5.fejezet - Nekem csak Ő kell

Fairytale

Harry szemszöge

Megbántottam Őt. Nem akartam, mégis megtettem. Azon csodálkozom, hogy még szóba áll velem azok után, ami a vacsorán történt.

- Minden oké, Haz? - jött be a szobába Louis.

- Nem egészen - ráztam a fejem szomorúan.

- Akarsz róla beszélni? - ült le mellém az ágyra és halvány mosollyal az arcán rám nézett.

Bólintottam és elmeséltem neki mindent, ami Alexával kapcsolatos. Mindig is bírtam BooBear-ben azt, hogy akármilyen szar az ember kedve, megpróbál jókedvre deríteni. Jó baráthoz híven végighallgatott és ellátott néhány tanáccsal.

- Talán egy ideig megpróbálhatnád békén hagyni Lexa-t, és egy másik csajnál próbálkozhatnál be - tette a kezét a vállamra.

- Hát nem érted? Nekem csak Ő kell - sóhajtottam fel ingerülten.

- Furcsa ilyet mondanom, de Te tényleg bele vagy esve Alexába. Sosem láttalak ennyire letörtnek, főleg nem egy lány miatt - közölte meglepetten tényállását Louis.

Kopogásra lettünk figyelmesek, majd Zayn, Liam és Niall jöttek be a szobába. Mindnek eléggé kómás feje volt, gondolom most ébredtek fel a nappaliban. Niall egy tál Skittles-t szorongatott a kezében, amit fájó szívvel, de lerakott elém.

- Egyetek belőle nyugodtan, én elmegyek sétálni - álltam fel és lementem a nappaliba.

Felvettem egy kapucnis pulóvert és egy fehér Converse-t, majd kiléptem a kivilágított utcára. A legközelebbi park felé vettem az irányt, fejemre húztam a kapucnit és zsebre dugtam a kezeimet. Bár már 11 óra is elmúlt, néhányan még voltak az utcákon és a parkoknál is. Kerestem egy csendes, eldugott padot és leültem.

Lehajtott fejjel ültem, lábaimmal idegesen doboltam. Alexa járt a fejemben, senki más. Gyönyörű, édes, bájos, kedves és okos lány. Mikor 2 éve találkoztunk először, büszkén mesélt nekünk - a fiúknak és nekem - arról az önkéntes munkáról, amiben azon a nyáron részt vett. Segített az idősek otthonában, a művelődési ház kifestésében és restaurálásában, emellett reggelente újságkihordóként dolgozott. Délután kutyasétáltatást vagy fűnyírást vállalt a szomszédságukban. A munkáért pénzt vagy meleg ebédet kapott, a bőkezűbb szomszédok ékszerekkel ajándékozták meg.

Az édesapja büszkén mesélt arról is, hogy Alexa egy állatmenhelynek volt évekig a segítője. Kóbor állatokat vitt a menhelyre és addig gondozta őket, amíg örökbe nem fogadták az állatokat. Mielőtt Londonba érkezett volna, egy idős házaspár gondját viselte. A házaspár unokájukként szerették és gondoltak Lexára, aki viszontszerette őket. Mindezekről Alexa mesélt nekem a vacsora alatt, udvariasan és figyelemmel hallgattam történeteit. Egy pillanatra lehunytam a szemem és felsóhajtottam. Bárcsak mindent visszacsinálhatnék, majd meg nem történté tehetném.

*~*~*

Merengésemet a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőn Liam neve villogott.

- Merre vagy most? - kérdezte sietősen.

- A törzshelyünkön, a Direction házhoz közeli parkban. Miért? - kérdeztem értetlenkedve.

- Alexa kórházba került! - mondta már-már szipogva.

- Melyikben van? - ugrottam fel a helyemről.

- A megyeiben... - mondta, s letette.

Amilyen gyorsan csak tudtam, fogtam egy taxit és a kórházhoz igyekeztem. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történhetett Alexával. Fél óra elteltével felsiettem a recepcióra, ahol a fiúk várakoztak. Niall egy orvossal beszélt, a többiek pedig figyelmesen hallgattak.

Miután az orvos elment mellettem, odasiettem a fiúkhoz.

- Mi történt Lexával? - kérdeztem ijedten.

- A szíve nem pumpálta rendesen a vért és lék keletkezett a szívkamrákban - motyogta Niall. - Ájultam találtam meg az erkélyen.

- De ugye most már rendben lesz...ugye? - néztem végig a srácokon.

- Leállt a szíve, de újraélesztették. Még így is gyenge a szívverése - szólalt meg Zayn.

Szememben könnyek gyülekeztek, halkan zokogni kezdtem. A fiúk sem bírták tovább, sírva ültünk le az egyik vizsgáló melletti székekre. Egy ideig sírtunk egymás vállán, aztán egyesével bemehettünk Lexához. Niall ment be először, aztán Louis, Zayn és Liam. Én voltam az utolsó, a fiúk erősködtek, hogy nyugodtan menjek be Niall után, de én leintettem őket. Amikor sorra kerültem, könnyeim ismét utat törtek és sírva ültem le Alexa ágya mellé.

- Sokat gondolkodtam, igazad van. Szükséged van időre, belátom nekem is - sóhajtottam fel erőtlenül. - De már mondtam. Nem bírom ki, nagyon fontos vagy nekem.

Halkan pittyegett mellettünk a gép, ami a szívverést jelezte. Niall bejött a kórterembe szólni nekem, hogy ideje lenne hazaindulni. Leheltem egy puszit Alexa arcára és megsimítottam a kezét. Rettentően hideg volt, rossz érzés volt megérinteni. Csendben közelítettük meg a parkolót és ültünk be Niall autójában. Egész útan csendben ültünk, egyikünk sem volt beszédes kedvében. A Direction ház előtt Louis lassan leparkolt, s bementünk a házba. Felballagtunk a szobáinkba, aztán gondolom a fiúk elmentek lezuhanyozni és aludni. Rászántam magam, hogy letusoljak és miután felkaptam egy alsónadrágot, ágyba bújtam. Nem voltam hajlandó másra gondolni, csak Lexára. Jobban kellett volna vigyáznunk rá, akkor minden rendben lenne Vele.

Éjszaka egy szem hunyásnyit sem aludtam, csak forgolódtam az ágyban. Úgy döntöttem, felkelek és lemegyek a konyhába. A villany égett, és mocorgásokat is hallottam az említett helységben. Sejtettem, Niall volt ott, a hűtőben kotorászott.

- Te sem tudtál aludni, igaz? - kérdeztem és felugrottam a konyhapultra.

Ijedten felkapta fejét és sikeresen lefejelte a hűtőt, aztán káromkodott egy sort és felém fordult. Tekintete könnyes volt, de aprót bólintott az előbb feltett kérdésemre. El sem tudom képzelni, mit érezhet most. Az egyetlen húga beteg és szerintem, Niall nem is tudott róla.

- Tudtál Alexa betegségéről? - kérdeztem halkan.

- Igazából nem - rázta a fejét idegesen felnevetve. - Anya és apa sosem említette meg előttem, na meg persze Alexa sem.

- Erős lány, fel fog épülni - ugrottam le a konyhapultról és megveregettem a vállát.

- Az orvos szerint, ennek nagyon kevés esélye van. Bármelyik pillanatban leállt újra a szíve... - ekkor fájdalmasan felsóhajtott. - és már nem tudnak majd rajta segíteni. Lefogják venni a gépekről, 2 napon belül, ha nem ébred fel.

Döbbenten és ijedten meredtem Niall-re, akinek könnyek szöktek a szemébe és hátat fordítva nekem, elkezdett sírni. Ez nem történhet meg, nem! Mi az, hogy 2 napot adnak Alexának? Hát ezeknek nincsen lelke?

- Nem fogjuk ennyiben hagyni, hallod?! - ráztam meg Niall-t, aki keserűen felnevetett.

- Mégis mit tehetnénk? - tárta szét karjait erőtlenül.

- Nem engedjük az orvosoknak, hogy levegyék Őt a gépekről! - sziszegtem idegesen.

- Erről nem mi döntünk, Harry - sóhajtott fel és elment mellettem.

Mintha szíven szúrtak volna, úgy hasított belém a fájdalom. Sírva rogyottam le a konyhapultnak háttal és nekidőltem. Fejemet hátradöntöttem, majd hagytam, hogy könnyeim mossák az arcomat. Miért kell ennyire rossznak lennie mindennek? Alexa nem hagyhat itt minket, nem bírnám ki Nélküle. Mióta megismertem, azóta Ő rá gondolok. 2 év elteltével érett, felnőtt és gyönyörű nő lett belőle. Amikor először megláttam a reptéren, nem hittem a szememnek. Kedvem lett volna ott helyben...khm...na ez nem ide tartozik, hogy mit tettem volna Vele.

- Milyen forgalom van ma éjjel itt - ült le mellém Liam, mosolyt csalva arcára. - Hogy vagy?

- Elég annyit mondanom, hogy az a lány fekszik élet és halál között a kórházba, aki most a legfontosabb számomra?! - néztem rá könnyes szemmel.

- Lou mesélt erről, szóval képben vagyok - mosolyodott el, végül én is.

Beszélgetni kezdtünk, rengeteg minden szóba jött. Holnap nincs semmi programunk, így bemegyünk a kórházba Alexához. Mit megadnék azért, ha rám mosolyogna...legalább egyszer. Nem egy tettetett mosollyal, hanem egy szívből jövő és őszinte mosollyal. Olyannal, amivel a reptéren rám nézett. Azt sosem fogom elfelejteni, abban biztos vagyok.

- Ne haragudj, de én lefeküdnék aludni - állt fel Liam mellőlem. - Jó éjt, Harry!

- Neked is, Liam! - bólintottam és én is felálltam a helyemről.

Ittam egy bögre kakaót és felmentem a szobámba, aztán magamra húztam a takaróm és megpróbáltam elaludni.

Sziasztok!
Mindenkitől szeretnék elnézést kérni, aki tegnapra várta a folytatást. Nem sikerült befejeznem, mert közbejött egy-két dolog. Most azonban itt van, egy számomra csavarral: Harry szemszögéből olvashatjátok, a következő részt is az ő szemszögében tervezem :) Számítok a véleményetekre, köszönöm az öt kommentet: Juccy Kiss-nek, noreen-nak és 3 Névtelennek :D Természetesen köszönöm a pipákat is :) A folytatás időpontja még kérdéses, húzós hetem lesz, lehet, hogy csak a hétvégén tudom hozni vagy hétfőn...hogy legyen valami örömötök a suli mellett :) ;) Írjatok, pipáljatok és olvassatok!♥
U.i.: a suli miatt a történet folyamatos frissítése minden hétfőn, késő délután vagy este történik majd! :D
Macy