2013. július 12.

47.fejezet - Ezt nem hiszem el... Nem!

Sziasztok!
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy mikor is fejezzem be ezt a történetet és arra jutottam, hogy az 50.fejezet lesz a zárás :) Tehát már csak 3 fejezet és vége a Stay with Me - Maradj velem című történetnek :$ Oké, tervezek egy Epilógus fejezetet is és csak akkor lesz vége a történetnek :) Tudom, most néhányan le vagytok törve... Higgyétek el, én is :) Ez a sztori az életem meghatározó része, rengeteget köszönhetek neki :) 
Na, még mielőtt búcsúzkodnék, lenne itt még néhány dolog, amit szeretnék megköszönni :D Köszönöm a 129 és a 143 követőt, a 112.000 megtekintést, a 8 kommentárt és a 52 pipát ♥ :) Mi mást mondhatnék még? :) Jó olvasást, élvezzétek a nyár káprázatos perceit és töltsétek is hasznosan, amíg lehet ;)
U.i.: Júniust írunk a történetben! :) Elnézést kérek a nyúlfarknyi fejezet miatt, de ez most ilyen lett és amúgy is, fiú szemszögből nehezemre esik/esett írni :$
Pusszpáá evribádii,
Macy

Turn Your Face
Harry szemszöge

Az egész délutánt a kertben töltöttük Alexával és Penny Lane-nel. Szerelmem leterített egy hatalmas, fekete-vörös kockás pokrócot a fűbe és lassan letelepedtünk a puha anyagra. Hátamat nekidöntöttem a kertben álló, nagy tölgyfa törzsének és széles terpeszbe ültem. Lexa bemászott az ölembe és nekidőlt a mellkasomnak. Kezeit a combomra simította és felsóhajtott.
- Valamit nem mondtam el neked, amit úgy érzem, jogod van tudni - mondta halkan, szinte már suttogta. Kezeimet az övéire simítottam és egy puszit leheltem a vállára. - Fogalmam sincs, hogyan is kezdjek bele...
- Megijesztesz - motyogtam remegve. Lexa szipogva felsóhajtott és szembe fordult velem. Arca falfehér, szemei pedig könnyesek voltak. - Lexa...?
- Az orvos azt mondta, hogy...hogy belehalhatok a szülésbe - suttogta lehajtott fejjel. Pislogva néztem az előttem ülő nőre, majd kezemet a lány álla alá csúsztattam és felemeltem a fejét. Apró kezét az enyémre simította és megszólalt. - A szívem nem fogja bírni és lehet, hogy a szülés közben leáll majd. Örökre...
- Ezt nem hiszem el... Nem! - tört ki belőlem is a sírás. Lexa kétségbeesetten ölelt magához és fúrta arcát a mellkasomba. - Ugye csak viccelsz? Ez egy rossz vicc, igaz?
- Bárcsak az lenne, Harry. Bárcsak... - mormolta mellkasomba s felemelte a fejét. Egyik kezét az arcomra simította és letörölte könnyeimet. - Ne sírj... Ha majd ránézel a lányunkra, eszedbe fogok jutni. Csak...csak ne sírj...!
- Nem élhetek nélküled! Az életem része vagy... Ha magamra hagysz, az egyik felem is eltűnik a semmibe... - suttogtam szipogva. Lexa közelebb kúszott hozzám és megcsókolt. Csókja édes és nedves volt az arcunkon végigfolyó könnyeknek köszönhetően. - Nem élném túl, ha megint elveszítenélek... Szeretlek, Lexa! Mindennél jobban szeretlek!
- Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni... De ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett haljak meg, akit szeretek - suttogta szomorúan menyasszonyom és arcát a mellkasomba fúrta. Könnyeim megállás nélkül folytak le arcomon, egyenesen Szerelmem hajára. Olyan erősen öleltük egymást, amilyen erősen csak tudtuk. - Egyszer mindennek vége kell, hogy legyen... Ha nekem most kell meghalnom, akkor most halok meg...
- Shh... Ne mondj ilyeneket, kérlek - leheltem egy puszit Lexa homlokára. Penny Lane a farkát csóválva telepedett le mellénk és nézett fel rám. Szemében az Alexa iránti szeretetet és rajongást véltem felfedezni. Szipogva simogattam meg a kiskutya fejét, aki fel-fel vakkantott és csóválni kezdte a farkát. - Látod? Még Penny Lane-nek is hiányozni fogsz...
- Ő is nekem - húzódott el tőlem Lexa és az ölébe vette Penny-t. Kuncogva hagyta, hogy a kiskutya a kezét nyaldossa és néha-néha harapdálja. - Penny Lane olyan számomra, mintha a gyerekem lenne. Egy imádni való kislány.
- Szeretnék mutatni valamit - vettem elő a telefonomat és keresgélni kezdtem a zenék között. Lexa kíváncsian figyelt engem, miközben Penny-vel játszott. - Ezt a dalt 2 éve írtam... Akkor, amikor nálatok töltöttünk egy hétvégét a fiúkkal. A közelséged ihletett meg...
Pár perc múlva elindult a dal, amely a Don't Let Me Go címet kapta. Penny Lane a farkát csóválva vonyított, Lexa és én pedig elmosolyodtunk. Szerelmem a refrén kezdeténél elsírta magát s kezébe temette arcát. Szipogva emeltem fel arcát és néztem mélyen a szemébe, melyek vörösek voltak a sírástól.
- Don't let me go... Cause I'm tired of sleeping alone... - énekeltem halkan az utolsó sort, s közben Lexa arcát cirógattam és egy csókot leheltem könnyektől nedves, puha ajkaira. - Már most hiányzol, pedig itt vagy velem...
- Darcy-ban tovább élek majd és az emlékeidben, amiket remélem, őrizni fogsz - hajolt a nyakamhoz és egy aprócska puszival ajándékozott meg. Beleremegtem gyengédségébe. - Én nem foglak elfelejteni, soha. Történjék bármi...
- Miért búcsúzkodunk? Hiszen még rengeteg időnk van - mormoltam kétségbeesetten Szerelmem tengerkék íriszeibe meredve.
- 3 hónap... 3 hosszú, fájdalommal teli hónap - állt fel a helyéről menyasszonyom és bement a házba. Fél perc múlva egy borítékkal a kezében ült le elém. A borítékot a kezembe nyomta és felsóhajtott. - Olvasd el és nézd meg, mit tartalmaz még a boríték...
Remegő kezekkel bontottam fel a borítékot és vettem ki belőle egy levelet meg egy ultrahangos képet. A képen az én gyönyörű kislányom, Darcy mosolygott - ha jól láttam - a kamerába. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírtam el magam. A levelet olvasva azonban kicsordult a könnyem, szipogva olvastam a kézzel írt üzenetet:

Drága Harry!

Még mielőtt rávágnád, hogy ez egy végrendelet; jelzem, hogy nem az. Csupán csak szeretnék néhány dolgot megköszönni Neked. Köszönöm a szereteted. Köszönöm a gondoskodásod. Köszönöm az együtt töltött, vidám perceket. Köszönöm, hogy ha bánatos voltam, akkor megpróbáltál jó kedvre deríteni. Köszönöm a romantikus, szenvedélyben gazdag éjszakákat.
Számtalan dolgot tudnék még megköszönni, de azt hiszem, ennyi éppen elég. Kérlek, próbáld meg túltenni magad az elvesztésemen, hiszen ennek így kellett történnie. Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon de nagyon fogsz hiányozni. Nemcsak te, hanem anyáék; Gemma és az anyukád; Perrie, Leigh-Anne, Jesy és Jade; Josh; illetve Niall és a fiúk. És aki a legjobban fog hiányozni, az a mi gyönyörű szerelmünk gyümölcse: Darcy. Fáj, hogy nem tudom felnevelni őt… Remélem, neked majd sikerülni fog nélkülem.

Örökké szeretni foglak,
Alexa


Erőtlenül dobtam le magam mellé a papírt, majd felhúztam a térdeimet és ráhajtottam a fejemet. Lexa odaült mellém, aztán a vállamra hajtotta a fejét s felsóhajtott.
- Ha tenni tudnék ellene valamit... Hidd el, megtenném - utalt a halálra Szerelmem és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Mennyi esély van arra, hogy túléled? - kérdeztem reménykedve, miközben az ölembe húztam menyasszonyomat. Fejemet a nyakhajlatába fúrtam és apró puszikkal halmoztam el puha bőrét.
- Nem sok - motyogta elkeseredetten s finoman a mellkasomra dőlt. Kezeit a combjaimon pihentette, ami kicsit megnyugtatott. - De ne szomorkodjunk még. Előttünk van 3 hónap... Jut eszembe, meddig maradsz Dublinban?
- Holnap után kell visszamennem a turnéra - mondtam, miközben letöröltem az arcomat és beletúrtam a hajamba. Lexa mosolyogva figyelte mozdulataimat, amivel eléggé meglepett. - Mi az?
- Ha szabad ilyet mondani a lányoknak, akkor én kimondom... Gyönyörű férfi vagy, Harry Styles - suttogta ajkaimba, aztán megcsókolt és benyúlt a pólóm alá. Apró kezeivel simogatta a hasamat és az oldalamat, amivel halk sóhajokat váltott ki belőlem. - Meseszép szemeid vannak és azok a göndör fürtök... Nem hiába rajonganak érted annyian. 
- Hát igen... - húztam ki magam büszkélkedve, amin Lexa jót nevetett és megcsókolt. Vadul faltuk egymást, aminek az lett a vége, hogy Lexa a pokrócon feküdt, én pedig mellette térdeltem és úgy csókolóztunk tovább. 
Ezekben a percekben azt kívántam, hogy az idő álljon meg egy kicsit. Minden egyes pillanatot ki akarok élvezni Lexa-val, amíg csak lehet.

7 megjegyzés:

  1. Drága Shawty!

    Ismét csodásat alkottál, de amit mondtam chatben, azt komolyan gondoltam! Ha meg mered ölni Lexát, meg foglak verni! Esküszöm neked, te gipszben fogod kezdeni a tanévet...
    Imádtam ezt a részt, Harry olyan ahhhhw és aaahhhw.... Többet akarok!

    xx Dorothy S.

    VálaszTörlés
  2. Szia !
    Mindig akkor sikerul ilyen erzelmes reszeket irnod mikor a padlon vagyok es ilyenkor mindig siras a vege imadtam a reszt ujra es ujra elolvastam es mindig konnyes szemmel fejeztem be. Kerlek szepen nagyon szepen kerlek ne old meg lexat. Csak igy tovabb mar varom a folytatast. Puszi

    VálaszTörlés
  3. Megint tökéleteset alkottál. Én se kivánom Lexa halálát, de ha a történet benned úgy született meg, hogy nem éli túl, akkor ne hallgass senkire, hanem ird azt. Siess a kövivel.

    VálaszTörlés
  4. Drága Macy!

    Én őszintén bevallom, hogy nem tudok mit mondani, egyszerűen letaglózott, hogy Lexa esetleg nem fogja túlélni. De egyszerűen ez nem lehet! Mindenesetre nekem a végétől függetlenül tetszeni fog a történet... Siess a következővel!

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
  5. szia:)
    nagyon jó lett ez a rész is Macy, de nagyon szépen kérlek ne haljon meg Lexa!!! :O tudom ez "csak" egy blog, de olyan jól és meghatóan írsz, hogy én ezt az egész fejezetet végig izgultam, hogy vajon lesz-e valami kibúvó az alól, hogy Lexa meghal-e vagy sem...kérlek nem haljon meg!!!
    amúgy nagyon jó lett!!
    puszi: Anna :)

    VálaszTörlés
  6. Édes, drága Mace!♥
    Rettentően röstellem, hogy nem írtam neked az előző fejezetekhez, de annyi a mentségem, hogy az egész gépem összeomlott csak úgy váratlanul, miután hazaértem a nyaralásból és most sem teljesen jól működik. Telefonról olvastam minden bejegyzésedet, s ha te ennek nem is láttad nyomát, én itt voltam!
    A fejezetről: szerintem ez az egyik rész, aminél sikerült megsiratnod. Hiszen annyira hozzám nőtt Lexa és Harry története, annyira rákészültem, hogy szülők lesznek erre megkapják ezt a borzalmas hírt. Harryvel együtt pityeregtem végig, a levél pedig még jobban összetörte a szívem. Nagyon fog hiányozni a blogod, hiszen ez volt az első fanfiction, amit olvastam, a legelső, ezért nem tudok neked elég hálás lenni! Iszonyatosan fáj már most búcsúzkodni a blogtól, de ahogy Harry is említette: élvezzük ki a maradék időt. Remélem Lexa nem hagy itt minket és minden rendben lesz, hiszen mindketten megérdemlik, ahogyan a pici Darcy is, hogy anyával nőjön fel!
    Köszönöm neked ezt a csodás fejezetet!
    Love, Diana

    VálaszTörlés
  7. Jaj sirva olvastam el.:'( kérlek ne haljon meg bárhogy is legyen csak ne hajon meg élje túl a szülés...kérlek,kErlek nem akarok megint sirni.:'( Amugy az én blog listámba benne vagy az első 3- ban.!!!!!

    VálaszTörlés