1.fejezet - Mikor varrattad magadra mindezt?

 Alexa szemszöge

A mai nappal teljesen megváltozik az életem. Anya tegnap megbeszélte a bátyámmal, hogy hozzáköltözöm. Elhagyom Mullingar-t, és Anglia fővárosába, Londonba utazom. Még az a szerencse, hogy imádom a bátyám. Gyerekkorunkban rengeteg időt töltöttünk egymással, szoros kötelék van közöttünk.

- Lexa, gyere már! - nyitott be a szobámba anya. - Még a végén lekésed a járatod és Niall feleslegesen várakozna a reptéren.

Ezt elfelejtettem említeni? Niall Horan, a One Direction egyetlen ír tagja a bátyám. Sokan nem hisznek nekem, mikor ezt mondom, de engem nem érdekel a véleményük. Azt tudom, hogy várom a találkozást Niall-el és kész. 2 év után újra találkozunk, végre sok időt tölthetünk egymással - legalábbis remélem.

Felkaptam a bőröndjeimet és levittem őket az autóhoz, ahol apa várakozott ránk - anyára és rám. A többi csomagomat majd utánam küldik, csak a szükséges dolgaimat viszem most magammal. Izgatottan ültem be a kocsiba, majd elindultunk a reptérre. Hosszú út áll előttem, csaknem 600 km a Mullingar - London távolság.

Könnyes szemekkel néztem ki az ablakon és halvány mosollyal figyeltem, ahogy az autó elhalad a művelődési ház, az iskola és a teniszpálya mellett. Anyáék önfeledten beszélgettek, én pedig előhalásztam a táskám legaljáról a telefonom és a fülhallgatóm, aztán a fejemet hátradöntöttem az ülés fejtámlájára és zenét hallgattam.

*~*~*

Izgalommal szálltam le a repülőgépről, megérkeztem Londonba. Niall az ígérte anyának, hogy kijön elém a reptérre és elvisz az otthonához, de bármennyire is kerestem szeretett bátyámat, nem láttam sehol. Szomorkásan indultam el a csomagjaimért, de hirtelen valaki megkocogtatta a vállam. Hátrafordultam és egy napszemüveges, és kapucnit viselő fiút pillantottam meg.

- Segíthetek valamiben? - kérdeztem meglepetten, mire az illető levette a napszemüvegét és széles molyos kúszott arcára. - Niall?!

- Lexa! - szorított magához és egy puszit nyomott a hajamba. - Örülök, hogy megérkeztél!

- Már azt hittem, hogy megfeledkeztél rólam - motyogtam mellkasába.

- Hát így ismersz? - kérdezte nevetve és eltűrt egy tincset az arcomból. - Siessünk, mert a végén egy szemfüles paparazzi vagy rajongó kiszúrja, hogy itt vagyok.

Felkapta a csomagjaimat és egy sötétített ablakú kisbuszhoz sétáltunk, ahonnan nevetés zaja szűrődött ki. Niall kinyitotta a kisbusz ajtaját és beszálltunk, mire a banda többi tagja szorosan megölelgetett. Nevetve húzódtam el tőlük, majd Harry-re pillantottam. Smaragdzöld szemei élénken csillogtak, arcán kisfiús mosoly ült.

- Nem is mondtad, hogy szőke lettél - szólalt meg mellőlem Zayn.

- Meglepetésnek szántam - húztam széles mosolyra a szám.

- Piercinged is van? - háborodott fel bátyám.

- Sőt, még tetoválásom is - mondtam. - Nézd meg jobban a fülem.

Niall odahajolt a fülemhez és szemlélni kezdte a fülemen található Love feliratot. Felhúztam a felsőm és a bal melltartóm aljához mutattam, ahol a 'Just Breathe' felirat díszelgett. A jobb alkarom felett egy római évszám látható. A jobb oldalamon egy álomfogó van, amin 4 toll vehető észre, a szüleimet, Niall-t és engem jelképeznek. Még mindig a jobb kezemen vagyis a kisujjamon egy szív látható, a csuklómon egy horgony és a szív mellett egy kereszt, egy békejel és egy 'karma' felirat. Van még egy egyenlőség és egy 'Szem a szemmel verés ellen' jel is az egyik ujjamon, a jobb bokámon egy koponya és a bal felkaromon a 'love never dies' felirat. A bal csuklómon volt még egy OM szimbólum is, de azt észre lehet venni. A fiúk meghökkenve nézték a rajzokat, majd Zayn megszólalt.

- Ennyi tetoválásom nekem sincs - rázta meg a fejét.

- Mikor varrattad magadra mindezt? - kérdezte Niall cseppet sem jókedvűen. - Még be sem töltötted a 18-at...

- Nyugi, anya tud az összesről - mondtam. - Neked ezért nem szóltam, mert tudtam, hogy kiakadnál.

- Jól gondoltad - bólogatott.

Az elkövetkezendő fél órában nem szóltunk egymáshoz, csak a többiekkel beszélgettem. Amikor a kisbusz leparkolt, kiszálltunk és éppen a csomagjaimhoz igyekeztem, mikor Harry jelent meg velük.

- Megmutatom a szobád - mosolygott kedvesen.

Bólintottam és követtem Őt a házba, majd fel az emeletre. Az legelső szobába nyitott be, és bevitte a bőröndjeimet az ágy mellé. A szám tátva maradt a látványtól. A falakat lila tapéta fedte, néhány gyerekkori képem is ki lett rakva. A hatalmas franciaágyat levendula lila ágynemű borította, színesebbnél színesebb díszpárnákkal. Az íróasztalon volt egy kép, ami 2 éve készült, Niall-el és Harry-vel. Az íróasztal mellett egy kanapé helyezkedett el, teles teli plüssökkel és díszpárnákkal.

- Remélem, tetszik - jött egy hang a hátam mögül.

- Imádom - fordultam Niall felé és szorosan magamhoz öleltem. - Sajnálom, hogy nem szóltam neked a piercingről és a tetoválásokról.

- Nem haragszom, húgi - motyogta a nyakamba. - Éhes vagy? Harry tegnap főzött egy kis tejszínes-húsos tésztát.

Elhúzódtam Niall-től és az említett felé fordultam, aki halvány elmosolyodott és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Teljesen elmerültem gyönyörűen csillogó szemeiben és egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Végül elemeltem róla a tekintetem és lementünk a konyhába, ahol a többi bandatag tartózkodott. Niall elővett 6 tányért, amire szedett tésztát és berakta a mikróba melegedni.

- Mesélj, milyen az élet Mullingarben? - kérdezte kíváncsian Louis.

- Nem volt már ugyanolyan, mint 2 éve. Néhány helybeli vagy aki nemrég költözött a városba, még most se hiszi el, hogy rokonok vagyunk Niall-el - ráztam meg a fejem nevetve. - Meséljetek most ti, milyen volt a turné? Niall nagyon szűkszavú volt a telefonba, ha erről beszélgettünk.

- Szerintem, ez volt a legjobb turnénk - szólalt meg Liam. - Voltak felejthetetlen pillanatok, mint például az, amikor Chicagóban léptünk fel és a What Makes You Beautiful alatt sikeresen széttéptük Zayn-nel Harry ingét a szólója közben. Az egész aréna zengett a lányok sikolyától, mikor meglátták Hazza fedetlen mellkasát.

Szegény Harry elvörösödött és lesütötte a tekintetét, a többiek pedig nevetni kezdtek rajta. Nem nevettem velük, inkább sajnáltam a fiút. Rossz és furcsa érzés lehetett egy seregnyi lány előtt félmeztelenül énekelni, ráadásul úgy, hogy még be sem tudja gombolni az ingét a dal éneklése közben.

- Ez egyáltalán nem vicces - nyögtem ki végül. - Veletek is megcsinálhatták volna ugyanezt, örültetek volna neki?

- Én igen - mondta Zayn vigyorogva.

- Most miért vagy ilyen? - kérdezte Niall, és elém rakta a tányért. - A srácokkal mindig valami őrültséget csinálunk, nem haragszunk meg egymásra ilyesmi miatt.

- Oké, de akkor is - motyogtam és elkezdtem enni. - Ez nagyon finom, istenien főzöl, Harry!

- Tényleg ízlik? - mosolygott édesen a fürtöske.

Bólintottam és megettem a tányéromon levő maradék tésztát, aztán beraktam a tányért a mosogatógépbe. A fiúk is hamar végeztek az evéssel, így átmentünk a nappaliba és leültünk beszélgetni.

- Van kedved egy városnéző túrához? - kérdezte bátyám mosolyogva.

- A rajongók nem fognak szétszedni minket? - kérdeztem értetlenkedve.

- Ezt bízd csak ránk - mosolygott Harry.

Mosolyogva megrántottam a vállam és felsiettem a szobámba. Letusoltam és gyorsan megszárítkoztam, aztán felöltöztem és megfésülködtem, s egy leheletnyi smink felvitele után lementem a fiúkhoz. A kezemben levő kardigánt magamra vettem és elindultunk a városnéző túrára. Felszálltunk egy emeletes buszra és a fiúk elkezdtek magyarázni, hogy mi micsoda és hogy merre vagyunk.

- Ez itt a Picadilly Circus - mondta Harry mosolyogva. - A teret több híres épület övezi, köztük a London Pavilion, valamint a Criterion Theatre. A látnivalók közé tartozik a tér közepén álló, alumíniumból készült szobor, mely egy íjászt ábrázol. A körtér közelében találhatóak a West End legforgalmasabb bevásárló és szórakoztató negyedei.

Csak ámultam és bámultam, ahogy Harry a térről beszél. Köztudott, hogy nem Londonban született, mégis megdöbbentő, hogy ennyi mindent tud erről a városról. A busz elhaladt a London Eye mellett is, amiről gyorsan csináltam a telefonommal egy képet.

- A következő látnivaló a Trafalgar tér lesz, ahol lefogunk majd szállni - magyarázta Liam.

Átmentünk a Tower of Londonon, aztán leszálltunk a Trafalgar téren és körbenéztünk. A tér történetét Liam mesélte el nagy lelkesedéssel.

- A tér közepéből kiemelkedik a csaknem 52 méter magas Nelson - emlékoszlop, mely Nelson admirálisnak állít emléket, aki az 1805-ös trafalgári ütközetben legyőzte Napóleon flottáját. A tér az ütközet emlékére kapta a nevét - kezdte el mesélni és közben az emlékszobort nézte. - Jellegzetesek a tér szökőkútjai, szobrai, s a teret körülvevő épületegyüttesek, amelyek közül a klasszicista stílusú Nemzeti Galéria, valamint a St. Martin-in-the-Fields templom barokk toronnyal s neoklasszicista homlokzattal a legkiemelkedőbbek. A Trafalgar tér teljes északi oldalát a korinthoszi oszlopokkal díszített zöld kupolás National Gallery foglalja el. A tér két egyforma szökőkútja közül az egyik a Képtár közelében van, vízköpő allegorikus figurákat, tengeri bálnákat, kígyókat ábrázol bronzba öntve. A tér délnyugati oldalán a kanadai kormány londoni nagykövetségének egyik épülete következik, a Canada House s vele egy tömbben helyezkedik el a Norway House a norvég állami érdekek félhivatalos központja. A Norvég-ház bejárata a Cockspur Street felől van, amelynek végében a Haymarket tér húzódik meg, sarkán III. György brit király bronz lovasszobrával, nem messze tőle George Washington szobra áll.

Pislogtam párat, mire Liam nevetve felsóhajtott és folytatta a téren található nevezetességek bemutatását. Klasszabb, mint egy történelem óra. - gondoltam. Bementünk a Nemzeti Galériába is, ahol megnéztük a különböző kiállítási képeket és szobrokat. Csendben sétáltam Harry mellett, aki érdeklődve - vagy csak megjátszotta, nem tudom - figyelte a kiállítást. A többiek a hátunk mögött baromkodtak és nem is nézelődtek.

A galériából kilépve elhatároztuk, hogy felülünk a London Eye-ra. Ismét felszálltunk egy emeletes buszra és az óriáskerékhez mentünk. Niall intézte a jegyeket, amíg mi beálltunk a sorba. Néhány lány észrevett minket, de nem jöttek oda hozzánk. Nevetgélve beszélgettek és engem méregettek.

- Mit bámulnak azok a lányok? - suttogtam Harry fülébe idegesen.

- Nem tudom, biztosan féltékenyek. De, ne parázz emiatt - simított végig a karomon.

Halványan elmosolyodtam és bólintottam, majd észrevettem, hogy a sor halad előttünk egyre közelebb az óriáskerék bejáratához. Niall mellém sietett a jegyekkel és a kezembe nyomott egyet, s egy puszit nyomott az arcomra. A lányok, akik mindvégig minket néztek, elképedve fordultak el tőlünk. Megrántottam a vállam és nyugtalanul várakoztam, hogy végre felszállhassak a London Eye-ra.

Sziasztok!
Megérkezett az első fejezet, remélem tetszett! :) Kérhetnék néhány véleményt?:)) 5 komment után jön a folytatás! :D Pipálgassatok is! :D :)
Macy