31.fejezet - Jól átgondoltad te ezt?

Marry You

Alexa szemszöge

Még mielőtt választ adhattam volna kérdésére, Harry felpattintotta a dobozka tetejét. Egy gyönyörű, gyémánt gyűrű csillogott az aprócska, bélelt dobozkában. Harry kíváncsian és izgatottan fürkészte arcomat, amiről talán csak a meglepettséget tudta leolvasni. Nem számítottam arra, hogy megkéri a kezem. Nem arról van szó, hogy nem örülök...csak félek és kissé korainak tartom még. A vendégek tekintetéből csak egy valamit tudtam kiolvasni: Mondj már valamit! Egy pillanatra lehunytam a szemem és felsóhajtottam. A fejemben ide-oda cikáztak a gondolatok, egy épkézláb mondatot nem voltam képes kinyögni. Végül erőt vettem magamon és hosszas gondolkodás után megszólaltam.

- H-hozzád megyek, Harry... - mosolyogtam rá a fiúra őszintén, aki hitetlenkedve és a könnyeivel küszködve felhúzta az ujjamra a gyűrűt. 

- Szeretlek, Lexa - suttogta ajkaimra, majd megcsókolt és szorosan körém fonta karjait. - Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire...

- Én is szeretlek - motyogtam szipogva és arcomat a nyakába fúrtam.

A vendégek ujjongásban és tapsban törtek ki, a fiúk közül valamelyik még fütyült is. Sorban kaptuk a gratulációkat, egy valaki azonban elvonult a konyhába és még az ajtót is becsapta maga után. Elhúzódtam Harry-től és bementem a konyhába. Damien a konyhapultnak volt dőlve, üveges tekintettel meredt maga elé.

- Damien... - szóltam hozzá kedvesen, mire rám emelte tekintetét. - minden rendben?

- Még kérded? - szűrte ki a fogai között és felém fordult. Idegesnek és letörtnek tűnt, amit én abszolút nem értettem. - Harry csak úgy, hiphop megkéri a kezed. Nagy boldogan igent mondasz neki... Jól átgondoltad te ezt?

- Én... - túrtam bele hajamba. - nem tudom. Azt hiszem...azt hiszem helyesen döntöttem. Szeretem Harry-t, az életemnél is jobban. Vele akarok élni, családot alapítani...

- 18 éves vagy, az isten szerelmére! - csattant fel és mérgében ököllel beleütött a konyhapultba. - A te korod béli lányok a továbbtanuláson, a pasikon és a vásárláson törik a fejüket. Nem esküvőn meg családalapításon...

- Mi közöd van ahhoz, hogy én mit akarok az életemmel? Így döntöttem, fogadd el! - kezdett nálam is felmenni a pumpa, de próbáltam türtőztetni magam. 

- Túlságosan is elvette az eszedet a szerelem...nem gondolkodsz tisztán... - rázta meg a fejét és egy fáradt sóhaj kíséretében elhagyta a konyhát.

Mérgesen mentem vissza a nappaliba, s vágódtam le Niall mellé a kanapéra. Szegény bátyus már nem volt teljesen magánál. Egymás után öntötte magába befelé a színesebbnél színesebb koktélokat. Úgy a nyolcadik pohárnál megelégeltem, s kivettem a kezében a poharat.

- Héj! Mit csinálsz? - rivallt rám csukladozva, s megpróbálta elvenni tőlem a koktélt.

- Ne idd le magad segg részegre, kérlek! - néztem rá kérlelően. - Ismerlek már annyira, hogy tudjam, milyen vagy másnaposan. Olyankor búvalbaszott a kedved és nem szólsz senkihez sem...ezt akarod?

- Teszek rá, milyen vagyok másnaposan! Ünnepelek, mert hamarosan férjhez mész! - nyúlt a kezemért és egy könnyed mozdulattal kivette a kezemből a poharat, s a tartalmát le is húzta. - Egészségedre, drága húgi!

- Beszélhet nektek, részegeknek az ember... - ráztam meg a fejem és odamentem a többiekhez.

Harry azonnal körém fonta a karjait és egy puszit lehelt a homlokomra. Anne vidáman borult a nyakunkba, s megszámolhatatlan puszit nyomott az arcunkra. Beszélgetni kezdtünk, s a beszélgetés során kiderült, hogy Anne tudott Harry tervéről. Együtt választották ki a gyűrűt.

- Haragudnom kéne rátok, mert titkolóztatok előttem... - mondtam mosolyogva. 

- De mégsem teszed, igaz? - mormolta fülembe Harry és beleharapott a fülcimpámba.

- Igaz - bólintottam és egy csókot leheltem állára.

- Hol van Damien? - jött oda hozzánk Jade. - Az előbb még itt volt...

Mintha nem tudnék semmiről, megrántottam a vállam. Észre sem vettem, hogy Damien lelépett. Hadd duzzogjon csak, az ő baja. Anya megpróbálta felhívni telefonon, de nem vette fel. Úgy tettem, mintha nem érdekelne, pedig nagyon is érdekelt.

Körülbelül fél óra múlva kinyílt a bejárati ajtó és Damien lépett be rajta. Arcán levakarhatatlan mosollyal jött oda hozzám, kezében egy csokor, vörös rózsával.

- Sajnálom, hogy kiakadtam. Tudod, hogy féltelek és csak neked akarok jót - motyogta a csokrot fixírozva.

- Tudom, de ismersz. Ha egyszer valamit a fejembe veszek - kuncogtam.

- Ugye nem haragszol? - kérdezte bátortalanul és felém nyújtotta a csokrot. - Ezt neked hoztam, fogadd gratulációmat! Legyetek nagyon boldogok Harry-vel!

Harry ránk kapta a tekintetét, majd vonakodva ugyan, de kezet fogott Damien-nel és megköszönte a gratulációt. Leraktam a csokrot a bárpultra és szorosan megöleltem Damien-t. Arcomat a mellkasába fúrtam és felsóhajtottam.

- Hogy is tudnék haragudni rád?! - mormoltam mellkasába és karjaimat a dereka köré fontam.

Miután elhúzódtunk egymástól, kezemben a rózsával bementem a konyhába és kerestem egy vázát. A csokrot vízbe tettem, aztán felvittem a szobámba és leraktam az íróasztalra. Kissé nyűgösen és fáradtan vonszoltam le magam a nappaliba, ahol még javában tartott a buli. A fiúk a kanapén fetrengtek, a lányok dülöngélve táncoltak és rettentő hamisan üvöltötték a dalok szövegeit. 

- Menjetek és élvezzétek az estét, kettesben! - suttogta a fülembe Anne egy kacsintást követően. - Anyukádékkal majd tartjuk a frontot.

- Köszönöm - mosolyogtam kedvesen a nőre és felmentem a szobámba, hogy összeszedjem a holmimat.

Harry segített bepakolni az egyik utazótáskámba, majd ő is összepakolt és miután elköszöntünk a többiektől, kimentünk a kocsihoz. A cuccainkat bedobta a hátsóülésre és kinyitotta nekem az ajtót, de előtte még megcsókolt. Mosolyogva szálltam be a járműbe, s bekötöttem magam.

- Annyira jól áll neked ez a gyűrű - emelte fel kezemet Harry és egy puszit lehelt az említett ékszerre. - De nincs olyan szép, mint te.

- Muszáj mindig zavarba hoznod? - motyogtam lehajtott fejjel és a ruhám szegélyét kezdtem el piszkálni az ujjaimmal.

- Nem tehetek róla, hogy gyönyörű vagy - hajolt arcomhoz és egy cuppanós puszit nyomott rá.

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz; idegesítően nagy csend telepedett le közénk. Úgy fél óra múlva Harry leparkolt a ház udvarán, udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni az ébenfekete Range Rover-ből. A házba beérve felvitte a cuccainkat a hálószobába, addig én felfedező útra indultam a földszinten. A konyhában egyből kiszúrtam a konyhapulton egy tálcát, amin egy behűtött pezsgő, egy tál eper és egy tál, olvasztott csokoládé kapott helyet.

- Nem ér leskelődni...meglepetésnek szántam - mormolta a fülembe Harry, s közben hátulról magához ölelt.

- Vedd úgy, hogy észre se vettem - kuncogtam és szembe fordultam a fiúval.

Szavaim süket fülekre találtak, hiszen teljesen felajzva felkapott az ölébe és meg sem állt velem egészen a hálószobáig. Lerakott az ágyra és lecsapott ajkaimra, s közben megpróbálta lehámozni rólam a ruhát. Lerúgtam magamról a cipőimet és lábaimmal körül fontam Harry derekát. Ügyetlenkedve kigomboltam az ingét és eldobtam valahova a szoba egyik sarkába. Felültem az ágyon, majd apró puszikkal kezdtem el behinteni Haz mellkasát. 

- Ma éjjel én kényeztetem a kisasszonyt - mormolta rekedtes hangon a fülembe. - Akármennyire is nehéz lesz belenyugodnia, Miss Horan...

Mosolyogva bólintottam, majd átadtam magam Harry-nek. Tegyen velem azt, amit csak akar. Bár már párszor szeretkeztünk, most valahogy izgatottabb voltam és ezt betudtam az alkoholnak, s a születésnapomnak. Egyszer lesz az ember 18 éves, nemde?!

1 órával később...

Harry levakarhatatlan mosollyal az arcán jött be a szobába, testét csupán csak egy boxer takarta. A hold gyér fényében is tökéletesen láttam, hogy az a tálca van a kezében, amiről nekem ugye nem szabadott volna tudnom, mondván: meglepetés. Óvatosan lerakta az ágyra a tálcát, majd törökülésbe fészkelte magát és felbontotta a pezsgőt. Az egyik poharat a kezembe adta, s töltött a pezsgőből egy keveset. Miután magának is töltött a poharába, óvatosan megcsókolt és csillogó tekintettel elhúzódott.

- Igyunk arra, hogy nemsokára hivatalosan összekötjük az életünket - mosolygott, s koccintottunk egyet.

- Félelmetes, nem? Alighogy betöltöttük a 18-at, máris esküvőről meg családalapításról álmodozunk - kortyoltam bele a pezsgőbe és a poharat letettem a tálcára. - Ne érts félre, örülök meg minden...csak nekem még fel kell dolgoznom.

- Ez csak természetes, Szerelmem - mártott egy epret a csokoládészószba és az ajkaimhoz emelte. Kuncogva haraptam bele a csokoládés édességbe, s a felét meghagytam Harry-nek. - Ha meggondolnád magad, akkor én elfogadom és nem erőltetem ezt az esküvős cécót. 

- Viszont az nem esne jól neked, ha visszautasítanálak - jegyeztem meg egy keserű mosoly kíséretében, majd elfogyasztottam a poharamban maradt pezsgőt. Harry aprót bólintott és még egy epret mártott a csokiszószba és a felét megette.

Miközben ettünk, Harry a hifihez sietett és bekapcsolta azt. Egyből felismertem a dalt, ami nem más volt, mint Mariah Carey Without You című slágere. Harry megkerülte az ágyat és felkapott az ölébe, majd talpra állított és karjait a derekam köré fonta.

- A bulin valahogy elmaradt a közös táncolás - suttogta fülembe és egy puszit nyomott a vállamra.

- Most meghittebb és ezt én jobban szeretem - fúrtam az arcomat a mellkasába és karjaimat a dereka köré kulcsoltam.

- Igen, ez tényleg meghittebb - értett velem egyet, majd egy csókot lehelt a hajamba. 

Lassan ringatóztunk a dalra, szorosan ölelve egymást. Harry mellkasa egyenletesen emelkedett s süllyedt, miközben a dallamot dúdolta. Ennél jobb születésnapom sosem volt, s nem is kívánhattam volna jobbat. Harry a rettentő nagy figyelmességévél és szeretetével, amit aligha tudok teljes mértékben viszonozni. A fiúknak is hálás vagyok, mert ők is kitettek magukért és ez sokat jelent nekem. Harry édesanyjáról és nővéréről, illetve a szüleimről és Damien-ről sem tudok megfeledkezni. Mindannyian a kedvemben akartak járni, amivel megmelengették a lelkemet, nem is kicsit.

- Min gondolkozol, kicsim? - suttogta a fülembe Harry és felemelte a fejem. Tekintete kíváncsian csillogott, ezzel kiemelve smaragdzöld íriszeit.

- Nem érdekes... - ráztam meg a fejem, noha tudtam, hogy Harry nem elégszik meg ennyivel. - Igazából csak azon agyaltam, hogy milyen emberek vesznek körül engem. Nem tudom elégszer megköszönni neked és a családomnak, hogy ilyen születésnapot sikerült megszervezni nekem. Szóval....köszönöm, Harry.

- Ne köszönd, hiszen megérdemled. Amióta hozzánk költöztél, teljesen megváltozott az életünk. Bátran mondhatom, hogy te hoztál fényt a világunkba - mosolyodott el és lassan, de annál szerelmesebben megcsókolt. - Nagyon szeretlek, Lexa.

- Én is téged, Harry - fúrtam arcomat a nyakhajlatába és egy puszit leheltem fedetlen bőrére.

A hifi lassan elhalkult, kínosan nagy csend telepedett körénk. Harry ismét megajándékozott egy csókkal, ez a csók azonban sokkal vadabb és vággyal telibb volt. Lábaimat a csípője köré fontam, karjaimmal pedig nyakát fogtam közre. Ajkaival áttért a nyakam csókolgatására és harapdálásra, amivel egy hangosabb sóhajt sikerült kipréselnie belőlem. Tekintete egy árnyalattal sötétebb lett, mohón csapott le ajkaimra és fektetett végig az ágyon.

- Biztosan akarod? - húzódott el kicsit és mélyen a szemembe nézett. Kezeivel az oldalamat cirógatta, vészesen közel a bugyim szegélyéhez. 

- Téged akarlak... - suttogtam füléhez hajolva, miközben a hajába túrtam és beleharaptam a fülcimpájába.

Ezzel úgy éreztem, mindent elárultam vágyaimról. Bár egy órával ezelőtt is egymásba voltunk gabalyodva, Harry-t már ismertem annyira, hogy nem bírja sokáig egy kis együttlét nélkül. Saját magamat ismerve, én sem bírom sokáig...legyen az szex vagy Harry nélkül.

Szép jó estét kívánok, sziasztok!

Meg is érkezett a folytatás, frissen és ropogósan :D Először is, szeretnék köszönetet mondani az előző fejezethez érkezett 9 kommentért és 44 pipáért, illetve az 52.000 megtekintésért és a 97! feliratkozóért! :D Nem tudom felfogni, hogy miért szeretitek ezt a történetet :) Nekem ugyanolyan, mint a többi történet :"D Saját vélemény, nem kell vele egyetérteni :) 

Remélem, ehhez a fejezethez is kapok néhány kommentet és pipát :) Milyen hetetek volt? :) Az enyém az fárasztó, a szokásosnál is fárasztóbb...minden reggel korán kellett kelnem és ma örültem, hogy délután aludhattam egy keveset :) Jegyekkel hogy álltok? :) A fejezetről való véleményezés mellett írhattok ám magatokról is egy kicsit, nem haragszom érte ;) Na...ennyi lettem volna :) További szép estét kívánok, kellemes és pihenésben gazdag hétvégét minden kedves erre járónak és rendszeres olvasómnak ♥ :) Pusszpáá evribádii,

Macy