46.fejezet - Leplezni nem tudom az örömöm...

Sziasztok!
Alig telt el egy hét az előző fejezet óta, de én máris hoztam nektek a folytatást :) Nagyon de nagyon szépen köszönöm a díjakat, a 14 kommentárt, a 52 pipát, a 117! követőt és a 107.000 megtekintést ♥! Nem tudom elégszer megköszönni azoknak, akik egy-egy fejezet elolvasása után még véleményt is írnak ♥ :) Szeretnék minden kedves olvasómnak jó olvasást kívánni ♥! További szép napot ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

I Wanna Have Your Babies

Alexa szemszöge

Amint kimondtam nyílt titkomat, Harry megtett felém néhány bizonytalan lépést és egyik kezét a hasamra simította. Mindketten elmosolyodtunk, amikor a baba rúgott egyet. Mintha porcelánból lettem volna, Harry olyan óvatossággal fonta körém védelmezően a karjait és félénken megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba, majd beletúrtam Harry göndör fürtjeibe.
- Adj egy esélyt, hogy bizonyítsak - suttogta kétségbeesetten Harry; szavait egy-egy szájra puszival nyomatékosította. - Tudom, hogy nehéz lesz ezek után bíznod bennem, de... Azt szeretném, hogy a baba ne csonka családban nőjön majd fel. Szüksége van egy apára is és...
- Jól mondtad. Nehéz lesz megszerezned a bizalmam, de most a kicsi érdekeit is szem előtt kell tartanom és én is azt szeretném, hogy legyen mellette egy apa is - mondtam komoly arckifejezéssel. Harry bólintott, majd egy puszit lehelt a számra. Tekintetem a falon lógó órára terelődött, ami 8 óra 5 percet mutatott. Néhány vásárló már a pékség előtt állt és várakozott. - Szólnál a lányoknak? Már rég ki kellett volna nyitnia a pékségnek...
Miután megfordítottam a „NYITVA” táblát, elkezdődhetett a számomra mindennapos procedúra. A vásárlók meglepett néztek a raktár felé, ahol Harry üldögélt egy műanyagszéken. A fiú a telefonját nyomkodta, de néha-néha felnézett és rám mosolygott.
- Nézd, ott van Eric - bökött finoman oldalba Leona, miközben idegesen az alsó ajkába harapott. Kérdően néztem a pékség bejárata felé, s mosolyogta biccentettem a küszöböt átlépő srác integetésének elfogadása jeléül. - Hogy nézek ki?
- Tökéletesen. Ne izgulj már annyira, mert a végén elijeszted - ráztam meg kuncogva a fejem, majd kiszolgáltam a pékség törzsvásárlóját, Mrs Jonhson-t.
- Alexa, csak nem a maga udvarlója üldögél ott egymagában a raktár előtt? - suttogta mosolyogva Mrs Jonhson, s Harry-re pillantott. A göndör hajú fiú kissé megilletődve nézett az idősödő hölgyre, később pedig rám. - Mert ahogy elnézem, igencsak magácskát figyeli.
- A vőlegényem - mosolyodtam el és belekortyoltam az ásványvizembe. Mrs Jonhson meglepetten meredt rám, aztán elmosolyodott.
- Becsülje meg, kedveském. Nem mindennapi egy ilyen jóképű fiatalember jelenléte. Könnyen lecsaphatják a kezéről, vigyázzon nagyon rá - simította meg a kézfejemet és miután rá mosolygott Harry-re, kisétált az üzletből.
Brigitte kuncogva ment be a sütőhelységbe, ahonnan egy hatalmas tálca fánkot hozott ki. A frissen sült fánkokat általában a vásárlók ízlése szerint porcukrozzuk, illetve rakunk rá különböző ízű lekvárt. Leona egy sietős „Bocsánat” közepette felkapta a táskáját és Eric kezét fogva elhagyta a pékséget. Brigitte-vel pislogva néztünk főnökasszonyunk után, aki csak úgy sugárzott a boldogságtól és a szerelemtől.
- Ketten maradtunk - sóhajtott fel Brigitte, aztán a homlokára csapott. Felhúztam a szemöldököm és kipakoltam a még gőzölgő fánkokat a pultba. - Helyesbítek. Hárman maradtunk.
- Nem hinném, hogy Mr Styles felemelné zárásig a sej-haját - mentem oda telefonjában elmerült vőlegényemhez és egy puszit leheltem az arcára. Ijedten kapta fel a fejét, de aztán elmosolyodott és lecsapott ajkaimra. - Harold...
A fiú könyörögve nézett rám, miközben megcirógatta az arcom és apró puszikat hagyott a nyakamon. Beleborzongtam érintésébe, így remegő kezekkel lefogtam Harry hatalmas mancsát és összekulcsoltam ujjainkat.
- Ha nagyon szépen és kedvesen megkérjük az ifjú, szexi és ellenállhatatlanul aranyos énekespalántát - kezdtem bele néha használt könyörgésembe, amit Harry felvont szemöldökkel és pimasz mosollyal hallgatott figyelmesen. - Segítenél egy kicsit? Csak annyi lenne a dolgod, hogy kiszolgálod a vevőket és néha ránézel a sütőhelységben levő pékárura.
- Ha már ilyen szépen megkértél, édesem - rakta zsebre a telefonját, majd leakasztott a falba vert szögről egy kötényt és hátat fordított nekem. - Megkötnéd?
- Jó a segged! - nyögött fel Brigitte, de aztán a szája elé kapott és lehajtotta a fejét. Felkuncogtam és miután megkötöttem Harry kötényét, rácsaptam a fenekére és kajánul elvigyorodtam. - Na de Lexa...
- Ezért még számolunk, Miss Horan - fordult szembe velem Harry s odahajolt a fülemhez, aztán beleharapott a fülcimpámba. - Ha te is, akkor én is...
Elvörösödött fejjel húzódtam el vőlegényemtől, majd segítettem Brigitte-nek a muffin tésztájának elkészítésében. Harry a vásárlókat szolgálta ki, illetve képeket és autogramokat osztogatott. Körülbelül fél óra múlva kaptam egy üzenetet Leonától, amiben csak annyit írt, hogy ma már nem jön vissza a pékségbe.
- Leona és Eric igencsak jól érezheti magukat, ha a főnökasszony csak holnap tud bejönni az üzletbe - jegyeztem meg a telefonomat a pult alatt kialakított polcra rakva. Brigitte elmosolyodott, de nem szólt semmit. - Ami nem baj, csak...
- Csak az a bajod, hogy Leona elhúzott az udvarlójával és nem dolgozik - motyogta Brigitte a kezeit törölgetve, utána pedig kiszolgált egy idős bácsit.
Brigitte igazat mondott. Igazából csak ez az egy dolog bökte a csőröm, semmi más. Örülök Leona kapcsolatának, de én először a munkámra koncentrálok és csak utána a magánéletemre.
10 óráig megállás nélkül sütöttünk, kiszolgáltunk és takarítottunk egyszerre. Fáradtan ültem le Harry ölébe, aki körém fonta karjait és egy puszit nyomott a hátamra. Brigitte egy tálca csokoládés croissant-tal lépett ki a sütőhelységből, s kínált meg minket. Hármasban reggeliztünk meg, közben pedig beszélgettünk.
- El is feledkeztem róla, hogy itt milyen kemény is a munka - kortyolt bele a narancslevébe Harry és elfogyasztott még egy croissant-t.
- Dolgoztál már pékségbe? - lepődött meg Brigitte a száját törölgetve. Harry mosolyogva bólintott és az elhasználódott szalvétáját bedobta a szemetesbe.
- Mielőtt jelentkeztem volna az X Faktorba, Holmes Chapel egyik pékségben dolgoztam - mondta Harry és a homlokát nekidöntötte a hátamnak. Óvatosan benyúlt a kötényem alá és simogatni kezdte a hasamat. Lehunytam a szemem és lassan Harry mellkasához dőltem. - Életem második legszebb időszaka volt...
- Ha megkérdezhetem... Mi volt életed első legszebb pillanata? - kérdezte félénken Brigitte és elpakolta az üres tálcát és az üres poharakat. Kíváncsian ült le szembe velünk, tekintetével Harry-t tartotta fogva.
- Találkoztam Lexa-val - mosolyodott el vőlegényem és megajándékozott egy arcra puszival. Alsó ajkamba harapva elpirultam és lehajtottam pipacsvörös pírban égő fejemet. Brigitte és Harry kuncogni kezdett rajtam, amit lebiggyesztett ajkakkal tűrtem. - Aztán egymásba szerettünk, megkértem a kezét és most pedig a mi gyönyörű szerelmünk gyümölcsét várja...
- Akár egy tündérmesében - sóhajtott fel ábrándozva Brigitte, amit egy fejrázással fogadtam. Milyen tündérmese az olyan, amiben a herceg megcsalja a királykisasszonyt? - Csak annyi a bökkenő, hogy nem fehér lovon érkeztél, hanem piros buszon.
Harry és Brigitte jót beszélgettek egymással, miközben én kiszolgáltam a vásárlókat és feltöltöttem az árut. A hátam, a derekam és a lábaim már nagyon fájtak, de nem ültem le pihenni. Teljes odafigyeléssel és erőbedobással dolgoztam.
- Jó lenne, ha ti is dolgoznátok egy kicsit - morogtam ingerülten a beszélgetésben elmerült Harry-nek és Brigitte-nek. Zsongott a fejem a sok rendeléstől és ez úgy tűnik, kihatott az idegeim állapotára is. Pedig nem szabadna idegeskednem. - Egyedül nem bírom...
- Rosszul vagy? - sietett oda hozzám Harry és ijedten a hátamat kezdte el simogatni. Lehajtott fejjel bólintottam és hagytam, hogy Harry leültessen egy székre. - Pihenned kellene, Szerelmem...
Brigitte hozott nekem egy pohár vizet és Harry-vel beálltak a pult mögé. Ramatyul éreztem magam és ezen még a semmittevés sem segített. Dolgozni szerettem volna, de a lábaim már nem bírták.
Dél környékén bezártunk, ugyanis lejárt a munkaidőnk. Brigitte a pultot és a szeletelőt takarította, Harry és én pedig felmostunk. Fáradtan öltöztem át, majd elköszöntem Brigitte-től. Harry ragaszkodott hozzá, hogy ő vihessen haza.
- Erre igazán semmi szükség - dobtam a vállamra a táskámat és egy unott sóhaj közepette Harry kezébe adtam a kocsikulcsot. El is felejtettem, hogy Harry néha igencsak akaratos tud lenni.
Vőlegényem nem szólt semmit, csak kinyitotta nekem a kocsi anyósülés felőli ajtaját és segített beszállni a fekete járműbe.
- Ismersz. Ha valamit egyszer a fejembe veszek... - nyomott egy puszit az arcomra, miután beült mellém és elindította a motort. A táskámat hátradobtam és bekötöttem magam. - Indulhatunk?
Aprót bólintottam és egy ideig csendben ültem, s hallgattam a rádióban szóló Taylor Swift dalt. Most az egyszer, kritika és rádióadó váltás nélkül.
- Honnan tudtad, hogy hol dolgozom? - kérdeztem rá, miközben Harry feltette a napszemüvegét és megállt a piros lámpánál.
- Remek informátoraim vannak - mosolyodott el és befordult a számomra már jól ismert utcába. Hitetlenkedve néztem a mellettem ülő énekesre, aki a vezetésre koncentrált és nem rám.
- Meg sem kérdem, hogy a lakcímemet is kitől szerezted meg - motyogtam az orrom alatt és a blézerem sarkát kezdtem el gyűrögetni.
Harry úgy parkolt le a garázs feljárón, mintha mindennapos lenne számára. Összehúztam magamon a blézert és a táskámat magamhoz véve, elindultam bejárati ajtó felé. A szemem sarkából láttam, hogy Harry tisztes távolból követ engem. Elmosolyodtam és miután kinyitottam az ajtót, ledobtam az előtérben a táskámat a komódra. Harry a küszöbön álldogálva figyelte, ahogy leveszem a magassarkú szandálom és elrakom a cipőtartóba. Mosolyogva rápillantottam a fiúra és a fejemmel intettem, hogy nyugodtan jöjjön be a házba.
- Penny Lane! Hol bujkál anyuci szeme fénye? - kiáltottam el magam, mire egy halk, de annál erősebb vakkantást véltem meghallani a konyha felől. Penny Lane farkát csóválva szaladt oda hozzám és nyalta meg arcomat. - Gyere, bemutatlak valakinek...
Felkaptam az ölembe a kutyust és Harry felé fordultam, aki elmosolyodott a kiskutya láttán. Kissé félénken megsimogatta Penny Lane-t, aki vidáman csaholt és megnyalta Harry kezét.
- Harry, bemutatom neked az én kis lakótársamat, Penny Lane-t - mosolyogtam és megcirógattam Penny Lane hasát. - Penny, ő itt az én vőlegényem és a még a pocakomban lakó Darcy apukája, Harry.
Harry elkerekedett szemekkel nézett rám a baba neve hallatán. Múlt héten, amikor ultrahangos vizsgálatra mentem, hogy megtudjam a kicsi nemét, rögtön eszembe jutott, hogy Harry a Darcy nevet szeretné adni a születendő lányának.
- Ugye nem baj, ha helyetted is kiválasztottam a baba nevét? - kérdeztem félénken, miközben bevittem Penny Lane-t a konyhába, ahol adtam neki tápot és vizet a saját, névre szóló tálkáiba.
- Baj-e? - fonta körém a karjait és megajándékozott egy hálával teli csókkal. Mézédes ajkai egy szempillantás alatt bekebelezték az enyémeket. Miután levegőhiány miatt elváltunk egymás ajkaitól, Harry nekidöntötte a homlokát az enyémnek. - Én vagyok a világ legboldogabb apukája! Leplezni nem tudom az örömöm... Nagyon de nagyon szeretlek, Lexa... Szeretlek titeket!
- Szeretlek, Harry - suttogtam meghatódva, miközben Harry leült az egyik székre és maga elé húzott. Mosolyogva puszilta meg a hasam és lehunyt szemmel ráhajtotta fejét. Könnyes szemekkel túrtam bele Harry göndör fürjeibe és felsóhajtottam. - Darcy Styles... Nem is hangzik rosszul.
Kétség nem fér ahhoz, hogy Harry tökéletes apja lesz a kicsinek. De mi van akkor, ha nem ő az apja? Bele sem merek gondolni ebbe.