egy puszit nyomtam az állára. - A rajongók számítanak rátok. Miattam ne aggódj, jól vagyok. Tudod, hogy a telefon és az internet segítségével tartani fogjuk a kapcsolatot.
- Nem ugyanolyan - rázta meg fejét és megcsókolt. Mielőtt még belemerültünk volna a csókba, a gyomrom hangosan korogni kezdett. Harry felkuncogott és egy puszit lehelt orromra, s lerakott az öléből. - Megcsinálom a reggelit.
Halvány mosollyal az arcomon követettem Harry-t a konyhába, s segítettem neki a reggeli elkészítésében. Csináltunk pirítóst, szalonnás rántottát és narancslevet. Miután elkészült a reggeli, megterítettem és tálaltam a finomságokat.
- Délelőtt el kell intéznem pár dolgot az utazás miatt, de viszont délután ráérek - motyogta két falat között Harry és belekortyolt a narancslevébe. - Mihez lenne kedved?
- Mit szólnál, ha áthoznánk a bandaházból pár cuccot? Ruhákat meg ilyesmit - fejtettem ki és haraptam egy nagyot a még meleg pirítósból.
- Az éjszakát azonban a Direction házban kellene töltenünk, hogy a fiúkkal korán reggel együtt tudjunk kimenni a reptérre - mondta, mire szomorúan elhúztam a számat és felsóhajtottam. - Ne nehezítsd meg, kérlek...
- Örüljek, hogy egy hétig nem találkozunk? - kérdeztem némi gúnnyal a hangomban, de nem akartam veszekedni. Semmi kedvem sem volt egy újabb fejmosáshoz. - Tudom, hogy te is rosszul érzed emiatt magad, csak nem mutatod ki. 
- Ez így igaz - helyeselt és miután befejezte az evést, felállt az asztaltól és elmosogatott. - Az elmúlt 2-3 évben nem volt még ilyen komoly kapcsolatom. Ha olyan volt a helyzet, anya vagy Gemma elkísért a kisebb utazásokra vagy ilyesmi. De tőled mégsem kérhetem azt, hogy gyere el velem Afrikába vagy Japánba. 
- Elkísérnélek - mondtam komolyan, majd elmosogattam és szorosan hozzábújtam Harry-hez. Karjait védelmezően kulcsolta derekam köré és egy puszit nyomott a homlokomra. 
- Tudom - sóhajtott fel és lassan lecsapott ajkaimra. Gyengéden becézgette ajkaimat, miközben hatalmas kezeivel a hátamat simogatta.
Az idilli perceket végül Harry törte meg, mivel már késésben volt. Sietős léptekkel felvette a tornacipőjét és a kabátját, majd egy puszit nyomott az arcomra és elviharzott. Rövid ideig tehetetlenül álltam az előtérben, aztán én is felvettem a kabátomat és a cókmókommal együtt kimentem az udvarra, ahol elővettem a telefonom és hívtam egy taxit.
A Direction ház előtt összefutottam a kissé még kómás Little Mix-el, s Eleanor-ral. Mosolyogva megöleltünk egymást, aztán sietősen beültek a taxiba és egy kedves integetést követően eltűntek a szemem elől. Ahogy beértem a házba, levetettem a kabátomat és az utazótáskám társaságában felmentem a szobámba. 
- Látom, már hazajöttél - nyitott be mosolyogva pár perccel később a helységbe anya és egy csontropogtató öleléssel köszöntött. - Segítsek valamiben?
- Ha már szóba hoztad... - kezdtem bele félénk mosollyal. - pár dolgot be kellene dobozolni, ugyanis délután elkezdünk átcuccolni a közös házunkba Harry-vel.
- Már ennyire komoly a dolog köztetek? - kérdezte kedvesen és intett a kezével, hogy üljek az ágyra.
- Igen, azt hiszem - haraptam alsó ajkamba és felsóhajtottam. - Szeretjük egymást és úgy érzem, ez a szeretet egymás iránt napról napra egyre erősebb.
- Ennek szívből örülök, Lexa - simogatta meg a vállam. - És mi a helyzet Damien-nel? Nem zavarja Harry-t, hogy körülötted legyeskedik?
- Az az igazság, hogy de - bólintottam. - Harry minden fiúra féltékeny, akivel valaha is bárhogy érintkeztem. Tudom, hogy szeret és félt, de néha kicsit sok ez a törődés...
- Odavan érted, ez nyilvánvaló - mosolygott anya és megigazította a haját. - Apád is így viselkedett a házasságunk első pár évében. Aztán ahogy az évek teltek, jobban megismertük egymást és ez a fajta féltékenységi viszketegség valamilyen szinten elmúlt. Megtanultuk azt, hogy hogyan figyeljünk és törődjünk jobban egymással.
- Remélem, ez nálunk is előfog majd jönni egyszer - sóhajtottam fel és leugrottam az ágyról, majd a szekrényemhez léptem. - Mivel kezdjük a pakolást?
- Először azokkal a holmikkal, amiket fontosnak tartasz. Ruhák, esetleg könyvek, tisztálkodó holmi - rántotta meg vállát anya és ő is leugrott az ágyról. - Hozok néhány dobozt, addig kezdj el válogatni!
Bólintottam egyet és leakasztottam a ruháimat a szekrényből és az ágyra dobtam őket. A cipőket sorban az ágy elő pakoltam ki, s egyen-kettőn el is csodálkoztam; akadt például olyan magassarkú, amit még életemben nem vettem fel. Észbe sem kaptam, már két dobozt telepakoltunk ruhákkal és különböző kiegészítőkkel. A laptopomat beleraktam a táskájába, aztán levittem a nappaliba a dohányzóasztalra. Csengetésre kaptam fel a fejem, így az ajtóhoz kocogtam és kíváncsian ajtót nyitottam.
- Szia, Lexa! - köszönt ezerwattos mosollyal Damien és szorosan magához ölelt. - Képzeld, nagy hírem van!
- Gyere beljebb - álltam félre az útból, hogy Damien betudjon jönni a házba. - Mesélj, mi az a nagy hír?!
- Megkaptam az állást, holnap kezdhetek is - mosolygott, én pedig megakartam ölelni, de folytatta -, és ami a legszuperebb, hogy a cég fizet nekem egy belvárosi garzonlakást. Délután már oda is költözhetek.
- Ma mindenki költözködik? - jött le anya a lépcsőn és mosolyogva megölelte Damien-t. A fiú kérdően felhúzta a szemöldökét, anya pedig fülig érő vigyorral elújságolta azt, amit én akartam elmondani Damien-nek. - Alexa és Harry is ma költöznek össze.
- Komolyan? - fordult felém meglepetten Damien, tekintetében féltékenység és düh csillogott. - Ez egy nagyszerű hír. 
- Igen, nagyszerű - nyögtem ki és beletúrtam a hajamba. 
Anya és Damien leültek a kanapéra beszélgetni, én pedig felslattyogtam a szobámba és folytattam a pakolást. Ahogy kinéztem az ablakon, észrevettem néhány paparazzót és rajongót a ház előtt lézengeni. Aztán egyre többen és többen lettek, mondhatni ellepték a ház bejáratát a fotósok és a rajongók.
- Lexa, mi ez az egész odalent? - csapódott be hirtelen a szobám ajtaja. Damien idegesen sietett mellém és fordított szembe magával. - Miért vannak a ház előtt fotósok és sikítozó; éneklő tinilányok?
- Harry...Harry reggel kiírta Twitter-re, hogy tegnap este megkérte a kezem - motyogtam és lehajtottam a fejem. - A rajongók többsége a halálomat kívánja. Damien...én félek.
- Nincs mitől félned - emelte fel a fejem Damien és szorosan a karjaiba zárt. Arcomat a mellkasába fúrtam, s szipogni kezdtem. - Nem fognak bántani, megígérem.
- H-honnan tudod? A Directioner-ek bármire képesek, ha a fiúkról van szó - suttogtam elhaló hangon és kipillantottam az ablakon. Elrettentett a sok ember látványa, ugyanis gyerekkorom óta klausztrofóbiás vagyok. Utálok nagy tömegben lenni, ami nem újdonság a családban, hiszen Niall is klausztrofóbiás. - Egy darabig nem hagyhatjuk el a házat, hacsak nem szólunk valamelyik fiúnak, hogy küldjön ide egy biztonsági őrt.
- Hívd fel Niall-t vagy Harry-t - adta kezembe a telefonját, majd elhagyta a szobát.
Remegő ujjakkal pötyögtem be szöszke bátyám telefonszámát, aki meglepetten szólt bele a készülékbe. A háttérből nevetés és sutyorgás csapta meg a fülem.
- Niall... - nyöszörögtem és elnyeltem könnyeimet. 
- Lexa? - kérdezte ijedten, a háttérzaj egyből megszűnt. - Mi a baj?
- A Direction házat ellepték a fotósok és a rajongók - szipogtam. - F-félek kimenni a házból.
- Ne aggódj, azonnal odaküldöm Paul-t - mondta és bontotta is a vonalat.
Kinyomtam a telefont és miután elraktam az eljegyzési gyűrűmet az éjjeliszekrényembe, lementem a lépcsőn. Pár perc múlva Paul nyitott be a házba, mögötte sikítozó lányok és fotósok hada kattogtatta a kameráját. Mindhárman - Damien, anya és én - felvettük a kabátjainkat, majd Paul vezetésével elindultunk az autóhoz. Én kullogtam leghátul, s ezt kiszúrta néhány rajongó. Körém álltak, s az egyik úgy megpofozott, hogy elvesztettem az egyensúlyom és összeestem a hideg betonon. Éreztem, hogy többször megrugdosnak és csúnya dolgokat suttognak a fülembe, a hajamat jól meghúzgálva közben. A fájdalom úrrá lett a testemben, nem éreztem semmit ezután...

Sziasztok!

Elnézést kérek a kései bejegyzésért, de tegnap délután sikerült elbóbiskolnom és utána a kedvenc sorozatomat (Szeress most!) néztem, megvacsoráztam és olyan 9 óra körül ültem neki a fejezet megírásának, jobban mondva folytatásának :) Tegnap, magyar óra után odahívott magához a magyar tanárom és elmondta, hogy beleolvasott a blogjaimba - körülbelül egy hónapja megadtam neki a nevem és azt, hogy hol találja az írásaimat - :D Azt mondta, van benne pár hiba, de elfogadható, hiszen elég fiatal vagyok még a profi szintű íráshoz :D Amit utána mondott...nem hittem a fülemnek: azt tanácsolta, hogyha komolyan szeretnék az írással foglalkozni, akkor keressek fel néhány könyvkiadót és küldjek el egy fejezetet a történetből :) A könyvszerkesztők kijavítanák a hibákat és simán kiadnák az írásaimat :D Vagy ami a legjobb - kérdezte a tanárnő, hogy van-e valami rövidebb történetem -, hogy akár megjelentethetném ezt történetet a helyi újságban :) Most nagyon boldog vagyok, ráadásul azért is, mert földrajzból 5-öst, fizikából pedig 3-ast kaptam - általában 2-eseket gyűjtök ezekből a tantárgyakból :)

Köszönöm a 11 kommentárt és a 36 pipát, illetve XDXDXD-nek a 2.fejezethez írt véleményét - igazán örülök, hogy azért kommenteltél ehhez a történetemhez - és Petrovics Melindának a 18.fejezethez írt kommentjét - sokan ezen a véleményen voltak Josh-ról :) Az előző fejezet kommentjeihez csak annyit fűznék még hozzá, hogy az Epilógus azért is van, hogy betekintést kapjanak az olvasók a történet szereplőinek későbbi életébe ;) Gondolok itt az esküvőre, családalapításra... :) A lánykérés egyfajta születésnapi ajándék volt Harry-től Alexának :D

Ennyi lettem volna erre a hétre - ezen a blogon -, jó éjt minden kedves olvasómnak és erre járónak! Kommentárt és pipát is szívesen fogadok ehhez a fejezethez (is), ugye tudjátok? ;) Gud nájt, evriibádii,

U.i.: Hatalmas köszönet a 60.000 megtekintésért és a 102! feliratkozóért ♥!

Macy