Szállok a Dallal - One Shot

Sziasztok!
Arra az elhatározásra jutottam, hogy a mai napon nem a Stay with Me - Maradj velem folytatásával jövök, hanem egy One Shot-tal. Egyenlőre nem árulok el semmit, a történetben kiderül minden. Remélem, nem vagytok csalódottak, hogy nem az eredeti történet folytatásával jöttem :) Várom a véleményeiteket, akár pipa vagy megjegyzés formájában. Ezúton is szeretném megköszönni ennek az 6 leányzónak, hogy a 7.fejezethez írtak nekem: D.ღ, *R.R*, *Anii*, Cher Lloyd, Róka Edina és Diana - *Anii* és Diana kommentje kis híján könnyet csalt a szemembe. Köszönöm lányok, annyira kedvesek vagytok ♥ :) :D Öröm ilyen és ehhez hasonló olvasóknak írni, komolyan :D Nem is szaporítom tovább a szót, íme életem első One Shot-ja :) Jó olvasást!
Macy

Szállok a dallal

Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

...Leila Miller naplójából...

   2010 nyarán az életem teljesen megváltozott, ha nem is kerekestől, de megváltozott. A legjobb barátom, lelki társam és általános iskolai szerelmem, becses nevén Harry, kiszerette próbálni magát valami új dologban, így jelentkezett az X-Faktor nevű tehetségkutató műsorba. Eddig minden szép és jó, ugyanúgy beszélgettünk és találkoztunk egymással, csakhogy a mentorok házából való továbbjutás miatt elköltözött Holmes Chapel városából és Londonba költözött. A szüleimmel az első két adáson ott voltunk, de sajnos nem találkozhattam Harry-vel. Ekkor tudtam meg igazából, hogy egyénileg nem jutott tovább, csak csapatban, 4 másik sráccal.

- Sok a dolga, majd talán máskor. - intett le a fiúk mentora, Simon a színfalak mögött, mikor Harry keresésére indultam az első élő show után. - Ha szeretnél Tőle valamit, én szívesen átadom.

- Nem kell, de azért köszönöm. - húztam színlelt mosolyra ajkaimat és szipogva visszasiettem a szüleimhez.

A sminkem teljesen elmosódott, szemem feldagadt a sok sírástól. Amikor hazaértünk, ledobtam magamról a ruháimat és ágyba bújtam. Egész éjszaka sírtam és forgolódtam, képtelen voltam aludni. Reggel persze iskolába kellett volna mennem, de a szüleim ezt a napot igazolták, hisz láttam rajtam, hogy nem vagyok valami jó formában.

   Hosszú idő elteltével, úgy 2011 karácsonya környékén a fülembe jutott, hogy Harry az ünnepeket a családjával tölti itt, Holmes Chapel-ben. Majd' kiugrottam a bőrömből, hogy újra, csak egy rövid időre is, de láthatom. Szenteste napján a szokásos teendőimet elvégezve, vidáman siettem át Harry-ék házához. Levakarhatatlan mosollyal kopogtam be az ajtón, egy számomra ismeretlen lány nyitott ajtót.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte vinnyogó hangon a lány.

- Harry-t keresem - mondtam letörő lelkesedéssel.

- Cica! Vendéged van! - kiabált be a lány a házba és felém fordult. - Hogy hívnak?

- Leila - sóhajtottam fel mogorván.

Harry meglepetten jött le a lépcsőn, egy szál alsónadrágban. Ha jól megnéztem az előttem álló lányt, ő sem volt valami téliesen felöltözve. Egy férfi ing és egy bugyi takarta bájait. Szívembe, - mintha egy hatalmas tőrt szúrtak volna - hasított belém a felismerés: Harry-nek barátnője van.

- Bubó! - ölelt szorosan magához a göndörke és belepuszilt a hajamba. - Régen láttalak már!

- Én is téged, Haz - húzódtam el tőle egy hiteles mosolyt csalva arcomra. - Nem is tudtam, hogy barátnőd van?!

- Ó, Britanny nem a barátnőm... Ő csak egy futó kaland - nézett a lányra, aki engem méregetett furcsán. - Brit, miért nem öltözöl fel szépen és mész haza?

- Ajh... - sóhajtott fel duzzogva Britanny. - Pedig azt hittem, hogy ma csak ketten leszünk.

Kikerekedett szemekkel meredtem a lányra, aki duzzogva tipegett fel az emeltre és csapta be maga után gondolom Harry szobájának ajtaját. Harry mosolyogva invitált be a házba, miután lekaptam a csizmám és a kabátom, leültünk a kanapéra. A göndörke tátott szájjal mért végig, mintha egy űrlény ült volna mellette.

- A hajad... Befestetted barnára? - nézett fel arcomra gondolkodva.

- Igen, untam már a szőkék életét. - nevettem fel mosolyogva. - Te is rendesen megváltoztál ám, hogy is mondjam...megemberesedtél az utóbbi egy év alatt.

- Az X-Faktor eléggé megemberelt engem és a srácokat is. - mosolyodott el. - Nem tudom, hallottál-e a One Direction-ről?!

- Őszintén szólva, nem sokat - ráztam a fejem szégyenkezve. - Hisz ismersz, nem ülök naphosszat a tv és a számítógép előtt sőt, a barátaim se hozták szóba az iskolában.

- Igaz, de valamit csak hallottál rólunk - erősködött, de nemlegesen megráztam a fejem. - Akkor megmutatom az albumunkat, rendben?

Ódzkodva, de rábólintottam és törökülésbe fészkeltem magam a kanapén. Harry a CD tartónál matatott egy ideig, majd a hifihez lépett és berakta a lemezt. Mosolyogva ült vissza mellém, s amikor a szólója következett, halkan énekelni kezdte.

Lágy, mégis erőteljes és férfias. Pontosan olyan, mint régen, vagyis egy fokkal férfiasabb és érettebb hangszín. Kíváncsian fürkészte smaragdzöld íriszeivel a reakciómat, ami egy elismerő hümmögés volt.

- Elsőre nem is olyan rossz. Mi van még? - néztem rá kérdően felhúzva a szemöldököm.

Nevetve megrázta a fejét és a soron következő dalra kapcsolt. Ismerős volt valahonnan a dallam...mintha ennek a dalnak láttam volna a klipjét valamelyik zenecsatornán.

A délelőtt, amit Harry-vel töltöttem, egész jóra sikeredett. Mesélt az X-Faktoros időszakról, a fiúkról és a rajongókról. Voltak olyan momentumai is a beszélgetésnek, ahol Harry arca elkomorult és azt hittem, elsírja magát. Ennek oka a gyűlölködő emberek mocskolódó és bántó üzenetei voltak. A kellemes kis beszélgetésnek anya SMS-e vetett véget, miszerint megérkeztek a rég nem látott rokonok és illő lenne nekem is üdvözölni őket.

- Sajnálom, de nekem most mennem kell - álltam fel egy sóhaj kíséretében. - Megérkeztek a rokonok és anyáék nem szeretnének beégni előttük miattam.

- Persze, megértem - bólintott szomorúan. - Köszönöm ezt a délelőttöt. Jó volt végre olyannal beszélgetni, akit régóta ismerek.

- Nekem is - öleltem magamhoz szorosan. - Később találkozunk, Haz!

- Remélem is! - susogta fülembe és egy puszit lehelt az arcomra.

Mosolyogva felvettem a csizmám és a kabátom, majd egy gyors köszönést megejtve elindultam haza. A délutáni napfény gyönyörűen csillogott a frissen leesett havon. A szél lengedezett, néha-néha belekapott fedetlen hajamba. Ahogy hazaértem, lekapkodtam a téli cuccokat magamról és beléptem a nappaliba.

- Nézzenek oda! Hát hazaértél? - vont kérdőre a nagyi mosolyogva és intett, hogy menjek oda hozzá. - Hiányoztál, Kincsem!

- Te is nekem, nagymami - suttogtam a fülébe mosolyogva és elhúzódtam tőle, hogy a nagyapit is megölelhessem.

Ahogy megölelgettem a nagyszüleimet, anya és apa átinvitált minket az étkezőbe. Ezzel kezdetét vette a szenteste napi ebéd.

*~*~*

   Anya, mint minden szenteste napi ebéden, ismét kitett magáért. 3 fajta süteményt kóstoltam végig, az ebéd végén teli hassal vonszoltam fel magam a szobámba. Hason fekve elterültem az ágyon és kinéztem az erkélyajtón, kint havazott. Pár perc elteltével láttam és hallottam is, hogy valaki az erkélyajtó üvegét dobálja hógolyóval. Felsóhajtottam és egy papucsot a lábamra húzva, kimentem az erkélyre.
- Lenne kedvenc velem sétálni? - jött a kérdés Harry-től, aki a házunk előtt állt a kapuban.
- Ha nem akarok havat lapátolni még az erkélyen is, akkor kénytelen leszek beleegyezni - nevettem fel és bementem a házba, majd lesiettem a nappaliba.
Felvettem a csizmám és a kabátom, s a táskámat a vállamra dobva kimentem Harry-hez. Mintha régen látott volna, boldogan szorított magához egy ölelésre. Elmosolyodtam és viszonoztam a gesztust, aztán elindultunk a titkos búvóhelyünk felé.
- El sem hiszem, hogy még mindig emlékszel arra helyre. - sóhajtottam fel a mellettem kutyagoló srácra pillantva.
- Azt a helyet nem lehet elfelejteni - nézett fel rám csillogó tekintettel.
Rengeteg régi, de szép emlék köt minket a titkos búvóhelyünkhöz. Még Harry talált egy faházra az erdő közepén, teljesen elhagyatott és csendes volt. Attól a naptól kezdve ez a hely volt a búvóhelyünk, csak mi tudtunk róla és mi tudtuk az odavezető utat.
Fél óra sétálás után megérkeztünk a faházhoz, ahova izgatottan nyitottunk be. Pontosan ugyanolyan maradt, amilyen 1 éve volt. Harry-vel egyszer kijátszottuk a szüleinket és elhoztunk otthonról néhány festékes bödönt, s belülről kifestettük a házat. Emellett a megspórolt zsebpénzünkből vettünk két fotelt, egy tv-t és a konyha illetve hálószoba részt is felújítottuk.
- Jó újra itt - sóhajtott fel mellőlem Harry. - Ha jól emlékszem, tavaly vettem forrócsokit. Megcsináljuk?
- Még szép, hogy meg - bólintottam kuncogva és elindultunk a konyha felé.
Harry elővette a forrócsokis tasakot és öntött belőle kettő bögrébe, aztán leöntötte a csokiport forróvízzel. Mohón magamhoz vettem a bögrét és átmentem vele a nappaliba, majd levágottam a fotelba. Harry hozott még egy tál csokis sütit, amit elmajszoltunk a forrócsokoládéhoz. Ahogy végeztünk, elvittem a mosogatnivalót a konyhába és elmosogattam. Hirtelen két kar fonódott erősen a derekam köré és a hátam egy széles mellkashoz simult.
- Gyönyörű vagy... - búgta fülembe Harry.
Elpirulva szembe fordultam vele, mire ajkait az enyémhez érintette. A gyomromban milliónyi pillangó eszeveszetten repkedett, ajkaim vágyakozóan elnyíltak, utat engedve Harry nyelvének.
- Sokat gondolkodtam kettőnkön és azt szeretném, ha nem csak barátok lennénk - húzódott el Harry és homlokát az enyémnek döntötte.
- Biztosan ezt akarod? Mi lesz a távolsággal? - néztem rá kétségbeesetten.
- Jelen pillanatban nem számít a távolság és semmi más, csak Te számítasz - mosolyodott el és újra megcsókolt.
   Karjaimat felvezettem a tarkójához és beletúrtam göndör fürtjeibe. Kezeit a fenekemre csúsztatta és egy határozott mozdulattal megemelt, lábaimat csípője köré fontam. Lassan elindultunk a hálószoba felé, egymás ajkait falva. Harry gyengéden letett az ágyra és elkezdte lehámozni rólam a feleslegesnek tűnő ruhadarabokat. Először a pulóverem került le, aztán a pólóm és végül a melltartóm. Én sem unatkoztam, míg a göndörke vetkőztetett, lehúztam róla a pulóverét és a pólóját. Végigsimítottam egyik kezemmel a mellkasán, amit egy jóleső sóhajjal díjazott.
- Ha túl gyors ez neked, szólj és abbahagyjuk - nyögte fülembe vágytól túlfűtött állapotban Harry.
- Ez pont tökéletes - bólintottam és belecsókoltam a nyakhajlatába.
Miután lekerültek rólunk a ruhák, eljött az ideje annak, amit már mindketten türtőztettünk egy jó néhány éve. Harry vadul megcsókolt és egy határozott mozdulattal belém hatolt. Erélyesen felnyögtem és homlokomat a vállára támasztottam. Harry magabiztosan mozgott bennem, én pedig zihálva vergődtem alatta.
Egy óra elteltével ziháltan bújtunk egymáshoz, egy vékonyka lepedővel betakarózva. Harry egy puszit nyomott a homlokomra és átkarolta a derekam.
- Szeretlek, Leila - suttogta alig hallhatóan.
- Én is téged, Harry - suttogtam mosolyogva.
   Ez volt az elmúlt két év egyik legszebb napja. Visszakaptam azt a személyt, aki mindig is fontos volt és lesz számomra.