13.fejezet - Hogy te mekkora egy lotyó vagy!

Sziasztok!
Hát...mit is mondjak a One Shot-tal kapcsolatban? :S :$ Kértelek titeket, hogy írjatok és pipáljatok, de sajnos ez nem sikerült, ismét :( Mindenesetre köszönöm a két kommentárt Cher-nek és Destiny-nek ♥ és köszönöm a 9 pipát is :)' Remélem, ehhez a fejezet már írni fogtok :)) Jó olvasást és kitartást a sulihoz! :)
U.i.: köszönöm a több, mint a 10.000 megtekintést és a 30 feliratkozót :)♥
Macy

Want U Back

Alexa szemszöge

Ashley Harry karjaiba vetette magát, majd beletúrt Harry hajába és tétovázás nélkül lesmárolta, mindenki szeme láttára. Ökölbe szorítottam kezeimet és miután utat törtem magamnak a konyhába, Ashley-t a hajánál fogva húztam el Harry közeléből.

- Hogy te mekkora egy lotyó vagy! Lesmárolód a pasimat, ráadásul a szemem láttára? - kiabáltam önmagamból kikelve. - Nem sül le a pofádról a bőr?

- Ugyan, kérlek - legyintett, mintha nem érdekelné a dolog. - Tudom, hogy Harry engem szeret. Mindig is engem szeretett, te pedig voltál olyan butus és bevetted a dumáját, miszerint téged szeret.

- Ez nem igaz! - szólalt meg a bongyorka mellőlem és könyörgő tekintettel rám nézett. - Lexa, ne higgy neki, kérlek.

- Édesem... - rázta a fejét Ashley, és közelebb lépett Harry-hez. - hát nem emlékszel, mit ígértél, mikor Gemma és Alexa nem voltak itthon?

Ez a nőszemély túl megy minden határon. Kezeim még mindig ökölbe voltak szorulva, idegesen fújtattam és ezt a fruskát méregettem. Egyáltalán nem zavartatta magát, de úgy láttam, hogy Harry-t sehogy se hatotta meg a próbálkozása.

- Ó, hát nem emlékszel - rázta meg a fejét Ashley és Harry tarkója köré fonta karjait. - Butus, butus Harry...azt akarod, hogy itt, Alexa és mindenki előtt mondjam el?

- Mondj, amit akarsz...Lexa úgy sem hisz neked - lökte le magáról Harry a lány karjait.

- Ha így állunk - rántott vállat Ashley és felém fordult. - Harry azt ígérte, hogy lefekszik velem és a média tudtára adja azt, hogy én vagyok a barátnője. 

- Nem erről volt szó, Ashley - mordult fel Harry, én pedig kikerekedett szemekkel fordultam a fiú felé. - Úgy értem...semmi nem igaz abból, amit Ashley mond.

Elegem lett ebből az egészből. A parókámat a földre hajítottam és ismét utat törtem magamnak a tömegben, sietősen a kabátomért nyúltam és kiléptem az utcára. Egy lélek sem volt a környéken, ami számomra nem jelentett semmi jót. Azonban nem tántorodtam attól, hogy kicsit ráijesszek a bongyorkára és a kis Ashley-re. Elindultam az utcai lámpákkal kivilágított járdán és vissza se néztem a Styles házra. Amikor befordultam egy zsákutcába, még hallottam - ha nem is egész tisztán - Harry hangját, ahogy a nevem kiabálja. Vigyorogva vállat rántottam, de a vigyor hamar letörlődött az arcomról.

- Nézzenek csak oda! - hallottam meg nem messze tőlem egy éles és eléggé férfias hangot. - Holmes Chapel szelei friss husikát is szállítanak erre?!

- És még milyen friss hús... - mormolta a fülembe egy másik, úgy tőlem két-három évvel lehetett idősebb. - na, cica, mihez lenne kedved?

- Ilyen suttyó parasztokkal? - vontam fel a szemöldököm és szembe fordultam az illetővel. - Őszintén szólva, semmihez.

- Ezt figyeld, Drew... - nézett a haverjára, majd vissza rám és egyik karját a derekam köré fonva vont közel magához. - visszabeszél a kis drága. Hát nem édes?

- Pete... - tette az engem ölelő srác vállára a kezét ez a Drew. - nem való az étellel játszani, emlékszel? Addig üsd a vasat, amíg meleg.

Mindketten felnevettek, aztán Pete kezei elindultak a fenekem felé. Mérgesen ellöktem a kezeit és már elakartam futni, amikor lefogott és szorosan magához húzott.

- Innen egykönnyen nem szabadulsz, csibém - mormolta a fülembe és belecsókolt a nyakhajlatomba.

Szorításán engedett, de csak amiatt, hogy felhúzza a felsőmet és letépje rólam. Teli torokból üvöltöttem segítségért, de ezek a segélykérések süket fülekre találtak.

- Add fel, kislány. Az idióta sipákolásodat itt még a kutya sem hallja meg - suttogta Pete és szívogatni kezdte a nyakamat, amitől akaratlanul is, de felnyögtem. - Valahogy éreztem, hogy tetszeni fog.
- Menj a pokolba - sziszegtem a fogaim közt és erélyesen kitéptem magam a karjai közül, s lehajolva a felsőmért, elfutottam.
Nem sokáig futottam - közben visszavettem az elszakított felsőm -, ugyanis beleütköztem valakibe. Felnéztem az illetőre, meglepett és egyben megkönnyebbült mosoly kúszott arcomra.
- Lexa, istenem... - ölelt magához és szorosan körém fonta karjait. - úgy aggódtam érted.
- Volt is okod rá - mormoltam, mire eltolt magától és kérdően felhúzta a szemöldökét. - Nem érdekes, ne parázz. Túléltem...nem?
- Titkolsz valamit. Kérlek, mondd el - nézett mélyen a szemembe és arcomra simította kezeit.
- Az a helyzet, hogy... - kerestem a szavakat és csak hebegtem-habogtam. - hogy majdnem megerőszakoltak, úgy 5 perce.
- Tessék?! - hitetlenkedett Harry, mint aki félrehallott valamit. - Kik voltak azok? Kicsinálom őket, ha egyszer a kezem közé ka...
- Állj le! - nevettem fel idegesen. - Nem történt semmi komoly. Csak elszakította a felsőmet és eléggé erőszakosan kiszívta a nyakam.
- Csak?! Lexa, hallod egyáltalán, miket beszélsz? Majdnem megerőszakoltak és te csak így reagálsz? - kezdett el Harry a kelleténél is jobban kiakadni. - A helyedben már rég hívtam volna rendőrséget...
- Csakhogy, én nem te vagyok - mondtam higgadtan és miután összehúztam magamon a kabátom, megkerültem Harry-t és elindultam a házuk felé.
Nem tettem meg fél lépést se, Harry már a nyomomban volt és elém állt. Egyik karját a derekam köré fonta és ajkaival lecsapott az enyémre. Ebben a csókban nyilvánult meg legjobban, hogy mit is érez igazán irántam. Szerelmet, szeretet, gondoskodást és törődést. Reflexszerűen tarkója köré fontam karjaimat és egyik lábamat felemeltem. Olyan érzésem volt, mintha valami bugyuta hercegnős filmben lettünk volna Harry-vel.
- Remélem, nem hitted el Ashley egyetlen egy szavát sem - mormolta ajkaimra. - Ezzel csak zsarolni akart mindkettőnket, hogy neki jobb legyen.
- Ajánlok neki egy jó pszichológust - mondtam kuncogva, mire Harry is felnevetett és megcsókolt. - Héj, ez még nem azt jelenti, hogy veled szent a béke.
- Ne csináld már - meresztett rám bociszemeket és még a szempilláit is rebegtetni kezdte. - Ebben az egészbe benne se voltam. Ashley eszelt ki mindent, csak azért, hogy szétválasszon minket.
- Oké - sóhajtottam. - Hanyagoljuk ezt a témát, rendben? Torkig vagyok attól a libától. Remélem, már nincs a házatokban.
- Miután elviharoztál, Gemma megfogta a kabátját és a táskáját, majd szépen és kulturáltan kitessékelte. Komolyan, megsajnáltam azt a kabátot meg a táskát, igazán egyedi darabok voltak - sápítozott a bongyorka, én pedig hitetlenkedve és hangtalanul, mint valami retardált fóka, nevetni kezdtem. - Most meg mi olyan vicces? Az előbb még igencsak harapós kedvedben voltál...
Nevetve megráztam a fejem és benyitottam a házba, mivel időközben visszasétáltunk a Styles házhoz. A buli a tetőfokon volt, mindenki hullarészegen táncolt és piált tovább. A fiúk, Liam kivételével a kanapén ugráltak és az örökzöld Rihanna slágert, a Where Have You Been-t énekelték - kiabálták, helyesbítek - hozzátenném, iszonyú hamisan. Eléggé meglepő volt ez a dalválasztás, mert nem is ez szólt a hifiből. Mosolyogva és jókedvűen megrántottam a vállam, s a kabátomtól megszabadulva beálltam a bulizók közé és táncolni kezdtem.

*~*~*

Reggel idegőrlő fejfájással ébredtem, Harry ágyában. Hogy hogy kerültem ide, nekem is rejtély. Harry félig lecsúszva az ágyról, de iszonyat édesen aludt. Félmeztelen mellkasa kilátszott, mivel a takaró a derekáig le volt csusszanva. Végignéztem magamon, csak a bugyim meg a melltartóm volt rajtam. A jelmezem a földön hevert, Harry cipőjével, farmerjával és pólójával együtt. Ebből könnyen lekövetkeztettem, hogy nem feküdhettem le vele tegnap éjjel.

Majdnem leborultam az ágyról, mikor megpróbáltam felállni és az ablakhoz menni, hogy felhúzzam a redőnyt. Nehézségek árán, de megtaláltam az ablakot és egy határozott mozdulattal felhúztam a sötétítőt. Harry ijedten ugrott fel, aminek hatására szépen legurult az ágyról. Nevetve odasiettem hozzá és felsegítettem.

- Nem nevet, együtt érez - dörzsölte az ütés helyét, jelen esetben a fenekét.

- Ezen könnyen segíthetünk - duruzsoltam a fülébe rekedtesen és az egyik kezemet a fenekére simítottam. - Na?

- Igazad van, mindjárt jobb. De, még nem az igazi - lehelte ajkaimra és hevesen megcsókolt.

Beletúrtam kócos fürtjeibe és viszonoztam csókját. Kicsit kábultan és öklendezve húzódtam el, amit Harry nem nagyon értett.

- Moss fogat - nyögtem ki köhécselve. - Kicsit többet ittál a kelleténél, azt hiszem.

- Te olyan álszent vagy a dologban, mi?! - húzta fel mosolyogva a szemöldökét. - Nem tudom, ki találta ki, hogy felelsz vagy merszezzünk, miután vendégek elmennek. Ráadásul, aki nem mer, az húzza meg a Jack Daniels üvegének tartalmát.

- Jó mókának tűnt, de ismerhetnélek már jobban titeket - utaltam a bátyámékra. - Használd előbb te a fürdőt, addig megágyazom és beveszem a gyógyszerem.

- Rendben - bólintottam álmos mosollyal és egy puszit nyomva az arcomra, eltűnt a fürdőben.

A földön heverő ruhákat a szennyes tartóba dobtam, megágyaztam és bevettem a gyógyszerem. Az ágy lábánál elterült utazótáskámból kivettem egy mintás felsőt, egy színes farmersortot és egy sarut. A farmerdzsekimet is hozzáraktam a már az ágyra kikészített szettemhez, majd leültem és arra vártam, hogy szabad legyen a fürdőszoba.

- Lexa! - térített ki gondolataimból Harry hangja.

- Hm? - néztem rá meglepetten. - Bocs, elbambultam.

- Szabad a fürdő, használd nyugodtan - mosolygott s megcsókolt.

A kikészített ruhákkal, a tusfürdőmmel és egy tiszta fehérneműszettel bevonultam a fürdőbe. Körülbelül 20-25 percet töltöttem ott, a hajammal most nem küszködtem valami sokat. Megfésültem és kicsit összekócoltam, így lőttem be a frizurám. A sminkem egy leheletnyi pirosítóból és egy kis szempillaspirálból, illetve egy picike szájfényből állt. Miután kész lettem, a tegnap használt fehérneműmet az utazótáskámba tettem és a válltáskámat magamhoz véve, lementem a nappaliba. Leraktam az utazótáskámat a kabáttartóhoz és bementem a konyhába. 

- Jó reggelt! - köszöntem ezer wattos mosollyal és futtában megöleltem Gemmát, s Anne-t.

- Reggelt, csak és kizárólag reggelt - mormolta egy ásítást elnyomva Niall. 

- Azt hiszem, én viszlek titeket haza - vigyorodott el Gemma.

Halkan felnevettem és elkezdtem reggelizni. Harry az egyik vállamra, Niall pedig a másikra döntötte a fejét és hangosan felsóhajtottak. Mi lenne, ha mondjuk Niall vinne minket haza? Azt gondolom, nem otthon kötnénk ki, ha nem egy árokban. 

A reggeli végeztével nagyjából mindenki felébredt és ki is józanodott - bár, Zayn állva aludt, szó szerint - így elindulhattunk vissza Londonba. A csomagjainkat bepakoltuk az autóba és miután a fiúk elhelyezkedtek hátul, beültem Gemma mellé az anyósülésre. Niall-nek holnap el kell jönnie a kocsijáért, Louis hozza el Holmes Chapel-be.

- Hallgassunk zenét! - szólaltam meg és bekapcsoltam a rádiót, amiben a fiúk egyik dala, a One Thing szólt. 

Mindenki énekelte a dalt, még Zayn is, aki Liam vállára dőlve aludt, egészen eddig. Harry a visszapillantó tükör segítségével szemezett velem, ami igazán feldobta az utazást. Niall az Anne által csomagolt amerikai palacsintát majszolta, közben Louis birizgálta a haját. Mintha öt évesekkel lettem volna körbevéve, talán Zayn és Gemma volt a legértelmesebb és legnyugodtabb a társaságból. Hátradőltem az ülésben és a fülemben az iPodommal pár perc múlva álomba szenderültem.