38.fejezet - ...el kell játszanom, hogy Damien barátnője vagyok

Sziasztok!
Itt is lennék a folytatással, ami szerintem egész jól sikerült :) Mostanában egyre több ötlet születik meg a fejemben a Szeress most! című sorozat nézése közben :) Az elkövetkezendő fejezetben majd fény derül ezekre az ötletekre... :D De most térjünk rá magára a történetre ;) Köszönöm a 78.000 megtekintést, a 6 kommentárt (gratulációkat is!) és a 19 pipát ♥! 
A jövőhéttől kezdve eléggé bele fogok merülni a tanulásba, tehát nem biztos, hogy lesz fejezet szombatonként (pihenés meg ilyesmi miatt) :$ Jövő szombaton biztosan nem lesz fejezet, mert Tészta Majálison leszek, szinte egész hétvégén :) 
Na, ennyit rólam... :P Várom a kommenteket, akár a fejezetről, akár a sulis helyzetekről ;) Pipálni is ér ;)! További szép délutánt kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

More Than Friends

Alexa szemszöge

Harry halkan horkolva aludt szokásához híven; hason fekve, arcát a párnákba fúrva. Kuncogva végigsimítottam hátán és miután magamra kaptam egy kinyűtt pólót meg egy bugyit, lementem a nappaliba. A telefonom őrült csörgésbe kezdett, így gyorsan a táskámhoz léptem és előhalásztam a daloló készüléket. A kijelzőn Damien neve villogott, felhúzott szemöldökkel szóltam bele a telefonba. 

- Csak nem hiányoztam? - kérdeztem viccelődve, mire Damien is felnevetett a vonal másik végén. Bármilyen vicces is volt a dolog, mégis érdekelt, hogy miért szeretne beszélni velem a mai napon már másodjára. 

- Ha nem vagy a közelemben...mindig hiányzol - sóhajtott fel vágyakozva; lelki szemeim előtt láttam Damien áhítatos tekintetét és kisfiús mosolyát. - Igazából azért kereslek, mert szeretnélek megkérni arra, hogy kísérj el este a főnököm által megrendezett vacsorára. Mr Harrison kérése az volt, hogy hozzam el az összejövetelre a...a barátnőmet is.

- Szóval el kellene játszanom, hogy a barátnőd vagyok? - mormoltam meglepetten. Még hogy én Damien barátnője? - Nem tudtál volna más valakit megkérdezni?

- Történetesen nem, mert...mert én csak és kizárólag rád gondoltam. Mond, hogy elkísérsz...? - hangja várakozó, mégis akaratos és ellentmondást nem tűrő volt. Mit fogok én még ezért kapni Harry-től, ha megtudja... - Na...mit mondasz?

- Oké, elkísérlek - sóhajtottam fel beleegyezően, majd kinyomtam a telefont és az arcomat a tenyereimbe temettem. Már előre félek, hogy Damien élni fog a lehetőséggel, hogy rám másszon.

Magamban dünnyögve mentem be a konyhába, ahol ittam egy pohár vizet és visszamentem a hálószobába. Harry már ébren volt, álmosan pislogva és mosolyogva nézett rám. Én is elmosolyogtam és bemásztam mellé az ágyba.

- Ne akadj ki, de...Damien megkért, hogy kísérjem el őt a főnöke által megrendezett vacsorára - mondtam bizonytalanul. Harry álla megfeszült, szemei dühtől és féltékenységtől csillogtak. - A másik dolog pedig...el kell játszanom, hogy Damien barátnője vagyok.

- Várj...mi?! Damien barátnője?! - kiabált velem jogosan; fülem-farkam behúzva bólintottam egyet. Harry tajtékozott a dühtől, idegesen túrt bele göndör fürtjeibe. - Kicsinálom azt a seggfejt, ha egy ujjal is hozzád mer érni...
- Nem fog. Vagyis remélem - suttogtam kétségbeesetten, majd feltápászkodtam az ágyból és bementem a gardróbba.
Hosszas keresgélés után leakasztottam a helyéről egy felül fekete, alul rózsaszín ruhát, amelyet a derék részen kövek díszítettek. Lábbelinek egy fekete, flitteres masnival díszített magassarkú szandált választottam. Miután kiegészítőket is találtam, nekiláttam lezuhanyozni meg hajat mosni. Röpke fél óra alatt elkészültem, ami számomra felért egyfajta rekordidővel. Harry nem tartózkodott a hálószobában; gondolom, lement a nappaliba vagy a konyhába. A táskámat magamhoz véve lerobogtam - amennyire egy tűsarkú cipőben lehet - a nappaliba.
- Damien keresett az előbb. 10 perc múlva idejön - mondta közömbösen Harry, miközben alaposan végigmért és beharapta alsó ajkát. - Gyönyörű vagy, Lexa...
- Köszönöm - pirultam el, Harry pedig kuncogva megrázta a fejét és körém fonta karjait. Homlokát az enyémnek döntötte, s egy puszit lehelt az orromra.
- Ugye nem felejtetted el, mit ígértem Damien-nel kapcsolatban? - suttogta ajkaimra féltékenységtől csillogó smaragdzöld íriszekkel.
- Nem felejtettem el. Csak téged szeretlek és senki mást - nyomtam egy csókot alsó ajkára, majd elhúzódtam a fiútól és megigazítottam a ruhámat.
Varázsszóra elkezdett csörögni a kapucsengő, amit Harry vett fel. Elhúzta a száját és egy fáradt sóhaj kíséretében elmormolt egy „Nyitom!” féleséget. Izgultam, hogy Harry ne csináljon semmi hülyeséget, amikor Damien belép a házba.
- Szia, Damien! - nyitottam ajtót legjobb barátomnak, akinek kezében egy csokor fehér rózsa virított. Megmosolyogtatott a gesztus, Harry-t viszont már annál kevésbé.
- Sziasztok! - köszönt udvariasan, s megpróbált barátságosan rámosolyogni vőlegényemre. Miután ez kudarcba fulladt Harry csökönyösségének köszönhetően, Damien rám pillantott és felém nyújtotta a csokrot. - Ezt neked hoztam. Tudom, nem olyan szép, mint a vörös rózsa, de...
- Ez gyönyörű. Köszönöm, Damien - hajoltam arcához és egy puszit leheltem rá. Harry felmordult, így azonnal elhúzódtam a sráctól. - Máris keresek egy vázát és beleteszem vízbe. Addig üljetek le és beszélgessetek!
Éreztem, hogy ez nem lesz egy sétagalopp. A fiúk szótlanul, egymást méregetve ültek a kanapén. Látszólag mindketten nyugodtak voltak, de Harry-t ismerve bármikor nekiment volna Damien-nek. Miután a csokrot vízbe tettem, a vázát a nappaliba vittem és leraktam a dohányzóasztalra.
- Mehetünk? - pattant fel helyéről izgatottan Damien, felém nyújtva jobbját. Kérdően felhúztam a szemöldököm, de végül felsóhajtottam és bólintottam.
- Majd jövök - leheltem szűzies csókot Harry ajkaira, habár tudtam, hogy ennyivel nem elégszik meg. - Menj át a srácokhoz és szórakozzatok egy kicsit!
- Közben pedig azon agyaljak, hogy Damien-nek milyen szándékai vannak veled? Inkább kihagyom, kösz - vágta hozzám ridegen és elfordult tőlem.
Kétségbeesetten néztem vőlegényemre, aki magába fordulva ment fel az emeletre és csapta be gondolom a hálószoba ajtaját. Szomorúan felsóhajtottam és Damien-re emeltem tekintetem, aki szintén engem figyelt.
- Ne mondj semmit - szólaltam meg kissé feszülten, majd elengedtem a kezét és felvettem a bőrdzsekimet. Ez az este már nem is kezdődhetett volna ennél szarabbul.
A taxi már a ház előtt várt minket, Damien készségesen nyitotta ki nekem a hátsóajtót. Minél messzebb akartam tőle ülni, s ez nem jött össze. Damien mosolyogva simította combomra kezét, amit én mérgesen eltoltam.
- Styles most nem lát minket - húzta ajkait széles vigyorra, és megpróbált megcsókolni. Tenyerem meglendült és egy hatalmas pofon csattant a fiú arcán. - A főnök előtt muszáj lesz megcsókolnod. Akár tetszik, akár nem.
- Miért nem mondtad meg neki, hogy valójában nincs is barátnőd? - pirítottam rá karba tett kezekkel. Damien nem szólt semmit, csak megrántotta a vállát. - Sokra megyünk a vállrándításaiddal...
- Komolyan nem vetted még észre, hogy csak azért téged hívtalak el, hogy Harry féltékeny legyen? Hogy érezze azt, hogy akibe halálosan szerelmes, mással van? - mormolta egy halk sóhajt követően. Elkerekedett szemekkel meredtem a mellettem ülőre. Damien ördögien elvigyorodott és megcirógatta az arcomat. - Úgy tűnik, a tervem bevált.
- Azt hittem, megváltoztál...jó értelemben - motyogtam hüledezve. Nem hiszem el, hogy Damien csak játszani akar velem. Egyszerűen nem fér a fejembe. - Félre ismertelek, nagyon is.
- Az érzés kölcsönös - vallotta be érzelemmentes hangon. Maga elé meredt, nem nézett rám. Igazából nem is volt baj.
Másfél óra múlva a taxi leparkolt egy elit étterem előtt. Damien kiszállt a járműből és az oldalamra sietett, majd segített kiszállni taxiból. Magunkra erőltettünk egy mosolyt, aztán Damien összekulcsolta ujjainkat. Magabiztos léptekkel közelített meg egy 12 személyes asztalt, ahol egy őszülő férfi és egy középkorú nő, illetve két, velünk egyidős fiú ült.
- Damien! Örülök, hogy el tudott jönni! - állt fel a férfi mosolyogva és kezet rázott a fiúval. A férfi lassan rám emelte tekintetét és kedvesen elmosolyodott, majd kezet csókolt. - Üdvözlöm, Miss Horan! Eric Harrison vagyok.
- Örülök a találkozásnak, Mr Harrison - villantottam meg legbájosabb mosolyomat. Nem is annyira arrogáns, mint amilyennek gondoltam.
- Hadd mutassam be a feleségemet - állt melléje a középkorú nő, aki mosolyogva nézett a szemembe. - Aida Scherzinger.
- Tegeződjünk, rendben? - szólalt meg Aida mézes-mázos hangon. - Szólíts csak Aidy-nek.
- Alexa Horan vagyok, de jobban szeretem, ha Lexa-nak szólítanak - mondtam kedvesen és az asztalnál ülő fiúkra pillantottam. Ők is engem stíröltek, elpirulva hajtották le a fejüket.
- Ó, a fiaimról meg is feledkeztem - csapott a homlokára Mr Harrison és ráparancsolt a fiaira, hogy emeljék meg a sej-hajukat. Az egyik srác vörös, a másik pedig barna hajú volt. - Robert és Nicholas Harrison.
A két fiú szinte egyszerre köszönt, amit kuncogva viszonoztam. Miután asztalhoz ültünk, beszélgetésbe bonyolódtam Nick-kel. Az érdeklődési körünk kísértetiesen hasonló, öröm volt vele csevegni. Damien Mr Harrison-nal beszélgetett, de fél percenként engem tüntetett ki figyelmével.
Ahogy belemerültünk a beszélgetésbe, észre sem vettünk, hogy kihozták a rendelésünket. Éhes voltam, így egyből nekiláttam a tányéromon pihenő sült krumplinak és steaknek. A következő pillanatban Damien a combomra simította a tenyerét és eltűrte az útból a ruhám szoknya részét. Kikerekedett szemekkel és összeszorított szájjal tűrtem, hogy Damien a belső combomat cirógatta.
- Hagyd abba! - nyöszörögtem a fülébe és lefogtam a kezét, de lerázta érintésemet csuklójáról. - Damien, kérlek...
- Tegyél úgy, mintha nem is éreznél semmit. Egyél! - mormolta és negédes vigyorral az arcán egy puszit lehelt a fülcimpámra.
Elfojtott nyögésekkel és folyamatosan vörösödő arccal fogyasztottam el a tányéromon maradt krumplit, majd ittam egy pohár fehérbort. A hűsítő ital majdnem a torkomon akadt, amikor Damien benyúlt a bugyimba és eltüntette bennem két ujját. Lábaimat terpeszbe vágtam és hátradőltem a széken, s lehunytam a szemem. Damien körkörösen mozgatta ujjait, hüvelykujjával a csiklómat ingerelte. Nem bírtam tovább: erélyesen felnyögtem és beharaptam alsó ajkamat. Az asztalnál ülők tekintete azonnal rám szegeződött, köztünk Damien vágytól csillogó íriszei is.
- Begörcsölt a lábam - motyogtam lángoló arccal, s Damien kezét kiszedve a bugyimból, a női mosdóba siettem. Kerestem egy üres fülkét és magamra csaptam az ajtót. - A rohadt életbe!
Lehajtottam a vécé ülőke tetejét és ráültem, majd hangosan felsóhajtottam és fejemet a csempének döntöttem. Miért mondtam igent Damien-nek? Miért?! Harry szavai úgy csengtek a fülembe, mintha csak mellettem állt volna: „Közben pedig azon agyaljak, hogy Damien-nek milyen szándékai vannak veled?” Kopogásra kaptam fel a fejem, majd Damien hangjára.
- Lexa! Idebent vagy? - kíváncsiskodott, de nem szólaltam meg. Pár perc múlva kinyílt a fülke ajtaja, s megpillantottam Damien szexéhes tekintetét. - Sejtettem, hogy elmenekülsz...elmenekülsz a vágy elől, amit irántam érzel!
- Te beteg vagy! Mikor fogod már fel, hogy csak barátként tekintek rád? - üvöltöttem rá, miközben mutatóujjammal a mellkasát bökdöstem.
Mintha meg sem hallotta volna szavaimat, lefogta a kezemet és a csípőmnél fogva magához rántott. Egy ideig csak stírölte, később már ízlelgette is ajkaimat. Megpróbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte. Szorosan fonta körém karjait, kezeit pedig a fenekemre csúsztatta. Sikítani akartam, de valahogy hang nem jött ki a torkomon. Lefagytam. Nem tudtam megmozdulni. Damien birtokolt engem és ez nem tetszett.