21.fejezet - Ide figyelj, Taylor!

Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással, remélem, örömmel fogjátok majd olvasni! :) Köszönöm a 6 kommentárt, a 24 Tetszik-t és a 2 Nem tetszik-t :) Elfogadom, hogy nem tetszhet mindenkinek az, amit csinálok :) 57! feliratkozó...el sem hiszem (tudom, a blogger 58 ír, de csak 57 van), köszönöm :) Nemsokára elérjük a 30.000-es megtekintést is, én meg irulok és pirulok *.* Jaj, és köszönöm a novellához érkezett 4 kommentárt és 14 pipát :) Édesek vagytok, hogy írtok nekem :D *Hegyi beszéd vége* Jó olvasást, írjatok/pipáljatok! Kellemes hetet kívánok,
Macy

Heart Attack

Alexa szemszöge

Taylor megvető pillantásokkal díjazott, arcán gúnyos és gonosz mosoly terült szét. Legbelül féltem, hogy ha ez a nőszemély Harry közelébe kerül, kitudja, mit tesz Vele. Próbáltam állni a tekintetét, több kevesebb sikerrel. Egy pillanatra lehunytam a szemem és felsóhajtottam.

- Ide figyelj, Taylor! - szólaltam meg erélyesebb hangon. - Nem elég az, hogy tönkre tetted a kapcsolatomat Harry-vel...még neked áll feljebb, hogy bejöttem hozzá látogatóba?! Hogy lehetsz ennyire pofátlan és szívtelen?

- Jaj, kérlek... - legyintett. - te beszélsz nekem erkölcstelen viselkedésről? Ki volt az, aki a szakítás után máris egy másik pasival hancúrozott?! Hagyjuk, hogy melyikünk az erkölcstelenebb...

- Nem én kezdtem ki olyan fiúval, akinek van barátnője - morogtam az arcába, tajtékoztam a dühtől. 

- Lásd be, hogy Harry úgy is az enyém lesz és te pedig csak egy elfeledett barátnő leszel számára. Ha hallottad volna, mennyiszer mondta már nekem, hogy mennyire szeret és odavan értem - sóhajtott fel vigyorogva. Esküszöm, képen törlöm és akkor nem lesz kedve vigyorogni!

- Etess másokat a hazugságaiddal, jó? - pirítottam rá, a mosoly az arcára fagyott. - Ha Harry annyira szeret meg odavan érted, miért sírt utánam? Hm? 

Arca elvörösödött, s lehajtotta a fejét. Hazudott, hát persze. Már az elején tudtam, hogy miért kavart Harry-vel...a hírnévért. Mekkora egy hülye liba! Egy ideig csendben kémlelte a cipőit, majd felemelte a fejét és rám nézett.

- Azt hiszem, ennek a beszélgetésnek nincs értelme. Jobb lenne, ha most elmennél - mondta határozottan. Még hogy én menjek el?

- Rendben. Én is így gondoltam - mondtam diadalittas mosollyal. - De...leszögeznék egy valamit még. Ha egy ujjal is hozzá mersz érni Harry-hez, esküszöm, kicsinállak. Nem érdekel, hogy te vagy Taylor Swift, a nagy country énekesnő. Számomra nem jelent semmit, hogy híres vagy.

- Befejezted a szövegelést? - kérdezte egy fáradt sóhaj közepette, és úgy csinált, mintha ásítana. - Nemsokára vége a látogatási időnek, szeretnék még benézni Harry-hez.

Legyintettem, és elindultam a kórház bejáratához. Josh csendben követett, nem nyúlt hozzám egy ujjal sem. Csodálkoztam, hogy miért nem szólt bele ebbe a kis szópárbajba. A kórház parkolójába érve Josh kedvesen kinyitotta nekem a kocsi anyósülés felőli ajtaját, egy fáradt és nyúzott sóhaj kíséretében beültem a járműbe.

- Elegem van ebből a lányból! - morogtam magam elé meredve, de a szemem sarkából láttam, hogy Josh már mellettem ül. - Az egész az ő hibája...ha nem kezd ki Harry-vel, és nem fekszik le vele, most Harry nem feküdne kórházban...
- Minden rendben lesz, Lexa - mondta biztató mosollyal az arcán Josh, s megsimogatta a karom. - Pár nap, és minden visszatér majd a régi kerékvágásba.
- Remélem is, mert nem sokáig fogom bírni ezt a terhet - sóhajtottam fel, majd hátradőltem az ülésben.
Fejemet az ablaküvegnek döntöttem, kezeimet pedig összekulcsoltam az ölemben. Josh bekapcsolta a rádiót, hogy a zene kicsit oldja a közöttünk felépült, mély csendet.
- A szállodához vigyelek? - kérdezte Josh egy kis idő múlva, amikor megállt egy pirost jelző lámpánál.
- Igen, oda - mondtam egy apró bólintást követően. - Feltéve, ha felengednek a lakosztályokhoz.
- A nyomozásnak már biztosan vége van, bár...meglehet, hogy a paparazzók nem hagynak majd békén - húzta el a száját, én pedig bosszúsan felsóhajtottam. - Felkísérhetlek, ha gondolod.

- Csak azt ne! - rikkantottam fel, Josh értetlenül és szomorúan meredt rám. - Úgy értem...a fotósok meg az újságírók miatt. Nem kell, hogy kombináljanak. Így is elég lesz az, ha észreveszik, hogy nem taxival megyek vissza a szállodához, hanem egy éjfekete Mustang-gal.

- Ez érthető - motyogta, tekintetét az útra szegezte. Szép volt, Alexa! Megbántottál egy újabb személyt, aki fontos neked...

Az út további részében csendben ültünk egymás mellett, a rádiót és a motor halk zúgását lehetett csak hallani. Josh magabiztosan vezetett, hiszen jól ismerte már a várost. A szálloda előtt leparkolt, s egy gyenge mosolyt megeresztve kinyitotta nekem az ajtót, anélkül, hogy kiszállt volna a járműből. 

- Sajnálom, hogy az előbb megbántottalak - motyogtam félénken, s felemeltem a fejem. Tekintetemet arcára irányítottam, melyről semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni. - Csak megakarlak óvni a támadásoktól, amiket a média által kapnál.

- Semmi baj, megértem - mondta, s egy puszit lehelt az arcomra. - Vigyázz a paparazzókkal! 

- Igyekszem...és, köszönöm - mondtam elmosolyodva, s kiszálltam a kocsiból.

Szerencsére egy firkászt sem vettem észre, így nyugodtan mehettem be a szállodába. Az aulában azonban ott lebzseltek a fotósok, azonnal észrevettek. A lifthez futottam, hogy minél előbb felmehessek a lakosztályba. Remélem, ott nincsenek firkászok. 

Egy fáradt sóhaj kíséretében léptem ki a liftből, immáron a szálloda legfelső szintjének folyosójára. Alaposan körülnéztem, nehogy meglásson valaki és nagyon gyors léptekkel a lakosztályomhoz sietettem. Halkan benyitottam a helységbe, Niall és Liam a kanapén ültek, s tv-t néztek. Azonnal rám kapták a tekintetüket, Niall felpattant a helyéről és szorosan a karjaiba zárt.

- Minden rendben, Lexa? - suttogta a fülembe, s közben a hátamat simogatta.

- Leszámítva azt, hogy Taylor tönkretette az életemet...minden a legnagyobb rendben - motyogtam a bátyám nyakába. Nem akartam sírni...nem volt már erőm sírni. - Az lesz a legjobb, ha most lefürdök és lefekszem aludni. 

- Menj csak - puszilt homlokon bátyám, Liam pedig biztatóan megszorította a kezem és rám mosolygott.

Magamhoz vettem a cuccaimat, s benyitottam az egyik szobába. Felkapcsoltam a villanyt, aztán felnyitottam a bőröndömet és kivettem belőle egy pizsamát meg a tisztálkodó szereimet. Megkerestem a fürdőszobát, ahol levetkőztem és beálltam a zuhany alá.

Körülbelül fél óra múlva kiléptem a zuhanykabinból, magam köré tekertem egy törülközőt és a mosdóhoz léptem. Hajamat kifésültem, s belebújtam a pizsamámba. Fogat mostam, alaposan megmostam az arcom és kicsoszogtam a szobába. A levetett ruháimat ledobtam a bőröndömre, majd a díszpárnákat félresöpörve az ágyról, bebújtam a takaró alá. 

Sokáig csak forgolódtam, egyszerűen nem jött álom a szememre. Fáradtan meredtem az ablakra, New York gyönyörűen ki volt világítva. 

- Nem tudsz aludni, igaz? - jött egy mosolygós hang a szoba ajtajából.

- Túl jól ismersz, bátyus - ültem fel halványan elmosolyodva, s Niall-re pillantottam. Kezében egy bögre volt, ami még gőzölgött. - És te? Miért nem alszol?

- Gondoltam, megnézem a húgomat - mosolygott, s leült mellém. Kezembe nyomta a bögrét, melyben az illata alapján erdei gyümölcsös tea gőzölgött. - Idd meg ezt, talán eltudsz tőle aludni.

- Alszol velem ma éjjel? - kérdeztem félénken, Niall kuncogva bólintott.

Miközben a teámat szürcsölgettem, Niall mesélt nekem az Up All Night turnéról. Néhány történeten úgy nevettem, hogy majdnem kiköptem a teát a bátyámra. Fájó hassal, de annál jobb kedvvel dőltem vissza az ágyba, Niall pedig befeküdt mellém. Egyik karját a derekam köré fonta, s szorosan magához vont. Lehunytam a szemem, és néhány perc múlva el is aludtam.

*~*~*

Beolvastak Taylor Swiftnek!

Viharos idők járnak Taylor Swift (21) és a One Direction háza táján. A tegnapi nap folyamán az ifjú country énekesnőt annál a klinikánál látták, ahol Harry Styles-t (18) ápolják. Szemtanúk információi szerint Swift kisasszony heves szóváltásba keveredett Niall Horan (19) húgával, Alexa Horan-nal (17). A vita tárgya feltehetőleg a göndör szívtipró lehetett, bár ezt senki sem erősítette meg a szemtanúk közül. Alexa dühösen támadt neki az énekesnőnek, aki csak csendesen vágott vissza a vele kiabáló lánynak. A kórházban dolgozó recepciós hölgy annyit mondott az esetről, hogy Miss Horan eléggé feldúlt volt. A történtek után Alexa nem taxival távozott a kórháztól, hanem egy fekete Mustang-gal. Ki lehetett a veterán autó sofőrje? Talán Alexa újdonsült barátja, Josh Gilbert (21)? A fiút később egy eldugott kis klubnál látták, majd egy tömbháznál. Egyik tudósítónk megkérdezte a klub üzemeltetőjét, aki megerősítette, hogy Josh itt, az Angel's Share nevű szórakozóhelyen dolgozik. Riporterünk a tömbháznál sem tétlenkedett, megkérdezett egy ott lakó, idős hölgyet, - aki a ház közös képviselője - miszerint ismeri-e Josh-t. A fiú 2-3 éve lakik a házban, Los Angelesből költözött New Yorkba. A költözés okát a hölgy sem tudta, sőt a ház többi lakója sem. Ki lehet ez a titokzatos srác? Vajon mit szól a One Direction frontembere ahhoz, hogy (ex)barátnője egy pincérsráccal találkozgat?

Cikk: Marie Solíz ekkor: 09:27 Kép: Facebook

Unottan olvastam végig a cikket, melyet Niall telefonját láttam meg. A bátyám már nem tartózkodott a szobába, a fürdőszoba felől hallottam meg rekedtes énekhangját. Ezért akartam megvédi Josh-t...a semmiért. Honnan tudtam, hogy őt is követni fogják majd a firkászok? Egyáltalán mi köze van Taylornak Josh-hoz? Nem egészen értettem az összefüggést. 

Miután Niall kijött a fürdőből, kiugrottam az ágyból és birtokba vettem a fürdőt. Lezuhanyoztam, hajat mostam és ahogy ezekkel végeztem, egy szál törülközőben kitipegtem a bőröndömhöz. A bőrönd fél tartalma a szállodai szoba padlóján végezte, mert egyszerűen nem találtam egy normális pólót vagy sortot.

- Mit szólsz ehhez? - jött egy kíváncsi hang a hátam mögül. Liam állt ott, kezében egy fekete, combig érő ruhával. - Szerintem egész csinos darab.

- Liam, te egy zseni vagy! - ugrottam vidáman a fiú nyakába, aki nevetve fonta körém a karjait. - Egyel még jövök neked, ezt ne feledd!

- Oké, de igyekezz. Nemsokára be kéne mennünk a kórházba - mosolygott, s elhagyta a szobát.

A látogatás...a Harry-nek tett ígéretem! Mekkora hülye vagyok! Villám tempóba kaptam magamra egy fekete fehérneműszettet, a Liam által választott ruhát, s egy kockás inget, melynek ujjait könyékig feltűrtem. Lábbelinek egy kissé megviselt tornacipőt választottam. Nyakamba akasztottam egy egyszerű kis nyakláncot, s bementem a fürdőbe. Megfésültem a már megszáradt hajam, a napszemüvegemet pedig felraktam a fejemre. Megkerestem a kedvenc, fekete táskámat, amibe beledobáltam a szükséges dolgaimat, - telefon, iratok, pénztárca, gyógyszer, neszesszer - aztán sietősen elhagytam a szobát.

- 10 perc és 29 másodperc! - nézett fel a telefonjából vigyorogva Niall. - Megvan az új, elkészülési rekordod.

- Ennek szívből örülök, de most szeretnék reggelizni. Tudod, a gyógyszer miatt - mutatottam a kezemben levő kis kapszulára.

- A kórházba menet megállhatunk egy McDonald's-nál vagy egy Starbucks-nál - mosolygott Liam és végigmért. - Igazam volt, tényleg csinos ez a ruha. Inggel pedig igazán dögös és fiús.

- Nézzenek oda! Liam Payne, a One Direction apáskodó tagja udvarol a húgomnak... - forgatta meg nevetve a szemét Niall, majd megveregette Liam vállát. - Legalább olyan csajt választottál áldozatodul, akit én is ismerek.

- Drogozol, Nialler? - kérdeztem viccelődve a bátyámtól, aki kérdően emeltem rám tengerkék íriszei. - Össze-vissza beszélsz. Liam nem udvarolt nekem, csak megdicsérte a ruha összeállításomat.

- Sose lehet tudni, húgi - vigyorgott Niall.

Megráztam a fejem, majd feldobtam a táskámat a vállamra. A fiúk, vagyis Liam bérelt egy autót, amivel kedvünk szerint furikázhatunk majd az itt tartózkodásunk alatt. A liftben találkoztunk Zayn-nel és Louis-val, akik szintén a kórházhoz indultak. Amint leértünk a szálloda halljába, sietős léptekkel a kocsihoz siettünk és beültünk. Liam vezetett, bekapcsolta a GPS-t, és a legközelebbi McDonald's étteremhez hajtott. A McDrive-ban vásároltunk, Niall rendesen felpakolt kajával, míg én csak egy sajtburgert, egy vanília shake-t meg egy üveg ásványvizet vettem. 

- Délután próbára kell mennünk, aztán van egy interjúnk - vázolta fel a banda mai programját Liam és leparkolt a kórház előtt. - Lexa, te el leszel egyedül vagy felhívod a lányokat?

- Még nem tudom - rántottam vállat, s belekortyoltam az ásványvízbe.

Kissé álmosan szálltunk ki a járműből, Zayn szinte alva jött utánunk. Legnagyobb meglepetésemre firkászmentes volt a klinika egész területe, de mint később megtudtunk Harry kezelőorvosától, ez az igazgatónak köszönhető.

- Mr Styles nemrég ébredt, pontosabban nemrég ébresztettük fel a mély altatásból. Még a gyógyszerek hatása alatt áll, meglehet, hogy kissé kába - mosolygott az orvos. - Lehetőleg ne nagyon izgassák fel, ha kérdezősködik és ne nagyon fárasszák le. Ahhoz még kicsikét gyenge állapotban van.

- Rendben, köszönjünk - mondtuk a fiúkkal kórusban. Liam még rákérdezett, hogy most is csak ketten mehetnek-e be a kórterembe. - Doktor úr! Most is ketten mehetnek be egyszerre vagy...

- Kivételesen megengedem, hogy mindannyian bemehessenek a beteghez - mosolygott, aztán elviharzott.

Mosolyogva néztünk össze a fiúkkal, majd a recepciós nőtől megkérdeztük Harry kórtermének számát, és hogy merre találjuk. Fellépcsőztünk a következő emeletre, ahol Louis benyitott a második ajtón. Harry nem volt egyedül, egy csinos kis nővérke sündörgött az ágya körül.

- Ez aztán a bánásmód! - rikkantotta el magát viccelődve Louis. - Biztosan rossz lehet a betegnek, hogy ilyen nővérkék veszik körül...

- Irigykedsz? - nézett ránk halovány mosollyal Harry. 

- A kiszolgálásra igen, a helyszínre és a helyzetre már nem - sétált oda Louis Harry ágyához és szorosan megölelték egymást. - Ramatyul nézel ki, Haz!

- Édes vagy, Tommo. Milyen kedves szavakkal illetsz meg - forgatta meg szemeit viccelődve Harry. Tekintetét ránk szegezte, bökött egyet maga felé. - Ne ácsorogjatok már az ajtóban! Gyertek ti is ide!

Ódzkodva és félénken tettem meg a lépéseket a göndör fiú ágya felé. Miután a fiúk sorra megölelgették bandatársukat, rajtam volt a sor, hogy valahogy üdvözöljem Harry-t. Erőltettem egy barátságos mosolyt az arcomra és megöleltem a fiút. Göndör fürjei csiklandozták a nyakamat és az arcomat.

- Örülök, hogy nem esett nagyobb bajod - suttogtam a fülébe egy megkönnyebbült sóhajt követően. - Nem is tudom, mit tettem volna, ha valami komolyabb bajod esik.

- Ssh... - egyik kezét az arcomra simította és gyengéden megcirógatta. - Nem a te hibád, Lexa. Én voltam a ludas, mindenért. Remélem, meg tudsz nekem bocsátani.

- Ha legközelebb nem akarod kinyírni magad és nem ütsz meg, illetve nem csalsz meg...akkor, talán - ajkaimat gonosz mosolyra húztam, Harry-t agyát akartam ezzel kicsit húzni. 

- Szóval... - suttogta ajkaimra. Lehelete égette a bőröm. Reflexszerűen hunytam le a szemeimet, s közelebb hajoltam a fiúhoz. - ezt vehetem egy igennek?