37.fejezet - Át kell gondolnom... (+18)

Sziasztok!
Két nap késéssel, de megérkeztem a folytatással :) Kinek hogy megy a suli így az utolsó hónapban? :) Jegyekkel mi a helyzet? :D Lehet ezekről is említést tenni a kommentárokban, szívesen elolvasom ;) 
Köszönöm a 75.000 megtekintést, a 118 feliratkozót és az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt, illetve 18 pipát ♥! Remélem, ehhez a fejezethez is kapok néhány kommentárt/pipát :)
További szép estét, a héthez pedig kitartást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
A fejezet ihletadója a A sötét ötven árnyalata című remekmű volt! :) Nemrég letöltöttem és 3 nap alatt kiolvastam (igaz, hiányos volt a letöltött példány...de nem baj) Elvileg gyereknapra megkapom/megveszem a A szürke ötven árnyalatát...már alig várom! :D *.*
Kiegészítés: A mai napon (2013. május 15., szerda) változott egy kicsit a dolog...ugyanis átjelentkeztem egy másik középiskolába, ami gimnázium! Hallottam egy-két olyan dolgot arról a suliról, ahova eredetileg sem akartam menni, hogy elment a kedvem az ott tanulástól :)"
Olvasom ám a kommentárokat, csak azért szólok ;) Éss...nagyon jó olvasni őket! :D 
Macy

Tell Me A Lie

Alexa szemszöge

Szívem hatalmasat dobbant, szinte kiugrott a helyéről. Nem szóltam egy szót sem, képtelen voltam egy épkézláb mondatot kipréselni magamból. Harry mégis kitartóan fürkészte arcomat, karjait szorosabban a derekam köré fonta. Agyamban megannyi gondolat cikázott, valósággal megfájdult tőlük a fejem.

- Át kell gondolnom... - nyögtem ki végül érzelemmentes arckifejezéssel, majd kibontakoztam Harry öleléséből és lementem a nappaliba.

A táskámhoz siettem, ahonnan hosszas keresgélés után kivettem egy doboz cigit és egy öngyújtót. Ezeket zsebre vágva mentem a konyhába, majd készítettem egy bögre kakaót. Kezemben a gőzölgő itallal kiültem a hátsóudvarra nyíló kis erkélyre, s meggyújtottam egy szál cigarettát. A keserédes füst utat törve magának célozta meg a tüdőmet, ezzel köhögést kiváltva belőlem. A második slukk után már lehunyt szemmel fújtam ki a füstöt, amely egy szempillantás alatt elillant. 

Lassan kortyolgattam már kihűlőben lévő kakaómat, s szívtam el egy újabb szál cigarettát. Igazából nem tudom, miért csinálom ezt. Utoljára 14 évesen cigiztem, akkor csak egy ostoba fogadásból. A szívbetegségem miatt nem szabadna, de jelen pillanatban nem érdekelt. 

Harry nem viccelt, amikor azt mondta, hogy nagy dolgot kér tőlem. A lelkem azt súgja, hogy menjek el vele a turnéra. Az agyam viszont arra kér, hogy ne kísérjem el a fiúkat. Két tűz közé kerültem, s fogalmam sincs, hogyan döntsek most.

- Magadnál vagy? - morogta Harry, miközben kitépte a kezemből a még égő cigarettát. Alsó ajkamba harapva néztem fel arcára, amiről lerítt a düh és a meglepettség. - Nem gondolsz az egészségedre?

- Az én életem. Azt csinálok vele, amit akarok - álltam fel helyemről egy vállrándítás közepette, s elvettem Harry-től a cigimet. Harry hitetlenkedve meredt rám, én pedig lesütöttem a szemem. - Azt-azt hiszem, elmegyek sétálni. 

- Elkísérlek - emelte fel államnál fogva a fejem, de nemlegesen megráztam a fejem és elléptem a fiútól. Sietős léptekkel bementem a nappaliba és felvettem a dzsekimet. Mielőtt még kiléptem volna az ajtón, Harry elkapta a karomat. - Kérlek...vigyázz magadra!

Aprót bólintottam és a vállamra csapva a táskámat, elindultam kiszellőztetni a fejemet. Rövid kis sétám során belebotlottam néhány rajongóba, akik lenézően és fintorogva mértek végig. Fájdalmasan felsóhajtottam és betértem egy kávézóba. Legnagyobb meglepetésemre megpillantottam az egyik eldugott kis asztalnál Damien-t.

- Szia! - köszöntem mosolyogva a fiúnak, amikor odamentem az asztalához. Damien meglepetten emeltem rám tekintetét, aztán szorosan magához ölelt. - Nem dolgozol?

- Ma még nem, majd holnap - mosolygott és érdeklődve fürkészni kezdte arcomat. Tekintete a vesémig hatolt, elpirulva hajtottam le a fejem és a kezeimet kezdtem el fixírozni. - Valami nyomaszt téged. Elmondod?

- Harry megkért, hogy kísérjem el a turnéra - sóhajtottam fel könnyeimmel küszködve és felemeltem a fejem. Damien arcán féltékenység és meglepettség terült szét. - Fogalmam sincs, mit tegyek. A szívem azt súgja, hogy menjek el vele...de viszont az agyam ellenzi az ötletet.

- És nemcsak az agyad - mormolta féltékenységtől tajtékozó hangon, amivel nem kicsit lepett meg. - Mit akarsz valójában, Lexa?

- Nem tudom, Damien...nem tudom - ráztam meg a fejem szipogva és gyorsan letöröltem arcomon végigfolyó könnyeimet. - Te mit tennél a helyemben?

- Őszintén? Én elmennék arra a turnéra. De nem azért, mert a Szerelmem arra kért. Hanem talán azért, mert legalább világot látnék - mondta komoly arckifejezéssel, ajkain azonban kedves mosoly ült. - Viszont erről neked, csakis neked kell döntened. Nem szólhatok bele...akármennyire is ellenzem a kapcsolatodat ezzel az énekes ficsúrral.

Kuncogva felsóhajtottam és leadtam a rendelésemet az asztalunkhoz siető pincérlánynak. Tekintetében a felismerés csillogott, de nem tett megjegyzést. 

Miután elfogyasztottam a rendelésemet, Damien kifizette mindkettőnk fogyasztását és elindultunk haza. Damien ragaszkodott ahhoz, hogy elkísér a Harry-vel közös apartmanig. A rövidnek aligha mondható - Damien szóba elegyedett egy lánnyal - séta alatt sokat beszélgettünk. Amikor azonban befordultunk a ház utcájába, Damien keze ökölbe szorult. Harry jókedvűen takarította a Rover-t, s talán még énekelt is közben. 

- Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy te meg ő...szóval... - morogta lekicsinylő pillantásokat vetve a göndör hajú fiúra, aki eddig még nem vett észre minket.  - Mi van neki, ami nekem nincs?

- Ez költői kérdés akart lenni? - néztem rá hunyorogva, mire felsóhajtott és bólintott. - Akkor jó.

- De most komolyan...miért szereted Őt, Lexa? - szegezte nekem a kérdést komoly arccal. Szembe fordított magával és úgy nézett mélyen a szemembe.

- Túl sokat köszönhetek neki - válaszoltam hitetlenkedve. Damien féltékeny és nem bírja elviselni a tényt, hogy már nem lehet köztünk semmi a barátságon kívül. - Most megkérdezném, hogy miért vagy erre kíváncsi... De azt hiszem, nagyon is tudom, mit válaszolnál.

- Jól ismersz, ez a baj - sóhajtott fel kedvtelenül és Harry felé pillantott, aki éppen minket figyelt. Lesütöttem a szemem és azt kívántam, hogy bárcsak láthatatlan lennék. 

- Most már mennem kell - emeltem fel fejemet és magamhoz öleltem Damien-t, aki reflexszerűen fonta körém karjait. Arcát a nyakamba fúrta és egy puszit lehelt a nyakhajlatomba. - Sok sikert a holnapi naphoz! Később majd beszélünk, szia!

- Hát jó - sóhajtott fel és elengedett. Alaposan végigmért és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. - Remélem, nem szúrok el semmit. És...köszönöm a bátorítást. Neked is hasonlót kívánok, ha érted, mire célzok.

Halovány mosollyal az arcomon bólintottam egyet és elindultam Harry felé. Kissé megilletődve figyelte közeledésemet, s nekidőlt az ébenfekete terepjáró oldalának. Feszengve ugyan, de közelebb sétáltam hozzá és a karjaiba vetettem magam.

- Sajnálom, hogy csak úgy elmentem - mormoltam mellkasába és felnéztem Harry arcára. Elhúzta a száját, de végül megértően bólintott és megcsókolt. - Csak tudod...kicsit összezavarodtam. Szeretném átgondolni, hogy mi is legyen ezzel a turnés dologgal.

- Van még időd a gondolkodásra, csupán csak megkérdeztem - dünnyögte alsó ajkamba, aztán beleharapott és kicsit meghúzta. Kuncogta hunytam le a szemem és karjaimat Harry tarkója köré fontam. - Kinevet, Miss Horan?

- Úgy tűnik, Mr Styles - suttogtam fülébe elhaló hangon, s közben benyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem a mellkasát. 

Halkan felnyögött, majd lefogta kezem és mélyen a szemembe nézett. Smaragdzöld szempárja vágytól csillogott, ajkain kaján vigyor ült. Hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam meg kezét, aztán meg sem álltam a nappaliig. Lelöktem Harry-t a kanapéra és ráültem a csípője. Akcióra kész férfiasságát már a farmernadrágon keresztül is tapintani lehetett volna.

- Játszani óhajt, Miss Horan? - cirógatta meg arcomat Harry, s kezeit levezette a fenekemre és erőszakosan megmarkolta. Hátravetett fejjel felnyögtem és alsó ajkamba haraptam. - Nem is sejted, mennyire felizgatsz azzal, amikor az ajkad harapdálod...

- Komolyan ezt gondolja, Mr Styles? Ha akarja, szívesen csinálom - kacérkodtam a fiúval, miközben egy határozott mozdulattal megszabadítottam a pólójától.

Harry nem sokat teketóriázott; lerakott a szőnyegre és fölém mászott. Kibújtatott a dzsekimből, a felsőmből és lehúzta a cipőmet is. Kipattintotta a nadrágom gombját, s miután a cipzárt is lehúzta, megszabadított a nadrágtól. Egy szál fehérneműben feküdtem Harry alatt, amíg vőlegényemen még rajta volt a nadrágja és a tornacipője, illetve az alsónadrágja.

- Talán kissé túl vagyok öltözve, nem gondolja, Miss Horan? - fogta meg egyik kezemet és dudorodó farmernadrágjához irányította. Mindkettőnkből felszakadt egy elfojtott nyögés, amikor megmozdítottam kezem. - Még ne...! 

Remegő testtel felültem és nekiláttam Harry levetkőztetésének. A fiú hátravetett fejjel és lehunyt szemmel tűrte, hogy egy határozott rántással megszabadítottam farmerétől és alsónadrágjától. Miután Harry lerúgta magáról a fölösleges ruháit, illetve a tornacipőét, felhúzott a szőnyegről és leültetett a kanapéra. Széles terpeszbe nyitotta lábaimat, s felnézett arcomra.

- Lazuljon el és élvezze ki a pillanatot, Miss Horan - susogta rekedtes hangon, majd egyik kezével végigsimított belső combomon. Remegést váltott ki belőlem, egy pillanatra lehunytam a szemem. - Nyisd ki a szemed, kicsim! Látni akarom, ahogy élvezed!
Pislogva figyeltem, ahogy Harry megemelte a csípőmet és megszabadított a bugyimtól. Mindvégig remegtem, s ezt még Harry is fokozta. Felkúszott arcomhoz és szenvedélyesen megcsókolt, majd haladt egyre lejjebb. Letépte a melltartómat és ledobta a többi ruhadarabra. A nyakamtól egészen a köldökömig nedves csókokat nyomott a mellkasomra; melleimet hol kezeivel, hol puha ajkaival kényeztette. Amikor legféltettebb pontomhoz ért, kajánul elvigyorodott.
- Miss Horan, maga igazán készen áll egy kis...együttlétre - mormolta, s közben a belső combomat simogatta kezeivel. - Vagy talán tévedek?
- Nem téved, Mr Styles - mentem bele játékába, majd vágyakozva felsóhajtottam. Meddig akar még velem „szórakozni” ?
Hátravetett fejjel élveztem Harry nyelvének intenzív mozgását, amellyel egyre jobban a gyönyör felé sodort. Habár megkért arra, hogy ne hunyjam le a szemem, mégsem bírtam ki. Nyögéseim és zihálásom felerősödött, remegve adtam utat elfojtott vágyaimnak.
- Édes, mint a méz...finom - búgta rekedtesen Harry, miközben tisztára nyalt. Vigyorogva csapott le ajkaimra, aztán kezeit a fenekemre simította és miután leült a kanapéra, az ölébe húzott. - A játéknak még nincs vége...igaz?
- Nem tudom... - motyogtam elvigyorodva, arcomat pedig Harry mellkasába fúrtam. - Az ágyban kényelmesebb lenne, nem?
Harry elmosolyodott, majd bólintott és az ölében velem elindult a lépcsőn a hálószobáig. Miután lerakott az ágyra, kezein megtámaszkodott a fejem mellett és gyengéden megcsókolt. Párszor végighúzta férfiassága hegyét legféltettebb pontomon, aztán lassan belém hatolt. Körmeimet Harry vállába mélyesztve fontam dereka köré lábaimat, teljes hossza már bennem volt.
- Még mindig kell egy kis idő, hogy megszokjam a méreted - nyögtem fel és lehunytam a szemem. Harry felmordult és elkezdett mozogni, először csak lassú és kíméletes tempóban. - Ez így jó...hmm...nagyon.
- Tetszik? - cirógatta meg orrával az enyémet és egy puszit lehelt ajkaimra. - Szeretném hallani a nyögéseidet és a sóhajaidat...hiszen csak mi ketten halljuk őket...
Hangosan felnyögtem, amikor Harry ráharapott a bal mellbimbómra és elkezdett nyelvével köröket leírni rajta. Göndör fürtjeibe túrva és kicsit sem halkan nyöszörögve; sóhajtozva adtam tudtára tetszésemet. Harry áttért a jobb mellemre, de bal mellemet kezével kényeztette, s gyorsított mozgásán. Lökéseivel egyre többször érintette G-pontomat, amivel egy kisebb fajta sikolyt sikerült kicsikarnia belőlem.
Harry erősen megmarkolta az ágytámlát és elviselhetetlenül gyors tempóban kezdett el döngetni. Homlokára izzadtan tapadtak göndör fürtjei, hangosan zihálva mozgatta csípőjét. Lábujjaimtól egészen a fejem búbjáig kellemes érzés fogott el; egy hangos nyögés közepette Harry férfiassága köré élveztem. Szerelmemnek sem kellett már sok, hátravetett fejjel és remegő testtel lövellte belém forró „örömnedvét”. Pár percig lihegve próbálta rendezni szapora levegővételét, aztán kihúzódott belőlem és mellém feküdt. Ránk terítette az ágy sarkába taszított, összegyűrt takarót és betakart vele minket. Fejemet a mellkasára hajtottam és felsóhajtottam.
- Jól érezte magát ezalatt a kis játék alatt, Miss Horan? - simogatta hátamat Harry és egy puszit lehelt a homlokomra.
- Minden együttlét során egyre jobban magába habarodom, Mr Styles - suttogtam és felemeltem a fejem, hogy megcsókoljam Harry-t. - Szeretlek, Harry.
- Tudom...és én is téged, kicsim - vigyorgott, miközben hasán nyugvó kezemet cirógatta.
Igazából még nem döntöttem, hogy elmegyek-e a turnéra. Szeretném alaposan átgondolni és ha ez sikerült, Harry lesz az első, akit értesíteni fogok döntésemről.