36.fejezet - Nem szeretek egyedül aludni

Sziasztok!
Meg is érkezett a folytatás :) Szeretnék köszönetet mondani a 72.000 megtekintésért, a 116! feliratkozóért és az előző fejezethez érkezett 7 kommentárért és 17 pipáért :D Bár én jobban örültem volna annak, ha többen írtok és pipáltok, de most már mindegy :$
Függővég forever! :) Amm elnézést a kései bejegyzésért és a rövid fejezetért :$
Ennyi lettem volna mára, további szép napot és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evriibádii,
Macy

Stay ft. Mikky Ekko

Alexa szemszöge

A mese teljesen lekötötte a figyelmemet, szinte észre sem vettem, hogy Harry elaludt. Csak annyit éreztem, hogy szorosabban ölel magához és halkan horkol. Egyik kezemet a hasamon nyugvó kézfejére simítottam, a másikkal pedig lekapcsoltam a tv-t. Megpróbáltam felkelni Harry öléből, de karjai bilincsként fonódtak derekam köré. Felkelteni nem szerettem volna az édesen alvó fiút, mégis muszáj voltam valamit cselekedni annak érdekében, hogy eljussak a konyhába.
- Harry...édes... - suttogtam a füléhez hajolva, miközben arcát cirógattam és puszikkal halmoztam el a fülcimpáját. Semmi reakció. - Harold...
- Hmm... - nyöszörgött még mindig lehunyt szemmel és arcát a vállamba fúrta. Szabad kezemmel a hajába túrtam és egy puszit nyomtam a homlokára. Álmosan pislogva felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett. - Miért keltettél fel? Valami baj van?
- Ebédet kellene főznöm és szomjas is vagyok - mondtam halovány mosollyal arcomon és egy aprócska csókot leheltem puha ajkaira. - Visszaaludhatsz, csak előbb engedd meg nekem, hogy felálljak az öledből. Nehéz lenne így főzni...
- Nem szeretek egyedül aludni - biggyesztette le ajkait durcázva és arcát a nyakamba fúrta. Lehelete csiklandozta a bőrömet, halkan felkuncogtam és eltoltam magamtól a fiút. - Lexa, ne csináld már!
Kiskutyaszemekkel meredtem smaragdzöld íriszeibe és még pislogtam is, hogy elérjem célomat Harry-nél. Egy nyugtalan sóhaj kíséretében elengedte a derekamat, de még mielőtt a konyhába mehettem volna, elkapta a csuklómat és visszarántott magához egy csókra. A fejemet rázva húzódtam el a fiútól, aztán a konyhába siettem. Hosszas gondolkodás után a szezámmagos csirkemellnél állapodtam meg, amit sült krumplival fogok majd tálalni.
Harry mélyen aludt a kanapén, nyakig betakaródzva. Mosolyogva figyeltem Őt egy ideig, aztán pucoltam krumplit és nekiláttam a sütésnek. A csirkemell már a gáztűzhelyen gőzölgött, jól lefedve, hogy ne hűljön ki. Amíg a krumpli sült, addig elmosogattam és rendet tettem a konyhában. Másfél óra múlva megterítettem az ebédlőasztalon és kimentem a nappaliba, hogy felébresszem vőlegényemet.
- Harry, kész az ebéd! Ébresztő! - hajoltam arcához és egy cuppanós puszit nyomtam rá. Nem reagált semmit, csak még jobban betakarózott. Megrántottam a vállam és felsóhajtottam. - Hát jó. Akkor aludj...majd ebédelsz, amikor akarsz.
Szomorúan ültem asztalhoz, s láttam neki az evésnek. Megértem, hogy Harry fáradt meg minden, de azért annyit mondhatna, hogy „Nincs étvágyam” vagy „Köszönöm, hogy szóltál” .
Az ebéd elfogyasztása után felmentem a hálószobába és átöltöztem valami elfogadhatóbb göncbe, majd lerobogtam a lépcsőn és felkaptam Harry kocsijának slusszkulcsát. Kerestem egy cetlit meg egy tollat, aztán írtam Harry-nek egy üzenetet.

„Elmentem a Direction házba a cuccaimért. A Rover-t ne keresd, mert én vittem el. A kaját a gáztűzhelyen találod, ha megéheznél. Remélem, kipihented magad!”

A papírt leraktam a dohányzóasztalra, majd felcsaptam a vállamra a táskámat és kimentem az éjfekete terepjáróhoz. A Direction házhoz menet elmentem tankolni is, mert Harry lusta volt rá vagy csak kiment a fejéből. Szerencsémre nem ismertek fel, amikor bementem a benzinkút boltjába.
A bandaházhoz érve feltört belőlem egy nyugodt sóhaj; se egy fotós, se egy rajongó nem tartózkodott a környéken. Mosolyogva sietettem a bejárathoz, ahol összetalálkoztam Zayn-nel. Arcán levakarhatatlan mosoly virított, csokoládébarna szemei csillogtak.
- Ez a nap ennél már jobb nem lehet - ölelt magához szorosan. Értetlenül húzódtam el a fiútól, aki elpirulva kezdte el vakargatni a tarkóját. - Perrie-vel elmegyünk moziba, aztán beülünk valahova kajálni.
- Tudtam én, hogy minden rendben lesz köztetek - simítottam végig Zayn karján és rákacsintottam a srácra. - Aztán nem eljátszani Pezz bizalmát, jó?
- Igyekszem és...köszönöm. Köszönöm, hogy meghallgattál és megpróbáltál segíteni, amikor lehangolt voltam - lehelt egy puszit az arcomra és futólépésben a kocsijához robogott. Mielőtt még beült volna a járműbe, utánam kiáltott. - Hálám örökké üldözzön téged, Lexa!
Kuncogva megráztam a fejem és bementem a házba. Niall és Louis a kanapén videojátékoztak, Liam a konyhában járkált fel s alá, miközben valakivel beszélt telefonon. Halkan köszöntem a fiúknak és felmentem a szobámba a még otthagyott dobozokért. Mielőtt még a dobozokért nyúltam volna, kihúztam az éjjeliszekrény fiókját és visszahúztam az ujjamra az eljegyzési gyűrűm.
- Segítsek? - nyitott be a szobába Niall és mosolyogva magához ölelt. Csakúgy mint régen, arcomat a nyakhajlatába fúrtam és karjaimat a dereka köré kulcsoltam. - Hol van Harry?
- Amikor eljöttem, akkor a kanapén aludt - mormoltam unottan bátyám nyakába és felnéztem arcára. - Ha már így felajánlottad, elfogadom a segítséged. Köszönöm, bátyus.
- Ez csak természetes, húgi - villantotta meg mosolyát és felkapott kettő dobozt. Én három dobozt vittem le, amivel csak azt értem el, hogy majdnem leborultam a lépcsőn. Niall a fejét rázta és felsóhajtott. - Lehoztam volna azokat a dobozokat, miért cipekedtél?
- Túlságosan elkényeztettek és ezt tudod, hogy nem szeretem - húztam el a számat, miközben megforgattam a szemeimet.
Miután lehoztuk az összes dobozt a szobából, Liam és Louis segített nekem kivinni őket a terepjáróhoz. Niall önfeledten videojátékozott tovább, de előtte elköszönt tőlem. Amint megölelgettem Liam-t és Louis-t, beültem a kocsiba és hazamentem.
Fiatalos lendülettel kiszálltam a járműből és a csomagtartóhoz siettem, s magamhoz vettem kettő dobozt. Ahogy kinyitottam az ajtót, belebotlottam Harry-be. Látszólag kipihent volt, bár tudtam, hogy legbelül még estig aludt volna.
- Sajnálom, hogy nem ebédeltünk együtt - cirógatta meg arcomat és egy aprócska csókot nyomott a számra. - Nem tudom, miért nem keltem fel.
- Fáradt vagy. Pihenésre van szükséged, hiszen nemsokára elkezdődik a turné és... - folytattam volna, de Harry leintett és elvette tőlem a dobozokat. Értetlenkedve figyeltem távolodó alakját, aztán észbe kaptam és utána siettem a hálószobába. - Miért nem hagytad, hogy befejezzem? Harry, ez...ez igenis fontos dolog!
Mérgesen felsóhajtott és lerakta a dobozokat az ajtó mellé, majd rám pillantott és közeledni kezdett felém. Körém fonta karjait és a homlokát az enyémnek döntötte.
- Tudom, most nagy dolgot kérek tőled, de... - kezdett bele nehézkesen és szorosabban ölelt. Mellkasunk összeért, éreztem gyors szívverését. - de szeretném, ha elkísérnél a turnéra.