3.fejezet - Ez csak egy csók volt és...

Wouldn't Change A Thing

Alexa szemszöge

Reggel a nap sugarai csiklandozták arcomat, így hunyorogva kinyitottam a szemem és felültem az ágyban. Niall még az igazak álmát aludta, arcának nagy része a párnába fúrva és közben hangosan horkolt. Kikászálódtam az ágyból és álmosan beletúrtam a hajamba, majd lementem a lépcsőn. A ház csendes volt, gondolom még a többiek is alszanak, csakúgy, mint a bátyám.

Főztem kávét, csináltam pirítóst és facsartam friss narancslevet. Felugrottam a konyhapultra és elkezdtem reggelizni. Halkan kinyílt a konyhaajtó és Harry lépett be a helységbe, egy fekete atlétában és egy alsónadrágban. Én úgy tudtam, hogy meztelenül alszik, de mindegy. Halvány mosoly kúszott arcára, mikor meglátott s felém közeledett. Unottan kortyolgattam a narancslevem és minél előbb kiakartam jutni a konyhából.

- Jó reggelt, Lexa! - köszöntött levakarhatatlan mosollyal a göndörke.

- Reggelt, Harold! - motyogtam unottan és masszírozni kezdtem a tarkómat.

- Beszélhetnénk a tegnap estéről? - ugrott fel mellém a konyhapultra és közelebb csúszott hozzám.

- Miért beszélnénk róla? Megtörtént, ami történt - rántottam meg a vállam.

- Emma nem a barátnőm - mondta határozottan. - Ez csak egy csók volt és...

- Ó, szóval neked egy csók nem számít semmit?! Jó tudni... - sóhajtottam fel csalódottan.

- Nem úgy értettem, Lexa... - simított végig a karomon. - Emma csókja nem számít.

- Mond annak, aki beveszi a meséidet, Harold - vetettem rá egy szúrós pillantást, majd felmentem a szobámba.

Fogalmam sincs, miért viselkedtem így Harry-vel. Bánt, hogy tegnap este a 'randinkon' egy másik lánnyal csókolózott. Talán ha átgondolom az egészet, leülök vele és megbeszéljük higgadt emberhez illően. Niall a laptopomat bújta, gondolom Twitter-en tevékenykedett. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és a szekrényhez léptem, ahonnan kivettem egy szürke blúzt, egy szaggatott farmert és egy barna sarut. Bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót, aztán levetettem a 'pizsamámat' és beálltam a zuhany alá. Fél óráig áztam a zuhany alatt, majd megtörülköztem és felöltöztem. Hajamat kifésültem és felfogtam a fejem tetejére. A sminkem egy ajakápolóból, egy leheletnyi pirosítóból és egy szempillaspirálból állt. Amikor kiléptem a fürdőből, meglepetten néztem az ágyra. Nem Niall volt már ott, hanem Harry.

- Te mit keresel itt? - vetettem oda foghegyről.

- Tudom, hülyeséget csináltam és rosszul esett neked - nézett rám félve. - De, szeretném tisztázni.

- Nem tudnád csak úgy elfelejteni ezt az egészet és továbblépni? - kérdeztem, de néztem rá. - Én már elkezdtem és eddig teljesen jól ment.

- Tényleg? - kérdezte hangjában némi szarkazmussal. - Tegnap eléggé ki voltál akadva.

- Az tegnap volt - vágtam rá morgolódva. - Aludtam rá egyet és sikerült elfelejtenem, de Te mindent elrontottál.

Erre már nem szólt semmit, csak szomorúan elhagyta a szobát. Leültem a szőnyegre és hátamat az ágynak döntöttem, majd felsóhajtottam és fejemet a térdemre hajtottam. Szememet ellepték a könnyek, hagytam, hogy lefolyjon az arcomon. Elegem volt ebből a hercehurcából, kiakartam szellőztetni a fejem. Letöröltem a könnyeimet és felálltam, elraktam a pénztárcám és a telefonom s leviharoztam a nappaliba. Felkaptam a pulóverem és kimentem az utcára, majd felszálltam egy emeletes buszra. A busz a Hyde Park bejárata előtt állt meg, így leszálltam és besétáltam a parkba. Éreztem, hogy figyel valaki. Megrántottam a vállam és elővettem a zsebemből a fülhallgatóm, majd leültem egy közeli padra és egy könnyed sóhaj kíséretében bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elmerültem Jason Mraz dalaiban.

*~*~*

A park bejáratát egy csapatnyi lány vette körül és ha jól szűrtem ki a hangjukból, Harry nevét visítozták. Ezt nem hiszem el. - sóhajtottam fel nyugtalanul. Felhúztam a fejemre a kapucnit és elindultam a park kijáratához. A lányok sikolya kezdett elülni a hátam mögött, aminek csak örülni tudtam. A fülemben most Conor Maynard egyik slágere, a Vegas Girl szólt. Szeretem ezt a dalt, mert pörgős és lehet rá táncolni.

A park kijáratánál ácsorogtam és azon töprengtem, hogy merre menjek tovább. El szerettem volna kerülni Harry-t, legalább addig, amíg kiszellőztetem a fejem. Hátrafordultam és észrevettem, hogy Harry felém rohan, nyomában egy-két rajongóval. El akartam indulni, de lábaim nem engedelmeskedtek nekem. Végül elindultam és besiettem egy kávézóba, ahol behúzódtam egy eldugott kis sarokba. Rendeltem egy tejeskávét és egy croissant-ot, aztán elraktam a telefonom és tovább nézegettem az étlapot vagy inkább az itallapot. Hirtelen arra kaptam fel a fejem, hogy valaki kihúzza a mellettem levő széket és leül.

- Végre, hogy utolértelek - sóhajtott fel elégedetten és intett a pincérsrác felé, aki ismét idejött és felvette Harry rendelését is. - Egy kakaó és egy vaníliás croissant lesz, köszönöm.

A pincér csak mosolyogva bólintott és miután feljegyezte a rendelést, elviharzott egy másik asztalhoz. Csendben ültem Harry mellett, az énekes pedig folyamatosan engem fürkészett gyönyörű szemeivel. Ha nem haragudnék rá ennyire... - gondoltam bele, de rögtön el is hessegettem feltörő vágyaimat az énekes iránt.

- Megint olyan szótlan vagy - csúsztatta egyik kezét az enyémre. - Talán valami baj van?

- Mindig ezek a bárgyú kérdések, Harry - sóhajtottam fel idegesen és mélyen a szemébe néztem. - Kettőnkön rágódom, a változatosság kedvéért.

- És... - mutatóujjával a kézfejemet cirógatta játékosan. - jutottál már valamire?

- Ha mindig megzavarnak, akkor természetesen nem - mondtam határozottan, mire tekintete értetlenséget és szomorúságot tükrözött. - De, ha adnál nekem egy kevés időt a gondolkodásra, akkor minden könnyebb lenne számomra.

- Rendben, de még reggelizzünk együtt, jó? - kérdezte arcán egy aprócska mosollyal, miközben bólintottam ajánlatára.

A rendelésünket kihozták és elkezdtünk enni, miközben beszélgettünk. Szóba jött a banda, a rajongók és 'mi' is. Harry is rájött, neki is szüksége van némi gondolkodási időre, csakúgy, mint nekem. A második reggeli után - nem tudom, hogy Harry otthon is reggelizett-e - mosolyogva fizettem és hagytam el a kávézót, hátam mögött Harry próbálta velem tartani a lépést. Előkotortam a zsebemből a telefonom és a fülhallgatóm, majd mintha mi sem történt volna, hallgattam tovább a zenét. Harry mellettem lépkedett és közben azt figyelte, hogy nem követi-e őt valaki. 

Amikor a hazaértünk, felmentem a szobába és keresztbe feküdtem az ágyon. Ez általában mindig segít dűlőre jutni a dolgokban, vagy szimplán csak megnyugtat. Harry körül forogtak a gondolataim, meglepő módon. Miért ilyen nehéz a döntés Vele kapcsolatban? Talán ismét el kellene mennem valahová és meglátjuk, hogy működne-e közöttünk a dolog? Nem tudom ezekre a kérdésekre a választ, csak azt tudom, hogy a hasam iszonyatos görcsbe rándult. Alhasi tájékon, ami azt jelentette jelen esetben, hogy megjött a menstruációm. Nehézkesen a gyógyszeres táskámért nyúltam és gyógyszer után kutattam, feleslegesen. Lementem a lépcsőn, a hasamat masszírozva és szólni akartam Niall-nek, hogy vigyen el a legközelebbi gyógyszertárba.

- Niall! - kiáltottam el magam és benyitottam a konyhába is, üres volt és csendes. - Fiúk! Merre vagytok?

Lépteket hallottam a hátam mögül, mire megfordultam és Harry smaragdzöld íriszeivel ütközött össze tekintetem. Hasam ismét görcsbe rándult, amit egy halk nyögéssel fogadtam. Harry aggódva figyelt, nem tudhatta, hogy mi bajom. Rávettem magam, hogy megkérjem, hogy vigyen el a gyógyszertárba.

- Eltudnál vinni a legközelebbi gyógyszertárba, lehetőleg most! - nyögtem fel egy görcs közepette.

- Jézusom! - sóhajtott fel idegesen és a slusszkulcsért szaladt. - Mi a baj, Lexa?

- Női gondok... - motyogtam szinte már magamnak.

Kimentünk az autóhoz és beültünk, majd Harry nem törődve a sebességkorlátozással, a gyógyszertárhoz hajtott. Bekísért és a hátamat simogatta, ha hasamhoz kaptam egy újabb görcsnél. Még szerencse, hogy az autóban volt egy üveg ásványvíz, amit Harry készségesen felajánlott, hogy betudjam venni a gyógyszert.

- Ha tudom, hogy nincs nálam a gyógyszeres táskámban, elmentem volna magam is - mondtam felé fordulva. - Köszönöm, hogy elhoztál.

- Ne butáskodj már! - nevetett fel halkan. - Ez csak természetes. Ha legközelebb bármi ilyen van, kiáltsd el magad és rögtön ott leszek.

- Megpróbálom észben tartani - húztam mosolyra ajkaimat. - Ez inkább You wanna save me, tonight volt, mint I wanna save ya, tonight.

Csak halkan felnevetett és mosolyogva megrázta a fejét, amikor ismét a hasamhoz kaptam és nem épp halkan felnyögtem. Nemsokára hatni fog a gyógyszer - biztattam magam. Ilyenkor arra gondolok, hogy miért születtem lánynak és miért nem fiúnak. Nekik semmi ilyen gondjuk sincs, legalábbis nem tudok róla. Harry megfogta az egyik kezem és elkezdte cirógatni egyik ujjával a kézfejemet. Mosolyogva odakaptam a tekintetem, majd Harry-re. Aggódva nézett a szemembe, s újra a vezetésre összpontosított.

Sziasztok!

Meg is érkeztem a résszel, bocsánat, hogy ilyen későn :( Köszönöm Diana chat béli kommentjét és a 6 pipát:) Most viszont kommentárt kérnék, méghozzá 6 darabot! :) Meglesz?:) Hát még szép, hogy igen:) Légyszii, írjatok nekem, jó? :) Elég annyi is hogy, pl.: jó lett, várom a kövit! :D vagy valami hasonló:) Hozzuk össze a 6 kommit és jön a folytatás! :) Szép álmokat, Directioner-ek vagy olvasóim, inkább :D :P

Macy