29.fejezet - Szóval...ez a mi házunk?

Sziasztok!

Meg is érkeztem, jó hangulatban a heti frissel :) Tegnap volt talán a legjobb napom a suliban, az egész osztály fergetegesen jókedvű volt, de ebben a jókedvben volt egy kis bökkenő is...lényegtelen, az utolsó óra a lányok számára - számomra is, természetesen - aranyos volt, mert a fiúk gondoltak ránk és kaptunk tőlük nőnap alkalmából csokit *.* :D Itthon apa is meglepett egy doboz, brandys bonbonnal, amiből már hármat el is pusztítottam és úgy éreztem, a hangulatom egyre jobb és jobb lesz ;) Köszönöm a 6 kommentárt, a 29 pipát, a 46.000 megtekintést és a 85 feliratkozót :D Többször elmondtam már, most is elmondom: Öröm így írni, ha ennyire érdeklődtök/érdeklődtek a munkáim iránt :) ♥ Jó olvasást és ezúton szeretnék minden csajszi olvasómnak Boldog nőnapot! kívánni :D Nemcsak a fiú tehetik meg, remélem... :$ Puszpáá evribádii,

Macy

Shut Up And Love Me

Alexa szemszöge

Hajnali 2 óra lehetett, amikor felkeltem Damien mellől és átbotorkáltam a saját szobámba. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, s ijedtemben a szívemhez kaptam. Harry az igazak álmát aludta, nekem háttal. Lábujjhegyen közlekedve bebújtam mellé, ekkor reflexszerűen fonta körém egyik karját. Felsóhajtottam és mosolyogva lehunytam szemeimet.

Reggel kipihenten ébredtem, ami számomra felettébb meglepő volt az éjszakai malőröm miatt. Pislogtam párat, majd szembe fordultam Harry-vel. Édesen szuszogva aludt, hason fekve. Arca félig belefúrva a párnába, karjai a feje mellett. Vigyorra húzva ajkaimat megfogtam a takarót és Harry derekáig letoltam azt. Apró puszikkal hintettem be a hátát és az éppen felém eső karját, illetve vállát. Halkan ugyan, de hallottam, hogy felmordult s érdeklődve felemelte fejét. Álmosan csillogó, smaragdzöld íriszeit az enyémbe fúrta, majd ajkait az enyémhez nyomta.

- Jó reggelt, Szerelmem! - susogta rekedtes hangon alsó ajkamra.

- Neked is - mosolyodtam el kissé kótyagosan.

- Nem vettem észre, hogy mellém feküdtél az éjjel - mondta elhúzva a száját, miközben a hátára feküdt és a mellkasára húzott.

- Nem akartalak felébreszteni. Olyan édesen aludtál, nem lett volna szívem - pirultam bele mondatomba, amit Hazza is észrevett. Kuncogva megcirógatta hasán nyugvó karomat, s egy puszit lehelt a homlokomra.

- Édes vagy, mikor elpirulsz - mormolta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy miért van rám ekkora hatással ez a fiú?!

Egy ideig élveztünk a körénk telepedő csendet, s egymás társaságát. Harry a karomat cirógatta, én pedig különböző nagyságú köröket rajzoltam a mutatóujjammal a hasára. Érintésem nyomán megremegett, amit mosolyogva nyugtáztam.

- Fel kellene kelnünk, mert nemsokára mennem kell az oltásra - szontyolodott el a mondat végére szerelmem és egy félénk sóhajjal felült az ágyban, ölében velem. Karjait szorosan a derekam köré fonta, s egy puszit lehelt a vállamra és a nyakhajlatomba.

- Ha így folytatod, nem tudjuk elhagyni az ágyat - cincogtam egy jóleső sóhaj közepette, miközben Harry a derekamat és a hasamat simogatta.

- A mai nap különleges, ugye tudod...? - búgta fülembe érzékien és az állát megtámasztotta a vállamon.

- Hivatalosan is nagykorú lettem, hurrá - mondtam megrántva a vállam és kimásztam az ágyból. - Menj és készülődj te is, a konyhában találkozunk.

- Rendben - mondta és egy szívdöglesztő mosolyt megeresztve felém, elhagyta a szobát.

Levakarhatatlan vigyorral álltam be a zuhany alá, ahol legalább 20 percig áztattam magam. Frissen és üdén, egy szál törülközőben léptem a szekrényemhez, ahonnan elővettem egy fehér pólót, egy fekete farmert és egy pár, fehér Converse tornacipőt. Kiegészítőnek csak egy nyakláncot, egy pár fülbevalót és egy fekete, Ray-Ban napszemüveget választottam. Miután felöltöztem, megcsináltam a hajam, fogat mostam és felkentem egy szolid sminket. Telefonomat és a pénztárcámat zsebre dugva robogtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Damien, Liam, Louis és Niall már az asztalnál ültek.

- Jó reggelt, srácok! - eresztettem meg feléjük egy kedves mosolyt, majd bedugtam a fejemet a hűtőbe. - El ne felejtsek elmenni vásárolni, üres a hűtő!

- Hagyd csak - legyintett Damien. - majd én elintézem.

- Biztos? Nem kell, ha nem akarod - ráztam meg a fejem, kezemben egy almával és egy banánnal, amit a konyhapulton találtam a gyümölcstartó kosárban.

- Én ajánlottam fel, emlékszel? - mosolyodott el és belekortyolt a kávéjába.

Mosolyogva megrántottam a vállam és leültem Niall mellé, s elfogyasztottam szolid kis reggelimet. Harry üdén és frissen érkezett meg a konyhába, háta mögött a mindig álmos Bradford Bad Boi-val. Zayn valósággal úgy közlekedett, mint egy alvajáró. Haja összevissza terült szét fején, arca enyhén borostás volt és kivételesen szemüveget viselt.

- Zayn, úgy nézel ki, mint akin átment egy úthenger - Niall röhögve mérte végig pakisztáni származású haverját, aki e kedves szavakat egy szúrós pillantással köszönte meg.

- Hagyd már szegényt - keltem Zayn védelmére. - nem látod, hogy így is kivan?!

- Csak tudnám, miért... - mormolta bátyám elhúzva a száját.

Zayn időközben kiment a teraszra, egy doboz cigi és egy bögre kávé kíséretében. Felvettem egy pulóvert és csatlakoztam egyszemélyes kis társaságához. Érdeklődve emeltem rám álmos tekintetét, mire én rámosolyogtam.

- Mi a baj, Zayn? - kérdeztem meg halkan, s közben felhúztam a térdeimet és körbefontam a karjaimmal.

- Veszekedtünk Perrie-vel... - fújta ki a füstöt és belekortyolt kávéjába. Felhúztam a szemöldököm és vártam, hogy folytassa a mondandóját. - Tegnapelőtt megjelent egy cikk, amiben azt állítják, hogy megcsaltam Pezz-t egy pincérlánnyal még az Up All Night turnén, Ausztráliában.

- Ugye nem igaz? - ismerem Zayn-t olyannyira, hogy tudom, ő sosem csalná meg a barátnőjét. De azért egy átmulatott éjszaka során bármi előfordulhat...

- Már te sem bízol bennem?! - rakta le idegesen a bögrét a kezéből és könyörgő tekintettel rám pillantott. Szeme könnyektől csillogott, arca eltorzult.

- Bízom benned, csak Perrie nem - mondtam egyszerűen és vállára csúsztattam a kezem. - Hagyd, hogy kicsit lenyugodjon, aztán hívd el valahova és beszéljétek meg a dolgokat. Egy ilyen kis semmiség miatt ne hagyd veszni ezt a kapcsolatot. Nem érné meg...

- Nagyon szeretem Pezz-t, nem akarom elveszíteni - rázta meg a fejét és szorosan magához húzott, arcát a nyakamba fúrta. 

- Nem fogod, higgy nekem - suttogtam fülébe. 

Egy ideig szorosan ölelt, majd elhúzódott és letörölte könnyeit. Rossz volt így látnom őt, de nem szerettem volna beleavatkozni a dolgaikba. Ha Perrie szereti Zayn-t, akkor nem hisz a cikknek és kibékülnek. Legalábbis remélem, hogy kibékülnek majd.

Megsimogattam Zayn vállát, majd felkeltem a fotelből és bementem a házba. A fiúk kíváncsian néztem rám, én azonban nem szóltam egy szót sem. Ha Zayn elakarja nekik mondani a történteket, akkor majd ő elmondja. Harry felvett egy kabátot, s miután belebújt a cipőjébe, zsebre vágta a slusszkulcsát. Eredetileg úgy volt, hogy mindannyian együtt megyünk, azonban ez a terv a tegnap este miatt - Damien érkezése - „füstbe ment” . Damien elmegy bevásárolni Niall-el, Liam, Louis és Zayn pedig egy autóval jönnek majd az oltásra.

- Elárulod, hogy mi baja van Zayn-nek? - kérdezte Harry, miközben beültünk az autóba.

- Majd ő elmondja, én nem szeretnék beleavatkozni - mondtam és bekötöttem magam.

- Szóval olyan nagy a baj? - morfondírozott hangosan, s beindította a motort. 

- Neki igen - mondtam és hátradőltem az ülésben.
Hatalmas csend telepedett le közénk; Harry az utat figyelte, én pedig a telefonomat nyomkodtam. A mullingar-i ismerősök nagy része elhalmozott születésnapi üdvözletekkel, jókívánságokkal. A bátyámék azonban egy szóval sem méltattak, ami kicsit rosszul esett. Na nem baj, később hátha eszükbe jut.
A kórházhoz fél órás késéssel érkeztünk meg, mert egy hatalmas dugóba keveredtünk útközben. Futólépésben mentünk be az épületbe, ahol már várták Harry-t. Könyörögve fúrta tekintetét az enyémbe, s idegesen szorongatta a kezemet.
- Ne hagy magamra...félek! - nyöszörögte el-elcsukló hangon.
- Olyan, mint a szúnyogcsípés. Meg sem fogod érezni - mosolyogtam rá és egy puszit leheltem ajkaira.
- Könnyen beszélsz... - mormolta és még jobban megszorította a kezem, amikor a doktornő befújta a karját érzéstelenítővel.
- Amikor tetoválnak, az nem fáj? Vedd úgy, mintha tetoválnának... - próbáltam valami ésszerű példát felhozni, sikertelenül. Ahogy a doktornő előkészítette a tűt, Harry egyre jobban szorította a kezem. - Elszorítod a vérkeringésem...
- Sajnálom - enyhített szorításán és kiskutyaszemekkel megpuszilta a kézfejem.
A doktornő lassan és óvatosan szúrta bele Harry karjába a tűt, aki halkan felszisszent és alsó ajkába harapott. Hüvelykujjammal a fiú kézfejét cirógattam, hátha ezzel is nyugtatni tudom. Pár perc múlva a doktornő leragasztotta az oltás helyét és mosolyogva elköszönt tőlünk.
- Nem volt annyira rossz, ugye? - kérdeztem meg és közben összekulcsoltam ujjainkat.
- Csakis azért, mert ott voltál velem - nézett le rám, majd maga elé fordított és megcsókolt. Karjaimat a dereka köré fontam, s beharaptam alsó ajkát. - Szeretlek, kicsim.
- Én is téged - húzódtam el kissé kábultan.
A kocsihoz csókolózva mentünk vissza, Harry nem akart elengedni. Kuncogva kötöttem be magam, s vártam, hogy Harry is beüljön az autóba. Titokzatos mosoly terült szét ajkain, ahogy kitolatott a parkolóból és elindult a belvárosba.
Egy idő után kezdett feltűnni, hogy nem haza megyünk. London gazdag negyedében lehettünk; gyönyörűbbnél gyönyörűbb házak, hatalmas kertek és telkek csomópontja. Nem értettem, hogy miért jöttünk erre.
- Mit keresünk mi itt, Harry? - kérdeztem, amikor Harry leparkolt egy téglakerítéses, fehér ház előtt. Csak ámultam és bámultam, nem hittem a szememnek. Hova hozott ez a fiú?
- Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel - lehelt egy puszit az orromra, s kiszállt az autóból.
Értetlenkedve szálltam ki a járműből, majd csaptam be a kocsi ajtaját. Harry megfogta a kezem és a bejárathoz sétáltunk, ahol elmondott egy jelszót és kitárult előttünk egy hatalmas kapu. Félénken és kíváncsiskodva szedtem a lábaimat Harry mellett, aki a kabátja zsebében kotorászva előhalászott egy kulcsot.
- Harry, elárulod most már, hogy miért jöttünk ide? - kérdeztem elfojtott hangon.
- Nem elég egyértelmű? - villantotta elő ezerwattos mosolyát.
A ház előterébe belépve az állam konkrétan a padlót érintette. A színek, a berendezési tárgyak...minden teljesen megfogott. Harry kibújt a kabátjából és a cipőjéből, így tettem én is. Haz alaposan végigmért, s kuncogva arcon puszilt.
- Úgy nézel ki most, mint ahogy én szoktam felöltözni - jelentette ki vigyorogva.
- Tényleg? - pirultam el és a szőnyeget kezdtem el fixírozni. - Észre sem vettem.
- Nem sejted, miért vagyunk itt? - kérdezte, s felemelte a fejem az államnál fogva. Hüvelykujjával cirógatni kezdte az arcom, másik kezét pedig a derekamra csúsztatta.
- Baj, ha azt mondom, hogy halvány lila gőzöm sincs?! - húztam el számat és szégyenlősen belefúrtam arcomat Harry mellkasába.
- Nem baj...sőt - nyomott egy puszit a hajamba. - Nem is tudom, hogy kezdjek bele...
Értetlenkedve húztam fel a szemöldököm, s húzódtam el Harry-től. Idegesen masszírozni kezdte a tarkóját, majd hangosan felsóhajtott és megfogta mindkét kezem.
- Lexa... - nyögte ki nevem eléggé nehézkesen. - szeretném, ha összeköltöznél velem.
Pupilláim kétszeresére tágultak ki, talán még a számat is eltátottam. Harry arca szomorú grimaszba fordult, azt hihette, hogy nemet mondok. Épp ellenkezőleg!
- Szóval...ez a mi házunk? - húztam meglepett mosolyra ajkaimat, a mi szót különösen kihangsúlyozva.
Harry tekintete azonnal felragyogott, levakarhatatlan mosollyal az arcán lecsapott ajkaimra és megpörgetett a levegőben. Vidám kacajban törtem ki, s azért könyörögtem a fiúnak, hogy tegyen le. Karjait szorosan a derekam köré fonva csókolt meg, miután talpra állított. Vadul faltuk egymás ajkait, kezemmel akaratlanul beletúrtam Harry göndör fürtjeibe.
- És ez még csak az egyik ajándékod - suttogta alsó ajkamba, smaragdzöld íriszei játékosan csillogtak.
- Mi?! - nem hittem a fülemnek. Mennyi ajándékkal szeretne ez a fiú elhalmozni engem?
Nem szólt semmit, csak megragadta a kezem és felmentünk az emeltre. Benyitott az egyik szobába, ami mint később kiderült, a hálószoba. Az ágyra már előre ki volt készítve egy fekete bőrszoknya, egy kék-fekete, pántos felső és egy pár, kék magassarkú. A kiegészítők egy külön díszdobozban foglaltak helyet.
- Hagylak készülődni - suttogta fülembe Harry és egy csókot nyomva fülcimpámra, elhagyta a szobát.
Úgy tűnik, Harry mégsem feledkezett meg a születésnapomról. Mosolyogva kapkodtam le magamról a ruháimat, s bementem a fürdőbe. A villany azonnal felkapcsolódott; ekkor pillantottam meg, ha a kád már fel volt töltve vízzel, teleszórva rózsaszirmokkal. A kád széléhez készítettem egy törülközőt, majd elmerültem a habok között.
Körülbelül fél óra múlva, teljesen ellazulva léptem ki a kádból. Magam köré csavartam a törülközőt, s kimentem a szobába a ruhákért. Belebújtam a fekete csipkecsodába, aminek a melltartó része pánt nélküli volt. A szoknyával kicsit meggyűlt a bajom a cipzár miatt, de végül - hosszas húzgálás és szitkozódás után - mosolyogva simítottam végig a bőrszerű anyagon. A felső a köldökömig ért csupán, kihangsúlyozva a dekoltázsom. Miután megcsináltam a hajam és felékszereztem magam, nekiláttam a sminkem elkészítésének. A műszempillával - csakúgy, mint a szoknyával - rendesen meggyűlt a bajom. Hosszas igazítás után sikerült csak elfogadhatóan felraknom őket, s folytattam a sminkelést. Utolsó simításként kifestettem a körmeimet, aztán lementem a földszintre és megkerestem Harry-t.
- Gyönyörű vagy, Szerelmem - fonta körém karjait és belecsókolt a nyakhajlatomba, amivel remegést váltott ki belőlem.
- Köszönöm - fordultam szembe vele és alaposan végigmértem. - Szexi és elegáns...ez tetszik.
- Szóval...tetszik? - villantotta elő szívdöglesztő mosolyát. - Ezt bóknak veszem.
- Jobban tetszene, ha nem lenne rajtad ing és nadrág... - motyogtam elkalandozva élénk fantáziámban.
- Éjszaka a tiéd vagyok, kicsim - csókolt meg és rám adta a kabátomat. - Mennünk kell, mert már várnak ránk.
Amint kiléptünk az utcára, meglepetten tapasztaltam, hogy igencsak elszaladt az idő. Késő délután lehetett, a nap már koránt sem az ég legmagasabb pontján sütött. Harry úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, s segített beszállni a járműbe. Miután bekötöttük magunkat, Harry beindította az autót és elindult a belvárosba.
A Direction ház környéke felettébb csendes volt, sehol semmi nesz. Harry segített kiszállni a járműből, majd kézen fogva a bejárathoz sétáltunk. Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, s léptem be az előtérbe, hátam mögött Harry-vel. Koromsötét volt a nappaliban, nem láttam nagyon semmit. Harry a derekam köré fonta karjait és állát megtámasztotta a vállamon. Ekkor felkapcsolódott a villany és a fiúk, illetve a Little Mix legénysége egy emberként elordította magát.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, LEXA!