16.fejezet - Bizalom?

Sziasztok!
Elképesztően hálás vagyok a 6 kommentért és a 29 pipáért :) Úgy tűnik, Harry becsapott minket, a rajongókat, ugyanis azt hazudta, hogy nincsenek együtt Taylor Swift-tel. A napokban napvilágot látott egy kép, amin igencsak nem azt tanúsította, amit kijelentett :)" Kézen fogva andalogtak, ha jól tudom, már Londonban :S Ti mit gondoltok? Harry tényleg hazudott nekünk vagy csak azért csinálja azt, amit csinál, mert Swift kisasszony irányítja? Én erre tippelek...mert amiket lehet hallani erről a lányról..pfú, nem tudom :(" Bízzunk abban, hogy hamarosan tisztázódni fog majd ez az egész helyzet :D Jó olvasást,
Macy

As Long As You Love Me (Megan & Liz's cover)

Alexa szemszöge

Nyúzottan, kialvatlanul és könnyes szemmel ébredtem reggel. Harry aludt, karjával azonban erősen fonta körbe derekamat. Nehézkesen lehámoztam magamról a fiú karját, s kipattanva az ágyból a behúzott sötétítőkhöz bukdácsoltam. Lassan elhúztam a függönyöket, a felkelő nap fénye váratlanul kezdte égetni a tekintetem. Harry morgolódva ült fel az ágyban, tekintetét felém irányítva.

- Miért keltél fel ilyen hamar? - kérdezte rekedtes hangon és kikászálódott az ágyból. Megnyugodtam, hogy legalább alsónadrág volt rajta. - Egyáltalán miért nem hívtál vissza, mikor tegnap este felhívtalak?

- Nyugalomra és egyedüllétre volt szükségem - motyogtam és tekintetemmel a bézs színű szőnyeget kezdtem el fixírozni. - Egy kávézóban voltam, ha nagyon tudni akarod. Egy ideig egyedül üldögéltem a gondolataimba temetkezve, aztán csatlakozott az egyszemélyes kis társaságomhoz Eleanor és Perrie. Velük jöttem vissza a szállodába.

- Már azt hittem, hogy valami pasi van a dologban - mondta egy megkönnyebbült sóhajt követően és közelebb érve hozzám, körém fonta karjait s megakart csókolni. Csakúgy, mint tegnap, elhúztam a fejemet és kibújtam öleléséből. - Alexa, megmondanád, hogy mégis mi bajod van? Folyamatosan kerülöd azt, ha megakarlak csókolni. 

- Talán mert van okom rá... - mondtam a könnyeimmel küszködve. - hol voltál tegnap délután? 

- Próbán voltam a fiúkkal, de ezt tudtad - mondta. Arcáról lerítt és a tekintetéről is, hogy hazudik. - Kételkedsz bennem? Vagy talán nem bízol meg bennem, a barátodban?

- Bizalom? Már rég elveszett, már nagyon régen - fakadtam ki, s ekkor tört el a mécses. - Tudom, hogy tegnap nem próbán voltál. És azt is tudom, hogy kivel töltötted a délutánt. Eleanor és Perrie mutatott egy cikket, amiben volt egy kép, rólad és Taylor Swift-ről. A Central Parkban voltatok, és igencsak jól éreztétek magatokat. Mégis mekkora baromnak nézel? Beetetsz olyannal, ami egyáltalán nem igaz? 

- Kémkedtek utánam? Mi jogon? - kérdezte üvöltve, tekintete szikrákat szórt. - A lányoknak nem volt jobb dolga, mint utánam szaglászni? És neked? Miért nem mentél el vásárolni vagy valami? Jobb a pasid minden egyes lépését nyomon követni, ugye?

- Még te vagy kiakadva? - ordítottam és ellöktem magamtól a fiút. - Én nyugodtan eltűrtem, hogy tegnap csak úgy itt hagytál. Naiv és buta voltam, mert hittem neked. Próbára mész...hát persze. Kipróbálni, hogy milyen egy másik lánnyal a lepedőakrobatásdi.

Nem hittem volna, hogy megteszi, amit tett. Kezét meglendítette és egy hatalmas pofon csattant arcomon. Az ütéstől elvesztettem az egyensúlyom és lerogytam a szőnyegre. Orromból megeredt a vér, arcom iszonyúan fájt, szinte már égette a fájdalom. Éktelen zokogásban törtem ki, magam alá húztam a lábaimat és térdeimnél összekulcsoltam a karjaimat. Harry tétlenül állt előttem, undorral néztem fel rá.

- Férfias dolog megütni egy lány, igaz? Mit értél el ezzel, hm? - erőt vettem magamon és felálltam, orromhoz nyomtam egy zsebkendőt és letöröltem a pirosló folyadékot. - Nem elég fájdalom az számomra, hogy megcsalsz és a szemembe hazudsz. Még meg is ütsz? Hát milyen ember vagy te?! Szerencséd, hogy nem ijedek meg ilyen dolgoktól. A szemedbe mondom az igazat, akár tetszik, akár nem. 

- Nem is tudom, mi ütött belém... - motyogta és megakarta érinteni az ütés helyét, de én elcsaptam a kezét az arcomtól. - sajnálom, Lexa. Nagyon fáj az arcod?

- Csak azt ne mond, hogy aggódsz! Csak ezt ne! - ráztam a fejem és hisztérikusan felnevettem. - Igen, fáj. Fáj az, hogy még annyira se bíztál bennem, hogy megmond az igazságot.

Nem szólalt meg, mert megcsörrent a telefonja. Az éjjeliszekrényhez léptem és a készüléket a kezembe véve a fiú elé léptem. A drágalátos kis szerető, Taylor neve villogott. Tekintetem könnyes lett, mérgesen nyomtam Harry kezébe a mobilt.

- A kurvád keres... - mondtam feldúltan és a bőröndömmel a kezemben besiettem a fürdőszobába. A bőröndből kivettem egy ujjatlan felsőt, egy nadrágot, egy sapkát meg egy sálat, s a kedvenc táskámat. - A mai napomat nem rontod el, Styles!

Kibújtam a fehérneműszettemből és beálltam a zuhany alá. Körülbelül fél órán át áztattam magam, aztán kiléptem a zuhanykabinból és egy törülközőt tekertem vizes testem köré. A tükörből egy szomorú, összetört szívű, boldogtalan lány nézett vissza. Harry elérte a célját. Jól megfektetett és eldobott, mint egy cigarettacsikket. Miért hittem, hogyha összejövünk, majd megváltozik? Ugyanolyan nőfaló, hazug férfi maradt.

Miután megszárítkoztam, előhalásztam a bőröndömből egy tiszta fehérneműszettet, majd felöltöztem. A bőrönd legaljáról kivettem egy fekete, masnival díszített balerinacipőt, s belebújtam. Felvettem egy kötött, gombos kardigánt és a bőröndömmel felszerelkezve kimentem a szobába. Harry az ágyon ült, vidáman beszélgetett telefonon. Egy könnycsepp folyt végig arcomon, s szomorúan felsóhajtottam. Az eddig szorongatott bőröndöt leraktam az ágy lábához, a nemrég elővett táskába pedig bepakoltam a legfontosabbakat - telefon, iratok, pénztárca, és persze a szívgyógyszerem. 

- Készülsz valahova? - kérdezte Harry, miután letette a telefont.

- Semmi közöd hozzá - vágtam oda ridegen, s megigazítva a sapkámat a vállamra csaptam a táskám és elindultam az ajtóhoz. Harry követett és erősen megszorította csuklómat. A szorítása fájt, egy kósza könnycsepp szaladt végig arcomon. - Engedj el, ez fáj!

- Ha megmondod, hova mész - morogta, mint egy láncos kutya. Kezdtem félni tőle, komolyan.

- A lányokkal találkozom - suttogtam erőtlenül. - Tegnap este megbeszéltük, hogy a mai nap csajos nap lesz.

- Miért nem kezdted ezzel? - kérdezte cseppen sem kedvesen, s ellökött magától. - Ha nem is hiszed el, legalább hallgass meg. Aggódom érted, New York veszélyes város, főleg éjszaka, és...

- Nem kell aggódnod értem! - vetettem oda hűvösen, mélyen a szemébe nézve. - Nagy lány vagyok már, tudok vigyázni magamra. 

- Lexa, ne csináld már...kérlek - sóhajtott fel. - Nem akarom, hogy rosszban legyünk egymással. Nem akarlak elveszíteni, ahhoz túl fontos vagy nekem.

- Nem hiszek neked. Eljátszottad a bizalmamat, nem tudom eldönteni, hogy mikor mondasz igazat és mikor hazudsz - mondtam és köszönés nélkül kiléptem a szálloda folyosójára. Szipogva felsóhajtottam és a lifthez igyekeztem, nem akartam Harry-vel veszekedni.

A liftben összetalálkoztam Niall-el, nem úsztam meg, hogy ne kérdezősködjön. Amikor elmeséltem neki a tegnapi és a nemrég - a Harry-vel való veszekedést és azt, hogy a göndörke megütött - történeteket, keze ökölbe szorult, tekintete villámokat szórt.

- Kicsinálom ezt a gyereket, nem érdekel, hogy a legjobb barátom és hogy a banda kiemelkedő tagja. Ha még egyszer hozzád ér... - morogta feldúltan. - Jobb lenne, ha átköltöznél a mi lakosztályunkba. Liam biztosan örülne neked, és engem se zavarnál.
- Rendben. Amint visszajöttünk a lányokkal a vásárlásból, átviszem a lakosztályotokba a cuccom - mondtam és szorosan magamhoz öleltem a bátyámat. - Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled, Niall.
- Ne mondj ilyeneket, Lexa - suttogta fülembe, s közben a hátamat simogatta. - Tudod, hogy rám mindig és mindenben számíthatsz.
Aprót bólintottam és amikor a lift megállt a szálloda halljában, egy puszit leheltem Niall arcára és tekintetemmel a lányokat kezdtem el keresni. Mosolyogva vettem észre őket, Eleanor vidáman sietett felém és ölelt magához. Perrie is jól megszorongatott, majd bemutatott a barátnőinek, akikkel nem mellesleg együtt énekel a Little Mix nevű brit formációban. A lányok - Jade, Jesy és Leigh-Anne - nagyon kedvesek voltak velem, elsőre megtaláltuk a közös hangot.
- Gyerünk, lányok! - szólalt fel vigyorogva Jade. - Hódítsuk meg New Yorkot!
Mosolyogva felnevettünk és kilépve a szálloda elé, fogtunk egy taxit és elindultunk New York meghódítására.

*~*~*

Rengeteg cipő, ruha és egyéb kiegészítők sora fogadott New York egyik legnagyobb plázájában. Az épület bejáratánál a fiúk ma esti koncertplakátja virított, komor arccal mentem el előtte. A lányokkal először egy cipőboltba mentünk be, ahol egy hatalmas sóhaj szökött ki belőlünk.

- Csípjetek meg, hogy nem álmodom - motyogta kábult állapotban Jesy, mire Leigh oldalba csípte. - Héj! Csak vicceltem!

Kuncogva megráztam a fejem és egy tüskékkel kirakott, fekete bokacsizmához léptem. Megkerestem a méretemet és felpróbáltam a lábbelit, s azonnal megvettem belőle egy párral. Eleanor egy rózsaszín sarut, Perrie és Jesy egy-egy bakancsot, Jade és Leigh pedig egy-egy pár tornacipőt vett. Amint fizettünk, a cipőbolttal szemben levő ruhaboltba siettünk.

- Milyen kapóra jött nekünk, hogy a fiúk éppen New Yorkba utaztak - mosolygott Jade, mi pedig a többiekkel helyeslően bólogattunk.

A lányok szétszéledtek, én pedig egyedül ácsorogtam egy darabig a ruhabolt bejáratában. Egy sóhajt követően a nadrág osztályra mentem, ahol egyből szemet szúrt nekem egy fekete, szegecses farmersort. Levettem egyet a helyéről és bementem egy üres ruhafülkébe. Kibújtam a saját nadrágomba és belebújtam a sortba. Mosolyogva nézegettem magam a tükörben, a sort tökéletesen állt rajtam. Ahogy visszavettem a saját nadrágom, kezemben a táskámmal és eddig megvett cipővel, és a hamarosan megvásárlásra kerülő sorttal kiléptem a próbafülkéből. Véletlenül nekiütköztem valakinek, nem is figyeltem igazából, hogy kinek. Szégyenlősen felnéztem, ekkor megpillantottam a jellegzetes göndör fürtöket és a smaragdzöld szemeket.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem hitetlenkedve, mert nem értettem, hogy Harry mit keres egy női ruhaboltban. - Talán követsz?
- Na jó, lebuktam - motyogta, ajkában halovány mosoly bujkált. Valaki tudna adni nekem egy hányózacskót vagy egy szemetest, amibe belehányhatok? - Egy gyönyörű, kék szemű, szőke hajú és okos lánynak veszek ajándékot.
A jelzők, amikkel a lányt jellemezte, pontosan ráillettek a country énekesnőre. Mondta volna tovább a szövegelesését, de én elléptem tőle és a lányok megkeresésére indultam. Ekkor erősen megragadta a karom és behúzott az egyik üres próbafülkébe.
- Ez az új módi? - kérdeztem hisztizve. - Ha nem akarom tovább hallgatni a hülyeségeid, akkor megragadsz a karomnál fogva és nem szállsz le rólam? Hát...nekem ez rohadtul de nem jön be. Hagyj békén!
- Oké, hazudtam - sóhajtott fel szomorúan. - De jóvá akarom tenni. Kérlek, adj még egy esélyt és esküszöm, megváltozom.
- Nem hiszek neked - ráztam a fejem és egy határozott mozdulattal kitéptem a karomat a keze közül.
Meg se vártam, hogy mit reagál, amilyen gyorsan csak tudtam, kisétáltam a fülkéből és az épp felém közeledő lányokhoz siettem. Könnyeim utat törtek maguknak, Eleanor szorosan ölelt magához és a hátamat simogatta.
- Mi történt, Lexa? - kérdezték aggódva a lányok, akik körül álltak engem és El-t.
- Én ezt nem bírom - motyogtam szipogva. - Azt lenne a legjobb, ha visszautaznék Londonba. Nem akarok egy légtérben lenni Harry-vel. Egyszerűen nem bírok megmaradni mellette.
- Ne butáskodj - mondta Perrie. - Egy házban élsz vele, onnan csaknem költözhetsz el egy ilyen kis semmiség miatt.
- Perrie igazat beszél - helyeseltek a Little Mix lányai és Eleanor. Jade elmosolyodott és maga felé fordított. Arcán furfangos vigyor ült. - Ma este elmegyünk bulizni, csak mi, csajok. Benne vagytok?
- Még szép, hogy benne - vidultam fel én is, mivel ma tombolni és felejteni akarok. Nem érdekel a fiúk véleménye, sőt, senkié sem. - Elmehetnénk körmöshöz, fodrászhoz meg ilyesmi.
A lányok helyeslően bólogattak, majd vásároltunk tovább. A sortomhoz kinéztem egy szegecsekkel kirakott melltartót, amit meg is vettem, a sorttal együtt. Miután a lányok is vettek valamit, kerestünk egy ékszerüzletet, ahol elidőztünk egy kicsit.
- Lexa! - sietett oda hozzám Perrie, kezében egy szegecses nyaklánccal, fülbevalóval és egy karkötővel. - Ezeket muszáj megvenned, totálisan passzol a szerelésedhez.
- Köszi, Perrie - mosolyogtam a lányra, aki szintén mosolygott és bólintott egyet. - Nem is drágák, azt hiszem, megveszem őket.
- Ez a beszéd - vigyorgott és visszament Jade-hez, aki azon vacillált, hogy megvegye-e a kék kövekkel kirakott nyakláncot, amit a bolt kirakatában nézett ki.
Egy óra múlva kerestünk egy McDonald's-t és beültünk ebédelni. A lányokat megrohamozták a rajongók, Eleanor és én csendben tűrtük, ahogy a lányok autogramokat osztogatnak és fényképeket készítenek. Amint elvonultuk a fanok, Perrie szomorúan felsóhajtott és belekortyolt a kólájába.
- Átlagos élet...szép álom maradtál - mormolta.
- Megértelek titeket, teljes mértékben - mosolyogtam együtt érzően a lányokra. - Nem lehet könnyű mindennap elviselni ezt. Főleg nem akkor, amikor mondjuk az ismerőseiddel nyugodtan szeretnél elvegyülni, fotósok hada nélkül.
- A sztárság hátránya... - mondta szomorúan Jade és megtörölte a száját, miután beleharapott a sajtburgerébe. - Biztosan neked se könnyű, hisz a bátyád és a barátod is híres. Hogy bírod?
- Nem volt még paparazzo incidensem, se rajongókkal való probléma - mondtam, gondolatban hozzátettem: még.
Bólintottak és lassacskán befejeztük az ebédünket. Miután fizettünk, megkerestük a mozgólépcsőt és felmentünk a pláza második emeletére. Perrie azonnal megpillantotta a fodrászszalont, ahova vigyorogva mentünk be.
- Milyen hajat szeretnél, gyönyörűm? - ültetett le az egyik székbe a fodrász, becses nevén Paulo. - Vágatni, festetni, tupíroztatni vagy melíroztatni szeretne a művésznő?
- Rád bízom - kacsintottam rá mosolyogva és hagytam, hogy Paulo végezze a dolgát.
Először megmosta a hajam, aztán megszárította és egy kicsit vágott belőle. Oldalt és hátul, a nyakamnál belenyírt egy kicsit géppel, aztán az egészet feltupírozta és befújta hajlakkal. A végeredménnyel nagyon megvoltam elégedve, vigyorogva hálálkodtam Paulo-nak.
- Rád sem ismerünk, csajszi - mosolygott elégedetten Perrie és megpörgetett maga előtt. - Szexi és dögös a frizurád.
- Az érdem Paulo-é - néztem a hátam mögött álló fodrászra, aki büszkén mosolygott. - De azért köszönöm a bókot, a te frizurád is nagyon jó lett.
- Nekem is tetszik - mosolygott a lány kedvesen.
Ahogy a többieknek is kész lett a haja, átsétáltunk a fodrászszalon mellett levő körmöshöz. Én egy fekete alapon, flitteres műkörmöt választottam. Dina-val, a műkörmös csajszival beszélgettem, miközben ő felvitte a fekete alapot a körmeimre. Amíg száradt a lakk, körbenéztem az üzletben. A fiúkról és a Little Mix-ről is volt kint poszter, emellett Justin Timberlake-ről és Kelly Clarkson-ról is.
- Szereted a One Direction-t? - kérdeztem meglepetten és visszaültem a helyemre, mert Dina felszerette volna kenni a csillámos lakkot a fekete alapra.
- Igen, nagyon is - mosolygott elpirulva, mintha szégyellte volna magát ez miatt. - A kedvencem Niall, ő annyira aranyos és édes.
Hoppá, a bátyámnak van egy újabb rajongója, aki ráadásul nem is néz ki rosszul. Hosszú, barna haj, barna szemek és kislányos arc. Niall-el egy idős, és Dina is szeret enni, de ez egy cseppet sem látszik rajta. Kedves, vicces és nagyon közvetlen lány.
- Bárcsak találkozhatnék vele... - sóhajtott fel vágyakozva.
- Ha szeretnéd, megbeszélhetek Niall-el egy találkozót. Ha jól tudom, itt tartózkodnak a fiúkkal a városban - mosolyogtam, Dina szeme izgatottan felcsillant, ezzel jelezve, hogy áll az alku. - Sőt, még azt is tudom, melyik szállodában és lakosztályban laknak.
- Komolyan? Honnan? - kérdezte, én pedig legyintettem egyet. - Várj csak...mit is mondtál, milyen Alexa vagy?
- Alexa...Horan - motyogtam vigyorogva, mire Dina felsikkantott. - Shh... még a végén letámadnak a rajongók, azt meg végképp nem szeretném.
Dina megértően bólintott, én pedig letörhetetlenül vigyorogtam. Jót beszélgettünk, egészen addig, amíg Dina kész nem lett a körmömmel. Elsőre beleszerettem, a lány munkájáért cserébe megadtam neki a bátyám telefonszámát és egy Horan-féle ölelést is kapott.
- Mehetünk, Lexa? - kérdezte Jesy, miközben a vállára csapta a táskáját.
- Persze - álltam fel a helyemről és miután elköszöntünk Dina-tól és a többi műkörmös csajszitól, lementünk a pláza elé. - Ideje készülődni a bulira, nem gondoljátok?
Egyszerre bólintottak a csajok, Eleanor leintett egy taxit és miután beültünk a járműbe, visszaindultunk a szállodába.
A Harry-vel közös lakosztály előtt megtorpantam, ugyanis furcsa hangok szűrődtek ki a folyosóra. Nem, az nem lehet...teljességgel lehetetlen. Idegesen felsóhajtottam és halkan lenyomtam a kilincset, s benyitottam. A látvány teljesen lesokkolt. Szemeim elkerekedtek, a szám tátva maradt.