39.fejezet - Bárcsak ez lenne az egyetlen dolog, ami nyomaszt idebent

Sziasztok!
Wháó! Úgy látszik, nagyon nem szeretitek Damien-t :) Igazából sejtettem, hogy nem fog majd néhány olvasónak tetszeni a srác rosszfiús oldala :D Ezért én nem haragszom meg, ha dislike-t kapott a fejezet ;) Alexára viszont ne haragudjatok! Ő igazán nem tehet arról, hogy az állítólagos legjobb barátja ilyen :) Mindenesetre köszönöm az 5 kommentárt és a 28 pipát ♥! Kiírtam a 37.fejezet elejére is, de itt is bejelentem: mégiscsak gimnazista leszek! :) Az okot leírtam a 37.fejezet elejéhez, tehát azzal nem is húzom az időt :)
Remélem, ez a fejezet jobban fog tetszeni ;) Pusszpáá evribádii,
Macy

Grenade

Alexa szemszöge

Csupán csak néhány emlékfoszlány maradt a vacsorából. Egy emlék azonban örökre nyomot hagyott bennem és ezt sosem fogom elfeledni: Damien megerőszakolt. Miután leütött a női mosdó kellős közepén, elővett egy injekciós tűt és beleszúrta a vénámba. Valószínűleg egy drogfajta lehetett, mert gyorsan elvesztettem tőle az eszméletemet. Arra még emlékszem, hogy Damien letépte rólam a ruhámat és a fehérneműmet, s mindenféle figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Innentől kezdve viszont teljes képszakadás. A combjaimon, az alkaromon és a nyakamon is lila foltok éktelenkednek. A jobb vénámon egy fekete folt jelzi az injekciós tű helyét. Testileg aligha, lelkileg viszont teljesen összeomlottam. A legjobb barátomról kiderült, hogy egy drogos és szadista állat.

- Szerelmem, indulhatunk? - nyitott be a hálószobába Harry, kezében a kabátommal és a táskámmal. Ijedten kaptam rá a tekintetem, a hideg végigfutott a testemen.

- I-igen... - nyögtem ki nehézkesen, majd felálltam az ablakpárkánytól és odamentem vőlegényemhez. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Egyedül Harry tud arról, hogy Damien mit tett velem és amiben csak tud, megpróbál segíteni nekem.

- Dr. Bennett London egyik legjobb pszichiátere. A páciensei csak jót tudnak róla mondani. Hidd el, neked is tud majd valamiféle segítséget nyújtani - ölelt szorosan magához és egy puszit lehelt a hajamba. Megnyugtatott a közelsége és az a tudat, hogy teljes szívéből szeret. - Veled leszek, amíg ti beszélgettek a doktornővel. Rendben?

Bizonytalanul bólintottam és felvettem a kardigánom, a táskámat pedig lazán a vállamra dobtam. Miután Harry bekapcsolta a kapuriasztót, beültünk az ébenfekete terepjáróba és elindultunk Dr. Bennett rendelőjéhez. Idegesen tördeltem az ujjaimat, homlokomat pedig az ablaküvegnek döntöttem. Harry néha-néha rám pillantott, de nem szólalt meg. Egyik kezét az enyémre simította és megszorította azt.

- Minden rendben lesz, kicsim - mondta egy biztató mosoly kíséretében, majd leparkolt egy hatalmas épület előtt.
Félénken szálltam ki a fekete terepjáróból, aztán megigazítottam a felsőm meg a pulóverem, s Harry kezét szorongatva indultam el pszichiátria bejárata felé. A recepcióhoz érve egy kedves nővérke Dr. Bennett irodájához kísért, ahova Harry kopogtatott be. Pár perc múlva egy kreol bőrű, fekete hajú, barna szemű, mosolygós nő nyitott ajtót. Névjegytábláról a Dr. Morgan Bennett nevet lehetett leolvasni.
- Üdvözlöm, Dr. Bennett! - szólalt meg Harry és miután elengedte a kezemet, udvariasan kezet rázott a doktornővel. - Harry Styles vagyok. Mi már beszéltünk telefonon...
- Ó, igen. Emlékszem - mosolygott a nő, majd intett a fejével és beinvitált minket az irodájába. Harry és én leültünk egy krémszínű kanapéra, Dr. Bennett pedig velünk szembe egy fotelbe. A doktornő kedvesen rám pillantott, amit viszonoztam. Felém nyújtotta a kezét és be is mutatkozott. - Dr. Morgan Bennett vagyok. Ha jól gondolom, te pedig Harry menyasszonya, Alexa Horan.
- Teljes életnagyságban - mosolyodtam el és kezet ráztam Morgan-nal. Harry egy puszit lehelt a vállamra és egyik karjával körül fonta a derekamat.
Dr. Bennett mosolyogva bólintott, majd elkezdtünk beszélgetni. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, amikor el kellett mesélnem, Damien mit tett velem azon az estén. Azt hittem, erős maradok és nem fogom elsírni magam; tévedtem. Könnyeim versenyt futva egymással gördültek lefelé arcomon, szipogva hajtottam le a fejem és felsóhajtottam.
- Sajnálom... - nyögtem ki és felemeltem a fejem, hogy letöröljem könnyeimet. Harry elővett egy zsebkendőt és a derekamat cirógatta, miközben én letöröltem elmosódott sminkemet. - Úgy éreztem, elég erős vagyok ahhoz, hogy elmondjam a történteket. Sírás nélkül.
- Ezért nem kell elnézést kérned, Alexa - mondta Dr. Bennett. Arcán kedves mosoly terült szét, majd átült mellénk a kanapéra és a vállamra simította a kezét. - Lehet, hogy úgy érzed, hogy erős vagy. A szíved és a lelked viszont nem ért ezzel egyet. A téged ért trauma nagy fordulatot hozott az életedben, s ezzel szembe kell nézned. Még ha ez kimondhatatlanul is fáj. 
- Bárcsak ez lenne az egyetlen dolog, ami nyomaszt idebent - tettem a szívemre a kezemet és egy pillanatra lehunytam a szemem. - Elvesztettem azt az embert, akit évekig a legjobb barátomnak, a bátyámnak mondhattam. Becsapott és megalázott, s ez mérhetetlenül szíven ütött.
- Talán te csak barátként tekintettél rá, ő pedig többet érzett a barátságnál - mondta a doktornő, amire bólintanom kellett. - Féltékeny volt arra, hogy te mással vagy együtt helyette. Ez a helyzet megesik a legjobb barátok között. Mégis azt kell mondjam, hogy Damien nem cselekedett helyesen. Megsebzett téged, s ő erre nem gondolt. 
- Nem tudott belenyugodni abba, hogy Harry-t választottam és nem pedig őt - sóhajtottam fel és vőlegényemre pillantottam, aki szintén engem fürkészett. - De az érzéseimet nem én irányítom...vagyis azt hiszem.
Dr. Bennett megértően hallgatta végig az érzéseimről való vélekedéseimet, amelyeket már régóta magamban tartottam. Jó volt végre olyan embernek elmeséli a gondolataimat, aki kifejezetten ilyesmivel foglalkozik. Harry is érdeklődve hallgatta rövidnek nem mondható monológomat. Szemei csillogtak, de nem a vágytól. Megmagyarázhatatlan érzések ragyogtak azokban a gyönyörű, smaragdzöld íriszekben. Sajnos nem tudtam megfejteni Harry gondolatait.
Körülbelül egy óra múlva kopogtattak az iroda ajtaján, Dr. Bennett bocsánatkérő mosolyt megejtve felénk sietett ajtót nyitni. Egy nővérke állt a küszöbön, s a doktornő segítségét kérte egy újonnan érkezett beteghez. 
- A következő kezelés két nap múlva lesz. Ha bármi baj lenne a találkozó előtt vagy esetleg más időpontot választanátok, hívjatok fel - mosolygott ránk Dr. Bennett, majd sietősen elhagyta az irodát.
Miután Harry becsukta maga után az iroda ajtaját, megfogta a kezem és kimentünk a parkolóba. Mielőtt beszálltam volna a Rover-be, Harry körém fonta karjait és nyomott a homlokomra egy puszit. Lehunyt szemmel kapaszkodtam alkarjába, s közben mosolyogtam.
- Elkísérjelek a második kezelésre is? - kérdezte homlokát az enyémnek döntve. Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez, de nem csókolt meg. 
- Ha szeretnél - mondtam és megtörtem a köztünk levő távolságot. Harry édes és puha ajkai rögtön bekebelezték az enyémet, nem tudtam betelni velük.
Lassan elhúzódtunk egymástól, majd beültünk az autóba és elindultunk haza. Egész úton szólt a rádió, Harry és én viszont nem szóltunk egy szót sem. Pink hangja betöltötte a jármű belső terét, elmerengve dőltem hátra az ülésben és fejemet az ablaküvegnek döntöttem. Harry gyengéden megszorította a kezem és hüvelykujjával cirógatni kezdte a kézfejemet.
- Arra gondoltam, hogy főzhetnénk valamit. Együtt - ötletére felkaptam a fejem, majd mosolyogva bólintottam és nyomtam egy puszit a fiú arcára. Vigyora még szélesebb lett, szemei játékosan csillogtak. - Aztán...készíthetnék neked egy forró fürdőt meg süthetnék csokis muffin-t.
- Nézhetnénk valami jó filmet is - motyogtam vigyorogva, miközben Harry leparkolt az apartmanunk előtt. Felém fordította fejét és megcsókolt. - Ezt igennek veszem...
Miután bementünk a házba, Harry felment a hálószobába átöltözni. Én csak kiléptem a magassarkúmból és belebújtam a mamuszomba, aztán megcéloztam a konyhát. 
- Mit főzzünk, kicsim? - jött be pár perccel később a helységbe Harry. Egy fehér pólót és egy fekete csőnadrágot viselt. Alsó ajkamba harapva megrántottam a vállam, s odamentem Harry-hez. Karjaimat összekulcsoltam a dereka körül és arcomat a mellkasába fúrtam.
- Milyen ételeket ismersz? - mormoltam lehunyt szemmel, mialatt benyúltam Harry pólója alá és a csípőjét kezdtem el simogatni.
- Mondjuk lasagne? Anya istenien tudja elkészíteni, bár már én is megpróbálkoztam már vele... - húzta el a száját egy fintorgó grimasz kíséretében. - Az egész odaégett. Ki kellett dobni a kukába.
- Majd segítek, mert a lasagne elkészítésében profi vagyok - húztam ki magam vigyorogva, Harry pedig felnevetett és egy puszit lehelt a számra. 
A hozzávalók megkeresését követően Harry nekilátott a bolognai szósz megfőzésének. Amíg a mártás főtt, megcsináltam a lasagne tésztáját. 
- Segítsek a tésztát kinyújtani? - fonta körém hátulról a karjait Harry, s egy csókot lehelt a vállamra és a nyakhajlatomba. - Ahhoz úgy tudom erős és férfias karok kellenek.
- Tehát azt gondolod, hogy erős és férfias vagy? - fordultam szembe vele és alaposan végigmértem. Tekintetem megakadt a pólón keresztül kivillanó izmos mellkasán, s dudorodó nadrágján. Beharaptam alsó ajkam és nyöszörögve megszólaltam. - Nem hazudtál...
- Néha elszoktam menni bokszolni meg edzeni - mondta, majd befeszítette jobb karját. Eltátottam a számat és még a szemeim is elkerekedtek. - Ha megakarlak védeni, akkor tennem kell valamit a siker érdekében.
Ez a mondat volt az, ami megerősítette a Harry iránt érzett szerelmemet. Mindenáron védelmezni, gondoskodni és szeretni akar engem.
Fél óra alatt sikerült elkészíteni a vacsorát, amelyet most Harry nem égetett oda. Egy üveg bor és evőeszközök társaságában átmentünk a nappaliba, ahol letelepedtünk a kanapéra és elkezdtünk egymást etetni a gőzölgő lasagne-val.
- Legközelebb egyedül fogom ezt elkészíteni - jelentette ki Harry, miközben töltött a poharainkba a fehérborból. 
- Szóval...hogy ízlik? - motyogtam teleszájjal, majd nagyot nyelve belekortyoltam a hűsítő alkoholba. Harry elmosolyodott és egy puszit lehelt a kézfejemre.
- Nem mondok külön véleményt, hiszen ketten hoztuk össze ezt az ételt - mondta és elfogyasztotta a tányérján maradt tésztát.  
Amíg mosogattam, Harry felment a fürdőszobába megcsinálni a fürdőmet. Gyorsan rendet tettem a konyhapulton, majd felmentem a hálóba. Harry éppen akkor lépett ki a fürdő ajtaján, amikor leültem az ágyra. Szerelmem felhúzott a helyemről és levetkőztetett. Érintéseitől remegés futott át a testemet, ajkaim elnyíltak; halkan ziháltam. Mezítelenül álltam Harry előtt, aki viszont teljesen fel volt öltözve. Kissé zavarba jöttem, így egyik karommal eltakartam melleimet.
- Ne... - simította testem mellé kezemet Harry, miközben a derekamnál fogva magához húzott. Homlokát az enyémnek döntve cirógatta a hátamat. - Előttem ne szégyenlősködj. Gyönyörű vagy, Szerelmem... 
- Nem vagyok az, lásd be - suttogtam fülig pirulva, s megpróbáltam Harry vállában elrejteni pipacsvörös arcomat.
Hirtelen eltolt magától, de csak azért, hogy megcsókoljon. Karjaimat felvezettem a tarkójához és beletúrtam göndör fürjeibe. Ez a kis csók nem tartott sokáig, hiszen Harry felkapott az ölébe és bevitt a fürdőszobába. Beültetett a tusfürdőtől habos vízbe, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Relaxálj nyugodtan, addig én megsütöm a muffinokat és keresek valami nézhető filmet - mondta, s elhagyta a fürdőszobát.
Hátradöntöttem a fejemet és lehunyt szemmel eltűntem a habok között. Felettébb nyugodtnak és gondtalannak éreztem magamat. S ezek az érzések talán Harry-nek köszönhetőek.