2012. szeptember 3.

6.fejezet - Nem hagyhatsz itt engem!

Be Alright
Harry szemszöge

Reggel kisírt szemmel, kialvatlanul ébredtem fel. Bebotorkáltam a fürdőbe és egy frissítő zuhany után megpróbáltam emberi külsőt faragni magamból. Miután felöltöztem, lementem a konyhába reggelizni. Legnagyobb meglepetésemre a többiek már elkészülve majszolták a reggelijüket.
- Reggelt! - köszöntem kedvtelenül.
- Reggelizz meg, utána segítened kellene összepakolni néhány cuccot Alexának, amit beviszünk majd neki a kórházba - szólalt meg Niall. - Mivel te tudod, hogy mi hol van a szekrényeiben.
- Természetesen segítek - bólintottam és leültem reggelizni.
Villámgyorsan megreggeliztem és felmentem Lexa szobájába. Előkerestem a sporttáskáját, amibe belepakoltam kettő felsőt, kettő farmert, fehérneműt és egy pár tornacipőt, s egy pár magassarkút. A pakolást követően körülnéztem a szobában, majd megakadt a tekintetem az íróasztalon. A kép, amin Ő, Niall és én voltunk 2 éve, darabokra volt törve. Fájdalmasan felsóhajtottam és megfogtam a sporttáskát, aztán lementem a nappaliba. A srácok már indulásra készen állva ültek a kanapé kar-, illetve háttámláján. Rájuk néztem és bólintottam, jelezve ezzel, hogy indulhatunk.
Louis vezetett, az ő kocsijával mentünk. A recepcióhoz érve Alexa orvosa fogadott minket, rezzenéstelen arccal.
- Mi történt? - kérdezte Liam fojtott hangon.
- Sajnálom... - kezdett bele. - Miss Horan az éjjel életét vesztette. Holnap levesszük a gépekről, ma még bemehetnek hozzá.
A sporttáska, amit idáig szorongattam, kiesett a kezemből. Megsemmisülten rogyottam le a recepciós pult tövébe és halkan zokogni kezdtem. Nem hittem a fülemnek. Ez biztosan egy rossz vicc, nem történhetett meg. Könnyes tekintettel bementem Alexa kórtermébe és zokogva leborultam az ágyához.
- Nem hagyhatsz itt engem! Hallod?! - szipogtam és megfogtam jéghideg kezét. - Szeretlek, Lexa! Nem akarom, hogy itt hagyj!
Rázkódtam a sírástól, a takaró már teljesen vizes volt a könnyeimtől. Hirtelen, mintha Alexa megszorította volna a kezem. Nem voltam benne biztos, de ekkor halkan pittyegni kezdett mellettünk az a gép, ami a szívverést jelezte. Sírva nyomtam meg a nővérhívót, nem sokkal később Lexa orvosa és az asszisztense viharzott be a kórterembe.
- Felébredt! - mosolyogtam boldogan az orvosra.
- Ilyet még pályafutásom alatt egyszer sem tapasztaltam - mosolygott meglepetten. - Ez egy csoda, a halálból pedig nincs visszaút. Miss Horan nagyon szerencsésnek mondhatja el majd magát.
- Mikor fog magához térni? - kérdeztem és megsimogattam Alexa kézfejét.
- Idők kérdése. Holnap még bent tartjuk megfigyelésen, utána viszont már hazamehet - mondta az orvos és kisétáltak az asszisztensével a kórteremből.
Levakarhatatlan mosollyal az arcomon tűrtem el egy kósza tincset Alexa arcától, mire szemhéja mozogni kezdett. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek. Nem sokat kellett várnom, meglepetten emelte rám azokat a tengerkék íriszeit, ajka sarkában mégis felfedeztem egy mosolyt.
- Hogy...hogy kerültem ide? - kérdezte.
- Tegnap éjjel Niall az erkélyen talált rád, ájultan - mondtam egy fájdalmas sóhaj kíséretében. - Miért nem mondtad el a testvérednek, hogy beteg vagy?
- Nem akartam, hogy állandóan miattam idegeskedjen. Anya és apa pedig betartották a kérésemet, így nem szóltak neki. Tegnap viszont iszonyatosan szúrt az oldalam, beakartam menni a szobába a gyógyszeremért, de innentől már nem emlékszem semmire - rázta meg a fejét. - Ilyen utoljára másfél éve ért, de akkor még időben bevettem a gyógyszert.
- Ígérj meg nekem valamit... - néztem mélyen a szemébe és gyengéden megszorítottam a kezét. - mostantól odafigyelsz arra, hogy beveszed a gyógyszert.
- Értettem, doktor úr - kuncogott. - Szólnál a többieknek? Szeretnék velük is beszélni.
Mosolyogva bólintottam, majd kimentem a fiúkhoz.

*~*~*

A srácok sírva ültek a kórterem melletti székeken, a padlót tüntették ki tekintetükkel. 
- Valaki szeretne titeket látni - szólaltam meg levakarhatatlan mosollyal.
Meglepetten felkapták a fejüket és letörölték arcukat, majd bejöttek velem a kórterembe. Döbbenten meredtek Alexára, aki vidáman integetett és mosolygott nekik. Niall rögtön odaszaladt húgához és jó szorosan megölelgette. Niall-t Louis hatalmas ölelése, Liam cuppanós arcra puszija és Zayn csontropogtató ölelése követte.
- Az orvos azzal fogadott minket, hogy az éjjel meghaltál - mondta Niall és leült Alexa mellé az ágyra. - Úgy látszik, mégsem.
- Ami azt illeti... - kezdett bele Lexa és rám pillantott hálás mosollyal. - Harry biztatott, hogy ne adjam fel. Köszönöm, Hazza!
- Én csak azt tettem, amit tennem kellett - mosolyogtam.
- Megmentetted a húgomat, Harry - ölelt meg Niall. - Ezért mindig hálás leszek neked, akármit is tettél Alexáért.
Szerénykedve bólintottam és leültem Lexa ágyára, majd kaptam Tőle egy puszit az arcomra. Rögtön elpirultunk és zavartan fürkésztük egymás tekintetét. Gyönyörűen csillogtak a szemei, ajkán édes mosoly ült.
- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy kis koncertet, itt a kórházba - szólalt meg Louis.
- Szerinted beleegyezne az igazgató? - kérdezte Lexa.
- Beszélünk vele, addig Niall hazaugrik a gitárért - indult el az ajtó felé, de még visszafordult felénk. - Zayn, Liam, Haz, jöttök?
Feszengve, de bólintottunk és elindultunk megkeresni a kórház igazgatójának irodáját. A folyosó végén meg is találtuk a keresett irodát, Louis magabiztosan bekopogott, s egy halk 'tessék' után beléptünk az irodába.
- Miben segíthetek? - mosolyodott el meglepetten az igazgató, majd felénk közeledett. - Dr. Keendar vagyok.
- Üdv, mi pedig a One Direction 4/5-e. Liam Payne... - mutatott Lou Liam-re. - Harry Styles, Zayn Malik és Louis Tomlinson.
- Tudom, kik vagytok. A feleségem és a lányom nagy rajongótok - mondta.
- Azért kerestük fel, Dr. Keendar... - kezdett bele Liam. - szeretnénk egy rögtönzött koncertet adni az aulában. Előtte megszerettük volna magával beszélni ezt.
- Örömmel venném, köszönöm - fogott velünk kezet egy hálás mosoly kíséretében. - A gyerekosztály gyakorlatilag folyton a ti dalaitokat hallgatja. 1 óra múlva tudnátok kezdeni? Öt perc múlva nagyvizit, és ilyenkor minden a feje tetejére áll.
Megértően bólintottunk, majd visszamentünk Alexához. Vidáman beszélgettek Niall-el, akinek a gitárja már az ágynak volt támasztva.
- Na, mit szólt az ötlethez? - kérdezte Niall mosolyogva.
- 1 óra múlva koncert! - mosolyogtam vidáman. - A gyerekosztály az igazgató szerint folyton a mi dalainkat hallgatja, szóval egy kis örömet szerezhetünk a gyerekeknek ezzel a koncerttel.
- Harry Styles, a jótékony énekessrác - nevetett fel mellettem Zayn, mire oldalba csaptam. - Héj!
Nevetve megráztam a fejem és megigazítottam a hajam. Lexa csillogó tekintettel figyelte mozdulataimat, amibe sikerült belepirulnom. A fiúk vigyorogva figyeltek engem, mire szúrós pillantássokkal díjaztam 'kedvességüket'.

1 óra múlva...

A kórház dolgozói kicsit átrendezték az aulát, ahova a gyerekosztály lakói izgatottan ültek be. Alexa felöltözött és miután egyszer átpróbáltuk a megbeszélt dalokat, lesétáltunk a 'koncert' helyszínére. Amikor az aulába értünk, a kis közönségünk hangosan sikoltozott és tapsolt. Mosolyogva leültünk a fiúkkal a nekünk szánt székekre és Niall elkezdte gitározni a What Makes You Beautiful című dalt. Alexa mosolyogva énekelte a gyerekekkel, akik közül néhányan elsírták magukat.
A következő dal a More Than This volt, amit szintén végigénekeltek a gyerekek és Lexa. A dal végén megköszöntük a 'kórust', aztán válaszoltunk a gyerekek kérdéseire.
- Niall, igaz az, hogy a húgod itt van a kórházban? - kérdezte félénken egy kislány, aki az első sorban ült.
- Igen, ő is itt van. Ha hátrafordultok... - pillantott Alexára Niall. - ott áll az aula ajtajában. Köszönjetek Lexának!
A gyerekek mosolyogva köszöntek Alexának, aki szerénykedve viszonozta a kedvességet. Válaszoltunk még néhány kérdésre és a koncert zárásaként elénekeltük a Torn-t és az I'm Yours című dalt. Kiosztottunk néhány autogramot és csináltunk pár rajongóval képet, aztán visszamentünk Alexa kórtermébe.

Sziasztok!
Megint egy kicsit későn, de még a hétfői napon megérkezett a folytatás:) Köszönöm a 13 feliratkozót, a kommentárokat: noreen-nak, Vivinek,  one direction fan-nak, Diana-nak és Cher Lloyd-nak ♥:) Illetve még köszönöm a pipákat is:)) Remélem, tetszeni fog ez a rész is, a következőért merek kérni 8 kommentet és 20 pipát!!!!:) Hétfőn jövök a résszel, ha minden jól megy:) Jó tanulást...bár amennyire az jó lehet:)
Macy 

3 megjegyzés:

  1. szia! Nagyon nagyon jó lett ! igaz, kicsit "megijedtem" amikor azt írtad, hogy meghalt, de utána tovább olvasva megnyugodtam :D Nagyon várom a folytatást, jó tanulást neked is és jó írást ! :)
    xx

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Az eddigi kedvenc részem, több okból is. Nálam már a 'Harry szemszöge' mondatnál a belinkelt dal elnyert, hisz imádom Justint és a Be Alright az egyik leggyönyörűbb dal, amit valaha hallottam.
    Amúgy sem volt kivetnivalóm, hisz biztos voltam benne, hogy remek részt hozol megint (mint mindig) és nem csalódtam. Nagyon tetszett ez az 'adjunk koncertet Alexának' ötlet, igazán egyedi és édes volt. Főleg Harry :) Nagyon megijedtem, amikor olvastam, hogy Lexa meghalt, de aztán megnyugodtam. Engem az utolsó pár sor nagyon megfogott, ahogy elképzelem, hogy a kis beteg gyerekek éneklik a dalaikat, hatalmas érzés és büszkeség is. Köszönöm ezt a részt, drága Mace. ♥
    Üdv, Diana.

    VálaszTörlés
  3. Ahh iszonyat jo bar lehetne 1 kis veszekedes!!

    VálaszTörlés