44.fejezet - Ezt kérem adja majd át Mr Styles-nak

Over Again

Alexa szemszöge

Az utóbbi napokban úgy érzem, eltávolodtunk Harry-vel egymástól. Keveset beszélgetünk, ha egymáshoz is szólunk, vitatkozunk a legapróbb dolgokon. A mai napon is ahelyett, hogy együtt töltenénk a délutánt, Harry elment a barátaival hajókázni. Én pedig, végső elkeseredésemben felhívtam Josh-t és megbeszéltem vele egy találkozót. Miután felöltöztem, magamhoz vettem a telefonom meg a pénztárcám és elhagytam a lakosztályt. Amikor a lift megérkezett a hallba, tekintetemmel Josh-t kezdtem el keresni. A fiú a recepciónál várakozott, zsebre dugott kezekkel. Erőltettem az arcomra egy vidám mosolyt és odasétáltam Josh-hoz.
- Szia, Josh! - öleltem meg a fiút, aki reflexszerűen fonta körém karjait. Arcomat a mellkasába fúrva sóhajtottam fel és elhúzódtam a sráctól.
- Furcsa volt a hangod a telefonban. Talán valami baj van közted és Harry közt? - kérdezte aggodalmasan, miután kiléptünk a szálloda elé. Rátapintott a lényegre. Szomorúan bólintottam és lehajtottam a fejem. - Mond el, mi bánt. Hátha tudok segíteni...
- Azt-azt hiszem... - kerestem a szavakat és közben a telefonomat szorongattam. Ujjaim elfehéredtek a szorítástól. - Harry és én...szóval mi kicsit elhidegültünk egymástól. Fogalmam sincs, mit tegyek.
- Amit tanácsolni tudok ebben az esetben az az, hogy beszélgessetek erről Harry-vel - mondta egy biztató mosoly kíséretében. Egy pillanatra azonban elkomorult és elhúzta a száját. - Vagy...szüneteltessétek egy kicsit ezt a kapcsolatot.
- Elgondolkodom mind a kettő ötleteden - bólintottam egyet. Csendben sétáltunk tovább, elhaladva egy kávézó és egy fagyizó mellett. - Meghívhatlak egy fagyira vagy egy kávéra?
- Minek költöd rám a pénzed? - kérdezte a fejét rázva Josh, amikor megragadtam a karjánál fogva és behúztam őt a kávézóba. Nevetve ültünk le egy ablak melletti kis asztalhoz, majd leadtuk a rendelésünket az asztalunkhoz siető pincérlánynak. - A felét kifizetem a rendelésnek, de ha megpróbálsz ellenkezni...
- Akkor mit teszel, hm? - kuncogtam és elkezdtem játszani az itallap tartójával. Josh is felnevetett és hátradőlt a székén.
- Nem is tudom...mondjuk ruhástól beledoblak a szálloda legnagyobb medencéjébe - mondta komoly arckifejezéssel, de ajkai végében egy pimasz mosoly bujkált.
- Hú, most aztán rendesen megijesztettél. Félő, hogy elsírom magam...a nevetéstől - Josh vigyora szélesedett, amikor kitört belőlem a röhögés. Valósággal nyerítettem a rám tört jókedvtől.
Amikor a kávézó bejárata felé csúszott a tekintetem, a nevetés alábbhagyott, a mosoly az arcomra fagyott. Josh értetlenkedő pillantását percekig éreztem magamon, aztán ő is észrevette, mi szúrja a szemem. Harry és az a barna hajú lány ült le nem messze tőlünk egy asztalhoz, kéz a kézben. Harry levakarhatatlan mosollyal az arcán csókolta meg a lányt, aki egyik kezét levezette a fiú combjára.
- Azt hiszem, mindjárt elhányom magam - suttogtam megsemmisülten. Josh nyugtatásképp a vállamra simította a kezét és gyengéden megszorította azt. - Miért teszi ezt? Elhitette velem, hogy szeret és kiderül, hogy én csak egy ócska kis kaland voltam neki?
- Nem tudom, Lexa... Nem tudom - mondta Josh lesújtva. Őt is meglepetten érte a dolog, akárcsak engem. Amint kihozták a rendelésünket, belekortyoltam a kávémba és a pénzt az asztalra dobva, felálltam az asztaltól. - Hova mész?
- Vissza a szállodába, pakolni. Még ma Londonba megyek és ott is összeszedem a cuccom. Hazaköltözöm Írországba. Egy percig sem maradok egy fedél alatt ezzel a senkiházival - mondtam és közben Harry-t figyeltem. - Véletlenül se akarom elrontani a kis kapcsolatát azzal a lánnyal.
- Hadd kísérjelek el, legalább a szállodáig - állt fel Josh is és amint fizetett, elindultunk a kávézó bejárata felé. Harry észre sem vett minket, hiszen a lány szájában kereste a nyelvét. Arcátlan bunkó!
Josh alig tudott velem lépést tartani, olyannyira siettem. Minél előbb a repülőn szerettem volna ülni, útnak Londonba. A bátyáméktól is el kell köszönnöm, hiszen ők semmit sem tudnak. Körülbelül fél óra múlva már bőröndjeimet rendezgetve vártam a taximat a lakosztályban. Josh segített a pakolásban, de körülbelül 5 perce el kellett mennie egy családi ügy miatt.
Hosszas gondolkodás után kerestem egy papírt és egy tollat, aztán leültem a dohányzóasztal alatt helyet foglaló puffra és írtam egy rövid üzenetet Harry-nek:

Harry!

Amikor ezt a levelet olvasod, akkor én valószínűleg Írország valamelyik városában járom az utcákat. Hogy miért utaztam el? Sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy ismételten eljátszottad a bizalmam és megcsaltál. Már a klubban észrevettelek azzal a barna hajú lánnyal, csak nem szóltam erről neked. Magamban őrlődtem a dühtől és a fájdalomtól… Azt hiszem, nem érdemeltem meg, hogy megcsalj. De ha már ezt tetted… Elárulod nekem, mi okból? Nem szerettelek eléggé? Nem voltam jó az ágyban? Néhány indokot azért szeretnék majd tőled hallani…ha legközelebb találkozunk.

Ne aggódj, nem fogom tovább a „szoknyavadász” életedet zavarni. Csajozz úgy, ahogy akarsz… Nem érdekel! Engem viszont felejts el! Ne keress! Se telefonon, se személyesen! Ha ezeket betartod, mindkettőnknek jobb lesz. Ó, amíg nem felejtem el: Kérlek, ne kísérelj meg öngyilkosságot elkövetni! Nagyon szépen kérlek, Harry!

Alexa

A levelet félbehajtottam, majd zsebre csúsztattam és a csomagjaimmal felszerelkezve a lifthez ballagtam. Könnyeimmel küszködve szálltam ki a szerkezetből, amikor az megállt a szálloda aulájában. Szipogva odamentem a recepcióhoz és a Harry-nek szánt levelet átadtam a recepciós hölgynek.

- Ezt kérem adja majd át Mr Styles-nak. Köszönöm - mondtam egy halovány mosoly kíséretében és a vállamra dobva a táskámat, illetve magam után húzva a bőröndjeimet, kimentem a rám várakozó taxihoz.

- Várjon, Miss Horan! - jött utánam a recepciós hölgy. Érdeklődve fordultam szembe vele. - Mit mondjak Mr Styles-nak, ha magácskát keresné?

- Elég annyit mondania, hogy a levélben megtudja a kérdésre a választ - mosolyogtam rá biztatóan, majd beültem a taxiba. - A reptérre legyen szíves.

A sofőr bólintott, aztán beindította a motort és elindultunk a LAX-i reptérre. Lehajtott fejjel és szipogva vártam, hogy végre a repülőtéren lehessek. Amikor a taxi megállt, felkaptam a fejem. Dugóba keveredtünk, s a helyzetet még a mögöttünk álló, fekete Range Rover is megnehezítette. A volán mögött Harry ült, tekintetünk rögtön összetalálkozott. 

- Elnézést, nem tudnánk valahol kerülőt tenni? - kérdeztem reménykedve a taxisofőrtől, aki bólintott egyet és megpróbált ütközés mentesen kisorolni a dugóból. - Esetleg megtudná nekem mondani, hogy mikor indul leghamarabb egy repülőjárat Londonba?

- A leghamarabbi? Fél óra múlva, kisasszony - fordult be egy utcába a sofőr, aminek a végén egy jobbra nyíl jelezte, hogy arra van a LAX-i reptér. Felsóhajtottam és hátrafordultam, hogy megnézzem, Harry követ-e még minket. - Ezt nem hiszem el!

- Valami baj van, kisasszony? - kérdezte a sofőr rám nézve a visszapillantó tükörből. Aprót bólintottam és idegesen beletúrtam a hajamba.

- Az a srác, a fekete terepjáróval...követ minket vagyis engem - böktem fejemmel a hátunk mögött guruló Rover felé. 

A sofőr értette, mi a szándékom. Teljes erővel a gázra taposott és megszegve a sebességkorlátozást, meg sem álltunk a reptérig. Körülbelül negyedóra múlva, kisírt szemekkel várakoztam a repülőtér egyik termináljában.

- Lexa! - ijedten néztem fel Harry-re, aki előttem állt. Lihegve próbálta összeszedni magát, több-kevesebb sikerrel. Kezében az a papír volt, amit én adtam a recepciós hölgynek. - Mégis mit akar ez jelenti?

- Nem voltam elég világos a levélben, Harry? - álltam fel és felvettem a fiúval a szemkontaktust. - Vége. Ennyi volt. Keress mást, akit becsaphatsz és játszhatsz az érzéseivel. Elegem van belőled, fogd fel!

- Ezt te sem gondolod komolyan! - kulcsolta erőszakosan össze ujjainkat és homlokát nekidöntötte az enyémnek. Megpróbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte. - Szeretlek és nem akarlak újra elveszíteni... Nem élném túl...

- Hagyj elmenni... Mi végeztünk egymással - rántottam ki kezeimet az övéiből és sietős léptekkel elindultam a többi utas felé. Megkezdődött a Londonba tartó járatra való felszállás. Még utoljára hátranéztem Harry-re, aki könnyektől csillogó íriszekkel meredt rám. - Ég veled, Harry! 

- Ne tedd ezt, kérlek! - szaladt oda hozzám a fiú és megcsókolt. Puha ajkai bekebelezték az enyémeket, de nem reagáltam. Harry szipogva húzódott el és simította hatalmas kezét az arcomra. Remegő ajkakkal fújtam ki a levegőt és könnyektől homályosuló tekintettel néztem Harry smaragdzöld szemeibe. - Szeretlek...!

Egy biztonsági őr lépett mellénk, aki megkérte a fiút, hogy távozzon. Harry könyörögve nézett rám, de én csak megráztam a fejem és mozgásra bírva lábaimat, felmentem a repülőgépre. Hosszas keresgélés után egy idős néni és egy 10 év körüli kislány mellé ültem le. A kislány rám mosolygott, amit viszonoztam. Elővettem a táskámból az iPodom és miután bekapcsoltam a lejátszót, álomba szenderültem.

Sziasztok!

Hú, szóhoz sem jutok! :) 100.000 megtekintés, 140! feliratkozó és 79 követő :) Nagyon de nagyon szépen köszönöm ♥! Bár, egy kicsit szomorú vagyok, mert csak 3 kommentárt kaptam...de 39 pipának - még a Nem tetsziknek is - örülök :) És hogy miért romboltam kicsit össze ezt az idilli képet Alexáról és Harry-ről? :) Unalmasnak találtam, hogy minden rendben van köztünk :) Remélem, ezt elnézitek nekem és kicsit több lelkesedéssel várjátok majd a folytatást, amelyet már elkezdtem írni :) 

Ugye hallottatok arról, hogy július 1-jén megszűnik a Google Reader? :O Ennek érdekében kitettem a most futó, összes blogomra a Bloglovin nevű oldal linkjét egy logóval ellátva, amelyre ha rákattintotok, feltudtok iratkozni a blogra :) De erről bővebben itt tudtok olvasni: Noricii's Blogdesign :D 

Ó, és még valami: aki szereti Justin Bieber-t, Dorothy S. és az én írásaimat, az nézzem be a Shawty modul alatt található You are my Shawty című blogra ;) Jól jönne néhány buzdító szó, hisz a történet még csak most fog majd beindulni :)!

További szép napot és kellemes nyarat kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy